Be kell vallanom, majdnem megtévesztettek. Még engem is. Az új orosz nőmozgalmakról van szó, melyekről eddig úgy véltem, hogy sok köztük az álcivil, voltaképpen Putyint támogató szervezet, most viszont már úgy gondolom: még több. Ennek a rövid írásnak leginkább az a célja, hogy bemutassam, mekkora hiba fekete-fehérben látni az orosz belpolitikát (vagy bármi egyebet).

Kezdjük azzal, hogy az orosz Katonaanyák Bizottsága nem azonos az összes többivel, annak több évtizedes hagyományai vannak, valódi mozgalom, amely sokat tett az afgán megszállás és a csecsen háborúk óta a hadseregben szolgálókért és hozzátartozóikért, például 2007-ben nekik volt köszönhető a fellépés a „gyedovscsina” jelensége ellen, mely azt jelenti, hogy az újoncokat az öregkatonák bántalmazták, megalázták, kirabolták, sőt, még prostitúcióra is kötelezték. Ez valós társadalmi szervezet, ők tényleg civilek.

Viszont mikor kitört a jelenlegi háború, az ellene tiltakozók között sok volt a hölgy Szása Szkocsilekótól kezdve Julia Latinyináig, de „új”, kifejezetten őket képviselő nőmozgalmak nem jelentek meg jó ideig, kizárólag a Katonaanyák Bizottsága működött, és ez így is maradt a mozgósítás megindításáig. Az viszont elég sok mindent megváltoztatott. Először az „Anyák és feleségek tanácsa” jelent meg, látszólag a semmiből, bár a legfrissebb adatok szerint nagyon is tervezett lehetett a „spontán” mozgalom.

Minden azzal kezdődött, hogy szeptember 23-án a szamarai Olga Cukanova személyes VKontakte-oldalán felhívást tett közzé, amelyben a sorkatonák és mozgósított katonák feleségeinek és édesanyáinak összefogására szólított fel, hogy a védelmi minisztériumtól és az ügyészségtől válaszlépéseket követeljenek a katonai jogsértésekre. Egy szeptember 24-i videoüzenetben Cukanova elmondta, hogy 20 éves fiát Szamarából 2022 júniusában besorozták az Asztraháni Területen, augusztusban „elkezdték rávenni”, hogy írjon alá szerződést a háborúban való részvételre, miután a hívásait leállították, de szeptemberben „megtudta, hogy Ukrajnába készülnek küldeni”. Az asszony elmondása szerint a továbbiakban nem volt kapcsolata a fiával.

Itt egy kis magyarázatra szorul a dolog: Oroszországban többféle katona van. Létezik a sorköteles újonc, akit az orosz törvények alapján nem szabad harc közelébe engedni. Létezik a szerződéses katona, aki elvileg a hadsereg gerincét adja, ő már nem csak harcolhat, de köteles is rá, és létezik a „mobik”, vagyis mozgósított, aki elvben, de csak elvben valamikor kapott katonai kiképzést (gyakran csak papíron), ők ugyanúgy kerülhetnek harci helyzetbe, mint a szerződésesek. Az önkéntesek is szerződésesnek minősülnek, azonban a kiképzés befejezése után az újoncok köthetnek szerződést a hadsereggel, önként vagy kényszer hatására: tehát ez a történet arról szól, hogy Cukanova szerint a fiát a viszonylag biztonságos újonc-státusból szerződéses, harcoló állományba akarták kényszeríteni. Az a baj, hogy ez gyakori jelenség arrafelé, még igazat is írhatott.

Azonban öt nap múlva, szeptember 28-án az Összoroszországi Szövetség Oroszország Újjászületéséért nevű mikropárt bejelentette, hogy megalakították az Anyák és Feleségek Összoroszországi Tanácsát, amelynek Cukanova volt a képviselője, vezetője pedig a 64 éves Szvetlana Peunova, más néven Lada-Rusz. Itt már elkezdhetett gyanakodni az orosz közönség (bár nem tette), a nemzetközi meg nem is sejtette, hogy valami nagyon különös a dologban.

Először is, a hosszú nevű párt nem új jelenség az orosz politikai palettán, de sajátos: tulajdonképpen a Szovjetunió visszaállítása a céljuk, de törvényes keretek között, tehát nem szabad őket összetéveszteni a „Szovjetunió polgárai” nevű illegális mozgalommal, mely a mostani orosz állam létét is tagadja. Azt különben az orosz ügyészség terrorszervezetté minősítette és eszerint is bánik a tagjaival. Ők a „rossz szovjetek”, ez a párt képviseli a „jó, törvénytisztelő” szovjeteket.

Peunova elkötelezett híve az összeesküvés-elméleteknek – például azt jósolta, hogy 2012-ben a Nibiru bolygóról gyíkemberek érkeznek a Földre. Az 1990-es évek közepén nyitotta meg az Ösvény a Naphoz elnevezésű tradicionális gyógyászati központot Szamarában, ahol gyógyítóként és a Föld megmentőjeként pozicionálta magát. 2003-ban kezdett el politizálni: jelöltette magát az Állami Dumába és Togliatti polgármesterévé, jelölték a szamarai városi dumába, 2008-ban pedig Peunova bejelentette saját pártja, a Volja (Akarat) megalapítását, amelynek több mint negyven régióban vannak fiókjai.

2012-ben esélytelenül ugyan, de megpróbált független jelöltként indulni az elnökválasztásokon. Annyi esélye volt, mint hógolyónak a Pokolban, természetesen el is bukott, de megmaradt a pártja. Ne tévesszük össze az ugyanilyen nevű bulgár párttal, semmi közük egymáshoz. 2015-ben a Volja „Felhívás a katonasághoz” címmel röplapokat adott ki, amelyek szövege egy szakértői vélemény szerint „felhívásokat tartalmazott az Oroszország alkotmányos rendjének erőszakos megdöntésére irányuló akciókra”, „az orosz hatóságok képviselői elleni erőszakos akciók propagandájának jelenlétére utaló kijelentéseket tett”, „az orosz hatóságok képviselői elleni gyűlölet és ellenségeskedés szítására irányuló kijelentéseket hangoztatott”, amelyek „a szélsőséges anyagok listáján szerepeltek.” A Legfelsőbb Bíróság pedig 2016-ban úgy döntött, hogy a röplapból való idézés miatt felszámolják a Volja pártot, Peunovát pedig nemzetközi körözési listára tették, és távollétében letartóztatták csalás gyanújával. (Ez a „távollétében letartóztatták” az orosz jog egyik sajátossága, nálunk úgy mondanák, hogy körözték).

Peunova honlapja szerint (valahogy kievickélt a bajból) az Összoroszországi Szövetség Oroszország Újjászületéséért 2019-ben alakult meg a Volja utódjaként. A szervezetnek az ország minden régiójában vannak képviselői. A mozgalom tagjai azt állítják, hogy a koronavírus-világjárvány „egyértelműen egy megtervezett színjáték, amelyet az emberiségnek játszanak el, hogy pánikot keltsenek és keresztülvigyék a digitális fasizmus kezdetét”, és a koronavírus elleni védőoltás elleni tüntetéseken, az 5G mobiltornyok, a „digitális rabszolgaság” és a GMO-k ellen kampányolnak. Peunova egyébként is nagy konteós: a párt tézisei között olyasmik szerepelnek, hogy:

„Az 1993-as államcsínyt a tényszerű adatok szerint a CIA szervezte. Az események nyilvánosságra került láncolata azt sugallja, hogy Putyint nem a nép jelölte elnöknek, hanem lehet, hogy a CIA megbízottja, mint Zelenszkij.”

Valamint úgy véli, hogy az Ukrajna elleni háború egy Oroszország elpusztítására irányuló globális összeesküvés része. Szóval, a szokásos, mindenegyben típusú szélhámoskodást látjuk. Ez a hölgy (és korábbi képviselőjelöltje, Cukanova) áll a nemzetközi sajtóban is gyakran elismeréssel emlegetett „Anyák és Feleségek Összoroszországi Tanácsa” mögött. Akkor lássuk, mit értek el.

A mozgalom gyorsan népszerűvé vált, a mozgósított férfiak hozzátartozóinak tiltakozásai miatt az ország több mint 15 régiójában. Ugyanakkor az Anyák és Feleségek Tanácsa nem nevezhető háborúellenes mozgalomnak: az aktivisták, ha szó szerint vesszük, nem a háború ellen tiltakoznak.

Olyan akciókat javasolnak, mint például a „Megtiltom Putyinnak, hogy megnyomja a piros gombot az orosz nép nevében” című videó rögzítése és közzététele a közösségi hálózaton, de főként a katonák női hozzátartozóinak felhívásait teszik közzé, akik követelik, hogy szeretteiket vigyék el a frontvonalból, vagy legalábbis biztosítsanak számukra mindent, amire szükségük van. Például Marina Borunova Primorjéből, két mozgósított férfi édesanyja, akik közül az egyik októberben meghalt. „Arra kérek mindenkit, akitől a sorsa függ, hogy hozza vissza a fiamat, hogy méltósággal nevelhesse fel a két lányát” – mondja a videóban. Vagy Severina Kudrina a Szaha Köztársaságból, egy 19 éves, Ukrajnába szerződéssel küldött árva sorköteles nagynénje. „Állítása szerint nem írta alá a szerződést. Most töltötte be a 19. életévét” – állítja a nő.

Ez is fontos, természetesen, csak épp – nem háborúellenes. Sok alkalommal próbálták felvenni a kapcsolatot hivatalosan az illetékes szervekkel, sőt, magával Putyinnal is, ezek miatt sok zaklatásban is részesültek, de nőtt a népszerűségük, hiszen valós problémáról beszéltek – kár, hogy csak beszéltek. Mígnem aztán tegnapelőtt Cukanovát letartóztatták a szamarai repülőtéren. Hogy mi ellene a vád, nem tudni, ahogyan azt sem, hol van most Peunova, de az a dologban az érdekes, hogy ez a különös mozgalom még csak nem is a legrosszabb indulatú egy másikhoz képest. Itt annyi látható, hogy Peunova minden áron érvényesíteni akarta a hatalmi-politikai ambícióit, mikor gyíkembereket jósolt, mikor Covid-összeesküvést emlegetett, mikor radikalizálódott, mikor enyhült, annak függvényében, mit érzett pillanatnyilag népszerű politikai trendnek. Most épp a mozgósítástól tart mindenki az Oroszországi Föderációban, hát felült annak a vonatára, Cukanova az ötletet adhatta neki (ugyanis nagyon valószínű, hogy a fia tényleg így járt, bekerült a hadigépezetbe) és a kesztyűbábjaként lett a mozgalom arca. Ellenben meglátásom szerint mögöttük nem állnak szolgálatok. Ők, ahogy Valentyina Melnikova, a katonákat és hozzátartozóikat segítő legrégebbi szervezet, a Katonaanyák Bizottságának vezetője mondta róluk: „politikai amatőrök”.

A szolgálatok a „Katonaözvegyek” mögött állnak, mely mozgalom tavaly december 2-án jelent meg a Telegramon. Az ő üzeneteik már sokkal keményebbek, katonásabbak. Például:

„Arra kérjük Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnököt, hogy engedélyezze az orosz hadsereg számára a határainkon kialakult helyzetnek megfelelő nagyszabású mozgósítást. Oroszországban több tízmillió hadköteles korú férfi van – van kire támaszkodnunk, akivel szembenézhetünk az ellenséggel. De mit tehetnek az embereink, akik otthon ülnek, hozzáértő parancsnokság, utánpótlás és egyenruha nélkül? A mozgósítás az, ami lehetővé teszi számukra, hogy megmentsék magukat.

Kérjük elnökünket, legfőbb főparancsnokunkat, hogy tiltsa meg a hadköteles korú férfiaknak, hogy elhagyják Oroszországot. És ehhez teljes erkölcsi jogunk van: a mi férjeink is meghaltak, amikor megvédték ezeket az embereket, de ki fog megvédeni minket, ha ők elszöknek? Oroszország Katonaözvegyei – a nagyobb mozgósításért! Oroszország a mozgósításért! Ez a mi kérésünk, a mi döntésünk, a mi követelésünk. És hisszük, hogy a hatóságok meghallgatnak minket!”

Vagy:

„Mi vagyunk azok, akik nem bújtatták gyáván a férjüket gyerekek és szoknyák mögé. Mi vagyunk azok, akik mérhetetlenül büszkék vagyunk elesett férjeinkre!”

egyszóval azzal együtt is, hogy a mozgalom névtelen, még a vezetőjéről is gyanús, hogy álnevet használ, a tagság meg semmifélét, ez már nem csak nem háborúellenesség, ez már a háború támogatása. Ezt már egyenesen a Lubjanka térről diktálhatták. Még az sem biztos, hogy özvegyek ezek az asszonyok, sőt, az sem, hogy egyáltalán nőneműek – az viszont biztos, hogy álcivilek.

Tehát akkor lássuk, milyen spektrumon terülnek el ezek a mozgalmak?

1. Katonaanyák Bizottsága. Évtizedek óta létező, valódi civil szervezet, van is épp elég bajuk a hatóságokkal. Egyértelműen háborúellenesek.

2. (Katona) Anyák és Feleségek Összoroszországi Tanácsa. Politikai, párthoz köthető, amatőr mozgalom, némi szélhámossággal és sok népbutítással. Nem nevezhetőek háborúellenesnek, inkább politikai kóklerek.

3. Katonaözvegyek. Álcivil mozgalom a Kreml zsoldjában. Egyértelműen háborúpártiak.

4. Elegyes, a Kremlt támogató nőszervezetek, például: „A 2. Vörös Zászló Összfegyvernemi Gárdahadsereg női tanácsa”, „Hősfeleségek”, „Csillag és líra”, stb. Kivétel nélkül háborúpártiak.

Kellemetlen látni, ahogy a háborúellenesség eszméjére – melyet egyedül a Katonaanyák Bizottsága képvisel – rátelepedtek először a csalók, aztán az ügynökök, de valaki a Lubjanka téren megláthatta a lehetőséget a helyzet kihasználására.

Mindenesetre nagy hiba az elhamarkodott általánosítás, még nagyobb hiba annak alapján véleményt alkotni. Egy orosz nőmozgalom nem törvényszerűen háborúellenes, legyen a neve bármi, és a katonaözvegyek sem okvetlenül pacifisták. Ez Oroszország és a világ többi része sem különb nála.

Csak kicsit másképpen bonyolult.

Szele Tamás