Törvényszerű volt, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió egyéves évfordulója egészen érdekes reakciókat fog kiváltani egyesekből: nyilván nem érdemes a jelentéktelen magánőrültekkel foglalkozni, de mondjuk Medvegyev vagy a Newsweek rövid írása tényleg figyelmet érdemel.

De lássuk előbb a Newsweek esetét. Az elmúlt év folyamán nem először kell leírnom, hogy a legendás lap valamikori fénye teljesen megkopott, gyakorlatilag bármit képesek és hajlandóak megírni néhány kattintásért, más kérdés, mennyire lehet készpénznek venni az állításaikat. Például december elején megjósolták, miszerint:

„Ha azonban igazunk van, és februárban Szurovikin tábornok már Kijev kapujában áll, akkor nemzetként és szövetségesként józanul át kell gondolnunk és őszintén meg kell vitatnunk, hogy milyen mértékben kötelezzük el magunkat Ukrajna mellett, és milyen kockázatokat vagyunk hajlandóak vállalni saját biztonságunk érdekében.”

Nos, itt a február vége, Kijev is a helyén van, a nagy kapuja is, csak valahogy Szurovikin nem áll előtte, sőt, annak örül, hogy még szabadlábon van. Mely távolról sem bizonyos, hogy tartós állapot lesz számára. A mostani jóslatuknak sincs sokkal több köze a valósághoz, bár... félre is kellett olvasni, hogy az Indexen az legyen a magyar címe, miszerint:

„Puccs készül Vlagyimir Putyin ellen, amely akár az életébe is kerülhet”

Az ember természetesen megnyitja az írást, bár ha valamennyire is ismerős a Kreml világában, tudja, hogy mesét fog olvasni. Lássuk, mit is ír a cikk?

„Vlagyimir Putyin orosz elnök továbbra is olyannyira nyilvánosan elkötelezett katonai erőfeszítései mellett, hogy sok elemző úgy véli, soha nem fog mást elfogadni, mint a győzelmet.

„A további katonai kudarcok Ukrajnában arra késztethet egyeseket a hadseregben, hogy úgy döntsenek, a háború leállítása szükséges az orosz fegyveres erők összeomlásának megakadályozásához. Ehhez Vlagyimir Putyint el kell távolítani a hatalomból” – mondta Mark N. Katz professzor a Newsweeknek.

El tudom képzelni, hogy egy puccs az elnök bebörtönzéséhez vagy akár a halálához vezetne. Azt is el tudom képzelni, hogy olyan alkut köt, amelyben beleegyezik, hogy átadja a hatalmat, cserébe pedig csendben elmenekülhet egy olyan országba, amely hajlandó befogadni őt. – tette hozzá Mark N. Katz.”

Elképzelni sok mindent lehet, de lássuk az eredetit. Tényleg ezt írja abban is, sőt, hasonlót mond benne William Reno, a Northwestern Egyetem politológia tanszékének professzora és elnöke, Kurt Volker, az Egyesült Államok korábbi NATO-nagykövete és az ukrajnai tárgyalásokért felelős amerikai különmegbízott és Jason Jay Smart, Ukrajna egyik kiemelkedő politikai elemzője és a Kyiv Post tudósítója is. Volker egyenesen arra hívja fel a figyelmet, hogy:

„Nem azt sugallom, hogy megölnék őt. Arra gondolok, hogy azt mondanák: Ó, valamilyen új egészségügyi problémája van. El kell mennie Szocsiba, hogy meggyógyuljon.”

Márpedig, ha ilyeneket mondanak a Newsweek munkatársának, az Index sem írhat egyebet, mint ami oda van írva. De miért mondják, amit mondanak? Mert ezt kérdezték tőlük... azt mondjuk ne is tekintsük, hogy például Reno professzor speciel az afrikai politika specialistája, kérdezni őt is lehet, és mivel kultúrember, válaszolni is fog. De van egy Putyin elleni puccsnak bármiféle realitása?

Semmi a világon. Persze igen szép lenne, de felesleges várni rá. Nem fog megismétlődni Hruscsov bukása, amikor a nyaralásból hazatérő első titkárt a kormányőrség már a repülőtéren letartóztatta és egyenesen a Politbüró elé vitte, akik helyben lemondatták és nyugdíjazták is. Arra azóta minden moszkvai vezető ügyel, hogy ez meg ne történjen még egyszer. Még Gorbacsovot sem az ellene elkövetett, sikertelen puccs váltotta le, hanem négy hónappal később a Szovjetunió teljes széthullása miatt mondott le.

A moszkvai hatalomgyakorlási rendszer ugyanis egy kicsit bonyolultabb annál, mint gondolni szokás. Részint a gyakorlat alakította így, részint a cári idők hagyományai: tulajdonképpen arról van szó, hogy a hatalom forrása az uralkodó (első titkár, elnök, cár – mindegy minek nevezzük), tőle kapnak megbízásokat a bojárok (a Politbüró vagy a cári udvar, manapság meg az Elnöki Adminisztráció tagjai). Az ő erejük és hatáskörük sokkal reálisabb, mint a kormányé, amelyben Misusztyin miniszterelnöknek például kilenc helyettese van, de az ő munkaköre is olyan lazán van behatárolva, hogy pár hete Putyin megbízta azzal, hogy küzdjön az alacsony népszaporulat ellen. Nálunk ez nem volna kormányfői hatáskör, Oroszországban viszont belefér. Elképzeltem Misusztyint, amint küzd...

Mármost az összes udvaronc vagy szilovik („erős ember”) álma természetesen az, hogy ő legyen a következő cár, és igen, Putyin is valahogy így lett Jelcin utódja: Borisz Nyikolajevics maga szemelte ki, és a hatalom átadása előtt öt hónappal miniszterelnöknek is kinevezte, hogy szokja a magas polcot. Viszont Putyin maga is tisztában van azzal, hogy a környezetében sokan szeretnének az utódai lenni, és megosztja őket, hogy ő maga uralkodhasson: most éppen három klikk harcol egymással, az ex-KGB-sek (Kirijenko, Patrusev és Nariskin), az új szilovikok (Szurovikin, Kadirov és Prigozsin) meg a Védelmi Minisztérium vezetése (Sojgu és Geraszimov) a kegyekért és a potenciális utódlásért. Ha összefognának, gond nélkül le tudnák váltani Putyint, de eszük ágában sincs, mert akkor a hatalmon is osztozniuk kéne, tehát ha bárki is puccsot tervezne Moszkvában, annak előbb harapnák át a torkát a saját riválisai, mint bárki más.

De akkor miért tételezte fel ennek lehetőségét az említett három politikai tekintély a Newsweek számára? Csak tippelni tudok: mivel nem látjuk magát az eredeti kérdést a lapban, lehet, hogy azt fogalmazták meg ravaszul, meg hát az sem biztos, hogy a teljes válaszokat írták le. Mindent meg lehet húzni, meg lehet vágni. Egy barátommal esett meg, hogy jó pár évvel ezelőtt lerohanta az utcán a Hír TV stábja, hogy megkérdezzék tőle, mint történésztől, miszerint:

- Igaz, hogy Che Guevara tömeggyilkos volt?

Amire tudós emberhez méltó módon azt válaszolta:

- Nem, nincs semmi bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy Guevara tömeggyilkos volt.

Mi került adásba? Vágás után az utolsó három szó: „Guevara tömeggyilkos volt”. Attól tartok, a Newsweek is kicsit csonkolhatta a válaszokat, mert értelmes és művelt, a tárgyat ismerő emberek nem tételezhették fel egy Putyin elleni puccs realitását, míg az udvari hatalmi klikkek megosztottak.

De lássuk, mivel ünnepelte Medvegyev a specoperacija első évfordulóját? Hosszú véleménycikket írt a „Nacionalnaja Oborona”, vagyis „Nemzetvédelem” című lapba. Speciel most pontos a kifejezés, hogy véleménycikket látunk, ugyanis a tényekhez semmi köze. Dióhéjban úgy lehetne összefoglalni, hogy „Oroszország nagy, erős és dúsgazdag, ezért aztán le fogja győzni az egész világot”. Lehet nagy, lehet erős is, gazdag is, lehet tán még világverő is, de például szeget, zsanért vagy fehér írópapírt nem képes gyártani. Mindenesetre Medvegyev írásában az az érdekes, hogy megváltoztatja a matematika alapjait is:

„Ismét szembe kell néznünk a különböző ellenségek birodalmával: ukrán és európai újfasiszták, az Egyesült Államok, más angolszászok és vazallusaik (mintegy ötven ország). Célul tűzték ki, hogy megfojtják és eltörlik hazánkat a föld színéről. Ez nem fog sikerülni. Mi erősebbek vagyunk, és ez most is nyilvánvaló. A hírhedt „nyugati világ” pedig csak egy kis része a világközösségnek, a világ népességének mintegy 15 százaléka. Gazdag, kimerült, de kisebbségben van.”

Ha már számolunk, számoljunk alaposan: hány orosz állampolgár is van? Olyan 140 millió. Hány lakosa van a Földnek? Nyolcmilliárd. Hány százaléka a 140 millió orosz a bolygó összlakosságának? 1,75 százaléka. Hányszor több a tizenöt százalék az 1,75-nél? Nyolc és félszer.

Ki nem tanult meg számolni az elemiben? Medvegyev.

Ezek után nehezen hiszi el neki az ember, miszerint:

„Nekünk nincsenek „főnökeink”. Oroszország önellátó. Megvédjük hazánkat és honfitársainkat. Nincs értelme nyomást gyakorolni ránk, és nincs értelme parancsolni vagy megfélemlíteni minket. Szabadon cselekszünk, tisztában vagyunk céljainkkal és felelősségünkkel. És ki tudunk állni magunkért a magunk erejéből anélkül, hogy bárki diktálna és alamizsnát adna. Katonai-ipari komplexumunk képes előállítani mindent, ami szükséges bármilyen agresszió visszaveréséhez és elfojtásához. Hogy a legkisebb kockázatot sem engedjük meg Oroszország és szövetségesei biztonságának és szuverenitásának. Most hazánk védelmi ipara úgy működik, hogy semmilyen nagyszabású nyugati fegyverszállítás nem biztosítja ellenségeinknek az előnyt a konfrontáció vonalán.”

Hát, ha ő számolja ki mondjuk a lőszertermelés volumenét, akkor jobb, ha minden különösebb harc nélkül megadják magukat, mert nála az 1,75 több a 15-nél... nála már csak Gurulev altábornagy volt képes nagyobb szamárságokat beszélni, aki az orosz tévé propagandaműsorában közölte, hogy meg fogják verni az Amerikai Egyesült Államokat először Moldovában, aztán Romániában is:

„Megkérdezik, hogy mi következik. Talán kialakul egy konfliktus Moldovában, a románok csatlakoznak. Aztán lecsapunk a románokra. És olyan keményen fogjuk csinálni, ahogy csak el lehet képzelni. A különleges katonai művelet most az Amerikai Egyesült Államokkal való konfrontáció.”

Hogy sem Moldova, sem Románia nem része az Egyesült Államoknak, az kicsit sem zavarja, megverné ő az amerikai hadsereget Kenyában is, ha kell. Megverné őket bárhol, ahol nincsenek. Csak ott ne kelljen, ahol vannak.

Összegezzük: az évforduló alkalmából elég fura feleteket láttunk. A Newsweek felfedezett egy sosemvolt-sosemlesz puccsot, nekik történelemből jár az elégtelen, Medvegyevnek matematikából, Gurulevnek földrajzból.

Holnapra küldjék be a szüleiket is.

Szele Tamás