Azzal remélem keveseknek mondok újdonságot, hogy tél van az északi féltekén, úgy naptári, mint időjárási szempontból. Ennek az évszaknak a beköszöntére lehetett számítani, legalábbis az elmúlt pár millió év gyakorlata alapján. Csakhogy ez a mostani háborús tél, és nem hagyhatjuk ki a számításból a hideg katonai és politikai következményeit.

A politikusok sem hagyják ki, sőt: az orosz külpolitikának és propagandának (a kettőt nehéz egymástól és a maszkirovkától szétválasztani) komoly eleme a télre való hivatkozás. Míg Putyin és médiája teljes bizonyossággal állítja, hogy „télen Európa meg fog fagyni”, a katonai propagandájuk úgy mutatja be „Tél tábornokot”, mint az orosz fegyveres erők hagyományos és hűséges szövetségesét, aki segített a Napóleon és Hitler elleni háborúkban. Akkor lehet, hogy segített, de ez nem jelenti azt, hogy most immunisok lesznek az orosz fegyveres erők tagjai a fagyásra. Sőt, a katonai szakértők másként vélekednek: Oroszország sokkal kevésbé felkészült a téli körülmények között zajló háborúra, mint Ukrajna (és ez már most is kihat a frontvonalra), az orosz történelemből vett példák pedig inkább a Kremlt kellene, hogy gondolkodóba ejtsék, hiszen a fagy mindig azokat segítette, akik a saját területükön harcoltak. Ami érthető: mindenki a saját téli viszonyait ismeri jobban.

Lássuk a The Insider írása nyomán, melyet Vajcseszlav Epureanu jegyez, hogyan áll a helyzet jelenleg.

Miután az orosz fegyveres erők kivonultak a Dnyeper jobb partján, Herszon térségében lévő hídfőállásukból, véget ért az ukrajnai hadjárat őszi időszaka. Egyelőre nehéz megmondani, hogy az oroszok meg tudják-e vetni a lábukat a bal parton, és hogy az ukránok megpróbálnak-e ott offenzívát folytatni, vagy fő erőfeszítéseiket Zaporizzsja, Donyeck, netán Luhanszk területére helyezik át. A legtöbb szakértő azonban egyetért abban, hogy a következő hónapokban a szemben álló felek sikere elsősorban azon múlik majd, hogyan alkalmazkodnak a téli hidegben zajló katonai akciókhoz.

A Kreml nem titkolja, hogy az ukrán energetikai infrastruktúrát érő csapások célja többek között az, hogy az ország a téli időszakban fűtés nélkül maradjon. Ukrajnában és Nyugaton is jól értik ezt. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, Anthony Blinken amerikai külügyminiszter és Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök is ugyanazt mondja, csak más-más megfogalmazásban: Putyin megpróbálja a telet fegyverré alakítani (angolul weaponization of winter, vagy „coldomor”, ahogy az ukrán kommentátorok képletesen nevezik ezt a stratégiát), mert pusztán katonai eszközökkel nem képes sikerrel járni.

Az irányított rakéták és kamikaze drónok által az ukrán energiarendszer ellen végrehajtott tömeges támadások meghozták gyümölcsüket: október 10-e óta nyolc rakétatámadáshullám rongálta meg az összes hő- és vízerőművet és Ukrajna nagyfeszültségű hálózatának 40%-át. Ennek következtében lakosok milliói maradnak időszakosan áram és következésképpen fűtés nélkül. Tekintettel arra, hogy a harcok során a lakásállomány súlyosan megrongálódott, az Egészségügyi Világszervezet nem alaptalanul aggódik amiatt, hogy ezen a télen egészségügyi válság alakul ki Ukrajnában a hidegben kialakuló nagyszámú fagyási és hipotermiás megbetegedés miatt.

Ami magukat a harcokat illeti, sok szakértő és tisztviselő a konfliktus szó szerinti „befagyasztására”, azaz műveleti szünetre számít a tél folyamán. Cheryl Haynes, az amerikai Nemzeti Hírszerző Szolgálat igazgatója elmondta, hogy mind az ukrán, mind az orosz fegyveres erők arra használják a telet, hogy feltöltsék az utánpótlást, újra felszereljék a csapatokat és tavasszal támadást indítsanak. Az Atlantic Council nevű befolyásos amerikai szervezet szerint az orosz hadvezetés a jelenleg épülő védelmi erődrendszerre alapozva stratégiai védelembe vonul, hogy időt nyerjen a mozgósított csapatok tömegének harci körülmények közötti „betörésére”, valamint az őszi vereségsorozat során összetört egységek és alakulatok létszámának és felszerelésének pótlására.

Ráadásul a médiában nyugati politikusok és katonai szakértők részéről kiszivárogtak olyan információk, amelyek a politikai rendezés lehetőségéről szólnak, éppen akkor, amikor a front a tél miatt nyugalomban van. Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke a telet a Moszkva és Kijev közötti tárgyalások „lehetősége ablakának” nevezte. Biden elnök kormányának ezután meg kellett nyugtatnia ukrán partnereit, hogy Milley tábornok nyilatkozata nem jelenti az ukrán fegyveres erők ellentámadásához nyújtott további támogatás visszavonását.

Teljesen más véleményen vannak az ukrán tisztviselők. A Verhovna Rada nemzetbiztonsági, védelmi és hírszerzési bizottságának első helyettese, az ukrán fegyveres erők légideszant-alakulatainak volt parancsnoka, Mihail Zabrodszkij egy november elején megjelent cikkében azt írta, hogy az orosz félnek a téli időszakban pihenőre van szüksége:

„Az orosz hadvezetésnek szüksége van erre a téli időszakra, hogy a két hónappal ezelőtt telepített részleges mozgósítást tervszerűen és hatékonyan tudja kihasználni.”

Valószínű, hogy az ukrán hadsereg megpróbálja megtartani a kezdeményezést, és nem engedi, hogy az orosz csapatok nyugodtan teleljenek át a jelenlegi pozícióikban. Ez nem jelenti azt, hogy az ukránok feltétlenül nagyszabású offenzívát fognak szervezni bármelyik műveleti területen, de még rögzített front esetén is képes az ukrán hadvezetés nagy hatótávolságú, nagy pontosságú tüzérségi rendszerekkel (például HIMARS) támadni a hátországi bázisokat, megszakítani az utánpótlási vonalakat és csökkenteni az első vonalban telepített egységek harci hatékonyságát.

Oroszország a maga részéről még nem bizonyította, hogy képes támadásra bárhol máshol, mint Bakhmut közelében, többnyire a Wagner-csapatok humán erőforrásainak terhére és világos célok nélkül – hiszen még az ezen a területen elért sikerek sem jelentenek különösebb előnyt, ha az ukrán hadsereg fenntartja előrenyomulását a Szvatovo-Kreminna vonalon, Sztarobelszk fenyegetésével és az orosz fegyveres erők luhanszki csoportjának északról történő bekerítésével. Így az orosz erők az elkövetkező hónapokban nem számíthatnak másra, mint az Ukrajna energetikai infrastruktúrája elleni rakétacsapásokra. Valószínűleg a Kreml azt reméli, hogy a tél folyamán stabilizálni tudja a frontvonalat, mozgósított emberekkel telíti a védelmet, és tavasszal döntő támadásba lendül. De ezeknek a terveknek a megvalósítása nem biztos, hogy olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Még ha Ukrajna nem is kísérel meg nagyobb offenzívát, maga a tél sok orosz katona életét követelheti.

Itt jutunk el a lényeghez: miben különbözik a téli háború a nyáritól?

Az ukrán tél nem igazán nevezhető keménynek – a hőmérséklet általában plusz 3 és mínusz 7 fok között mozog. Az euroatlanti kultúrkörben az ilyen időjárást nedves hidegnek nevezik, és katonai szempontból ez az egyik legrosszabb lehetséges állapot (kivéve a mínusz 25 Celsius-fokos és az alatti szélsőséges hőmérsékleteket). A csapadék eső vagy hó, vagy mindkettő formájában jelentkezik, sár és latyak mindenütt, a nedvesség beszivárog az egyenruhákba, felgyülemlik a felszerelésekben és a fegyverekben, és „jeges káoszt” okoz az utakon.

Az alacsony hőmérséklet magasabb követelményeket támaszt a csapatok felszerelésével és ellátásával, az állandó bázisok fűtésével, az ásatások, alvó- és pihenőhelyek építésével, a meleg ételek biztosításával, a napfényes órák lecsökkent időtartamával (kb. 9 óra a nyári 15-16 órával szemben) járó tervezéssel kapcsolatban. Ugyanilyen fontos a parancsnokság hozzáértése: a téves szállítási utasítások vagy a szemtanúk beszámolói szerint elterjedt gyakorlat, miszerint a mozgósított egységeket kommunikáció és ellátmány nélkül hagyják a frontvonalon, télen komoly veszteségekhez vezethet, még akkor is, ha az ukránok egyetlen lövést sem adnak le.

Ilyen időjárás esetén a logisztika is bonyolult. A kerekes járművek nem lesznek képesek aszfaltozott utakon közlekedni, lánctalpas járművekre van szükség, méghozzá nagy számban, és minden járműhöz téli álcát és fagyállót kell beszerezni. Ehhez vegyük, hogy a téli hadviselés a feltételezések szerint 50%-kal több utánpótlást igényel, ami már most is nagy problémát jelent. A hadsereg manőverezőképessége is csökken, havas terepen 50-75%-kal csökken a haladási sebesség. Ezenkívül a havas utakon vagy hóval borított mezőkön a felderítő drónok könnyebben azonosítják a felszerelések helyét, így az ipari központok, hátországi bázisok, utánpótlási raktárak és vasútvonalak közelsége fontosabbá válik.

Az az idő, amely alatt egy harctéren súlyosan megsebesült katonát ki lehet menteni télen a felére csökken. Ez növeli a veszteségek számát és a tábori kórházak felszerelési igényeit. Ráadásul növényzet híján a katonáknak mindkét oldalon többet kell majd a földön kuporogniuk, nedves és sáros (nulla fok közeli hőmérsékleten) vagy fagyos (tartósan negatív hőmérsékleten), ami több megfázást és hasonló betegséget jelent.

A növényzet természetes fedezete nélkül a drónok könnyebben behatolnak a csapatok és a felszerelés koncentrációiba. Magukat a drónokat azonban csak korlátozottan lehet majd használni a napfényes órák csökkenése és az állandó hideg szél miatt. Ez mindenekelőtt a polgári eszközökre vonatkozik, amelyeket óriási mennyiségben vásároltak mind az orosz, mind az ukrán hadsereg javára. Az ukrán fél szerint még a sorozatgyártású drónok, az iráni eredetű kamikaze-drónok is hiányoznak egy ideje az ukrán égboltról a rossz hidegtűrés miatt (bár mostanság mintha megoldották volna a jegesedés problémáját). Nemcsak a drónok, hanem minden elektronikus eszköz, például a tűzvezető rendszerek vagy a kommunikációs berendezések működtetéséhez szükséges eszközök is gyorsabban lemerülnek. Még a berendezések és fegyverek legegyszerűbb karbantartási műveletei is időigényesebbé válnak, és ennek következtében a kiesések, meghibásodások és üzemzavarok száma növekedni fog.

A szokásos gyalogásgi ásó használata télen lehetetlen, és a fagyott talaj nem kezelhető csatornaépítő eszközökkel. Szükség van az építő- és speciális mérnöki felszerelésre, valamint az ároképítési készségekre (vasbetonszerkezetek, fafödémek, tekercses szigetelés stb. szállítása nélkül azonban ezek a készségek amúgy sem alkalmazhatók). A gépészeti egységek felszerelése traktorokkal, buldózerekkel, manipulátorokkal és gépészeti eszközökkel nagyon fontossá válik.

Végül lássuk a személyzeti ellátást. Ez magában foglalja a téli ruházatot (szigetelt csizma, kesztyű, termo alsónemű) és a feljavított étrendet (napi 4500-6000 kalória), beleértve a vitaminokat és orvosi segédeszközöket a fagyás (mindenekelőtt a lábak esetében, az I. világháború óta ismert „lövészárok-láb” vagy „trench foot”), a hipotermia, valamint (meglepő módon) a bőr és a szem leégése (hóvakság) esetén.

Szóval, „Tél tábornok” támadására mindkét oldalon fel kell készülni, de melyik fél áll jobban?

A brit hírszerzés szerint a hideg időjárás a konfliktus mindkét fél számára nehézségeket fog okozni, de az orosz csapatokra valószínűleg sokkal nagyobb hatással lesz. Az amerikai Háborús Tanulmányok Intézetének (ISW) elemzői egyetértenek velük – szerintük a tél nem fogja megállítani az ukrán ellentámadást. Az őszi és tavaszi sártenger (raszputyica) kedvező a védelmi feladatok szempontjából: a talajt elmossa az eső, megnehezítve a csapatok manőverezését. Ha azonban a talaj kellőképpen fagyott, komolyabb műveleteket is lehet végezni lánctalpas járművekkel.

Az ukrán hadsereg már júliusban felvetette a téli egyenruhák kérdését a nyugati szövetségeseknek. Október közepén a NATO-csúcson bejelentették, hogy a szövetség már átirányította a szállítmányokat a téli ruházati készletekre, és a katonai segélyek hangsúlyát a téli hadjárathoz szükséges felszerelésre helyezte át.

December elejére Ukrajna csak Nagy-Britanniától 195 000 készlet téli egyenruhát kapott. Németország 116 ezer télikabátot, 240 ezer sapkát, 80 ezer nadrágot, valamint 200 sátrat és 195 generátort biztosított. Kanada októberben 500 000 téli kabátot, nadrágot, cipőt és kesztyűt ajánlott fel. Több mint egy tucatnyi más NATO-tagállamból származó ruházat, hőtakarók, fűtőtestek, téli csomagok szállításáról van tudomásunk.

Az AFP hírügynökség bemutatta a Donbásszban állomásozó 5. ukrán dandár egyik egységének erődítését, amelyben a hőszigetelő anyagoknak köszönhetően 5 fokos külső hőmérséklet mellett 22 Celsius-fokos hőmérsékletet lehet fenntartani. A katonák elmondása szerint olyan hálózsákokat kaptak az önkéntesektől, amelyek a mínusz 30 Celsius-fokos hőmérsékletet is kibírják. Hasonló videókat (természetesen propagandacéllal) az ukrán védelmi minisztérium is közzétesz. Az ukrán hadsereg mérnöki egységei előregyártott moduláris szerkezetekből építik fel a második védelmi vonalon az erődítéseket.

Mi a helyzet az orosz hadsereg téli felkészülésével? Amennyire a nyílt forrásokból meg tudjuk ítélni, eddig nem történt szisztematikus munka ebben a tekintetben, holott a naptári tél már beköszöntött. Még mielőtt ukrán területre léptek volna, a mozgósított férfiak videókat posztoltak magukról, amelyeken a tűz körül melegednek. A háborús övezetben ugyanez a helyszín azonnali felderítéséhez és tüzérségi csapáshoz vezetne. Más videókon a katonák köszönetet mondanak a rokonoknak és önkénteseknek, hogy meleg ruhákat és csákányokat (!) vásároltak, amelyeknek köszönhetően arra számítanak, hogy „télen normálisan élhetnek a terepkörülmények között”.

A téli egyenruhával való ellátást, legalábbis a mozgósított katonák számára, rájuk magukra és a gondoskodó polgárokra bízták. Gyerekek és nyugdíjasok zoknit kötnek a katonáknak, az ellenszenves színész Ivan Ohlobisztyin meleg ruhák szállításával foglalkozik, és a kamerák előtt elmondja, hogy „a fél frontot takony borítja”, míg Andrej Guruljov tartalékos altábornagy, duma-képviselő nyilvánosan csodálkozik, hogy hová tűnt 1,5 millió teljes egyenruha a raktárakból.

Úgy tűnik, hogy a hadsereg vezetése nem vonta le a tanulságot a tavaszi tapasztalatokból. Ebben az időszakban az orosz katonák olyan mértékű fagyási sérüléseket szenvedtek a végtagjaikon, hogy az egész egységek harci hatékonyságát súlyosan befolyásolta. A Conflict Intelligence Team szerint az egyik műveleti területen csak egy taktikai zászlóaljcsoport rendelkezett sátrakkal, és a személyzetnek csak 20%-ának volt téli egyenruhája (amit a saját költségén vásárolt meg).

Az ukrán közösségi oldalakon olyan felvételek keringenek, amelyeken orosz katonák láthatóan súlyos vagy közepes fokú hipotermiában szenvednek, és ezért alig reagálnak a drónból rájuk küldött gránátokra. Egyes Z-csatornák nyíltan állítják, hogy az adminisztratív káosz miatt már olyan eseteket is feljegyeztek, amikor mozgósított katonák halálra fagynak. Példa erre az a valós vagy kitalált alkalom, mikor:

„A hideg időjárás és az előkészített állások hiánya miatt a Wagner-csoport embereinek be kellett törniük az ukránok lövészárkaiba, hogy ne fagyjanak halálra.”

Ennek eredményeként a téli hadjárat az ukránok lépéseitől függetlenül megpróbáltatásnak bizonyulhat az orosz csapatok számára. Abból ítélve, hogy az újonnan érkező mozgósított csapatok ellátása és általános szervezése mennyire rosszul működik, inkább „Tél tábornok”, mint Valerij Zaluzsnij tábornok intézkedései tehetők majd felelőssé a behozhatatlan és egészségügyi veszteségek nagy részéért.

Összefoglalva: az egy dolog, hogy a tél többször is kisegítette az orosz hadsereget a történelem folyamán, érdekes módon mindig akkor, amikor orosz területet védtek és ismerték a hazai pályát. De ez nem jelenti azt, hogy anyanyelvi vagy politikai alapon szövetségesük: a tél egy évszak, ami mindenkire vonatkozik. Aki nem készül fel rá, azzal könyörtelen lesz, és minden jel arra mutat, hogy az orosz hadak vezetése úgy gondolja: idén merő ruszofíliából csak az ukrán oldalon lesz hideg, náluk elmarad a fagy. Kár, hogy a fronton ez mostanság méterek kérdése.

Tehát ne misztifikáljuk túl Tél tábornokot, nem kötött írásos szövetséget Moszkvával, nem lépett be az orosz hadseregbe: és ha az orosz hadsereg megsínyli ezt a telet, nem lehet majd lefokozni vagy politikai alapon perbe fogni, börtönbe zárni.

Az egy dolog, hogy Xerxész megkorbácsoltatta a Hellészpontoszt, amivel a tenger nem sokat törődött, de ha Putyin próbálja majd főbe lövetni a telet, végképp nevetségessé válik.

Valakinek a harcoló felek közül mindenképpen rosszul jön majd ez az évszak.

Meglátjuk, mi lesz így, rosszkedvünk telén.

Szele Tamás