Törököt fogtam én ezzel az „azonosítatlan repülő tárgy” témával, nem figurát, mert nem ereszt – igaz, ereszt a Szájer szokott fogni, mikor angolosan távozik a partyról. Mindegy, lássuk a legújabb fejleményeket, ugyanis vannak: egész csinos kis nemzetközi kutyakomédia kezd kibontakozni azon kívül, hogy még most sem tudjuk, mivel van dolgunk.

Azért annyit megjegyeznék mindenekelőtt, hogy ha 1990 nyarán, mikor főállású újságíró lettem a Kurírnál, megjelenik az akkori füstös kis odúban, ami az irodámul szolgált (füstös volt, mert nem volt ablaka, én meg erős dohányos vagyok), nekem egy dzsinn, és elmondja, hogy 2023 februárjának második hetében a három fő téma, amivel foglalkoznom kell majd, egyrészt Oroszország háborúja lesz Ukrajna ellen, másrészt az Iszlám Köztársaság rendszerszintű összeomlása Iránban, harmadrészt pedig az azonosítatlan repülő tárgyak inváziója, valószínűleg csak annyit tudtam volna kinyögni, hogy „Akkor a Galaktikánál leszek szerkesztő?”

1990-ben mindhárom téma több lett volna, mint fikció, valóságos fantasztikumnak számítottak volna – még létezett a Szovjetunió, és nem is dőlt el, mit szól a magyar rendszerváltáshoz, az Iszlám Köztársaság megdönthetetlen, sok millió fanatikus által támogatott rendszernek tűnt, ufók meg csak a mesében és az erre a célra alapított magazinban voltak (meg a délszláv háború kitörése után, mikor megnyitottuk a magyar légteret a NATO gépei előtt, eleinte az égen – sok olyant láttak akkoriban a derék honpolgárok, amit addig nem, azt mind ufónak vették, és azonnal hívták a napilapokat... mi meg nem örültünk túlzottan).

Most meg mindhárom realitás. Már nem lehet azt mondani, hogy „ez ócska és olcsó bulvártéma” – a mai íráshoz végigolvastam a Politicotól a Washington Postig, New York Timesig, Global Timesig és RIA Novosztyiig a fél világsajtót, egyik említett orgánum sem az a kifejezetten bulváros pletykalap. Ezek komoly, világszintű politikai napilapok, mégis tele vannak azonosítatlan repülő tárgyakkal, körülbelül annyira, mint a hatvanas-hetvenes években a direkt erre szakosodott Ivan T. Sanderson-féle Argosy magazin volt. Persze legfőképpen azért, mert 99 százalékban bizonyos, hogy most nem egy idegen civilizáció szórakozik velünk, hanem mi, földi humanoidok egymással. Akkor lássuk a fejleményeket.

Az első fejlemény tegnapi írásom óta valahogy kimaradt a magyar sajtóból, de én voltam olyan előrelátó és elmentettem: a RIA Novosztyi jelezte tegnap délután, a Global Times kínai állami szócső Twitter-oldalára hivatkozva, miszerint:

„Peking, február 12. – RIA Novosztyi. Azonosítatlan repülő tárgyat észleltek a kelet-kínai Shandong tartomány partjainál – jelentette a kínai állami Global Times újság.

A kiadvány a hivatalos Twitter-fiókján megjegyezte, hogy a Qingdao város Jimo megyei Tengerfejlesztési Irodája ma küldött ki egy erre vonatkozó értesítést. A közlemény szerint „azonosítatlan repülő tárgyat észleltek Rizhao városi körzet vizein”.

A halászhajókon érkezett értesítésben az állt, hogy az UFO-t lövésre készítik elő. A helyi halászokat ezért arra kérték, hogy tartsák be a biztonsági előírásokat. Az iroda fényképeket is kért a tárgyakról, ha azok valakinek a hajója közelében landoltak.”

Megnéztem a Twitter-oldalt: ott volt. Igaz, hogy kínai nyelven, de ott, ellenőriztem. Na, ez meg mit jelent? Három lehetőség van. Valószínűségi sorrendben::

1. A hír hamis, Kína így leplezi saját tevékenységét („Nem lehettünk mi, hát nálunk is megtörtént, saját magunk után csak nem fogunk kémkedni?”)

2. A hír hamis, Kína így leplezi Oroszország tevékenységét („A mi barátaink csak nem kémkednének utánunk?”)

3. A hír igaz, ez esetben a fene se tudja, mi a helyzet.

Az információt közben megerősítette a Bloomberg is egy érdekes bekezdéssel kiegészítve, miszerint:

„A jelentés szerint a Qingdao-i Jimo kerület tengerfejlesztési hatóságának egyik alkalmazottja azt mondta, hogy „az illetékes hatóságok” készülnek az objektum lelövésére. Az alkalmazottat nem tájékoztatták arról, hogy mi volt a tárgy.

A Qingdaótól mintegy 15 mérföldre keletre fekvő Jianggezhuang haditengerészeti bázis ballisztikus és nukleáris támadó tengeralattjáróknak és az ország első repülőgép-hordozójának, a Liaoningnak ad otthont. Ez az ország északi-tengeri flottájának parancsnoki központja.”

Azt nem tudjuk, mit szedtek le a kínai vadászok – ha elszedtek egyáltalán bármit is – de a kínai sajtó kétféleképpen is reagált az ügyre. Egyrészt, megint a RIA Novosztyi szerint:

„Peking, február 13. – RIA Novosztyi. Az év eleje óta több mint tíz alkalommal repültek át illegálisan amerikai léggömbök a kínai légtéren – közölte Wang Wenbin, a kínai külügyminisztérium szóvivője egy tájékoztatón.

A diplomata rámutatott, hogy az Egyesült Álllamok nem kaptak engedélyt ezekre a berepülésekre Pekingtől.

„Az amerikai léggömbök illegális belépése más államok légterébe gyakori jelenség” – hangsúlyozta Wang Wenbin.

Arra a kérdésre, hogy pontosan milyen időszakra gondol, azt válaszolta, hogy 2022. január 1-jétől lehet visszaszámolni.”

Mindezt az után, hogy a pár napja lelőtt első léggömbről beismerték, hogy az övék, csak azt mondták, meteorológiai ballon volt és elsodródott. Ezek után vádolják meg Washingtont kémkedéssel. Hát, ahogy Pesten mondják, ehhez már orca kell... de van, ugyanis a Global Times meg – feltehetően a többi eseménytől függetlenül – azért rója meg Amerikát, mert lelövi az azonosítatlan repülő tárgyakat (hm, ők mit is tettek vagy mivel is próbálkoztak tegnap Shandongban?):

„Vannak tisztességes, ésszerű és törvényes módok a légtérben megjelenő ufók kezelésére. Alapesetben számos nemzetközileg elfogadott és összehangolt módszer létezik, és a Nemzetközi Polgári Repülési Egyezmény szabályozza az azonosítatlan polgári légi járműveket. Washington azonban most azt a megközelítést alkalmazza, hogy a következményekre való tekintet nélkül, meggondolatlanul támadja az úgynevezett ufókat, és még az erejét is így fitogtatja. Ez egy szörnyű kezdet.”

Egy megoldást látok: ha nem rakétát lőnének a „tárgyakra”, hanem kenyeret és sót, azok pedig megköszönnék: „Ocseny szpasziva!”

A kínai ufótörténet egyelőre itt tart, lássuk az amerikait. Ez a harmadik, respektíve negyedik (ha a mostanra tisztázott eredetű ballont is számítjuk) lelőtt „tárgy” az amerikai kontinens fölött tíz napon belül. A Washington Post szerint:

„Az amerikai hadsereg vasárnap délután lelőtt egy negyedik légi „objektumot”, ezúttal a Huron-tó felett – közölte a védelmi minisztérium, amely a tárgyat „pilóta nélkülinek” minősítette, és jelezte: nem jelentett katonai fenyegetést semmire a földön.

A hatóságok szerint a tárgy, amelyet eredetileg szombat este észleltek, Michigan felső félszigete felett repült, körülbelül 20 000 láb magasságban – olyan magasságban és útvonalon, amely aggodalomra adott okot a kereskedelmi repülés esetleges zavarása miatt.

A katonai vezetők megállapították, hogy az objektum nem jelent veszélyt, de a Huron-tó feletti követése után úgy döntöttek, hogy lelövik, mert veszélyt jelenthet a légi forgalomra – mondta Glen D. VanHerck tábornok, az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság (NORAD) felügyelője vasárnap este egy sajtótájékoztatón. Úgy tűnt, hogy a roncs a Huron-tóban landolt, ahol a mentési műveleteket amerikai részről az FBI, Kanada részéről pedig a Királyi Lovascsendőrség végzi – tette hozzá VanHerck.”

Basszus, ez már egy ötvenes évekbeli Hanna-Barbera-rajzfilm: lelövik a csészealjat, és az első emberi lény, akit a földönkívüliek megpillantanak, egy vörös kabátos mountie... Különben valószínűleg ez a tárgy lehetett az, ami miatt korábban lezárták a montanai légteret. A Washington Post írásában viszont van pár nagyon fontos bekezdés, ami közelebb visz a rejtély megoldásához – nem fejti meg, de ad egy támpontot:

„Az ilyen típusú objektumok észlelésének fokozódására azért került sor, mert a katonai tisztviselők a Biden-kormányzat által kínai megfigyelő ballonnak nevezett eszköz lezuhanása után fokozottan vizsgálják az eget – mondta Melissa Dalton, a belügyi és féltekei ügyekért felelős védelmi miniszterhelyettes a vasárnap esti sajtótájékoztatón. (…) A legutóbbi behatolások észlelése a radarok és érzékelők további információinak eredménye – mondta egy amerikai tisztviselő szombaton, részben választ adva arra a kulcsfontosságú kérdésre, hogy miért észleltek annyi objektumot az utóbbi időben.

„Alapvetően megnyitottuk a szűrőket” – mondta a tisztviselő –, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy autóvásárló egy weboldalon kipipálja a jelölőnégyzeteket, hogy kiszélesítse a kereshető paramétereket. Ez a változtatás még nem ad teljes választ arra, hogy mi folyik itt – figyelmeztetett a tisztviselő –, és hogy a több adat átnézése több találatot eredményez-e – vagy ezek a legutóbbi behatolások egy ismeretlen ország vagy ellenfél szándékosabb akciójának részei. A tisztviselő a téma érzékenysége miatt névtelensége megőrzése mellett nyilatkozott.”

Érteni vélem. Tehát eddig, elkerülendő a hamis riasztásokat, nem figyeltek mindent a világon, ami betévedt a légtérbe, mert nem lehet Horneteket küldeni az összes madárrajra és sárkányrepülőre vagy siklóernyősre. Most viszont, mikor a kínai ballon esetében kiderült, hogy nem csak a nagyobb fémtárgyakat érdemes figyelni, melyek igen gyorsan közelednek, kiszélesítették a megfigyelési sávot, és hipp-hopp – kiderült, hogy tele van az ég a fejünk fölött furcsaságokkal. Hogy nézett ki a legutóbb lelőtt tárgy?

„Egy magas rangú Biden-kormányzati tisztviselő, aki a téma érzékenysége miatt névtelenség mellett nyilatkozott, „nyolcszögletű szerkezetként” írta le, amelyen nem voltak látható érzékelők vagy kamerák, ellenben körben zsinórok lógta le róla.”

Később már nem ragaszkodott annyira a névtelenséghez: Jack Bergman michigani republikánus képviselőről van szó.

Azt mondja, nyolcszögletű, körben zsinórokkal. Az első azonosítatlan hengeres volt, a második kicsi (többet nem tudunk) ez meg egyenesen csillár alakú.

Esküszöm, itt valaki hülyéskedik velünk, legyen földi vagy földön kívüli. Ez valami csillagközi lövészet, küldik a céltáblákat, tesztelik, mit vagyunk képesek eltalálni.

Lenne egy másik variáns: ha földön kívüli az eredetük, akkor bajban vagyunk, mert egy nálunk fejlettebb civilizáció XCom-ot vagy Xenonautsot játszik velünk (mindkettő harci stratégia, szóval készülhetünk a legrosszabbra). Még akkor jártunk jól, ha csak az oroszok vagy kínaiak játszadoznak – márpedig, mondom, 99% az esély arra, hogy ők a ludasok.

Miért van az az érzésem, hogy kelleni fog még erről írnom?

Mondjuk úgy: szakmai ösztön.

Meglátjuk, mi lesz. Egyelőre ennyi újdonsággal szolgálhattam.

Szele Tamás