Ma kivételesen nem az ukrajnai vagy oroszországi helyzettel foglalkozom, ott egyelőre csak készülődik a luhanszki offenzíva, vihar előtti csend honol és inkább politikai hírek uralják az információs teret, így aztán van időnk foglalkozni a lelőtt kínai kémballon esetével, ami viszont tényleg megér egy misét, mert sokan nem értik, mi történt.

A legtöbben azt kérdezték tőlem, hogy mire jó ballonnal kémkedni a műholdak korában és hogyan jutott el ez a törékeny eszköz Kínából Dél-Karolináig?

Nos, ballonnal kémkedni pontosan ugyanazért szokás, mint műholddal, az a kettő között a különbség, hogy a műhold sokkal pontosabb, irányíthatóbb, teherbíróbb, ellenben – aránytalanul drágább is. Gondoljunk a pályára állító rakéta árára. Egy gáztöltésű ballon a töredékébe kerül, bár ebben az esetben nagyon fontosak az arányok: a most lelőtt példány 60 méter átmérőjű volt, amit igen nehéz nem észrevenni, főleg a NORAD radarjaival, látták is végig a mozgását. Azért lehetett szükség ekkora monstrumra, mert nagy volt rajta a hasznos teher (erről később még szó lesz).

De hát nem fújta el a szél? Hiszen a ballonok nem kormányozhatóak!

Dehogynem. Pontosan odafújta, ahova szánták, ez benne a poén. Ennek a ballonnak ugyanis voltak elődei, éspedig a második világháború alatt, mikor a császári Japán rájött arra, hogy kilencezer méter magasan van egy állandó légáramlat a Csendes-óceán felett, ami egyenesen vezet az Egyesült Államok területén keresztül, pont északnyugati-délkeleti irányban, ha Japánban felbocsátanak egy léggömböt, azt oda viszi. Fel is bocsátottak, nem egyet, hanem mindjárt kilenc-tízezret, ezek közül ezer ért célba. 15 kilós bombákat vagy gyújtóbombákat hordoztak, a többségük nem tett kárt semmiben, az akciónak összesen hat halálos áldozata volt, az is sok, persze, de tízezer léggömbhöz képest alacsony hatásfokúnak nevezhetó a japán „csodafegyver”. Mindenesetre ami ment Japánnak, az megy Kínának is, a légáramlat nekik pont megfelelt, oda vitte a ballonjukat, ahova szánták.

Más kérdés, hogy nem először. Donald Trump elnöksége idején legalább három berepülést jegyeztek fel, Biden idején is volt egy másik, de akkor csak határvidékek felett. Ezek a kínai készségek természetesen sokkal navigálhatóbbak, mint a japán ballonok voltak, a magasságuk változtatásával el lehet őket kormányozni másik légrétegbe, ahol másfelé fúj a szél, nyilvánvaló, hogy Kína a korábbi esetekben nem akart mélyen behatolni az Egyesült Államok légterébe. Hogy most viszont miért akart, az jó kérdés, melyre nem ismerjük a választ.

Arra azonban igen, hogy miért hagyták a ballont napokig haladni az amerikai légtérben, miért csak a keleti parti vizek fölött lőtték le. Mint a Defense One írja:

„A kínai léggömb sokkal hasznosabb volt a Pentagonnak, mint Pekingnek”

Nocsak. Hogyan?

„A nemrégiben birtokba vett kínai kémballon talán több hasznos információt közvetített a Pentagonnak, mint Pekingnek – közölték hétfőn amerikai katonai tisztviselők.

Az időjárási léggömb „potenciális lehetőséget jelentett számunkra, hogy olyan információkat gyűjtsünk, ahol a korábbi léggömbökkel kapcsolatban tudásunk hiányos volt”, és ez segíthet a NORAD-nak, hogy gyorsabban felderítse a jövőbeli kémkedési kísérleteket, mondta Glen David VanHerck tábornok, a NORAD és a NORTHCOM vezetője a Pentagonban újságíróknak.

Mind a Pentagon, mind Joe Biden amerikai elnök nagy felháborodást váltott ki az interneten azzal, hogy megvárták a léggömb kilövésével, amíg az biztonságosan elhaladt az Egyesült Államok felett, és a nyílt óceán fölött haladt.

Hétfőn VanHerck megismételte, amit más tisztviselők a múlt héten mondtak: a léggömbön lévő érzékelőcsomag nem nyújtott Kínának jobb hírszerzési lehetőségeket, mint amilyenekkel műholdjaik és más eszközeik már rendelkeznek.

„Nem értékeltük úgy, hogy ez jelentős adatgyűjtési veszélyt jelentene azon túl, ami a kínaiak részéről a tényleges technikai eszközökben már létezik” – mondta.

VanHerck szerint a Védelmi Minisztérium mégis „maximális védelmi intézkedéseket tett, amíg a ballon átrepült az Egyesült Államokon”, hogy megakadályozza a hírszerzési információk gyűjtését.

Ez arra utal, hogy lézereket vagy más irányított energiát használtak, hogy lényegében elvakítsák, vagy elkápráztassák a ballon kamerájának lencséjét. VanHerck azt mondta, hogy a hírszerzés korlátozására használt „nem kinetikus hatásokról” nem nyilatkozik, amíg nem beszélt a kongresszussal.”

Akkor világos: míg a kontinens fölött volt, megakadályozták az adatgyűjtést, mikor kiárt a part menti vizek fölé, lelőtték, mégpedig olyan helyen és módon, hogy a darabjait könnyen össze lehessen gyűjteni. Peking ingyen leszállította Washingtonnak a saját, legmodernebb hírszerzési technikáját. Ez a látszólagos halogatás persze vitát váltott ki a republikánusok és a demokraták között, Roger Wicker szenátor, a szenátus fegyveres erők bizottságának rangidős tagja a Fehér Ház „katasztrofális gyengeségéről” beszélt, de vagy nem látta át a helyzetet, vagy nem is akarta átlátni.

A ballont különben egy F–22 Raptor lőtte le, egyetlen AIM 9X Sidewinder rakétával, ami egyben ennek a típusnak az első légi győzelme. A gép mintegy 19 ezer, a ballon 20-22 ezer méter magasságban volt ekkor. Az F–22 a nyílt forráskódú repülőgép-észlelők szerint a „FRANK” hívójelet használta, nyilvánvalóan Frank Luke Jr. tiszteletére. Az első világháborús vadász-ász 14 német megfigyelő léggömböt lőtt le, és „Arizona Balloon Buster”-ként volt ismert. Mint Lloyd Austin védelmi miniszter e-mailben küldött közleményében közölte:

„Biden elnök felhatalmazást adott a megfigyelő ballon lelövésére, amint a küldetést a ballon útjába kerülő amerikai életek indokolatlan veszélyeztetése nélkül végre lehetett hajtani. Gondos elemzés után az amerikai katonai parancsnokok úgy döntöttek, hogy a ballon lelövése a szárazföld felett a ballon mérete és magassága, valamint a megfigyelési hasznos teher miatt indokolatlan kockázatot jelentett volna az emberekre egy nagy területen.”

Ami azt illeti, az a „megfigyelési hasznos teher” most a legfontosabb, de annak nagy része is sajnos érdektelen lesz, mert a túlnyomó többsége – ez kiderül a korábbi felvételekből is – napelem, ami a hírszerző technika táplálásához kellett. Mindenesetre most a tengerbe csapódás helyszínén tartózkodik a Carter Hall dokkolóhajó, a Pathfinder oceanográfiai kutatóhajó, a parti őrség hajói és több pilóta nélküli víz alatti jármű. VanHerck szerint a víz alatti roncsmező talán 1500 négyzetméteres lehet, ami nagyon kicsi – és nem is fekszik túl mélyen, a víz is fékezte a becsapódás erejét, tehát sok érdekes holmi maradhatott épségben.

A történet ennyi, az incidens miatt Anthony Blinken amerikai külügyminiszter kínai látogatását határozatlan időre elhalasztották, de véglegesen nem törölték, de mit szólnak hozzá Pekingebn? Lássuk a Global Times írását az esetről (a Xinhua hírügynökség csak rövid hírben közli a történteket, a Global Times elemzést írt):

„Az USA őszintesége a kapcsolatok stabilizálása érdekében a léghajó incidens közepette próbatétel előtt áll; a túlreagálás a válságkezelés inkompetenciájára világít rá.

A polgári kínai léghajó lelövése nem jelentette a léghajó-epizód végét, mivel az amerikai politikusok továbbra is vagy a „kínai fenyegetés” retorikáját folytatják, vagy a két amerikai párt közötti politikai harcokat szítják tovább, függetlenül attól, hogy milyen hatással van a kínai-amerikai kapcsolatokra – mondták elemzők. A vis maior okozta baleset politikai bohózattá változtatása rávilágít az USA hozzá nem értésére a válságok kezelésében, és a léggömb incidens durva kezelése komoly provokáció, amely a kínai–amerikai kapcsolatok kisiklatásának kockázatát hordozza magában, és az USA végül meg fogja fizetni az árát a meggondolatlanságának.

A kínai kormány nevében Hszie Feng kínai külügyminiszter-helyettes utasítást kapott, hogy vasárnap szigorúan lépjen fel az Egyesült Államok kínai nagykövetségénél az Egyesült Államoknak egy kínai civil pilóta nélküli léghajó elleni erőszakos támadása miatt.

Hszie hangsúlyozta, hogy a kínai polgári léghajónak az amerikai légtérbe való akaratlan behatolása vis maior okozta váratlan baleset volt, a történtek részletei pedig kristálytiszták, és egyértelműen nem engednek teret a torzításnak vagy a maszatolásnak. Az USA azonban figyelmen kívül hagyta a tényeket, visszaélt a katonai erővel, és lelőtte az amerikai légteret elhagyni készülő polgári léghajót, ami túlzott reakció volt, és súlyosan sértette a nemzetközi jog és gyakorlat szellemét.”

Ne vegye ezt senki túl komolyan, Peking is tudja, hogy lebukott, ilyenkor szokott a kínai diplomácia úgy tenni, mintha 1. ők maguk teljesen tájékozatlanok volnának, 2. elkezdik hibáztatni az áldozatot. Mindezt a tekintélyük, az „arcuk” védelmében teszik, ami Kínában nagyon fontos.

Moszkva igyekezett semmit sem szólni az esethez, amiért Peking hálás, és továbbra is szállítja az alkatrészeket a különböző orosz katonai rendszerekhez, bár elég kis mértékben és nem is kereskedik akármivel, tehát ez önmagában még nem lesz sem az orosz győzelem, sem az orosz vereség garanciája. A világpolitikában csak az amerikai–kínai viszony bizonyos mértékű romlása várható, és eddig sem rajongott egymásért ez a két állam. Legfeljebb mostantól az amerikaiak kicsit többet fognak tudni a kínai hírszerzésről, a kínaiak meg rohamléptekben kell majd fejlesszék az új technológiájukat.

Szóval, nagyon sok következménye nem lesz az incidensnek.

Elpukkant egy lufi, ennyi történt.

Elég drága lufi volt, az igaz – de lufi.

Szele Tamás