A dologra egy ismerősöm Facebook-posztja hívta fel a figyelmet, aki a Király utcában járva-kelve különös, antiszemita plakátra lett figyelmes. Pontosan azt cselekedte, amit ilyenkor kell: értesítette a rendőrséget, megvárta őket aztán feljelentést tett, tehát a vizsgálat már folyik. Mellesleg én is vizsgálódtam kicsit, bemutatnám, mire jutottam.

Esetleg még a rendőrségnek is segíthet. Tehát: a plakáton barna, nagy szemű (nem nagyszerű, és nem is eszemadta) kislány, tipikus japán anime-karakter látható, kezében egy bögre kávéval, amint kedves szavakkal kínálja:

„Antiszemita vagy, onii-chan? Akkor miért nem jársz a garantáltan zsidómentes Neko Maid Kávéházba? Hangulatos japán zene mindennap!”

Aki erre oda nem rohan azonnal – az tisztességes, európai ember. Pedig még „hangulatos japán zenével” is csalogatják náculni, más kérdés, hogy én szeretem a kelet-ázsiai zenét, de ezzel egyedül vagyok a teljes ismeretségi körömben, a legtöbb európait a világból ki lehet kergetni vele, nem is értem, a császári hadsereg miért nem vetette be Guadalcanalnál. De nem ez a lényeg, hanem az antiszemitizmus. Arra üzletet alapozni manapság és Pesten nem biztos, hogy jó ötlet, ugyanis szégyenletes, gyalázatos gyűlöletkeltés, amit ráadásul a törvény is büntet. A hirdetését ráadásul külön is bünteti.

Azt meg kell jegyeznem, hogy a plakát tervezője és/vagy megrendelője nem sokat tudhat a japán gondolkodásról, történelemről. Annyit igen, hogy a császári Japán a Harmadik Birodalom szövetségese volt a második világháború idején, de azért a kettő nagyon nem volt ugyanaz. A japán megszállók ugyan tényleg bestiálisan bántak a foglyaikkal vagy az általuk megszállt területek lakosságával, ez igaz, de az antiszemitizmust nem értették. Nem is gyakorolták. Az nekik teljesen kimaradt, német nyomásra hoztak ugyan antiszemita intézkedéseket, de ezek végrehajtásával nem foglalkoztak. Annyira nem, hogy Csiune Szugihara kaunasi japán konzul például szembeszállva felettesei utasításával hatezer japán vízumot osztott ki a nácik elől Mandzsúriába menekülő üldözötteknek. Aztán, mikor a Szovjetunió elfoglalta Litvániát, hazarendelték, lévén, hogy maga az állam szűnt meg a konzul alól – de a hatezer vízumot senki sem kérte tőle számon.

Másik jellemző történet a sanghaji gettó esete. Oda is elég sokan menekültek az üldöztetés elől, sokan épp Szugihara vízumával. Az elhelyezésükről, szállásukról pedig a már 1898 óta Kínában élő magyar Komor Pál segélyalapja gondoskodott. Komor és Sir Victor Sassoon hozták létre ugyanis az Európai Menekülteket Segélyező Nemzetközi Bizottságot, ami otthont, munkát adott a menekülőknek, iskoláztatta a gyermekeiket és nyelvet tanított a felnőtteknek, de még az ellátásukról is gondoskodott. Ami azonban a legfontosabb lehetett: érvényes személyi iratokat adott a kezükbe, amiket a helyi hatóságok is elfogadtak. Nagy része volt a mentésben Sanghaj akkori főépítészének, a szintén magyar Hudec Lászlónak is. Több tízezer emberről volt szó.

Nos, Sanghajban lejátszódott egy tragikomikus jelenet, ami nagyon jól jellemzi a japán hozzáállást ehhez az őrültséghez. Egy alkalommal a német hatóságok azt követelték a japán szervektől, hogy adjanak ki nekik minden német zsidót. A japán katonai kormányzó maga elé hívatta Shimon Sholom Kalish rabbit, és megkérdezte tőle, miért gyűlölik őket annyira a németek? A rabbi azt válaszolta: „Talán azért, mert keletiek vagyunk…” A császári tiszt tekintete megkeményedett és egy embert sem volt halandó kiadni a német hatóságoknak.

Szóval, maradjunk annyiban, hogy a távol-keleti kultúrákban az antiszemitizmus egészen egyszerűen értelmezhetetlen. Kisebbségellenesség nagyon is létezik, sőt – de antiszemitizmusnak még a fogalmát sem nagyon értik. Ezzel nagyon mellélőttek az uszító brigantik.

És mégis, hogy mérik meg a betérő vendéget ezen az állítólagos kávéházban (majd kiderül, miért mondom, hogy állítólagos) felekezeti szempontból? Bemegy az ember és le kell tolnia a nadrágját? Akkor ez nem kávéház, hanem valami egészen más intézmény. Vagy paprikás tokaszalonnával készítik a capuccinót? Esetleg sublerrel méricskélik az orrát-fülét?

A kérdések költőiek, ugyanis vizsgálatom kimutatta, hogy ez a műintézet jó eséllyel nem is létezik. A plakáton megadott címen – melyet a képünkön kitakartam – egy shisha-bár működik, annyira azért nem vallásos, hogy koktél ne legyen benne, de annyira arab, hogy vízipipa és hastánc viszont legyen. Biztos vagyok benne, hogy a világon semmi közük a plakáthoz, nekik is ártani akarhattak a plakátolók.

Akik pedig nem ma kezdték az uszítást. Már az „onii-chan” megszólítástól, ami japánul az idősebb fiútestvér tisztelet- és szeretetteljes megszólítása és Európában főként az anime- és manga-rajongók ismerik, felütöttem a fejemet: ilyen már volt! „Neko maid” még nem, de az japán–angol keveréknyelven egyszerűen macskalányt jelent, és egy nemzetközi macskabarát kávézóhálózat neve. Azoknak sem lehet közük a dologhoz.

De hol láttam én plakáton ezt az onii-chant?

Sajtóban, persze. Az első ilyen falragasz 2019-ben fordult elő, egy amerikai szélsőjobboldali kampány idáig verődött hullámaként, és még transzellenes, melegellenes volt, a transzellenes verzióról van is képem. Akkor a 24.hu derítette ki, hogy az alapötlet az Egyesült Államokból származott, de az anime stílus alkalmazása már bizony magyar. Akkor a plakátot egy initivm.net nevű oldal szignálta, ami mára elérhetetlen, de akkoriban előszeretettel hivatkozott rá a Pesti Srácok.

A cigányellenes verzió már 2020 júniusában jelent meg a Pető Intézet melletti Villányi úti villamosmegállóban, éspedig elég profi prezentációban, a felületes szemlélő teljesen legális reklámnak hihette volna, ugyanis feltörték a hirdetési cég berendezését és úgy helyezték el benne a plakátot. Ezen már minden van, ami a mostanin is, igaz, az onii-chant még „oni-csánnak” írják, de kettő is lehetett belőle a városban, mert az egyik fotón lila a manga-lány haja, a másikon kék. Ez ellen Tóth Márton MSZP-s önkormányzati képviselő tiltakozott, majd lefedte egy fekete fóliával, igen helyesen. Aztán csak elvitte vagy a szemetes, vagy az ördög.

Most meg itt van ez a legújabb verzió, már pontos helyesírással, antiszemita uszítással. Európai fővárosban ilyennek helye nincs, de nincs helye európai fabudiban sem. Ettől függetlenül a városban több helyen megjelent, nem csak a Király utcában, hanem például Budán, a 17-es és 61-es villamos megállójában is, a Móricz Zsigmond körtér mellett. Ami megint csak jelent valamit.

Szedjük össze, mit tudunk.

Tudjuk, hogy Budapesten egy vagy több elkövető legalább 2019 óta uszító plakátokkal hergeli a közönséget, a magyar törvényeket alaposan és ismételten megsértve.

Ezeknek a plakátoknak közös vonása, hogy a japán anime képi világát és jellegzetes kifejezéseit használják. Ami viszont vagy egyetlen elkövetőre (grafikusra) utal, vagy egy szűk, behatárolható körre, akik valószínűleg a 4chan nevű amerikai közösségi oldalon jutottak el az anime-stílushoz. Ott gyakori ugyanis ennek a képi alkalmazása, egyébként a világ szélsőjobboldali hordalékának a gyülekezőhelye.

Az elkövetők valamiért – talán, mert ott laknak, talán, mert oda járnak dolgozni vagy szórakozni – gyakran megfordulnak a Móricz Zsigmond körtér és a Villányi út táján, erre utal, hogy több (két) plakátot is ezen a környéken helyeztek el.

Ennyi támpont alapján már meg lehet találni az elkövetőt vagy elkövetőket. Csak keresni kéne.

Összegezve: nem, Budapesten nincs „zsidómentes” kávéház, elég régen nincs, és ne is legyen többet soha.

Ellenben vannak antiszemita plakátok.

És vannak anime-mániás antiszemiták, homofóbok, transzfóbok, cigányellenesek, mindenellenesek.

Amihez az anime-stílusnak semmi köze.

Az már a rendőrség dolga, hogy ilyenek se legyenek.

Oda kéne csapni, már így is három éve borzolják az idegeket.

Ebből elég volt.

Szele Tamás