Ennek a mostani háborúnak a csatáit az Oroszországi Föderáció elveszítheti Bakhmutnál, elveszítheti Kreminnánál, Szvatovénál, legújabban Vuhledarnál is, szóval egész sok helyen, egyedül az orosz és magyar kormánymédiában nem veszítheti el soha. Ott akkor is győzni fog, amikor veszít.

Abban nincs semmi különös, hogy az orosz kormánysajtó propagandát terjeszt, tudjuk, hogy kézivezérlés útján működik, a szerkesztőségek időről időre megkapják az Elnöki Adminisztrációtól az aktuális „metodicskát”, módszertant, amiben benne van, miről, hogyan kell írniuk, miről nem kell és miről tilos. Ez náluk nagyon régóta így működik, bevett gyakorlat. Az viszont finoman szólva is csodálatos, ahogy a magyar kormánymédia hajbókol és ájuldozik mindentől, aminek köze van Oroszországhoz (illetve: a katonai, gazdasági és politikai vezetéséhez, mert például az orosz ellenzékről jót még nem írtak).

Ékes példája ennek a „gyilkos robotok” mostani esete. A Pesti Srácokon vettem észre először a vezető hírt, miszerint:

„Megérkezett a frontra a Leopard 2 nagy ellensége, az oroszok vezető nélküli harcjárműve”

A hír összesen két bekezdés, tartalma kevés, de azért nézzük meg.

„Négy darab Marker típusú UGV érkezett az oroszok oldalán a háborúba. A jelentések szerint a vezető nélküli szárazföldi harcjárművekkel Moszkva komoly előnyben lehet, ugyanis akár a nyugati tankokat is képes likvidálni.

Dimitrij Rogozsin, az orosz űrhivatal korábbi vezérigazgatója a járműről azt mondta régebben, hogy bármilyen NATO-harcjárművet el tudnak vele pusztítani, beleértve a Leopard 2, és az Abrams harckocsikat is. A járműveket még páncéltörő fegyverekkel készülnek felszerelni, továbbá az informatikai rendszerükbe fel kell vinni az azonosításhoz szükséges adatokat.

Úgy tudni, hogy a Marker UGV nem teljesen automatizált, távolról tudják irányítani, a célkereséshez használ automata rendszert, ám a tűzparancsot ember adja le.”

Régebben ezt hívtuk mínuszos hírnek, de mostanság „önálló írásnak” tekintik. Nem nagyon fáradhatott bele, aki elkövette, a Hirado.hu munkatársa valamivel jobban megerőltette magát, náluk az lett a cím, miszerint:

„Megérkeztek az ukrán frontra az első „tankgyilkos” orosz robotok”

és idézik a német Focus Online magazint is, csak sajnos csonkán: azt ismétlik meg, amit a Marker azonosító rendszeréről mond benne – Rogozsin. Azt már nem, hogy

„A robotokat az oroszországi Vosztocsnij kozmodrom kiképzőközpontban tesztelték, mielőtt „több” egységet Ukrajnába küldtek volna – jelentette a TASZSZ. Rogozin nem egységekről, hanem négyről beszélt. A „Task and Purpose” katonai szakértői szerint azonban csak öt „marker” van Oroszországban. Ezért az elemzés szerint a robotok potenciális tankgyilkosokként való reklámozása csak egy PR-trükk lehet.”

Igen, a „Task and Purpose” ezt írja, sőt, azt is, hogy az eszköz bevetése több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad. Ugyanis itt nem tisztázott (ezt már én mondom), hogy a Marker távirányítású (a hír magyar és orosz verzióiban az) vagy mesterséges intelligencia vezérli (erre utal Rogozsin félmondata az informatikai rendszer feltöltéséről az azonosításhoz szükséges képi adatokkal), és akkor magában bóklászik a harctéren, ha talál valamit, ami nyugati harckocsira emlékezteti, szétlövi vagy megpróbálja szétlőni (a 30 mm-es gépágyújával erre inkább csak oldalról van esélye, de onnan van). Esetleg fél-távirányítású, tüzelés előtt megkérdi az emberi operátorát, aki hátrébb lapul, hogy „mit parancsolsz, édes gazdám, essek neki?”

Azt már így is elmondhatjuk, hogy ez a négy Marker nem fog rendet vágni a nyugati páncélosok között, akkor sem, ha az orosz fegyveres erőknek már van tapasztalata az ember nélküli páncélosok bevetésében. Ugyanis ezek a tapasztalatok nagyon rosszak. A korábbi „robotpáncélost”, az Uran–9-et Szíriában tesztelték, és arra jutottak, hogy

• Kicsi a hatótávolsága, maximum 3-500 méterre távolodhat el a kezelőjétől

• Kezelhetetlen: a bevetések során összesen 19 alkalommal fagyott le éles helyzetben. Ebből 17 nem tartott tovább egy percnél, egyszer viszont másfél órára megszűnt a kapcsolat a járművel. A helyzet tovább romlott, amikor az Uran–9-et városi harcokban vetették be, mert a környező épületek blokkolták a rádiójelet.

• A lánctalp felfüggesztése rossz minőségű, állandóan javítani kell.

• Csak álló helyzetben képes tüzelni a 2A72-es löveg, hajlamos a besülésre is: hat alkalommal csak késve sikerült elsütni, egyszer teljesen csütörtököt mondott, és mivel a csodafegyvert nem szerelték fel stabilizátorral, minden célzott lövéshez meg kell állnia.

Ehhez képest a jármű 5 méter hosszú, a tömege körülbelül 10 tonna. 30 milliméteres 2A72 gépágyúval és összesen négy 9M120–1 Ataka tankelhárító rakétával szerelték föl. Harcra nem alkalmas, de ettől még az orosz hadsereg átvette, állítólag rendszerbe is állította, mert remekül néz ki, mikor felvonulnak vele a Vörös Téren, bár biztos, ami biztos, ott sem a saját lánctalpán gurul, inkább felteszik egy teherautó platójára, nehogy lefulladjon, mint annak idején az Armata harckocsi, amit aztán kézzel kellett kitolni a tribün elől. Emlékezetes blamázs volt.

Egyébként állítólag – meg nem erősített hírek szerint – bevetették már az Uran–9-et Ukrajnában, csak nem ért el átütő sikert. A fentiek ismeretében ez nem csoda.

De mondjuk azt, hogy a Marker nem Uran–9, kiküszöbölték rajta az előd hibáit, és tökéletesen működik. Akkor is kérdéses, hogy mire jó. Ugyanis a Leopardok oldalsó páncélzatát (az a legvékonyabb) képes átütni, csak ahhoz el is kell jutnia melléjük, megfelelően közelre. Mivel a Leopard nem fogja ezt türelemmel nézni, és közben malmozni a lánctalpaival, elképzelhető, hogy odasóz egyet, ha kell többet is, ami nagyon rossz hatással lesz a kis robot strukturális egységére. A találat után stratégiai okokból ócskavasnak álcázza majd magát. A kezelőjével nem tudni, mi lesz, mert az nincs a járműben, remélhetőleg elmenekül, szóval ugyanarról van szó, mintha harckocsi volna, csak itt életben marad a személyzet.

Hogy még teljesebb legyen a káosz, az orosz és magyar sajtóban már néhány nappal ezelőtt is volt egy korábbi „csodafegyver-hullám”, akkor olyan címek kápráztatták el az ámuló olvasót, hogy:

„Bevetették az oroszok a félelmetes BMPT Terminátorokat az ukrán fronton – Videón a pusztítás”

A videó is elérhető, az orosz védelmi minisztérium „Zvezda” („Csillag”) nevű csatornája készítette.

Való igaz: egy BMPT Terminator lövi rajta a rengeteg erdőt, valószínűleg demonstrációs céllal, mert ellenséges célpontot még véletlenül sem lehet felfedezni a képeken. Nem baj, PR-nek ez is megfelel, lehet tőle elalélni, repülősóért küldeni a lakájt, mármint az orosz és magyar kormánysajtóban. Viszont akármilyen különösen is néz ki, a BMPT Terminator nem személyzet nélküli páncélos, csak épp a tornya automatizált, abban nincs legénység. Mivel az orosz páncélosok leggyengébb pontja a torony és a test találkozása (azért szokott „elszállni” egy-egy találattól a torony messzire, mert a begyulladó lőszerek felrobbannak a belső térben), ez az elrendezés keserű tapasztalatok gyümölcse lehet, de a legénységet mégis kíméli. Ők a küzdőtérben és a vezetőtérben vannak, onnan irányítják a fegyverzetet. De ettől még a BMPT Terminator 2 nem több, mint egy T–72, aminek távirányítású a tornya. Nem csodafegyver.

Tervezik személyzet nélküli változatát is, de egyelőre még a Terminator 3-asnak is 3-4 fős legénysége van, ezt akarják esetleg robottá alakítani, mindenesetre ennek jelenleg a leggyorsabb és legolcsóbb módja az lenne, ha sürgősen elhagynák, így tökéletesen személyzet nélkülivé válna. A Terminator 2-esek tavaly nyár eleje vannak Ukrajnában, és elég rosszul teljesítettek. Ennek az az oka, hogy a jármű és a fegyverek nagyon súlyosak. A harcjárműről, amelynek a páncélosokat kellett volna fedeznie, kiderült, hogy kevésbé mozgékony, mint maguk a harckocsik! Tömege több mint 50 tonna teljes terheléssel, ami meghaladja a T–72B3-as tank súlyát, és nem bír vele a B–92C2-es hajtómű.

Legfeljebb lőnek vele erdőt, arra alkalmas, és az erdő amúgy is nagyon hálás célpont, sosem ugrik el, nem mocorog, nem izeg-mozog, áll egy helyben és várja a végzetét.

A Terminetor különben érdekes fegyver, és annyiban hasonlít az Uran–9-re vagy a Markerre, hogy elég sok mindenre alkalmas lehet, csak éppen arra alkalmatlan, amire tervezték. Jobban mondva a Marker képességeiről nem tudunk még semmit, de csodálnám, ha nagyot alakítana.

Száz szónak is egy a vége: lehet, hogy szokatlanul néznek ki. Lehet, hogy sokan ájuldoznak tőlük. Lehet, hogy a propagandamédia dicséri őket. De ezek akkor sem csodafegyverek. A harctéren nyújtott teljesítményük elmarad még hagyományos elődeikétől is.

Ja, hogy a propagandát nem érdekli a valóság? Az igaz.

Viszont örök időkig nem fújhatják a Moszkvából megrendelt nótát, egyszer szembesülniük kell a tényekkel is.

Akkor viszont majd úgy tesznek, mintha soha nem lettek volna propagandisták és ártatlanul fütyörészve tovább írnak, csak akkor majd a győztes alfelébe próbálnak majd bejutni, lingváris tisztogatás céljából.

Mindegy is. Csak annyit akartam jelezni, hogy nincs ok sem a csüggedésre, sem az ünneplésre, négy Marker nem csinál nyarat.

Szele Tamás