Forgókínpad

Forgókínpad

Orosz dicséretek

2022. december 29. - Szele Tamás

Ma zsúfolt napunk lesz, ugyanis mielőtt rátérhetnék írásom fő témájára – mely sajnos kapcsolatban van a tegnapi írásommal, mondhatni a folytatása, annak ellenére, hogy nem így terveztem – ismertetnem kell a legfrissebb híreket, ugyanis Ukrajnában néhány perccel ezelőtt fújták le azt a légiriadót, amelyet az eddigi legnagyobb tömeges rakétatámadás miatt kellett kihirdetni.

orban2_december_29.jpg

Nagyon pontos részleteket még nem ismerünk, de azt már tudjuk, hogy mintegy 120 rakétával (és/vagy drónnal) támadták az ország majdnem teljes területét. A legtöbb támadást Harkiv, Lviv, Szumi, Odessza és Ivano-Frankivszk régiókban jegyezték fel. Számos más régióban is működésbe lépett az ukrán légvédelem, és sikerült megsemmisíteni az ellenséges rakétákat. Kijev felett a 16 rakétából 16-ot lelőttek, de a roncsok megrongáltak néhány létesítményt, és három ember megsérült.

Kijevben egy lezuhant rakéta törmelékei megrongáltak két magánházat a Darnyickij kerületben és egy közelben parkoló autót. Ezenkívül megrongálódott egy ipari létesítmény a Holosivszkij kerületben és egy játszótér a Pecserszkij kerületben. A város 40%-ában van áramszünet. A csapások következtében három ember, köztük egy 14 éves lány megsérült.

Ihor Terehov, Harkiv polgármestere szerint a városban sorozatos robbanások történtek, feltételezhetően a Szlobodszkij kerületet érték a találatok. A metróforgalom szünetel.

Lviv polgármestere, Andrij Szadovij robbanásokat észlelt a városban, és felszólította az embereket, hogy maradjanak az óvóhelyeken belül. Később hozzátette, hogy a város 90%-a maradt áram nélkül. A villamosok és trolibuszok nem közlekednek a városban. Vízellátási zavarok előfordulhatnak.

Az odesszai parancsnokság vezetője, Maxim Marcsenko elmondta, hogy 21 rakétát lőttek le a régió felett. Az egyik rakéta törmelékei egy lakóépületet értek, és nem voltak áldozatok. A lövések következtében az energetikai infrastruktúra is megsérült, így a régióban áramszünet van. Minden szolgáltatás a helyén van és működik.

Öt rakétát lőttek le a tenger felett a Mikolajivi területen – közölte Vitalij Kim, a regionális katonai közigazgatás vezetője.

Mindehhez annyit lehet hozzátenni, hogy új orosz harcmodor van kialakulóban a jelek szerint, ugyanis ezt a támadást megelőzte egy éjszakai, amit kamikaze drónokkal hajtottak végre – ez arra utal, hogy pontosak voltak ma egy hete az Iran International értesülései:

Egy magas rangú ukrán hírszerzési tisztviselő szerint Oroszország újabb szállítmányt kapott az Iráni Iszlám Köztársaságtól az iráni gyártmányú Shahed–136 kamikaze drónokból.

Az ukrán védelmi hírszerzés (GUR) szóvivője, Andrij Juszov szerint az új szállítmány kisebb, mint az előző, valamikor nyáron érkezett, amely a becslések szerint legalább 400 drónt tartalmazott.

Oroszország októberben és novemberben használta fel a kezdeti szállítmányt, de ukrán jelentések szerint november közepétől 2-3 héten át nem vetettek be iráni drónokat, ami esetleges hiányra utal.”

Mihajlo Podoljak úgy informálta a közvéleményt, hogy a legközelebbi tömeges, nagyarányú támadásra Újévkor vagy közvetlenül előtte számítanak.

Akkor vegyük alő azt amivel ma kénytelen vagyok foglalkozni. Kényszerről beszélek, mert a helyzet ilyen gyors „fokozódására” még én sem számítottam tegnap, mikor az írásomban óva intettem Magyarországot az orosz medve ölelésétől vagyis a kárpátaljai határrevízió csalijától, amit kétségtelenül az orosz külföldi hírszerzés, az SZVR ráncigál az orrunk előtt. Nem szabad ezt komolyan venni, mindenünket elveszíthetjük, ha valamilyen ostoba módon Oroszország oldalán belesodródunk a háborúba. Március óta tart az SZVR dezinformációs művelete, és még csak nem is mi vagyunk a valódi célpontjai, hanem Lengyelország: ellenük próbálják hangolni az ukrán közvéleményt, hogy aztán szakadjanak meg a Lengyelországon keresztül érkező nyugati fegyverszállítmányok, mi csak mellékszereplői vagyunk ennek a játéknak.

Ma reggel viszont ki vigyorog rám a Kreml-média egyik zászlóshajójának számító RIA Novosztyi címlapjáról, vezércikkéből? Orbán Viktor. Az orosz kormánymédium hosszú írásban, négy portréval illusztrálva méltatja Orbán és a magyar nép érdemeit. Olyan dicséret ez, amitől el is süllyedhetünk szégyenletünkben. Különben elég sajátosat sikerült alkotnia a szerzőnek, Dmitrij Vavyrinnek, valószínűleg szándékán kívül, néha olyanokat mond, hogy azokért jobb helyeken behívatnák a nagykövetet. Meg nálunk is, mármint más nagyköveteket, de az oroszt ez Budapesten nem fenyegeti. Akkor lássuk, mit mond Vavyrin.

A magyar ruszofóbiát gátolja a magyar nemzeti nagyság. „Ha az amerikaiak békét akarnak, akkor béke lesz” – mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Magyar Nemzetnek. Túlságosan leegyszerűsíti. Csak akkor lesz béke, ha annak feltételei elfogadhatóak Oroszország számára. Az, hogy Washington reálisan mennyire képes ellenőrizni az önelégültségtől duzzadó Zelenszkij elnököt, kérdéses.

De Orbánnak igaza van a lényegben: az eszkalációért az Egyesült Államok a felelős, és az általa az ukrán hadseregnek végzett fegyverszállítások jelentik a konfliktus üzemanyagát. (…) De a magyar miniszterelnök (mintha nem lenne NATO-szövetséges) ebben a helyzetben az Egyesült Államokat nevezi szélsőségesnek. És egyenesen a Fehér Házra mutogat.”

Ez speciel nekem nem tetszik, szerzőnknek tetszik, ami mutatja, hogy mintha nem ugyanabban a malomban őrölnénk. Orbánnal sem. De mindegy: én a magyar miniszterelnököt sem értem (többek között emiatt), hogyan érthetnék egyet az orosz kormánymédia munkatársával? Aki egyébként többi írása alapján Balkán-szakértő. De menjünk tovább.

Orbán az első kritikusa az EU minden oroszellenes kezdeményezésének. A magyarok pedig – az Európai Bizottság felkérésére végzett szociológiai kutatás szerint – az EU egyik leginkább oroszbarát népe, a görögök és a bolgárok után a második helyen állnak.”

Elég baj az nekünk.

A magyarok és mi „arra születtünk”, hogy gyűlöljük egymást.

A magyarok nem bolgárok, nem görögök és nem szerbek, akiknek az oroszok a saját vérük árán adták vissza a függetlenséget, mert szellemi rokonságban is állnak. A magyarokkal kapcsolatban szinte teljesen negatív a hátterünk.”

Hát a „gyűlölet” kifejezés túlzás, de a szerző iránt valóban érzek némi ellenszenvet, igaz, akkor is ugyanezt érezném, ha magyarul írna. De ez nem amiatt van, hogy orosz: Gluhovszkijt, Pelevint vagy Akszjonovot pont azért szeretem, ami orosz bennük. Szerző a továbbiakban végigtekint a magyar nemzet vérzivataros századain és igen lelkiismeretesen bevallja, hogy velünk az oroszok jót csak ritkán tettek, vagyis majdhogynem soha. Itt az áttekintés végét érdemes idézni:

1956-ban, amikor a magyarokat térdre kényszerítették, a nép fellázadt – és ami lényegében népfelkelés volt, az szinte azonnal a volt nácik jobboldali felkelésévé változott, amelynek során az utcákat elárasztotta a lemészárolt kommunisták és „kollaboránsok” vére. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés szervezetének válasza is lenyűgöző volt, de mintha a magyarok megijedtek volna. A keleti tömb legparancsuralmibb rendszerét a legliberálisabb, más néven „gulyáskommunizmus” és „Kelet-Európa legvidámabb barakkja” váltotta fel.”

Hát, azért az utcákon nem hömpölygött a vér, és arra a válaszra, amit Moszkvától kaptunk, nagyon különös jelző a „lenyűgöző”. Történt a Köztársaság téren, ami történt, az valóban a forradalom szégyene volt, de nem az volt általános: a szerző ezt rosszul tanulta meg kiskorában és utána sosem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen.

Aligha változtatott a számla nagyságán, amelyet Magyarország a nyolcvanas évek végi bársonyos forradalmak után Oroszországgal szemben rendezett: hirtelen egyszerre váltunk felelőssé a magyar nép másfél évszázadnyi szenvedéséért. Budapest, miután kiűzte hadseregünket, berohant az észak-atlanti szövetségbe, és teljesen logikusnak, kiszámíthatónak, sőt visszavonhatatlannak tűnt, hogy Bukarest, Varsó, Vilnius, Riga és Tallinn (és Prága egyes kerületei) mellett a kelet-európai ruszofóbia egyik fővárosa lesz.”

Mindenkinek jobb lett volna, ha elmondhatják, hogy itt sem voltak, de hát nagyon is itt voltak ám.

Ez volt a helyzet 1999-ben, Magyarország NATO-csatlakozásának és a Jugoszláviával vívott háborúnak a hátterében. A Budapestről evakuált (???) orosz diplomaták családjai a nyilvános helyeken való szolgáltatás megtagadásának és az oroszul beszélőkkel szembeni megkülönböztetés egyéb formáinak demonstratív eseteiről beszéltek.”

Kivel háborúztunk mi, édes úr? Jugoszláviával? Kezdek kételkedni abban, hogy maga Balkán-szakértő. De innentől már Orbán Viktorról és a magyar néplélekről beszél.

Orbánnak persze ellentmondásos a viszonya Joe Bidennel, de ő a republikánus konzervatívok rendezvényeinek díszvendége. Ami nem akadályozta meg abban, hogy bírálja az Egyesült Államok oroszellenes politikáját még Donald Trump elnök alatt is. Ezt általában annak tulajdonítják, hogy Magyarország az Oroszországgal folytatott közös üzletből származó előnyöket élvez. De a lengyelek és a románok is megkapták ezeket a juttatásokat, és a balti államok sokkal jobban függnek az orosz gazdaságtól, mint Magyarország (ami rekordméretű uniós inflációt eredményezett), mégis a vezetőik pont ellenkező módon viselkednek, mint Orbán. (…) A nyomot általában magában Orbánban keresik, racionális és összeesküvés-elméleteket egyaránt felhozva, egészen az irigylésre méltóig – attól kezdve, hogy Orbánt a Kreml fizeti, egészen addig, hogy a Kreml ígéretet tett arra, hogy később engedélyezi Kárpátalja visszacsatolását.”

Hát, azért az orosz sajtónak ezen a legfelsőbb szintjén eddig erről szó sem esett, itt valami történik... De most tessék figyelni, mert szépeket mondanak rólunk!

A hatalom, amelyet sajátjukként tisztelnek, nem pedig ráerőltetettként, teljes mértékben megfelel nemzeti szellemüknek.

Az Európa szívében csodálatosan elhelyezkedő ugor-finn nép mindig is könnyen elkülönítette a sajátjait a kívülállóktól, és nem szerette a kívülállókat. A magyarok nacionalisták, földbirtokos nemzet, utolsó padban ülő nemzet, egoista nemzet. Nem örülnek az „idegeneknek”, különösen a muszlimoknak (a kereszténység nagyon fontos része a magyar nemzettudatnak, de a kereszténység általában, és nem valamelyik konkrét kereszténység; a legtöbben formálisan katolikusok, de Orbán például kálvinista). (…) Ez a nemzet utálja, ha idegen nyelven parancsolnak neki. Túlságosan tisztelik magukat ahhoz, hogy mások véleménye alapján tájékozódjanak. Bármilyen politikát meggyaláznak, ha úgy érzik, hogy az nem az ő egyedi nemzeti érdekeiknek felel meg. És a diktátummal szemben és „a saját népükért” készek olyan elkeseredetten és hevesen ellenállni, ahogyan csak bírnak.”

Ha ezt tudják, akkor miért próbálnak oroszul kommandírozni? Különben dicséretnek álcázva a szerző elmondta a legtöbb rossz tulajdonságunkát, már persze ezek se vonatkoznak mindenkire, csak sokakra: de a végkövetkeztetése még szebb.

Nem kell nacionalistának lenni ahhoz, hogy megértsük és kövessük a nemzeti érdekeket, amint azt a jelenlegi események világosan mutatják: lehetünk kínai kommunisták vagy perzsa fundamentalisták, bal- vagy jobboldaliak, USA-pártiak vagy -ellenesek. De e megértés és a szuverenitás – a szabadság, hogy törvényesen cselekedjünk az országunk érdekében – felé való elmozdulás nélkül a nacionalizmus közönséges paraszti idegengyűlöletté válik, az amerikai nagykövetség gyarmati függőségi formája és fegyverhordozója alatt.

Az önbecsülés tehát az a gyűjtőpont, amely körül Oroszországnak a belátható jövőben szövetségeseket és partnereket kell keresnie. És a nacionalista Orbán példája, akárcsak Maduróé, Erdogané vagy Aszadé, azt mutatja, hogy nem engedhetjük meg magunknak a Szovjetunió ideológiai elmaradottságát.”

Összefoglalva: a RIA Novosztyi, amit egyenesen a Kremlből diktálnak, elmondta, hogy Orbán Viktor nacionalista, elmondta, hogy az összes többi magyar is az, elmondta, hogy szamárpadban ülő egoisták vagyunk, önfejűek és ostobák, ellenben agresszívek is, de pont ezt szeretik bennünk, megpengette Kárpátalja visszacsatolását – két nappal Medvegyev jóslata után! – és most rajtunk a sor, hogy a kebelükre boruljunk, mert foglalkozni méltóztattak szerénységünkkel.

Bolondok lennénk megtenni. Pláne ilyen dicséret után.

De valami nagyon zajlik az orosz politikában, és mi valamiért benne vagyunk, az biztos.

Na, ebből kéne kimaradni.

Minden áron.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása