Forgókínpad

Forgókínpad

Egy rakéta magyarázatai

2022. november 19. - Szele Tamás

Akkor ma megint egy kicsit rakétázni fogunk, nem a nagy sikerre vagy sikertelenségre való tekintettel – a témába vágó írások olvasottsága tökéletesen átlagos – hanem, mert most már komoly szakértők kezdtek foglalkozni a titokzatos H–55-ös, nukleáris vaktöltéssel ellátott orosz cirkálórakéta ügyével. Ami sajnos becsapódáskor alaposan károsodott.

x-55_november_19.jpg

De legalább nem volt nukleáris töltete. A kérdésről tegnap írtam bővebben, ez a mostani pár bekezdés inkább csak a fejleményeket tárgyalja. Mert tényleg nem mindennapi eset, hogy az Oroszországi Föderáció egy nukleáris robbanófej-imitációval ellátott H–55-ös rakétával támad Kijevre. Az ilyen imitációk súlyban, formában azonosak a valódi robbanófejekkel, csak hát nem működnek – teszteléskor, gyakorlatokon használják őket. Eez az első eset, hogy harcban megfordult egy ilyen „vaktöltés”.

Jó, jó, de miért?

Én tegnap találgattam egy sort, megmondani akkor sem tudtam, most sem tudom, ma annyival vagyunk előnyösebb helyzetben, hogy a hír eredeti forrása, az ukrán Defense Express összeszedte az ukrajnai szakemberek találgatásait, szóval most nem azt írom le, amire én jutottam, hanem azt, amire ők. Bár mondjuk több esetben is egy srófra járt az agyunk. Akkor lássuk, mit gondolnak az ukrán biztonságpolitikai és katonai szakemberek erről a nem mindennapi esetről? Öt verzió merült fel, vegyük őket sorban. Mi lehetett a célja ennek a különös bevetésnek?

  1. A légvédelem túlterhelése

Erre már én is gondoltam tegnap, sőt, a forrás is: arról van szó, hogy lehet akármilyen korszerű a légvédelem – Kijevé az, más ukrán városoké nem annyira – akármennyi rakétával, drónnal nem képes megbirkózni. Egyszer elfogy a lőszer. Ha túlterhelik, ahogy például Izraelben is ezzel próbálkozik időnként a Hezbollah, egy ideig minden érkező rakétát lelőnek, aztán remélik, hogy már nem lesz mivel. Izraelben különben nemsokára ezt a módszert kidobhatják a támadók a Kasszám rakétáikkal együtt, ugyanis már majdnem készen áll a nagy teljesítményű lézeres légvédelmi rendszer, amikor nem méregdrága elhárító rakétákkal szedik le az érkező eszközöket, hanem lézerrel, ami egy-egy alkalommal csak vagy tíz-húsz dollárba kerül. Szóval, egy nemzedéknyi rakétagyártási tapasztalat megy majd a kukába a Közel-Keleten, de térjünk vissza Kijevbe: lehet, hogy itt is arról volt szó, hogy az oroszok mindent felküldtek, ami repül, hátha a sokból átjut egy kevés?

Nem. Egy cirkálórakéta ilyen célú felhasználása még az Oroszországi Föderáció számára is túlzott erőforrás-pazarlás lett volna.

  1. Megfélemlítés

Számos médium és szakértő arra a következtetésre jutott, hogy valójában az Oroszországi Föderáció meg próbálja félemlíteni Ukrajnát. Mintha azt jeleznék, üzennék, hogy „legközelebb talán nem utánzatot” küldenek. Hát, ennek sincs sok esélye. Egyrészt azt, hogy a Kremlnek van nukleáris arzenálja, mindenki tudja, és nem is hagyják, hogy elfelejtsük, állandóan emlegetik. Az is köztudott, hogy az Oroszországi Föderáció vezetése jelenleg olyan szellemi és morális állapotban van, hogy képesek volnának használni rosszkedvükben. Csakhogy mégsem lehetett ez „üzenet” – ugyanis egyáltalán nem lehettek biztosak abban, hogy ukrán kézre kerülnek a H–55-ös maradványai. Zuhanhatott volna a tengerbe is, a Dnyeperbe is, nem volt az megírva, hogy eljut Kijevig: ha valahol út közben lövik le, a kutya sem kereste volna a roncsokat, fuccs az „üzenetnek”.

  1. Radarzavarási kísérlet.

Van egy meg nem erősített lehetőség: a H–55 felszerelésének lehetősége egy radarállomásokat zavaró rendszerrel. Hangsúlyoznom kell, hogy az elektronikus hadviselési rendszerek felszerelését a H–55-re sehol sem említik, ez csak feltételezés. De a szovjet időkben a rakéták fedélzeti radarrendszereit a P–500 (4B89 „Smel”), P–700 (3B47 „Kvarc”) hajó elleni rakétákra telepítették. Meg nem erősített információk szerint a P–800 „Oniksz”-ra is felszerelték őket. Az orosz „Rádióelektronikai Technológiák Konszernje” (KRET) cirkálórakétákra telepíthető elektronikai hadviselési rendszereket fejleszt, konkrétan 2018-ban az H–101 és H–102 rakétákba való beépítésükről számoltak be. Az orosz médiában felmerült a feltételezés, hogy ilyen elektronikus hadviselési rendszereket telepíthetnek a Kalibrre is. Így a radarzavaró rendszerrel felszerelt rakéták egyike a csoportos indítás során a radarernyő vakítását biztosíthatja, ezáltal fedezheti a rakéták egy csoportját, és növelheti az esélyüket a légvédelmi akadályok áttörésére.

A probléma azonban az, hogy a H–55 és a H–555 belső elrendezése rendkívül szűkös, és ahhoz, hogy bármilyen új rendszert integrálni lehessen, helyet és súlyt kell felszabadítani. Rendkívül óvatos feltevés szerint ez a már áttervezett H–555-ösben ez egyáltalán nem lehetséges, a harci egység jóval nagyobb méretei miatt.

Ugyanakkor az H–55 esetében, talán egy különleges harci egység harckészültségének fenntartására szolgáló számos rendszer eltávolításával felszabadul az áramfejlesztő helye, súlya és teljesítménye. Magát a töltet-imitációt pedig a rakéta egyensúlyának biztosításához hagyhatták a helyén.

  1. Hírszerzés, felderítés

Újabb lehetőség lenne, hogy a H–55-öst felderítésre szánták. Az elektronikus hadviselési állomáshoz hasonlóan a H–55-re integrálhattak volna egy rádiós felderítő komplexumot és információátviteli eszközöket. Így a cirkálórakéta repülés közben rögzítheti a radarállomások sugárzását, és továbbíthatja azok koordinátáit, típusait és egyéb információkat. Mindezeket az adatokat később a további támadások repülési feladatainak kialakításához használják fel. Ez a változat azonban ismét magának a H–55-ösnek nagyon jelentős átalakításán és meglehetősen energiaigényes rendszerek felszerelésén alapul. Távolról sem biztos, hogy az Oroszországi Föderációban, a mostani alkatrész- és alapanyaghiány idején képesek volnának ilyen jellegű és minőségű munkára.

  1. Hiba vagy korrupció

Azért ne tagadjuk le, hogy az orosz fegyveres erőknél ez a két dolog igen gyakori. Ezért mindig fennáll a lehetősége a banális hibának vagy a korrupciónak. Feltételezhető például, hogy a H–55 rakétát egy utánzattal szállították a repülőtérre, aztán jött egy sürgős bevetés, és sebtében „a szárny alá” függesztették, miközben minden dokumentum szerint H–555-ös volt. Ez nagyon hasonlítana az orosz bürokráciára. Ha ez történt, a hiba oka emberi tényező lehetett, amikor a sorozatszámokat összekeverték. De kérdéses, hogy egy ilyen eltérés miért nem tűnt-e fel a rakéta rutinszerű karbantartása és akár elvileg kötelező mérlegelése során, mivel a H–55 és a H–555 súlya eltérő.

Ugyanakkor arra is van egy lehetőség, hogy az Oroszországi Föderáció valamiért a H–55-öt H–555-re-re alakította át. A dokumentumok szerint ez a rakéta áteshetett volna az összes szükséges költséges eljáráson, de a valóságban csak a H–555 hasonmása lehetett volna, és mehetett volna a tartalékba, abban a biztos tudatban, hogy soha nem fogják használni, és aztán egyszerűen megsemmisítik, mikor eljön az ideje. Ezzel a változattal is az a baj, hogy azt ne lehet felérni ésszel, minek alakítgatták volna át egymásba a rakétákat, unalomból? Vagy kísérleteztek?

  1. Az utolsó eshetőség: azért került sor erre az érthetetlen bevetésre, hogy legyen min gondolkodnia a világnak.

Ezt már én teszem hozzá, és ennek sincs realitása! Ugyanis nem lehettek biztosak benne, hogy a rakéta roncsai valaha is előkerülnek, mint azt már feljebb is kiveséztük egyszer.

Végigzongoráztunk minden elképzelhető lehetőséget. Egyik sem túl valószínű, marad az, hogy a jelenségre nincs magyarázat. Miért tették?

Csak.

Mellesleg az orosz történelem alakulásának jó néhány merész fordulatára is ugyanennyi magyarázatunk van.

Így alakult és kész.

Sokkal okosabbak ma sem lettünk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása