Forgókínpad

Forgókínpad

A moszkvai szerkesztő

2022. október 25. - Szele Tamás

A hír nem mai, jó három napos, nem is én vettem észre, hanem Rácz András, a kiváló Oroszország-szakértő, én eddig azért nem foglalkoztam vele, mert zajlott az élet, Sojgu végigtelefonálta a nagyhatalmakat, Herszonban ellopták Usakov és Szuvorov szobrait, szóval ezt a témát elraktam ugyan, de csak tologattam magam előtt, mindig akadt fontosabb.

moszkvai_hatter_szerkeszto_oktorber_25.jpg

Most is csak azért nem akad, mert szándékosan előre vettem: ezt most már elemezni kell. Magát a hírt ugyanis megírták sokan, Telextől Indexig, 444-ig, 24.hu-ig, igen nagy kár, hogy mindannyian Rácz András Facebook-posztját másolták le. Onnan tudom, hogy lemásolták, éspedig betű szerint, hogy maga a szerző ismerte be: fáradt volt, benne felejtett egy elütést, „Rosszija Szegodnya” helyett „Rosszija Szivodnya” került a posztba, nem bűne ez neki, alig van ideje aludni – velem is megesik akárhányszor, igaz, én se sokat pihenek. Hát bizony a kedves kollégáknál leginkább „Szevodnya” szerepel, úribb helyeken a forrás megjelölésével, máshol anélkül, tehát senki sem vette a fáradságot, hogy utánanézzen a forrásnak, vitték, ahogy volt. Annyira emlékezhettek, hogy a „Szivodnya” mintha túl fonetikus lenne, de többre nem.

Vártam, hogy a szerzőn kívül bárki elemezze a dolgot részletesebben is, de erre csak egy nyúlfarknyi kísérlet történt a 444-nél, tehát megteszem én, most. Ha már mindenki ott hagyta ezt a követ, nem kellett senkinek megfaragom, megcsiszolom magam.

Először is lássuk a hirdetés eredeti szövegét, mármint azon kívül, hogy magyar nyelvű szerkesztőt keres az orosz propagandamédium. De mik a feltételeik? 

Feladatok:

A magyar hírközlés legégetőbb, globálisan releváns témáinak feldolgozása;

A magyar média figyelése, aktuális hírek és reakciók keresése;

Szakértőkkel való együttműködés, telefonos és írásbeli észrevételek fogadása;

Anyagok fordítása orosz nyelvre.

Követelmények:

Felsőoktatás;

Magyar nyelv – C1 vagy magasabb szint;

Egyéb idegen nyelvtudást (angol, francia, német) szívesen fogadunk;

A szükséges információk gyors keresése idegen nyelven;

A nagy információáradatban való eligazodás képessége.

Feltételek:

Iroda m. Park Kultury (gyalogosan);

Fizetés megegyezés alapján”

Olyan két sorral többet írnak a hirdetésben, de az csak az adminisztrációra vonatkozik, meg a szociális juttatásokra (vállalati fitneszklub és ingyenes filmvetítések, gondoljátok meg, proletárok!)

Ez azért egy elég nagy cég, sok minden tartozik hozzá, hírügynökség (amit a 2013 előtti RIA Novosztyiból szerveztek át ide), rádió (az Oroszország Hangja), mindenféle kiadvány, szóval a jelentkező nem kell attól tartson, hogy a láblógatásba és semmittevésbe fog belenyomorodni. Sőt, ellenkezőleg. De mi végre kell nekik pont magyar szerkesztő? Hiszen, amilyen szelek most a moszkvai Zubovszkij bulváron fújnak, még a fárszi nyelvűvel is többre mennének mostanság.

Jól írja Rácz András, hogy:

Várhatóan intenzívebbé fog válni a Magyarországgal foglalkozó, illetve Magyarországra irányuló orosz propaganda.

Az még majd kiderül, hogy vajon Magyarországot akarják-e majd támadni, vagy a Nyugat-ellenes magyar kormányzati narratívákat felerősítve az EU-t, a NATO-t és az Egyesült Államokat.”

Csakhogy már az sem mindegy, az az orosz propaganda Magyarországgal foglalkozik, vagy Magyarországra irányul, és én hozzátennék egy harmadik lehetőséget is: azt, hogy esetleg fel- és kihasználja Magyarországot. Jószándékú, baráti érdeklődést fel sem tételeznék az orosz állami propagandamédiáról, ez valami terv része lesz, mint mondtam, nekik most Teherán is érdekesebb Budapestnél.

Szóval, az itt a kérdés, hogy minket akarnak-e még inkább befolyásolni, mármint a magyar közvéleményt, vagy velünk kapcsolatban akarnak, minket felhasználva propagandát terjeszteni?

Az első esetben nagyon könnyű a feladat: a magyar publikum egyre nagyobb része lassan már a kancsukát is térden állva köszönné meg, ha az Moszkvából érkezik, csak nekik ezekre a lelkekre már nincs szükségük, ezeket már megkapták, újakat vennének, hódítanának, ám az nehezebb feladat. Annyi propagandatrükköt próbáltak ki nálunk mostanáig – könnyű dolguk volt, a kormánymédia önként és dalolva támogatta ezeket, és saját dezinformációs csoportokat is akadálytalanul indíthattak, ilyen volt például a „Kiállunk Oroszág mellett” vagy az „Orosz Hírek” – hogy akiben csak egy kis hajlam volt Putyin elnök imádatára, akiben csak egy kis szolgalelkűség bujkált, már mind a nyakukba borult (vagy inkább térdre, előttük, tátott szájjal). Aki meg olyan rebellisféle, mint én is vagyok, azt ugyan hiába édesgetik, fenyegetik, marad, amilyen volt.

Eszköznek jobbak vagyunk a számukra, mint célpontnak. Magyar politikussal még elmondathatnak a maguk szája íze szerint való dolgokat, Magyarország „érdekei védelmében” még tehetnek olyasmiket, amik nekünk is kellemetlenek, Ukrajnának meg pláne, és az ilyesmik dezinformációs hátteréhez kellhet a magyar nyelvű szerkesztő.

Aztán rajtunk keresztül ugyanilyen dezinformatív módon persze támadhatják az Európai Uniót is, a NATO-t is, sőt, csatatérnek is használhatnak minket: tessék elképzelni, milyen volna, ha a Rosszija Szegodnya munkatársa felfedezne egy amerikai biolabort mondjuk a Lóvásár utca 4 szám alatt, a katakombákban. Azért mondom pont a Lóvásár utca 4-et, mert ebben az utcában a legmagasabb házszám a 3, és nincs is páros oldala. Mármost én ezt tudom, mert járatos vagyok arrafelé, de még abban sem vagyok biztos, hogy a szomszédaim közül mindenki tudja: az olvasóim legnagyobb részét meg soha nem is érdekelte, érthető módon, tehát ők sem tudják.

Ilyen helyeken a legjobb biolabort felfedezni, amik nincsenek is. Aztán ezt ugyan keresheti majd a valódi sajtó, ha egyszer nem létezik: még azt sem lehet megírni róla, hogy más van a helyén, mert nincs semmi sem. Az olvasók meg majd érzelmi-indulati beállítottságuk szerint vagy elhiszik a rémtörténetet, vagy sem, de inkább igen, mert imádják a horrort.

Erre például már egész dezinformációs kampányt lehetne építeni, ahogy a tavasszal zajlott hasonló sem volt csúnya. Annak az volt a lényege, hogy Magyarország román és török szövetségben kívánja felosztani Ukrajnát Lengyelországgal, és ebben segítségünkre lesz az a temérdek Gidrán harcjármű, amit a törököktől kaptunk. Egyelőre nem, hogy temérdeket nem kaptunk, de összesen ha pár tucatnyi akad, viszont enélkül is hagymázas rémálom volt ez az álhír, amit pedig az orosz Geostratégiai Intézet honlapja is terjesztett, valószínűleg az SZVR utasítására, mert nagyon olyan a mese, mint ami Nariskin agyából pattant ki.

Ha komolyabban készültek volna Magyarországból, alapítanak pár hírportált és azokon közölnek néhány olyan írást, ami ezt a legendát alátámasztja, persze azok a lapok is a Lóvásár utca 4-be lettek volna bejegyezve. No, de majd most, hogy lesz magyar nyelvű szerkesztő!

Az ám, de ki lesz az? Persze, mindenki elsütötte már, hogy „az Origótól túljelentkezés van”, „a kormánymédiától tolonganak náluk”, de azért nem olyan egyszerű ez. Azért is mutattam be a követelményeket, a munkaköri leírást. Ahogy elnézem, a jelentkezőtől leginkább sajtófigyelést várnak el, és azt, hogy a releváns témákba vágó magyar írásokkal, hírekkel lássa el a sajtókombinát összes alegységét, ráadásul oroszul. Ami nem kis feladat: lám, én is annyira értek oroszul, hogy napestig olvassak ezen a nyelven és értsem is meg, de annyira már nem, hogy nyelvtanilag pontosan meg is szólaljak rajta, ne adja az Isten: írjak valamit. Más dolog érteni egy nyelvet, megint más alkalmazni. Annyira meg a magyar kormánymédia nyaloncai közül egyik sem tud oroszul, hogy akár csak egy gyermekverset is össze bírna ütni Puskin nyelvén. Hiszen jó szerével még a TASZSZ-nak is csak az angol változatát használják, azt is többnyire két napos késéssel és szelektíven. Nem őket keresi a Rosszija Szegodnya.

Sokkal inkább keresnek olyan figurákat, mint kedvenc kémünk, KGBéla, vagyis Kovács Béla, akiről már a Kúria is kimondta, hogy Oroszországnak kémkedett. Ő ráadásul most Moszkvában él – hol máshol? – és a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, a MGIMO-ban előadó tanár, ahol eredetileg végzett is, ezen kívül márciusig elég sokat publikált a Regnum című orosz nacionalista-royalista lapban. Éspedig oroszul. Ideális jelölt volna, ír, olvas, beszél oroszul is, magyarul is, a publikáció sem idegen tőle, a fegyelmet is megszokta már, konspirálni is tud – csak sajnos attól tartok, jobban megfizetik őt a MGIMO-ban, mintsem sajtómunkára adja a fejét. Szegénylegénynek való kenyér az, még Moszkvában sem kap mindegyik propagandista akkora honoráriumot, mint Szolovjov, aki a szankciók bevezetése idején siratta a három szép villáját Olaszországban, a Comói-tó partján, hogy azokat ő most már mikor látja újra? Semmikor, galambocskám, marad neked a dácsa...

Szóval: méltatlan a feladat, mert propagandistának veszik fel a „szerkesztőt”, de nem is hiszem, hogy egyhamar betöltik az állást: az oroszok nem jeleskednek a magyar nyelvben, a magyarok sem az oroszban, ráadásul minálunk aki örömest vállalná, az alkalmatlan volna rá, aki meg alkalmas lenne, az nem vállalja, se örömest, se másképp.

Egyszóval, nehezen hiszem, hogy találnak megfelelő embert, munkahelyi fitneszklub és ingyenes filmvetítések ide vagy oda.

Nekünk a hirdetés csak annyira volt jó, hogy megtudtuk belőle: terveznek velünk valamit.

Hogy mit, az majd kiderül.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása