Úgy tűnik, bármit is beszél a bűnözőből lett Wagner-tulajdonos, Jevgenyij Prigozsin, a tettei alapján mégis hatalomra tör, mégpedig – a dolgok természetéből fakadóan – az abszolút hatalomra, ami csak Oroszországban elérhető. Az valószínű, hogy ő maga beérné jóval kevesebbel is, de a rendszer miatt a Kremlt csúcsát kell célba vegye, különben vége.

Mondjuk eddig majdnem vége volt már néhányszor... igen, csak ott az a „majdnem”. Az orosz politikai szisztéma, melyben az elnök, vagyis a cár minden hatalom forrása, és a körülötte zsongó bojárklikkek, udvari frakciók és összeesküvők ezért keresik a kegyeit, nem igazán tette eddig lehetővé, hogy az egyre ambiciózusabb „udvari szakács” érdemei elismeréseként kiessen a Kreml valamelyik magasabb bástyájának ablakán, de ami késik, nem múlik: a legújabb lépése minden eddiginél közelebb viszi egy ilyen sajnálatos balesethez. Pont azért lehetne vége, amiért eddig nem lett: a hatalmi egyensúly miatt.

De hát mire készül ez az ember, aki a magánhadseregének színét-javát már feláldozta Bahmutnál és alig maradt annyi katonája, hogy Afrikát jövedelmező módon fosztogathassa? Nos, a Meduza szerint saját pártra vágyik. Éspedig nem alapítás útján: a már meglévő és működő „Igazságos Oroszországért” pártot kívánja bekebelezni, melyhez annak jelenlegi elnöke, Szergej Mironov vígan asszisztál.

Más kérdés, hogy Prigozsinnak a jelek szerint most még csak arra kellene a párt, hogy odacsaphasson esküdt ellenségének, valamikori jóbarátjának, Alekszandr Beglovnak, Szentpétervár jelenlegi kormányzójának, de sajnos nem lesz képes megállni ennyinél, mint majd látni fogjuk.

A változás első jele az volt, hogy április elején a szentpétervári közgyűlésben az Igazságos Oroszország frakció négy képviselője bejelentette, hogy kilép a pártból – de megtartják mandátumukat, és új politikai projektet kívánnak szervezni. A frakciónak összesen öt képviselője van (a szentpétervári parlamentben – ott a városi közgyűlést is így hívják – összesen 50 mandátum van) – de egyikük, Mihail Amoszov nem tagja magának a pártnak, ám ő is az új politikai projektben kíván részt venni.

Marina Siskina képviselőnő ezzel egyidejűleg lemondott a közgyűlés alelnöki tisztségéről. Siskina 2017 óta vezette a párt szentpétervári csoportját. A frakció tényleges feloszlatását azzal magyarázta, hogy a frakció tagjai ellenezték az Igazságos Oroszország stratégiájának megváltoztatását. Mint mondta:

„Korábban egy másik párthoz csatlakoztam, egy szocialista, szociáldemokrata párthoz, amelynek címében a társadalmi igazságosság gondolata ragyogott, és a kisemberek nagy problémáit oldotta meg.

És én egy olyan párthoz csatlakoztam, amely értelmiségi és hivatásos politikusokból állt, akik egy nyitott, toleráns és felvilágosult Szentpéterváron születtek. Sajnos az utóbbi időben a párt tényleges programja olyan irányba tolódott el, amely nem felel meg az igazságosság eszméjének az én felfogásomnak.”

Két hónappal korábban Siskina nyíltan kijelentette, hogy nem támogatja az Igazságos Oroszország vezetője, Szergej Mironov és a Wagner PMC alapítója, a Putyinhoz közel álló üzletember, Jevgenyij Prigozsin közötti közeledést. Mironov ugyanis többször kifejezte, hogy helyesli az orosz–ukrán háborúban részt vevő zsoldosok tevékenységét. A Duma szószékéről szólva például „hősies katonai alakulatnak” nevezte a wagneristákat. Néhány nappal ezután pedig Mironovot egy „Wagner-pöröllyel” fotózták le, amelyet Prigozsin küldött neki ajándékba.

A „Fontanka” 2023. március 1-jei interjújában Mironov Zsenyának nevezte Prigozsint, és minden lehetséges módon hangsúlyozta régi ismeretségüket: „Gyakran visszahívom Zsenyát, levelezünk. Ő egy nagyszerű szakember”. Mironov azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Prigozsinak „nincsenek politikai ambíciói”.

Két Kreml-közeli Meduza-forrás és egy szentpétervári hatóságokhoz közeli forrás viszont nem ért egyet ezzel az értékeléssel. Szerintük Prigozsin „érdeklődik” az Igazságos Oroszország szentpétervári szervezete iránt, amelyet a párt egyik legértékesebb eszközének tartanak. Véleményük szerint Prigozsin a jövőben megpróbálhatja megszerezni az irányítást a szentpétervári csoport felett, és további eszközként használhatja azt az Alekszandr Beglov szentpétervári kormányzóval való konfrontációjában.

A Prigozsin és Beglov közötti kapcsolatok már régóta megromlottak, mivel a városvezetés nem volt hajlandó „odaadni” az üzletember szervezeteinek a költségvetési finanszírozású nagyprojektek állami megrendeléseit. A Wagner alapítója többször fordult a bűnüldöző hatóságokhoz, követelve, hogy indítsanak büntetőeljárást Beglov ellen, de eddig nem ért el eredményt.

Mindazonáltal a Meduza szentpétervári hatóságokhoz közel álló forrása szerint Prigozsin nem mondott le „a városban kialakult helyzet befolyásolására tett kísérleteiről” – és azt szeretné, ha a Beglovval való konfliktusban való álláspontját „a törvényhozó gyűlés emelvényéről hangoztatná”. Röviden, pontosan: saját képviselőket akar.

A Meduza forrásai hozzátették, hogy az Igazságos Oroszország szövetségi szinten is érdekelheti Prigozsint. A Meduza már 2022 őszén megírta, hogy a PMC alapítója egy konzervatív mozgalom létrehozásán gondolkodik, amely aztán párttá alakulhatna.

„Érdekli a politika, van egy politikai technológusokból álló csapata. A dumaválasztások előtt mérlegelte, hogy a Rogyina pártba mint politikai projektbe fektessen-e be szövetségi szinten. Végül nem mutatott buzgalmat – úgy tűnik, meggondolta magát” – mondta egy, az elnöki adminisztrációhoz (a továbbiakban: AP) közel álló forrás.

Ráadásul a Prigozsinnal való szövetség Mironov számára is előnyös lehet. Mironov politikai befolyása – amely igen korlátozott – az elmúlt években kizárólag a Putyinnal való régi ismeretségén alapult. Az 1990-es években, amikor Putyin Anatolij Szobcsak szentpétervári alpolgármestere volt, ő felelt a városi képviselőkkel való kapcsolattartásért – és Mironov akkor a törvényhozó gyűlés alelnöke volt. De már régóta nincs közöttük kapcsolat.

Egyes források szerint Mironov esetleges, Prigozsinnal kötött szövetsége érdekében Ruszlan Tatarinov – egy volt katonatiszt, aki közel áll az Igazságos Oroszország biztonsági apparátusához – is lobbizik. Tatarinov 2022 végén elment Ukrajnába harcolni, és még mindig nem tért vissza a frontról: „Tatarinov ismeri Prigozsint, rendezett a kapcsolatuk. Valójában mielőtt a frontra küldték volna, részt vett a párt operatív irányításában”.

Azonban két másik Kreml-közeli forrás azonban, amelyet a Meduza kérdezett meg az ügy kapcsán, kételkedett abban, hogy az AP engedné, hogy Prigozsin átvegye a frakció irányítását. „Még Beglov elleni eszközként sem valószínű, hogy átadnák a pártot: Beglovnak jó kapcsolatai vannak a Kreml belpolitikai blokkjának vezetőjével, Szergej Kirijenkóval” – magyarázta az egyik politikai blokkhoz közeli forrás.

Ami pedig baj, mert Kirijenko és Prigozsin eddig is ellenségek voltak, csakhogy Kirijenkónak sokkal több politikai hatalma van, mint Putyin szakácsának”. Az AP egyébként is ellenőrzése alatt kívánja tartani azt, amit jobb kifejezés híján „orosz pártpolitikának” nevezünk: 2019-ben a Kreml már megakadályozta, hogy Konsztantyin Malofejev „ortodox oligarcha” megszerezze az irányítást ugyanezen Igazságos Oroszország felett. „Saját pártot akart, nem pedig pártot szponzorálni a Kremlnek, ezek különböző dolgok. Prigozsin is saját pártot akar” – mondják most az AP-ban és nem kívánják megengedni neki a húzást.

Prigozsin és Kirijenko között pedig már régóta tart a konfliktus, a Wagner-vezér egyre növekvő politikai ambíciói miatt. Kirijenko úgy véli, hogy Prigozsin kezelhetetlen, és, mint mondta, „a politikát az ilyen emberektől meg kell védeni”.

Maga Szergej Mironov közben arra kérte volt szentpétervári képviselőit, hogy adják át mandátumukat (ők ezt visszautasították), és demonstratívan találkozott Jevgenyij Prigozsinnal is. Április 10-én a párt honlapja sajtóközleményt tett közzé, amelyben az áll, hogy a pártelnök és a Wagner alapítója „a különleges katonai művelettel (az ukrajnai háborúval), az ország és szülővárosa, Szentpétervár társadalmi és politikai helyzetével kapcsolatos kérdésekről” tárgyaltak.

A Meduza kérésére, hogy kommentálja a Mironovval való találkozót és az Igazságos Oroszország iránti érdeklődését, Prigozsin így válaszolt:

„Beugrottam, hogy megtöröljem a lábam az irodája bejáratánál heverő szőnyegbe, amelyen az amerikai elnök képe látható. Megbeszéltük, hogy ő és az Igazságos Oroszország milyen segítséget tudna nyújtani nekem és a Wagnernek a különleges katonai művelet keretében, és ezután beszélgettünk a világ eseményeiről, a nőkről és mindenféle ostobaságról.”

Mindenesetre egy saját, sőt, már működő párt élén Prigozsin még a mostaninál is sokkal kellemetlenebb lehetne egyrészt a Kirijenko-Patrusev-Narisksin-féle klasszikus KGB-s trojka, részint a Geraszimov-Sojgu-féle védelmi minisztériumi klikk számára. A milbloggereket, akik eddig a mérleg nyelve voltak (elég különösen hangzik, de így van) most nem érdemes számításba venni, a Tatarszkij-gyilkosság óta erősen mérséklik a hangnemüket és véleményformáló tevékenységüket: de egyébként Prigozsint – Kadirovval és Szurovikinnel együtt – épp az tartotta mostanáig a hatalom, a húsosfazék közelében, hogy ha ők nincsenek, egészségtelenül megerősödik a másik két frakció, netán döntő befolyást is szerez az elnök és az AP felett. Putyin pont azért hagyja ezeket a nem igazán diplomatikus jellemeket garázdálkodni a belpolitikában (és a háborúban is), mert egyfelől sok pénzt és embert áldoznak fel a befolyásukért, másfelől segítenek fenntartani az udvari méregkeverő körök egyensúlyát.

Ellenben ha Prigozsin pártelnök lesz, az már túlhatalom az ő mostani szerepéhez képest: Putyinnak vagy hasonló túlhatalomhoz kell segítenie a vele ellenséges klikkeket, vagy őt kell valahogy rábeszélni arra, hogy érje már végzetes baleset. Ne feledjük, volt már példa arra – Hruscsov esetében – hogy a Kreml ura nem ügyelt erre az egyensúlyra, és nyaralásából visszatérve már a repülőtéren a KGB fogadta, majd az irodájában eléje tették a lemondását, és alá kellett írnia.

Szóval sok mindent láttak már a Kreml falai, puccsot is, és ezt Putyin tudja.

Sőt, valószínűleg Prigozsin legalább olyan jól tudja, de már nem bír megállni Begov elleni bosszúhadjáratában.

Rossz vége lesz ennek, bátyuska, nagyon rossz.

De Prigozsinnak kell tudnia, mire vállalkozik, mi éri meg neki.

Állítólag mégiscsak üzletember volna.

Szele Tamás