Forgókínpad

Forgókínpad

Mátyás király országában

2022. november 23. - Szele Tamás

Nézzünk körül kicsit a saját házunk táján, mert sokat nézelődtünk külországokban, nem árt a magunk portája előtt is seperni egy keveset. Igen érdekes hírt látok az Origóban, ami azt mondja: „Szenzációs felfedezés: megvan Mátyás király DNS-e, azonosíthatják a maradványait”. Hát, azért ez messzire fog vezetni, annyit mondhatok.

orban_kiraly_november_23.jpg

De előbb lássuk, mit mond maga a hír, lássuk, miről beszélünk.

A magyar történelem egyik leghíresebb, ám legrövidebb életű uralkodócsaládja, a 15. század második felében Magyarországot a kor európai nagyhatalmává tevő Hunyadiak archeogenetikai kutatását még 2014-ben kezdték el. A nemzetközi kooperációban zajló kutatás, amelyben a Szegedi Tudományegyetem, a Magyarságkutató Intézet, a Pécsi Tudományegyetem, továbbá a Magyar Igazságügyi Kutatóintézet szakemberei, valamint a horvát Kulturális és Médiaügyi Minisztérium, illetve a Praxis Genomics LLC kutatói vettek részt, kétséget kizáró bizonyossággal azonosította Hunyadi Mátyás fiának és a király által megtett örökösének, Corvin Jánosnak, valamint Corvin János herceg fiatalon meghalt fiának, Corvin Kristófnak a földi maradványait. A nagy jelentőségű kutatási eredmények most már szilárd támpontot adnak ahhoz, hogy sikerrel járjon Hunyadi Mátyás, a magyar történelem egyik legnagyobb uralkodója csontmaradványainak az azonosítása is. (…) Tudománydiplomáciai sikernek számított, hogy a horvátországi Leploglava középkori templomában eltemetett Corvin János maradványainak exhumálásához és archeogenetikai vizsgálatához sikerült megszerezni a horvát hatóságok támogatását, sőt, horvát tudósok aktív részvételét is a projekthez, ami így nemzetközi tudományos vállalkozássá szélesedett. Teljes sikerrel zárult az egyik legnagyobb magyar király, Hunyadi Mátyás azonosítását is lehetővé tévő vizsgálat

A feltárást tavaly, 2021-ben kezdték el a horvátországi Lepoglava Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatására felszentelt templomának gótikus szentélyében, ahová Corvin János herceget, Hunyadi Mátyás fiát temették.”

A kihagyott részben a Hunyadi család életrajzát taglalja a lap, azért nem idéztem, mert azt elhiszem, hogy az Origo olvasói számára be kell mutatni, de becsülöm annyira a magam olvasóit, hogy azt gondoljam: ismerik a magyar történelmet.

Mármost akkor megvan – mi is van meg? Corvin János és Corvin Kristóf DNS-e, aminek alapján meg lehet találni Corvin Mátyás földi maradványait is a székesfehérvári osszáriumban. Aztán, hogy mihez kezdünk velük, nem tudni, tán eltemetjük külön, díszsírhelyen. Ez még érthető is volna, komoly szereplője volt Mátyás a történelmünknek.

De ha meglesz az ő DNS-e, lehetne akár klónozni is. Lehetne, de nem fogják: ha gyermekként születne újjá, ki tudja, mai viszonyok között felnevelve miféle ember válna belőle, milyenek lehettek a vele született képességei és milyenek a tanultak: ha meg felnőttként sikerülne valahogy életre kelteni, akkori jelleme és ismeretei teljes birtokában (ami a tudomány mai állása szerint lehetetlen), akkor első dolga ébredés után az lenne, hogy követelné a trónt, ami viszont mostanság foglalt, és aki ül rajta, annak nincs szüksége riválisra.

Különben felesleges is volna újraéleszteni, tán még trónra is emelni a valamikori királyt: Mátyás korában élünk mindannyian ma is.

Mikor meghallottam a hírt Mátyás DNS-éről, azt mondtam elsőre: „inkább az okos lányét lelték volna meg, többre megyünk vele”, de jobban belegondolva mindannyian attól az okos lánytól származunk, főleg, mikor adóügyekről van szó, és a hatóság maga elé idéz minket, megyünk is, meg nem is, adunk is, meg nem is, ami meg azt illeti, hogy öltözzünk is meg nem is, azt az árak megoldják: ha ennyibe fog kerülni az öltözködés, hamar hálóvá, szitává kopik a gúnyánk, ruha is lesz az, meg nem is.

Ősanyánk minékünk az okos lány, mindannyiunkban ott a DNS-e. Felesleges is volna élesztgetni, bennünk él.

Igazmondó juhász? Volt olyan is, csak elgázolta egy osztrák nyugdíjas, hogyan, miképpen, nem tudni: azt tudjuk, hogy haragban volt a királlyal, mert a csúti ispán ellopta az aranyszőrű bárányai trágyáját (igen, ezzel indult el Váradi András igazmondó karrierje, előtte csak juhász volt, egyszerűen). De amúgy is rég volt az eset, a juhászból már népmesei alak lett, az ispán meg csak hízik, mint a kisgömböc, a garabonciás deákok szerint a Holdról is látszik. Annyi biztos, hogy igazmondó juhászra manapság semmi szükség – lám, volt nekünk, mégis úgy járt, ahogy.

A cinkotai iccével meg naponta találkozunk: azzal mérnek mindent. Sőt, még cifrábban is, mint Mátyás idejében. Annak az volt a története, hogy a cinkotai kántor egyszer jót cselekedett a királlyal, az pedig jutalmul azt mondta neki: lehet egy kérése. Nem aranyat kért, nem is drágakövet, hanem azt, hogy Cinkotán kétszer akkora legyen az icce, mint máshol, merthogy borissza volt. Hanem az árát nem szabályoztatta: így aztán kétszer akkora lett ugyan az űrmérték, de kétszer annyiba is került. Manapság ezt a szép elvet sikerült továbbfejleszteni: bármi ételt-italt veszünk, az ugyanakkora, mint korábban, de kétszer annyiba kerül. Sőt: még ha csak ugyanakkora lenne, de inkább szokott kisebb, kevesebb lenni, a dupla ár mellé, ezt a jelenséget a nemzetközi sajtó „shrinkflation” néven ismeri, ami magyarul „zsugorfláció” lenne, mikor valami kevesebb is, de drágább is, mégis meg kell venni.

Ami a budai kutyavásárt illeti, annak ügyében szintén jelentős előrelépésekről számolhatok be. Mint tudjuk, az eredeti karitatív célokat szolgált, és arról nevezetes, hogy a visszaéléseket elkerülendő, kizárólag egyszer rendezték meg. Nos, manapság minden nap van Budán kutyavásár, csak épp nem kutyát árulnak, de igen nagy is rajta a haszon. Igaz, zárt körben rendezik, sokat nem tudhatunk felőle. De már nem szegény emberből lesz módos azon a kutyavásáron, hanem gazdagból még gazdagabb.

Hátra van még a gyevi bíró esete. Algyő nagy szülöttének leszármazottaival szintén tele van az ország. Aki nem ismerné a történetet: Mátyás idejében a helyi önkormányzatoknak volt némi autonómiája, hozhattak lokális törvényeket az országosak mellé, sehol sem volt még Werbőczy. A Szeged melletti Gyeviben (vagyis Algyőn) a bíró olyan törvényt hozott, mely szerint az ő személye minden szabály alól kivételt képez, őt mindenből ki kell venni. Ő lett az Abszolút Kivétel. Ez volt a gyevi törvény.

Államelméleti gondolkodása lehetett, ha kastélyban születik, sok bajt okozhatott volna, mert ezt az elvet már sokféleképpen hívtuk a történelem folyamán, de mindig csak ugyanazt jelentette: abszolút zsarnokságot. A mese szerint az álruhás, deáknak öltözött Mátyás király egyszer Gyevibe vetődve megsértette ezt a paragrafust, egy éjszakára áristomba vetették, reggelre megjött a felmentő sereg, ami pedig ezután történt, azt nálam jobban írja le Móra Ferenc:

- Gyevi derék népét szívébe fogadja a király őfelsége! – olvassa a kisebb deák.
- Kivéve a gyevi bírót! – mondja a nagyobb.
- Nincs köztük tökkel ütött fejű ember.
- Kivéve a gyevi bírót!
- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többet senki porciót ne fizessen!
- Kivéve a gyevi bírót!
- Minden gyevi ember pünkösd napján az ő vendége legyen!
- Kivéve a gyevi bírót!
- Ezüsttálból aranykanállal egyen!
- Kivéve a gyevi bírót!
- Tíz arany útravalót kapjon! – hajtogatta össze az ispán az írást.
- Kivéve a gyevi bírót!”

Ahogy elnézem, bizonyos jövedelmi szint fölött manapság és minálunk már csak a gyevi bíró utódai élnek, maga a király is tőle származhat, éspedig egyenes ágon, mert olyant még nem láttam, hogy ő kivétel ne legyen bármiféle törvény alól.

Azzal együtt, mégis a mátyási hagyományt ápolja, sőt, kicsit túlzásba is viszi, mert Mátyásnak csak egy bolondja volt, Mujkó, a mi országos gyevi bírónknak meg garmadával akad, aki nem hiszi, lapozza fel a kormánymédiát, talál benne mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen udvari bolondot, csak győzze számolni. Épp csak az a hibájuk, hogy mindegyik azt hiszi magáról: krónikás, mint Bonfini volt meg Galeotto, nem pedig bolond, mint Mujkó (bár neki bőven megvolt a magához való esze).

Egyszóval, akárhogyan is forgatom, semmi teteje nem lenne feltámasztani Mátyás királyt, anélkül is az ő korában, idejében élünk. Ahogy elnézem, idén télen bevezetik még a füstadót is. A szomszédainkkal is pontosan olyan jóban vagyunk, mint akkortájt, vagyis nagyon rosszban, a Fekete Sereget is fejlesztik, csak már nem fekete és még nem sereg. De attól még a tervek nagyívűek, amint Mátyás német-római császár akart lenni, a mostani gyevi bíró úgy akar európai kulcsszereplővé válni, akkor is, ha Mátyás közelebb volt a céljához, mint ő: de hiszen abban az időben még a Német-Római Birodalom állt a legközelebb ahhoz, amit ma Európai Uniónak nevezünk. Aztán Mátyásnak sem sikerült a kontinens élére kerülnie.

Még a török is feni a handzsárját, csak jelenleg nem Sztambulban teszi, hanem Moszkóviában, más kérdés, hogy Buda most nem harcol ellene, nem születik ének Szabács viadaláról, hanem a kedvét keresi.

Mohács lesz ebből, ha sokat maradunk ebben a szép magyar középkorban, akárki meglássa.

No, de legalább lesz új sírja Corvin Mátyás királynak, az ellen nincs egy szavam sem. Az mindenkinek jár.

Csak fel ne keljen belőle, mert ráismerne az országára egyből.

És ha esze volna, ki is futna belőle menten.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása