Forgókínpad

Forgókínpad

Csisztka a láthatáron

2022. december 30. - Szele Tamás

Ez az év a háborúról szólt, Ukrajnáról és Oroszországról, tehát úgy illik, hogy az idei utolsó itt megjelenő írásom is ezzel a témával foglalkozzon, ugyanis érdekes hírek érkeznek. Valószínűleg részint összeomlás, részint koncepciós per készülődik: az összeomlás Bakhmutnál várható, a per Moszkvában, de mindkettő vészesen közeleg. Csak egyik sem jelenti a háború végét.

moszkvai_csisztka_december_30.jpg

A bakhmuti összeomlást nem én jósolom, hanem nálam komolyabb katonai szakértők, például az ISW, melynek tegnapi jelentése érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet: szerintük a bakhmuti front kulminálódott. Ez egy amerikai katonai szakkifejezés, meg is magyarázzák:

Az amerikai katonai doktrína a kulminációt úgy határozza meg, mint azt a pontot, amikor egy katonai erő már nem képes folytatni a műveleti formáját, támadást vagy védekezést, és amikor egy katonai erő nem tudja folytatni a támadást, és védekező pozíciót kell felvennie, vagy műveleti szünetet kell tartania.”

Ennek több jele van, például a Wagner-csoport tüzérségének meglehetősen trágár videóüzenete Putyinhoz, melyben nem kérik, hanem követelik, hogy szállítsanak nekik lőszert, ami azért érdekes, mert a Wagner PMC elvileg magánvállalkozás, őket nem kell ellássa a védelmi minisztérium semmivel sem, ők vagy úri passzióból, vagy üzleti vállalkozás részeként harcolnak, ahol épp szükség van rá, de az tény, hogy Oroszországben senkinek a világon nem lehet tüzérségi lőszere a hadseregen kívül (ami azt illeti: tüzérsége sem, érdekesen nézne ki, ahogy Ivan Ivanovics vesz egy Akacija önjáró tarackot hazafias felbuzdulásában és elvonul vele Ukrajnába), szóval ha kapnak lőszert, át kell írni az orosz törvénykönyvet, ha nem kapnak, baj lesz azzal a fronttal, de valószínűleg nem kapnak, mert nincs.

A másik jel, ami nagy gondokra utal, hogy csökken a harci tevékenységet végző orosz támadócsoportok létszáma. Eleinte, ahogy azt az orosz katonai doktrína előírja, taktikai zászlóaljcsoportokban működtek, később a veszteségek miatt ezekből „taktikai századcsoportok” lettek, végül most már – december 27. óta – az ukrán megfigyelők szerint 10-15 fős szakasz vagy raj méretű csoportokban tevékenykednek.

A harmadik jel, hogy Bakhmut környékén a VDV (légideszant) egységei együtt harcolnak a Wagner-csoporttal, azt támogatva – igaz, hogy a VDV régebben az orosz hadsereg elitjének számított, de ezek szerint a „rettenthetetlen” Wagner már az ő segítségükre szorul. Egyszóval: szorul a kapca az orosz erőknél, a morál ott tart, ahogy a Vazsnoje Isztorii egyik mai írása szerint, hogy egy orosz tiszt megjegyezte a lap munaktársának:

Reálisan nézve nem vagyok benne biztos, hogy innen haza fogunk jutni.”

Szóval, nagy vereség érik Bakhmutnál, de nagy az ára is: mindkét oldal hatalmas emberveszteségeket szenvedett. Ha Bakhmutnál az ukránok győznek, azzal még nem ér véget a háború, de sokat fog ártani az orosz hadsereg és vezetés társadalmi megítélésének.

Itt evezünk politikai vizekre. Ugyanis tömeges rakéta- és dróntámadások ide vagy oda, a bakhmuti vereség katonai kudarc lesz, márpedig „az orosz fegyverek legyőzhetetlenek” (persze, csak a putyinista univerzumban), tehát kell majd valamiféle magyarázatot találni a széles néptömegek számára, hogy miképpen következhet be mégis.

Ilyenkor veszik elő a rutinos politikusok (nem csak az oroszok) az árulás, összeesküvés fogalmát. Persze, hogy veszít a mi vitéz hadseregünk, ha a hátországban elzárják az utánpótlást, nincs lőszer, nincs ellátmány, hátba döfték őket, le az árulókkal, szabotőrökkel! Ezt hívják „tőrdöfés-elméletnek” ezzel magyarázták a hivatalos német körök az első világháborús vereséget, lett is belőle második világháború, még sokkal nagyobb vereséggel. De biztos jelek mutatják, hogy koncepciós perek várhatóak Moszkvában ezen az alapon, a Duma két hete hozta meg azt a törvényt, aminek alapján szabotázsért életfogytiglan szabható ki, és tegnap már meg is kezdődtek a letartóztatások.

A rendőrség december 29-én hét oroszországi régióban tartott házkutatásokat az orosz fegyveres erőkről szóló „hírhamisításokkal” kapcsolatos büntetőügy keretében, amelyet Ilja Ponomarjov volt Állami Duma-képviselő ellen indítottak. Erről a RIA Novosztyi és a TASZSZ számolt be bűnüldözési forrásokra hivatkozva.

December 29-én reggel az OVD-Info beszámolt a Szergej Csukaszov, Vlagyimir Zaliscsak és Mihail Lobanov moszkvai önkormányzati képviselőknél tartott házkutatásokról. (Lobanovot később le is tartóztatták). Ha ellene eljárás indul, csúnyán megjárhatja, hiszen visszaesőnek számít: a 2022 nyarán zajló önkormányzati kampány során Lobanovot 15 nap letartóztatásra ítélték egy Ramzan Kadirovról és az ukrajnai háborúról szóló posztért, valamint pénzbírságra az orosz hadsereg tevékenységének „lejáratásáról” szóló cikkely (a közigazgatási törvénykönyv 20.3.3. pontja) alapján az erkélyén elhelyezett plakátért. Lobanov egyébként matematikus, egyetemi docens.

A 72.ru újságírója, Artur Galijev is beszámolt az otthonában tartott házkutatásról. „A Ponomarjov-ügyben házkutatást tartottak nálam. Fogalmam sincs, milyen módon kapcsolódom hozzá. És fogalmam sincs, mit csinál. Elkobozták a telefonomat és a régi laptopomat” – írta az Instagramján.

A Tajga.info szerint Nikita Kiforukot, a 86.ru honlap főszerkesztőjét Tyumenyben őrizetbe vették, és minden felszerelését elvették. Őt mára kiengedték, de elkobozták mindkét telefonját és a laptopját is. Természetesen Ponomarjovval fenntartott „kapcsolatáról” hallgatták ki.

A nagy homályba kis fénycsóvát vet a RIA Novosztyi egyik tegnapi híre, ami talán csak véletlenül csúszott ki, eszerint:

Házkutatás folyik a „Februári Reggel” Telegram-csatorna adminisztrátorainál és a volt moszkvai önkormányzati képviselőknél, akik részt vettek a lengyelországi úgynevezett népképviselők kongresszusán.”

Csak épp az a baj, hogy ugyan volt ilyen „kongresszus” (majd meglátják, miért az idézőjel), de épp az érintettek, tehát Mihail Lobanov, Szergej Csukaszov és Vlagyimir Zaliscsak politikusok, valamint a megkeresett újságírók nem voltak a résztvevők között. Az elsőrendű vádlott különben valószínűleg Lobanov lesz, neki szentelik a legnagyobb figyelmet, ő már kapott újabb 15 napot, most azért, mert állítólag „ellenszegült a rendőri intézkedésnek”, mely közben véresre verték.

No jó, de mi a vád?

Ott írja: kapcsolat Ilja Ponomarjovval.

És ő kicsoda?

Ha azt mondom, színes egyéniség, akkor nagyon finoman fogalmaztam. Volt Állami Duma-képviselő (az egyetlen, aki 2014-ben a Krím annexiója ellen szavazott), azonban később korrupcióval vádolták meg – úgy néz ki, speciel jogosan, bár egy orosz képviselőt ezzel vádolni olyan, mintha lélegzéssel vádolnánk, alapvető létfunkciója a sikkasztás – előbb az Egyesült Államokba, aztán Ukrajnába menekült, a szavazáskor tanúsított érdemeire való tekintettel állampolgárságot kapott, most is ott él.

Onnan próbál orosz politikát csinálni, teljesen sikertelenül, ugyanis nem nevezném az igazmondás bajnokának. Az még hagyján, hogy megszervezte az említett „Népképviselők Kongresszusát” Lengyelországban, november első napjaiban, ahol páran meg is jelentek, csak minden legitimáció nélkül, maximum magukat képviselték, de lássuk, mit írt erről annak idején a Novaja Gazeta Evropa?

November elején Lengyelországban háromnapos népképviselői kongresszust tartottak, amelyet a szervező Ilja Ponomarjov volt Állami Duma-képviselő úgy képzelt el, hogy a Vlagyimir Putyin kezéből kieső hatalmat a jövőben ez szerezze meg. A háború alatt Kijevben élő Ponomarjov az oroszok és a Kreml közötti fegyveres harcot szorgalmazza, és minden lehetséges módon népszerűsíti az ötletet. A kongresszuson a volt képviselő, volt képviselő-kollégája, Gennagyij Gudkov, Putyin volt tanácsadója, Andrej Illarionov és két tucat kevésbé ismert képviselő elfogadta az ellenállási törvényt, amely a fegyveres harcot legális harci módszerként ismerte el, és meghallgatta a kongresszushoz intézett, Putyin eltávolítását követelő felhívásokat.”

Kabaré volt az, nem kongresszus, még botrány is előfordult: a második napon ugyanis az egyik „képviselő” a fegyveres harc ellen szólalt fel, és egyszer csak kiderült, hogy senki sem tudja, kicsoda. Aztán rájöttek (mert megkérdezték), hogy az ismeretlen Lev Kosztnyikov mérnök volt, aki a 2000-es évek elején Moszkva Donszkoj kerületében volt önkormányzati képviselő, de évek óta Németországban él.

Egyszóval, ez a sóhivatal hozhatott akármilyen határozatot, annyit ér, mint a papír, amire nyomtatták vagy még annyit sem: politikai szélhámosok nevezték ki magukat népképviselőknek. Nagyobb baj, hogy Ponomarjov a nyári Dugina-gyilkosság idején azt állította, hogy azt az általa vezetett „Nemzeti Republikánus Hadsereg” követte el, ami ellenzéki oroszokból áll, ahogyan az Ukrajnában harcoló „Orosz Szabadságlégió” is. A két szervezetről se azelőtt, se azóta nem hallott senki, világos, hogy Ponomarjov politikai szélhámoskodásból találta ki őket. Egyébként úgy tudni, időnként Leninnek képzeli magát.

Emiatt aztán volt is egy nagy letartóztatási hullám szeptember elején, amikor az üggyel kapcsolatban több újságírónál, valamint televíziós és YouTube-csatornák adminisztrátorainál is házkutatást tartottak. Miért náluk?

Lévén, hogy Ponomarjov Duma-képviselő volt, alig van újságíró Moszkvában, aki ne került volna vele valamilyen, ráadásul bizonyítható kapcsolatba, például mikor interjút készített vele, vagy írt egyik-másik nyilatkozatáról. Olyan ez, mintha egy magyar politikus kapcsán tartóztatnának le mindenkit, aki már írt róla, akár jót, akár rosszat. Hamar rács mögé kerülne az egész szakma, talán csak a sportújságírók maradnának ki.

Azt, hogy a mostani letartóztatási hullám komolyabb a szeptemberinél, onnan lehet tudni, hogy Lobanov őrizetben maradt, tehát szándékaik vannak vele a szolgálatoknak – és ha vele vannak, akkor a többiekkel is. Mindenesetre láthatjuk, hogy a Münchausen-szindrómás (vagy egyenesen erre kiképzett) Ponomarjov eszement nyilatkozataira igenis fel lehet építeni egy egész koncepciós persorozatot, akár egy összeesküvést is: az mindegy, hogy a vád nem lesz igaz, a perek a legjobbkor jönnek. Direkt ilyen alkalomra tették félre a Ponomarjov-nyilatkozatokat dunsztosüvegben a kamrába, most elővették őket, mert kellenek, közeleg a bakhmuti vereség.

Akkor Moszkvában megint csisztka, tisztogatás lesz, mint Sztálin idejében.

De erre már csak jövőre kerül sor – boldog, és ha lehet békés új évet kívánok.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása