Nem is olyan egyszerű a világ, ahogyan az jobbról is, balról is elképzelik a különböző Mórickák. Most például a jobboldali magyar Mórickák készülnek „sajtóexpedíciót” szervezni a nagy és boldog Oroszországi Föderációba, hogy „leleplezzék az Európai Unió hazugságait”, a vállalkozást remélhetőleg Bencsik András vezeti majd.

Izgalmas egy expedíció lesz, annyi szent, mert a másik három résztvevő Bayer Zsolt, Gajdics Ottó és Néző László lenne, szóval nem egy sarkkutató csapat, nem shackletoni alkatok, akik fittyet hánynak a jégmezőknek, de hiszen amúgy is lakott területre indulnak leleplezni, nem lesz szükségük kutyaszánra. Akkor lássuk kicsit közelebbről is ezt az emeletes őrültséget.

Én magam a 444 írásából szereztem tudomást az ötletről, mely, mint annyi más zseniális eszme (például pont egy éve az, hogy „Oroszország sosem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja) a Sajtóklub vasárnapi adásában hangzott el. Egy magyar hölgy TikTok-videóját játszották be – komolyan vehető forrás, a TikTokon szokták közölni Kadirov emberei is mesés győzelmeiket, melyekről sajnos a műholdak nem szoktak tudni – és azt állítja a rövidke felvételen, miszerint Moszkvában soha nem látott olcsóságot tapasztal, minek következtében valósággal tombol a jólét. Ehhez fűzte Bencsik mester a következő megjegyzést:

„Elképesztő, hogy egy éve tart a háború, és most tudtuk meg, hogy hogy élnek az oroszok. Vagyis most tudtuk meg azt, hogy az Európai Unió rettenetesen becsapott bennünket, mert azt híreszteli, hogy majd ezzel megrogyasztjuk Oroszországot, miközben Oroszország köszöni szépen, jól van, él és virul. Hát én hálás vagyok ennek a kis hölgynek, hogy a kis mobiltelefonos riportjával megtörte ezt a blokádot, de azt gondolom, hogy el kéne indulnunk, szervezzünk egy expedíciót, mi, magyar újságírók menjünk el Moszkvába, Szentpétervárra, Novoszibirszkbe, kisebb településekre. Nézzük meg, hogyan élnek. Tudják meg a magyar emberek, hogy az Európai Unió nem Oroszország ellen, saját polgárai ellen intézi a támadást.”

Bayer „tök jó ötletnek” nevezte a felvetést, a valamivel jobban informált Gajdics jelezte, hogy direkt légijárat nincs, csak Isztambulon keresztül utazhatnak Moszkvába, de mindegyikük benne volt, szerintem most éppen csomagolnak. Ami nagyon helyes, rájuk fér egy kis találkozás a Valósággal (dehogy csomagolnak, még csak az hiányozna nekik...)

Gyűrjük most vissza az első, természetes reakciónkat, mely szerint „hadd menjenek, csak vissza ne jöjjenek”, mindenkinek ez az első ötlete, sőt, egy jó lélek még gyűjtést is indított az egyirányú repülőjegyükre a gofundme.com-on:

„Magyar propagandisták visszatérése a Szovjetunióba – közösségi gyűjtésünk az ODA útra

A HírTV „Sajtóklub” nevű műsorának vasárnapi adásán felbuzdulva, gyűjtést szervezünk a „Moszkvába, Szentpétervárra és Novoszibirszkbe” utazni vágyó 4 propagandistának: Bencsik Andrásnak, Bayer Zsoltnak, Gajdics Ottónak és Néző Lászlónak, hogy szeretett vezérüket meglátogathassák és élvezhessék a szankciók sújtotta orosz mindennapokat.

Nem engedhetjük, hogy vágyaik ne teljesüljenek.

Gondoljunk arra a néhány nyugalmas hétre, esetleg hónapra (talán évre?), amíg a tisztelt elvtársak Moszkvában vagy Novoszibirszkben süttetik a hasukat, esetleg kiprobálhatják a legújabb Lada Nivát.

„Üljünk fel egy repülőre így négyen!”

Üljetek, fizetjük az ODA utat!”

Szóval, első reakciónak ez elmegy, de ha komolyabban vesszük a dolgot, láthatjuk, milyen ócska propagandafogásról van szó. Egyrészt: volt elődje az ötletnek, egy magát pártelnöknek tartó hölgy (maga párt nem létezik, de ez senkit sem zavar, legkevésbé őt) már tavaly októberben közölte, hogy Ukrajnában nincs semmiféle háború, az egész egy színjáték, és ha az úri közönség elég pénzt ad neki össze, hajlandó odautazni, és „leleplezni a csalást”. Akkoriban írtam is róla, és egy nap alatt lemondta az utat, nem hinném, hogy az én hatásomra, de mindegy is, az a lényeg, hogy az ilyen „leleplező expedíciók” eszméje nem Bencsik Andrástól származik még Magyarországon és mostanság sem.

Aztán vegyük magát a roppant hiteles TikTok-videót. Maga a felvétel vágatlan, senki sem manipulálta, de a jobb megfigyelők észrevehetik, hogy akármennyire is kapkodják a kamerát, akárhogy zoomolgatnak vele, valahogy majdnem minden bemutatott árcédulán szerepel a „скидка” szó. Nem, ez nem az áruház neve. Ez oroszul annyit jelent, hogy „árleszállítás, akció”, tehát mi nem a normál árakat látjuk, hanem a kedvezményeseket. Nem „ennyibe kerülnek” az alapélelmiszerek Moszkvában, hanem ha valaki sokat talpal, ennyiért is megkaphatja őket.

Az árakról annyit, hogy a 280 forintos moszkvai kristálycukor (ennyi jön ki az átszámítás után) ugyan kicsit drágább a 260 forintos magyarnál, de van egy jó tulajdonsága: kapható. Nálunk olcsóbb, de nem kapható, mint a régi viccben: „majd, ha nálam sem lesz hering, nálam is olcsóbb lesz”. De ez nem ennyire egyszerű kérdés. A szankciókat ugyanis nem azért vezették be, hogy az Oroszországi Föderációban az alapélelmiszerek árát vagy termelését befolyásolják. Azokat a hadiipar ellen vezették be, néha különös mellékhatásokkal, ugyanis az egy dolog, hogy most az Uralvagonzavod nem képes kellő mennyiségben lövegcsöveket gyártani, pontosabban egyáltalán nem képes erre a mutatványra, így a legendás orosz tüzérség és harckocsizó fegyvernem előbb-utóbb bajba kerül, de ezt nem a vasérc hiánya okozza, hanem a szerszámgépek alkatrészeinek utánpótlása maradt el. Egyes rakétákat chiphiány miatt nem képesek gyártani, ezt már unásig ismerjük, bár mindenféle föld alatti utakon még bejut valamennyi mikrochip az országba, de az alkatrészek, technológiák és egyes vegyi anyagok embargója miatt hiánycikké váltak a női higiéniai termékek, mint a tampon vagy a betét, eltűnt a fehér írópapír (emiatt tavaly iskolai felvételik és vizsgák maradtak el, valamint a RIA Novosztyiban egy államtitkár megírta, hogy a fehér papír használata árt a szemnek), de ezek a szankciók másodlagos hatásai, amikre valószínűleg senki sem számított. Olyasmik nem kaphatóak, mint szeg, csavar, zsanér. Tehát az szó szerint igaz, hogy az alapélelmiszerekben nincs hiány, de sok egyéb, egyszerűnek gondolt áru eltűnt. Minden, amit olcsóbb volt megvenni Nyugatról, mint kidolgozni, megszervezni és felépíteni a gyártásához szükséges infrastruktúrát, üzemet, forgalmazást, beszerzést, ellátási láncot.

Tehát valaki tényleg hazudik, csak nem az Unió, hanem Bencsik: szó sem volt arról, hogy Oroszország népét bárki is éhen akarná veszejteni, értelme sem volna, a szankciók az orosz fegyveripart, védelmi ipart célozzák.

Viszont ennek az írásnak az előkészítése közben találtam egy orosz oldalt, az „Expatistant”, ami eligazít a moszkvai árak és bérek világában. Tanulságos átnézni, ugyanis kiderül belőle, hogy például a tej, ha épp nincs leszállítva az ára, nem 316 forintba kerül literenként, hanem 484-be. A tucat tojás átlagára sem 324 forint, mint a videóban, hanem 709, ami viszont kétségtelenül sokkal olcsóbb, az a kenyér: két személy egy napi fogyasztása (gondolom, egy kilóval számolt az oldal) csak 272 forint.

A ruházati cikkek drágák – egy Levi's 501-e s vagy annak megfelelő farmer 41 044 forint, nálunk is csak kicsivel kerül kevesebbe – de a szolgáltatások olcsók, egy havi internet 2 840 forint, bár nem túl gyors, de legalább nem drága. Nyolc kilométer taxizás 4 020 forint (nálunk a sokszorosába kerül), egy kombinált bérlet 13 700 forint. Mindent összevéve az egyedülállók Moszkvában minimum 723 236 forintot kell keressenek havonta, ha meg akarnak élni, egy négytagú családnak ehhez 1 338 051 forintra van szüksége.

Ehhez képest az átlagbér 124 000 rubel, vagyis 642 320 forint.

Ne feledjük azonban: Moszkva az ország, sőt, egész Kelet-Európa legdrágább városa, vidéken biztos olcsóbb az élet, mondaná Bencsik. Mondjuk Szentpéterváron biztos, hogy nem, de ugyebár, az speciális kérdés, hiszen tulajdonképpen második főváros.

De ha elmegy teszem azt Kazanyba vagy Novoszibirszkbe, ott három dolgot fog tapasztalni: 1. alacsonyabbak a bérek, 2. magasabbak az árak, 3. nincs áru. Azért nincs áru, amiért Moszkvában meg Péterváron többnyire van: elviszik a nyugati, nagyobb városokba, területekre. Kisvárosban, falun még annyira sincs.

Aztán ott vannak a nyomorgó „szövetségi szubjektumok”, például Burjátföld, Jakutföld (Szaha Köztársaság) vagy Dagesztán. Nem véletlen, hogy ezeknek a területeknek vannak a legmagasabb emberveszteségeik a mostani háborúban, ugyanis ott semmiféle munkalehetőség nincs, az ember választhat, hogy vagy műveli a földet éhbérért, vagy sportoló lesz, és ha világsikert ér el, nem lesznek megélhetési gondjai (de nem ér el, mert nem is indulhat most már világversenyeken), vagy – beáll a hadseregbe. Más lehetőség egészen egyszerűen nincs, egyetemet ugyan lehet végezni, de értelmiségi munka csak a nagyvárosokban akad. Ott se áru, se pénz, se életszínvonal, és ezt mesterségesen tartják fenn, hogy legyen a szerződéses katonáknak utánpótlásuk.

Mindent összevéve tehát az orosz és magyar nagyvárosi életszínvonal között kevés a különbség, nehéz volna kimutatni az eltérő viszonyok miatt, hol könnyebb megélni, de minél kisebb településre megyünk, és minél messzebb a nyugati, gazdag országrészektől (melyeket a keletiek gazdagítanak) annál jobban nő a szakadék, illetve a Kaukázusban Groznijt kivéve így is kritikusak az állapotok.

De nem a szankciók miatt, azok a hadiipart célozzák: az orosz államszervezet és gazdaság miatt ez a helyzet.

Ettől még javasolnám a négyek expedícióját a Nagy Földre, mert végre találkozhatnának személyesen is tartótisztjeikkel, és láthatnak majd sok szép dolgot, bár kizárólag azt, amit megmutatnak nekik. Érdekes emberekkel beszélhetnek, akik nagy hívei a kormánynak, és nem beszélhetnek más, még érdekesebb emberekkel, akik nem hívei, de ez nekik úgysem fog hiányozni.

Szóval, mindennél egyszerűbb dolog beállni egy akciós pult mellé, és a leszállított árú termékek céduláit mutogatni a havernak, aki a telefont tartja. Ennél már csak egy szimplább létezik: általános, összorosz jólétet hazudni a Sajtóklubban egy másfél perces felvétel alapján.

Kell az az expedíció, vigyenek magukkal minél több munkatársat a kormánymédiából.

És ha „a szabadságot választják”, azzal mindenki jól jár: ők is, mi is.

Ők kicsit kevésbé, de erre már csak későn fognak rájönni.

Szele Tamás