Manapság, mikor mindenki foteltábornok és Oroszország-szakértő, bár leginkább azok, akik korábban virológusok voltak, azelőtt meg politológusok, elég sok téveszme terjeng a magyar köztudatban az orosz ellenzékről. Persze, mindenki ért hozzá, mindenki tudni véli, mi a helyzet, tehát ideje egy kis rendet tenni ebben a nagy szakértelemben.

Az első tévhit a magyar kormánymédia útján terjed, és azt állítja, hogy az orosz ellenzék jelentéktelen vagy nem is létezik. Mindenki egyetért Putyinnal, az ország és a nemzet egy emberként támogatja. Ez így, ebben a formában nem igaz: az tény, hogy a rendszer természetéből fakadóan az oroszok között nagyon sok az apolitikus ember, és még több az olyan, aki nem hajlandó politikai véleményt nyilvánítani. Vagy csak szűk, családi, baráti körben teszi, négy fal között. Ellenben a kormánypárt és az álellenzék hangos, valamint az információs teret tényleg az ultrapatrióta-nacionalista-militarista hangok uralják. Ha valaki nem néz utána alaposan, hiheti, hogy nincs is orosz ellenzék, vagy ami mégis létezik, az szóra sem érdemes.

Mások már hallottak Navalnijról vagy a háborúellenes tüntetések idején megismerték a Veszna nevét, esetleg úgy tudják, hogy „készülődik Oroszország széthullása”, amire nincs komoly, reális lehetőség, de mivel mindenki ismer bizonyos részigazságokat, most – a Moscow Times segítségével – összeállítok egy elnagyolt áttekintést az orosz ellenzéki mozgalmakról és jellegükről. Hozzá kell tennem, hogy a régi liberális ellenzék az, amelyik most vagy börtönben van, vagy emigrációban él, míg az „új”, még csak most formálódó ultrapatrióta-nacionalista-militarista ellenzék egyelőre nem lépett ki nyíltan a politikai színpadra, így velük ebben az írásban nem foglalkozom, de nagyon komoly veszélyt jelentenének egységes politikai erőként.

Akkor lássuk, hol tartanak a „hagyományos” orosz ellenzéki mozgalmak, milyen csoportjaik vannak?

Az ukrajnai invázió okozta politikai elnyomás drasztikusan megváltoztatta Oroszország széttagolt ellenzékének képét. Míg néhány jól bevált mozgalom, például Alekszej Navalnij Korrupcióellenes Alapítványa kénytelen volt teljesen bezárni Oroszországon belül, helyükön más kezdeményezések születtek az ukrajnai háború ellenzőinek összefogására.

A háború után egy évvel az orosz ellenzék széttöredezettségének megértéséhez álljon itt egy lista a kilenc legnagyobb és legjelentősebb mozgalomról – mind az országon belül, mind az orosz diaszpóra körében –, amelyek egy Vlagyimir Putyin orosz elnök nélküli jövőért szállnak síkra.

A népképviselők kongresszusa

Az utolsó szovjet parlamentről elnevezett Oroszországi Népi Képviselők Kongresszusa célja, hogy létrehozza a száműzetésben élő volt orosz törvényhozók testületét, amely a szervezők állítása szerint készen áll arra, hogy Putyin hatalomból való eltávolítása esetén átvegye az átmeneti kormány szerepét.

A kezdeményezés vezetői, köztük Ilja Ponomarjov és Gennagyij Gudkov volt Állami Duma-képviselők, valamint Mark Fejgin és Jelena Lukjanova jogászok arra alapozzák az ellenzék vezetőiként való legitimitási igényüket, hogy a múltban különböző szinteken nyertek orosz választásokon.

Itt kell megjegyeznem, hogy míg Ponomarjov gyanús, hogy politikai szélhámos, Fejgin egyáltalán nem az, épp ezért különös, hogy ebbe a szervezetbe sodródott.

A kongresszus első ülését, a novemberben Lengyelországban tartott háromnapos rendezvényt a frakciók közötti rivalizálás árnyékolta be, és több potenciális tag is kilépett a koalícióból, arra hivatkozva, hogy az orosz közvélemény szemében aggályos a legitimitása.

Feminista háborúellenes ellenállás

A Daria Serenko és Ella Rosman feminista aktivisták által néhány órával az ukrajnai invázió kezdete után alapított Feminista Háborúellenes Ellenállás (FAR) gyorsan a háború elleni tiltakozások vezető erejévé vált Oroszországban és külföldön egyaránt.

„Mi vagyunk az ellenállás a háborúval, a patriarchátussal, a tekintélyelvűséggel és a militarizmussal szemben. Mi vagyunk a jövő, és győzni fogunk” – olvasható a FAR kiáltványában, amelyet tavaly február 25-én tettek közzé.

A szervezet decentralizált, horizontális struktúrája, amely lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag bárki, aki osztja az értékrendjét, részt vegyen a tevékenységében és használja a szimbólumait, biztosította a FAR „sejtjeinek” gyors terjedését Oroszország régióiban és több mint 20 másik országban.

Aktivistáinak biztonságát szem előtt tartva a FAR számos olyan erőszakmentes tiltakozási módszert alkalmaz, amelyek messze túlmutatnak a hagyományos tüntetéseken és az egyszemélyes sztrájkőrségeken. A FAR aktivistái háborúellenes jelszavakat írtak az Oroszországban forgalomban lévő bankjegyekre, háborúellenes művészeti alkotásokat helyeztek el az ország közterein, sőt, még virágokat is osztogattak az utcán, hogy üzeneteiket átadják.

A tiltakozás egy másik atipikus formája, amely megkülönbözteti a csoportot a flashmoboktól, többek között a moszkvai metróban, hogy a tagok nyilvános sírással tiltakoztak a háború ellen. A szervezet a „Női Igazság” címmel egy háborúellenes újságot is kiad, amelyet a FAR aktivistái online tesznek közzé és nyomtatásban is terjesztenek Oroszország-szerte.

A Szabad Nemzetek Szövetsége

A májusban alapított Szabad Nemzetek Ligája egy olyan platform, amely egyesíti az oroszországi őshonos népeket – többek között a baskírokat, burjátokat, csecseneket, erzákat és tatárokat – képviselő szuverenitáspárti mozgalmakat és egyéni aktivistákat.

Kiemelve az Ukrajna elleni orosz invázió gyarmatosító jellegét, a Szabad Nemzetek Ligája „antiimperialista mozgalomként” pozicionálja magát, amely Oroszország etnikai köztársaságainak függetlenségére törekszik.

A Liga tagjait látták a Szabad Nemzetek Oroszország Után Fórumon, amelynek célja a vita elősegítése és egy terv kidolgozása az Orosz Föderáció jelenlegi formájának felbomlásáról.

Az összejövetelt, amely szintén a Népképviselők Kongresszusát létrehozó Ponomarjovhoz köthető, mind a Kreml-barát erők, mind az ellenzék más szegmensei bírálták, mindketten megkérdőjelezték legitimitását.

A Szabad Oroszország Fórum

A sakknagymesterből lett politikai aktivista Garri Kaszparov és Ivan Tutrin ellenzéki politikus által 2016-ban alapított Szabad Oroszország Fórum (The Free Russia Forum, FRF) azon dolgozik, hogy egyesítse az oroszországi ellenzéki gondolkodású aktivisták egy részét, és „szellemi alternatívákat hozzon létre a Putyin-rezsimmel szemben”.

A litvániai székhelyű FRF megalakulása óta 11 alkalommal ült össze, és az invázió kezdete óta három háborúellenes konferenciát tartott Vilniusban

Az orosz hatóságok februárban felvették a platformot a „nemkívánatos” szervezetek listájára, mondván, hogy „veszélyt jelent az Orosz Föderáció alkotmányos rendjére és biztonságára”. Bár az orosz törvények értelmében a „nemkívánatosnak” minősített szervezeteknek fel kell oszlaniuk, az FRF közölte, hogy a platform „nem szándékozik beszüntetni tevékenységét, beleértve az orosz területen folytatott tevékenységet is”.

Őshonos népek háborúellenes mozgalmai

Egyre több bizonyíték van arra, hogy az ukrajnai háborúban az orosz oldalon a halálos áldozatok aránytalanul nagy részét az ország kisebbségi etnikai közösségeiből származó katonák viselik, akik közül sokakat amúgy is sújt a szegénység és régóta hivatalos diszkriminációnak vannak kitéve.

Ez előkészítette az utat egy sor olyan, Oroszország nem szláv őslakos népeit képviselő háborúellenes mozgalom létrejöttéhez, mint a Szabad Burjátföld Alapítvány, a Szabad Jakutföld Alapítvány, a Szabad Kalmükföld Alapítvány és a baskíriai Akbuzat mozgalom.

Az önkéntesek – akiknek többsége az Oroszországon kívül élő diaszpóra tagja – munkája révén a különböző mozgalmak a hadkötelezettséget megtagadók és a sorkatonai szolgálat elől menekülni próbálók megsegítésére, a Kreml propagandája elleni küzdelemre és a rendszerszintű megkülönböztetés tudatosítására összpontosítanak.

Hodorkovszkij csoportja

Mihail Hodorkovszkij olajmágnás 2001-ben lépett be az orosz politikai életbe a Nyílt Oroszország Alapítvány elindításával, amely akkor „az oroszországi civil társadalom megerősítésén” dolgozott. Évtizedes börtönbüntetése, melyet sikkasztás hamis vádjával mértek rá, megfojtotta politikai tevékenységét, de 2013-as szabadulása után Oroszország egykori leggazdagabb embere újraindította az alapítványt Londonból, ahol továbbra is száműzetésben él.

A Nyílt Oroszország Alapítvány 2021-ben kénytelen volt feloszlatni magát, miután az orosz hatóságok „nemkívánatosnak” minősítették.

Hodorkovszkij azonban, aki hangot adott annak az ambíciójának, hogy ő legyen a következő orosz elnök, továbbra is nagy figyelmet kap a médiában, elsősorban a több mint 1 millió feliratkozóval büszkélkedő YouTube-csatornájának köszönhetően, ahol az aktuális eseményekhez fűzött kommentárokat tesz közzé, valamint a YouTube Open Media hírprojektjének köszönhetően.

Navalnij csoportja

Navalnij továbbra is a legismertebb orosz ellenzéki politikus Oroszországon kívül, ő és Korrupcióellenes Alapítványa azonban kevésbé sikeresen uralja a politikai közbeszédet, mióta Navalnijt bebörtönözték, politikai hálózatát pedig a Kreml 2021-ben „terrorista szervezetként” feketelistára tette.

Navalnij legközelebbi szövetségesei közül a letartóztatástól való félelem miatt a legtöbben már elhagyták Oroszországot, de keményen dolgoztak azért, hogy külföldről folytassák mozgalmuk munkáját az ukrajnai orosz inváziót követően.

Napokkal a háború kezdete után Navalnij csoportja elindította a YouTube-alapú Popular Politics médiaprojektet. A több mint 1,7 millió feliratkozóval rendelkező projekt lehetővé tette Navalnij kulcsfontosságú szövetségesei számára, hogy továbbra is magas szinten jelen legyenek az orosz médiaközegben, köztük jobbkeze, Leonyid Volkov és Ljubov Szobol ügyvéd.

Októberben Navalnij csapata ígéretet tett arra, hogy újraindítja országon belüli politikai hálózatát, amelynek egykor 50 regionális központja volt, „a mozgósítás és a háború ellen”. Januárban a csoport elindította a „Szabadítsátok ki Navalnijt” kampányt, amely a Kreml fő ellenfelének kiszabadítására irányuló globális erőfeszítéseket próbálja koordinálni.

Az Orosz Háborúellenes Bizottság

Az Orosz Háborúellenes Bizottságot az orosz liberális ellenzék néhány prominens száműzött tagja hozta létre, köztük Mihail Hodorkovszkij volt olajmágnás, Garri Kaszparov sakknagymester és politikai aktivista, Vlagyimir Kara-Murza bebörtönzött Kreml-kritikus, valamint Borisz Zimin és Jevgenyij Csicsvarkin üzletemberek.

A Háborúellenes Bizottság kezdeményezései közé tartozik egy Ukrajnának nyújtott humanitárius segítségnyújtásra létrehozott csoport és a Kovcseg Alapítvány, amely a közelmúltban kivándorolt oroszoknak nyújt segítséget a letelepedésben.

A Háborúellenes Bizottság legismertebb mellékprojektje az Orosz Akcióbizottság, amelynek célja, hogy „minden progresszív orosznak” platformot biztosítson háborúellenes álláspontjának kinyilvánítására.

A tavalyi első litvániai összejövetelen az Akcióbizottság vezetői olyan jogi mechanizmus létrehozását javasolták, amely lehetővé tenné a háborúellenes álláspontot képviselő orosz állampolgárok számára a nyugati szankciók megkerülését. A javaslatot gyorsan „jó orosz útlevélnek” nevezték el, és széles körben nevetség tárgya lett.

Veszna

A 2013-ban az orosz liberális Jabloko párt egykori tagjai által alapított Veszna a modern Oroszország egyik legnagyobb ellenzéki hálózatává nőtte ki magát, és a háborúellenes utcai tiltakozó mozgalom de facto vezetője.

Az erőszakmentesség elvét betartva a csoport kreatív tiltakozó akcióiról vált ismertté, többek között a Krím 2014-es oroszországi annektálása és a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokság megrendezése körüli korrupció elleni fellépéseiről.

A Veszna tagjai részt vettek az Ukrajna 2022. februári orosz inváziója elleni kezdeti tiltakozások koordinálásában, ami néhány tag letartóztatásához és két büntetőeljárás megindításához vezetett a szervezet ellen.

Az orosz hatóságok tavaly októberben vették fel a Vesznát a terrorista és szélsőséges szervezetek listájára, néhány nappal azután, hogy Oroszország nagyvárosait megrázták a mozgósítás elleni tüntetések. Bár a Veszna úgy döntött, hogy nem oszlatja fel a mozgalmat, biztonsági aggályokra hivatkozva leállította hálózatának bővítését Oroszországon belül, és úgy döntött, hogy erőfeszítéseit a gyorsan növekvő orosz diaszpóra körében történő támogatottságának növelésére összpontosítja.

Ennyi fontosabb csoportról tudunk, de az orosz ellenzék nem csak ennyi: számtalan kisebb, kevésbé ismert vagy szándékosan rejtőzködő politikai formáció létezik, az elképzelhető legszélesebb ideológiai háttérrel, libertariánusoktól nemzeti bolsevikokig és anarchistákig, az itt felsoroltak csak azok, amelyek nemzetközi szinten is szalonképesek, ismertek és elismertek bizonyos fokig.

Hogy van-e esélye bármelyiküknek Putyin után megragadni a hatalmat vagy van-e esély arra, hogy egységesen lépjenek fel, azt nagyon nehéz eldönteni, túl sok változótól függ – nem is érdemes belekezdeni a latolgatásba.

De az, hogy az orosz ellenzék létezik, még ha kissé széttöredezett is: kétségbevonhatatlan tény.

Szele Tamás