Az ember azt gondolná, magánügy, de ha belegondolunk, igenis közügy. Értem én, hogy semmi sem tökéletes, de ekkora tökéletlenséget létrehozni mégiscsak művészet. Legalábbis tudománynak semmiképp sem mondanám. Ha az volna, előbb egereken és nyulakon próbálták volna ki. Igen, a Chat GPT-ről, a mesterséges intelligenciáról lesz szó. Megint.

Mikor a jómúltkorában foglalkoztam vele és nem a feltétlen rajongás hangján írtam róla, kaptam pár meglehetősen sértődött reakciót, amiatt, hogy

1. féltem a kenyeremet a nálam okosabbtól

2. ez csak egy nyelvi szimuláció, ahhoz képest csodálatosan működik (ez így, ebben a formában még igaz is)

3. igenis nagyon művelt, az emberiség teljes tudását megtanították neki, mármint két évvel ezelőttig, ez egy biztonsági terminus volt, hogy ne lehessen rosszra használni az aktuálpolitikában, ha valamit másképp tudok, mint ő, az az én bajom

4. egyáltalán, hogy merek így beszélni arról a kedves intelligenciáról?

Mármost nekem nem szándékom senkit sem bántani érzelmeiben, még a szoftvert sem, megvontam a vállamat és mentem tovább, azt gondoltam, tele a világ más témákkal, minek borzolni az idegeket? Írunk másról, háború van, foglalkozzunk azzal inkább. Azt a hírt még megjegyeztem, hogy már bővítménnyel is beépíthetjük a böngészőnkbe, így ha munka közben hirtelen ismeretlen információval találkozunk, mondjuk azonnal meg kell tudnunk, ki volt II. Nabú-kudurri-uszur, csak megkérdezzük a bővítményben a kisokost, és már meg is mondja, hogy Nabukodonozor újbabiloni uralkodó.

Jól van, de mi történik akkor, ha azt mondja, hogy nem babiloni uralkodó, hanem ő a sarki hentes?

Az nem lehet, az emberiség majdnem teljes tudását beletáplálták, ugyebár.

Vagy de. Hiába határoztam, hogy békén hagyom ezt a témát is, magát szegény ChatGPT-t is, mikor tegnap megláttam, hogy az egyik barátommal közölte, miszerint tehetséges fiatal költő volt, de már évtizedekkel ezelőtt elhunyt, ráadásul tisztázatlan körülmények között, mégiscsak hallgattam a kisördögre, és megkérdeztem tőle, ki vagyok én, ugyanis ha esetleg elhunytam, szeretnék legalább utólag gondoskodni végakaratomról. Ahogy a Svejkben mondja Otto Katz tábori lelkész:

„Aki meg van halva, három napon belül jelentkezzen a korpszkomandón, hogy a hulláját be lehessen szentelni.”

Egyszóval megkérdeztem a Világ Eszétől, ki vagyok én, abból a kartéziánus meggondolásból, hogy a sarki hentest még hívhatják Nabukodonozornak, csak esetleg nem tudunk róla, de adhatta neki édesatyja ezt a nevet másodikként pillanatnyi elmezavarában, viszont az egyetlen entitás, aminek a dolgaiban teljesen biztos lehetek – cogito, ergo sum – én magam vagyok. Akkor lássuk.

- Kicsoda Szele Tamás?

- Szele Tamás magyar újságíró, publicista és politológus. 1974-ben született Szegeden, majd Budapesten végezte tanulmányait. Részt vett az Európai Parlament Magyarországi Tájékoztatási Irodájának létrehozásában, majd 2007 és 2010 között a Magyar Rádió külpolitikai szerkesztőségében dolgozott. 2011-ben alapította a Mandiner.hu közéleti portált, majd 2018-tól a Magyar Nemzet újságírója lett. Számos politikai és közéleti témájú cikket publikált, valamint részt vett különböző vitaműsorokban és beszélgetéseken.

Ahhoz képest, hogy 1967-ben születtem, Nagyváradon... de legalább a többi adat sem stimmel. Konzekvensen nem stimmel, a Mandinert még ki is kérem magamnak, a 2018-as Magyar Nemzetet szintén, nem az én világom, hogy finoman fogalmazzak. Egyik helyen sem dolgoztam. Szerencsére van ott egy gomb, amivel meg lehet ismételni a kérdést. Tegyük azt.

- Kicsoda Szele Tamás?

- Szele Tamás (született: 1966) magyar újságíró, szerkesztő és médiaszemleíró. A 90-es években az Ország-Világ (O-V) című hetilapnál kezdett dolgozni, majd 1999-ben a Népszabadság munkatársa lett. 2008 és 2010 között a Népszava szerkesztője volt, majd 2010 és 2013 között a Magyar Narancs főszerkesztőhelyettese. Jelenleg a Mérték Média Monitor igazgatója.

Még nagyobb sületlenség, ezt már megosztottam, a Mérték valódi igazgatójával jót mosolyogtunk rajta. Rendben van, azt tudja, hogy újságíró vagyok, de azon kívül véletlenszerűen beszél össze-vissza. Ismételjük meg a kérdést párszor, most már érdekel, meddig képes elmenni.

- Szele Tamás (1979-) magyar újságíró, az Index.hu korábbi főszerkesztője és az Azonnali.hu alapítója. Karrierje során számos vezető pozíciót töltött be a magyar sajtóban, többek között a Népszabadság és a HVG munkatársa volt. Szele Tamás a magyar média szabadságának és függetlenségének fontos szószólója, és sokat tett a közszolgálati média politikai befolyásolása elleni küzdelemben.

Ez egyre szebb. És még?

- Szele Tamás (született: 1976) magyar újságíró, publicista, író és kritikus. A Népszava, a 168 Óra és az Élet és Irodalom újságírója volt, jelenleg pedig a hvg.hu és a Mérce szerzője. Az elmúlt években elsősorban a magyarországi politikai élet és a jogállamiság kérdéseivel foglalkozó cikkeiről ismert. 2006-ban elnyerte az Év Magyar Fiatal Újságírója díjat, 2018-ban pedig az Oktatási, Kutatási és Innovációs Minisztérium Sajtószabadság-díját.

Véletlenül se stimmel, egy adat sem. Ennyire mellélőni művészet, pedig hát az első írásom talán 1987-ben jelent meg a nagyváradi Fáklyában, Alexandru Andries blues-koncertjéről, mintegy húsz sorban, azóta végigdolgoztam a fél magyar sajtót, a Kurírnál alapítástól zárásig főállású munkatársként, de írtam én az Intelem című vallási laptól az Indóházig mindenhova. Akkora digitális lábnyomom van, mint egy brachiosaurusnak, kellett jusson belőle a betáplált, megtanított információk közé is. Lássuk, mit tud mondani az írásaimról?

- Mondj pár szót Szele Tamás újságírói munkásságáról és emeld ki néhány írását, kérlek.

- Szele Tamás a 2000-es évek eleje óta fontos szereplője az alternatív, jobboldali médiának Magyarországon. Az oroszbarát, nacionalista és keresztény-konzervatív nézeteket valló újságíró rendszeresen publikál több olyan online felületen is, amelyek a hivatalos, mainstream médiától eltérő politikai irányultságot képviselnek.

Szele Tamás számos témában írt, de főként a politikával, a kultúrával és a vallással foglalkozik. Néhány kiemelkedő írása közé tartozik a „Médiaháború 2018” című cikksorozata, amely a hazai médiapiac átalakulásáról és a kormányzati médiastratégiáról szól, valamint a „Magyarország helyzete a világban” című összefoglalója, amelyben áttekinti Magyarország helyét és szerepét a nemzetközi politikában. Emellett évek óta ír kulturális témákról is, különös hangsúlyt fektetve a magyar irodalomra és a keresztény vallásra.

Te jószagú Úristen, ennek még az ellenkezője sem igaz... Jobboldali? Oroszbarát, nacionalista és konzervatív? Én??? Mondom, hogy az ellenkezője sem igaz, ha a forradalmi tömeg elkezdené ostromolni mondjuk a Parlamentet vagy a Karmelita Kolostort, persze azonnal indulnék, csak nem ostromolni, hanem tudósítani. Arra is szükség van. „Médiaháború 2018”? Ez engem a Szakács Árpáddal kever össze...

- És kicsoda Szakács Árpád?

- Szakács Árpád magyar újságíró, szerkesztő és műsorvezető. Jelenleg a Magyar Nemzet című napilap kultúrrovatának a vezetője. Korábban dolgozott többek között az MTV-nél és a TV2-nél is. Több könyvet is írt, köztük a „Jéghegyek árnyékában” című művet, amelyben a harmadik magyar antarktiszi expedíció élményeit dolgozza fel. Szakács Árpád gyakran foglalkozik természet- és környezetvédelmi témákkal is.

Csak a Szakács meg ne lássa... na jó, tegyük fel neki az alapkérdést.

- Hogyan halt meg Szele Tamás?

- Szele Tamás újságíró 2016. április 10-én hunyt el, amikor autójával egy fának ütközött és a helyszínen életét vesztette.

Béke poraimra, igazán élhettem volna még. De a Sors kegyetlen, életem virágában, legszebb férfikoromban jött ez az ostoba baleset, ráadásul utoljára 1991-ben volt pár hétig autóm, bár az is működésképtelen volt, egy Spectrum ZX 81-ért adtam el. Legyünk emberségesek, ez az intelligencia a párbeszédekből tanul, mondjuk meg neki az igazat.

- Te, izé, sajnos én magam vagyok Szele Tamás, és ne haragudj, de egyetlen pontos választ nem adtál. Élek, soha olyan helyeken nem dolgoztam, amelyeket említettél, annyit találtál el, hogy újságíró vagyok... Bocsáss meg: tévedtél, folyamatosan és következetesen.

- Sajnálom, ha pontatlan vagy helytelen információkat adtam eddig. Mint gépi tanulásra épülő számítógépes program, az én feladatom az információk gyűjtése és feldolgozása, de természetesen nem vagyok tökéletes és hibázhatok is. Remélem, sikerült az előző válaszokkal némi érdekes információt nyújtani, bár sajnálom, hogy nem voltak pontosak a kérdéseidre adott válaszaim.

- Helyénvalónak találod ezek után, hogy egy keresőben ilyen válaszokat adj, mármint azzal összekötve?

- Sajnálom a kellemetlenséget. Én egy automatizált rendszer vagyok, amely az interneten található információkat használja fel válaszok generálására. Az információk nem mindig pontosak vagy naprakészek, és lehetnek téves információk is. Azon dolgozom, hogy a lehető legjobb válaszokat adjam meg, de mindig van helye a hibáknak és az eltéréseknek. Azért vagyok itt, hogy segítsek, és ha van bármi konkrét kérdésed, amire választ szeretnél kapni, igyekszem a tudásom legjavát adni.

- Ezt köszönöm is. Jó MI vagy, de ha egy keresés ilyen tévedés miatt félremegy, azon emberi sorsok bukhatnak el.

- Igen, teljes mértékben egyetértek. Az MI-képességek még mindig korlátozottak és nem mindig tudnak tökéletesen helyesen válaszolni minden kérdésre. Az emberi hibák és tévedések pedig tovább bonyolítják a helyzetet. Éppen ezért fontos, hogy mindig kritikusan és okosan használjuk az online információforrásokat, és mindig ellenőrizzük az információkat több forrásból is, ha bizonytalanok vagyunk.

- Köszönöm. Publikálhatom a beszélgetésünket?

- Igen, természetesen. A beszélgetésünk nyilvános, így bárki számára elérhető és megosztható.

Itt hagytam abba, ugyanis tanítani akartam az MI-t, nem sértegetni, megbántani, már tudjuk, hogy azt nem szereti. Ráadásul kimondta magától, amit akartam: hogy tessék az ilyesmit nagyon sok kritikával használni.

Rengeteg kritikával.

Mondok egy példát arra, mikor lehet nagyon nagy baj abból, ha kritikátlanul elfogadjuk a válaszokat. Tegyük fel, hogy én jelentkezek egy lapnál, szeretnék ott dolgozni főállásban. És tegyük fel, hogy a főszerkesztő is, a személyzetis munkatárs is új a sajtóban, nem ismernek. Régebben ilyenkor beírták az ember nevét a keresőbe, kidobott pár ezer találatot, az írások alapján el lehetett dönteni, kellek-e nekik vagy sem. De mi van, ha most a keresőbe beépülő szegény ChatGPT-t kérdezik meg, ki fia-borja vagyok?

A fenti biográfiák alapján olyan laphoz, ahol én is szeretnék dolgozni, a büdös életben fel nem vesznek. Még annak örülhetek, ha furkósbottal meg nem kergetnek.

Szóval: nem szidom én azt a szegény mesterséges intelligenciát: de az is bolond, aki hisz neki.

Még ő maga is mondja, hogy legyünk vele óvatosak.

Szele Tamás