Ha tegnap a „hétköznapi besúgóval” foglalkoztam, ma következhet a „hétköznapi tömeggyilkos”. Akárhogyan is nézi az ember, Dmitrij Utkin, a Wagner-csoport első parancsnoka semmivel sem különlegesebb személyiség, mint a tegnapi írásomban elemzett Kszenyiyja Krotova. Ugyanolyan hétköznapi, szürke figura lenne normális körülmények között, aki mellett elmegyünk az utcán anélkül, hogy észrevennénk.

Utkin ezzel együtt legendás alak, akinek az életrajzát a Hodorkovszkij által létrehozott Dossier Center állította össze. A Jevgenyij Prigozsin üzletember által irányított Wagner-csoport több mint nyolc évvel ezelőtt alakult meg, és még mindig a törvényen kívül áll Oroszországban. A wagneristáknak tulajdonítják Oroszország ritka sikereit az ukrajnai háború során, beleértve a Bahmut bekerítésére tett kísérleteket. „Wagneristáknak” első parancsnokuk, Dmitrij Utkin után nevezik őket, akinek kedvenc zeneszerzője után „Wagner” volt a hívójele. Hivatalosan Oroszország a „nácik” ellen harcol Ukrajnában. Az interneten azonban egy Dmitrij Utkinra hasonlító, náci tetoválásokat viselő férfi fotói keringenek. Utkinnak még a hívójele is összefüggésbe hozható a nácizmus iránti érdeklődéssel, ha nagyon akarjuk – Wagner Richard ugyanis bizony agresszívan antiszemita volt. A Wagner-csoport belső dokumentumaiból kiderül, hogy nem csak a tetoválásokról van szó – Utkin a nevét „sig” rúnákkal írja alá, és a „Heil Petrovich” megszólítást használja, amikor a Wagner tulajdonosát, Jevgenyij Prigozsint emlegeti – bár ezt talán még ő sem gondolja komolyan.

De lássuk csak, ki is ez az Utkin valójában?

Dmitrij Utkin 1970. június 11-én született. Születési helyeként egyaránt emlegették Aszbeszt városát a Szverdlovszki Területen, vagy Szmolino falut az ukrajnai Kirovográdi Területen. Azonban a 2003-ban kiadott útlevele, melyet a szentpétervári Fontanka 2017-ben tett közzé, mindent eldönt: Aszbesztben született. A Censor.net című ukrán kiadvány szerint Utkin gyermekként Ukrajnában élt és tanult, méghozzá a Kirovográdi Terület Szmolino nevű falujában. Úgy tűnik, édesanyjával együtt már korán ott kötöttek ki, ezért a tévedés a születési helyével kapcsolatban. Utkin édesanyja, aki a Censor szerint építőmérnök volt, elvált, amikor Dmitrij még nagyon kicsi volt, és egyedül nevelte fel fiát. Utkin Szmolinóban járt iskolába. Az újságírók találtak néhány embert, aki ismerte őt, de semmi különösre nem emlékeztek róla: „igyekvő ember volt”, jól tanult, de semmiképpen sem volt helyi legenda.

Utkin édesanyja 2017-ben még mindig Szmolinóban élt, egy tipikus szovjet ötemeletes épület közönséges panellakásában.

A szmolinói iskola elvégzése után Gyima Utkin a faluból Leningrádba ment, ahol beiratkozott egy katonai tanintézménybe. Magát az oktatási intézményt nem nevezték meg, de ha emlékszünk arra, hogy tanulmányai után Utkin a GRU különleges erőinél kötött ki, szinte 100%-os biztonsággal azonosíthatjuk: csak egyetlen leningrádi iskola képzett tiszteket ezen a területen – a Kirovról elnevezett Felsőbb Összevont Fegyveres Parancsnokság Katonai Iskolája, közismert nevén Lenpeh. Ezt 1999-ben felszámolták.

Utkin az iskola után nem lakott Szmolinóban, bár időnként beugrott oda. Erre mutat, hogy a településen él két, különböző feleségektől született gyermeke. Utkin még 2016-ban is meglátogatta édesanyját, amikor Délkelet-Ukrajnában tombolt a háború, amelynek során az LNK és a DNK oldalán egy zsoldosegységet irányított. Akkoriban azonban a vezetékneve csak kevés beavatottnak mondott valamit. Az ukrán biztonsági szolgálatok, ha tudtak is róla, semmilyen módon nem reagáltak rá.

Utkin magánélete kissé zavarosnak bizonyult. A Szmolinóban élő gyermekein kívül (akikről a Censor.net írt) csak volt felesége, Olena Scserbinyina ismert, akivel az 1990-es évek közepén ismerkedett meg, és akivel a 2000-es években váltak el útjaik. Scserbinyina 2015-ben még a Find Me programon keresztül is megkereste őt. Elena Scserbinyinát 2016-ban a Gazeta.ru kereste meg, nekik beszélt Utkinról, megemlítve a két csecsen háborúban való részvételét.

Scserbinyina története az első hiteles beszámoló Utkin katonai szolgálatáról. Ezt megerősítik a dosszié rendelkezésére álló levéltári adatok Utkin pszkovi lakóhelyén történő nyilvántartásba vételéről, Utkin a 2. kiemelt különleges erők brigádjában teljesített szolgálatára vonatkozó dokumentumok, sőt nyílt sajtóértesülések is. Így a 2000-es évek elejétől egészen addig, amíg 2018-ban lakást nem vásárolt Szentpéterváron, a „in/hr 64044” (a 2. Különleges Erők Brigádjának számjelzése) címen volt bejelentve.

1999 augusztusában Utkin ( századosi rangban) bekerült a sajtóba: egy Dagesztán elleni csecsen vahhábita támadás visszaveréséről szóló feljegyzésben említik. Az újság egy Utkin fényképével ellátott részletét 2021 januárjában az egyik Telegram-csatorna tette közzé. Az orgánum nevét nem adták meg.

A hadsereg átszervezése során a dandár részét képező különleges erők egységeit külön jogi személyként jegyezték be. Dmitrij Valerjevics Utkin 2002 óta szerepel a jogi személyek egységes állami nyilvántartásában, mint a 700-as kiemelt különleges erők pszkovi egységének parancsnoka.

Utkin katonai karrierje a „népből származó” katonatisztek szokásos útja. Nem lehet kudarcnak nevezni: 40 éves korára alezredessé léptették elő, egysége nem a tajga mélyén, hanem a pszkovi régióban volt. Másrészt nem voltak kilátásai. Utkin akadémiai tanulmányairól nincsenek adatok, így az alezredesi rang karrierhatárt jelentett számára.

2012-ben nyugdíjba vonulva Utkin alezredes logikusan úgy döntött, hogy abból él, amihez ért, és sikerült munkát találnia egy orosz katonai magáncégnél (PMC), a Moran Security Groupnál. Akkoriban még léteztek olyan PMC-k Oroszországban, amelyek a nemzetközi jog és azon országok törvényei szerint működtek, ahol tevékenykedtek. Ezek a PMC-k nem sértették meg az orosz törvényeket, mivel az összes fegyver külföldön volt, és a helyi szabályoknak és a nemzetközi szabványoknak megfelelően használták őket.

Mint azt a Moran Security egykori alkalmazottai elmondták, Dmitrij Utkint még a katonai cég reklámfilmjében is lefilmezték, de a Dossier Center nem tudta megtalálni ezt a felvételt.

A Moran Security Group néhány vezetője által 2013-ban Szíriában indított kaland azonban már nem hasonlított a PMC-k szokásos tevékenységéhez. A szentpétervári Fontanka.ru szerint a cég Hong Kongban hozott létre egy fedőszervezetet Szláv Hadtest néven, és egy 270 fős különítményt alakítottak ki, amely a szíriai hírhedt oligarchával, Juszef Dzsaberrel állt szerződésben. A különítménynek át kellett vennie Deir ez-Zor fő közlekedési csomópontját. Az alakulat két századból állt, az egyiket Dmitrij Utkin vezette. Akkor még nem Wagner néven, bár, ahogy a kaland résztvevői mondják, a Harmadik Birodalom iránti érdeklődése már nyíltan megnyilvánult.

A „Szláv hadtest” még a tervezett harci műveletek területére való előrenyomulás közben keveredett összecsapásba az ISIS-csoporttal, és ezt követően 2013 októberében Oroszországba vonult vissza. Az események résztvevői szerint a hadtest parancsnoka és a megrendelő között nézeteltérés alakult ki a késedelmes fizetés miatt. Ráadásul az osztag a megállapodással ellentétben nem kapott üzemképes páncélozott járműveket. Az evakuálást két charterjárattal végezték Moszkvába. A repülőtéren a zsoldosokat a különleges erők és az FSZB fogadták. Utkin és a zsoldosok többsége megúszta a kalandot: a harcosokat és a parancsnokaikat is átkutatták, lefoglalták az elektronikus adathordozókat és titoktartási szerződésekkel félemlítették meg őket; csak két vezetőt – Vadim Guszevet és Jevgenyij Szidorovot – vettek őrizetbe.

Guszev és Szidorov lettek a modern Oroszország történetében az elsők, akiket zsoldostevékenység szervezése miatt elítéltek. Beleegyeztek a különleges eljárásba, fejenként három évet kaptak, majd másfél évvel később feltételesen szabadlábra helyezték őket.

2013 vége és 2014 eleje újabb állomást jelent Utkin életrajzában. Nem tudjuk, ki, hol és mikor mutatta be egymásnak Dmitrij Utkint és Jevgenyij Prigozsint. De 2014 nyarának legelején megjelenik az, amit most már hivatalosan Wagner PMC-nek neveznek. Prigozsin megszervezte fegyveres csapatát, amelynek még nem volt neve, de a parancsnok Dmitrij Utkin hívójelével – „Wagner” – hivatkozott rá. Különböző dokumentumokban először RTG – taktikai századcsoport – néven szerepel, amely 150-200 harcost számlált, majd zászlóaljként. A szervezeti struktúra 2022-re dandárszintre nő, és a Wagner állománya akár a 7000 főt is elérheti. A tartalékos alezredes karrierje beindult. Mielőtt találkozott Prigozsinnal, Utkin legfeljebb egy kitüntetéssel rendelkezett – a Bátorságrenddel. 2016 végére már négy Vitézségi Rend volt a mellkasán, és Vlagyimir Putyin fogadta a Kremlben. Utkin hamarosan Oroszország Hőse is lett.

Dmitrij Utkin, alias „Wagner”, alias „A kilencedik” nem csak egy emblematikus figura. A nevével fémjelzett brigád élén fontos személyi és adminisztratív döntéseket hoz. A Wagner-csoportban a döntéseket, mint minden szervezetben, írásban rögzítik. A „dandárparancsnok”, azaz Utkin aláírása időnként (nem mindig), úgy néz ki, mint az SS szimbóluma, a két egymás mellé írt „sig” rúna.

Tény, hogy Dmitrij Utkin, miután leszerelt a hadseregből, elkezdett vonzódni a Harmadik Birodalom történelméhez. Adolf Hitler kedvenc zeneszerzőjének a nevét használta hívójelként, nyíltan viselt egy horogkeresztes övet és köpenyt, és szeretett az igazi árja útról beszélni – ilyen történeteket már sokszor hallottak szemtanúktól, de csak pletykaszinten. Utkin ismert hangfelvételei az ukrán fél által 2015-ben lehallgatott rádióbeszélgetések, és ezek mind inkább a harci konkrétumokról szólnak, mint az ideológiáról.

Az eddigi dokumentumértékű bizonyítékok közül van néhány fotó, az egyik egy legalábbis derékig meztelen férfit ábrázol, aki nagyon hasonlít Utkinra, testén SS Obersturmbannführer-rangjelzés, gomblyukakat és Wehrmacht-emblémát ábrázoló tetoválásokkal vagy rajzokkal; a másikon pedig egy Utkinra hasonlító profilból látható valaki, aki SS-sasos német katonai sapkát visel. Úgy tűnik, ő szerepel a képen, ismerősök felismerik, de mindkét kép eredete ismeretlen.

A mindennapos ügymenet során az iratokat Utkin nevére iktatják, és ő határozatokat hoz vleük kapcsolatban. A „Wagner” becenevet már régóta nem használja a belső irataiban – csak a Prigozsin-csoport történetének legelején, 2014-2015-ben írta alá a nevét. Később Utkin inkább két betűvel – „D” és egy, az „A”-hoz leginkább hasonló betűvel – írt alá. Az első ilyen aláírással ellátott dokumentumot a BBC újságírói tették közzé – a Prigozhin Euro Polis Ltd. által készített dokumentumon egy szignót a „Brigádparancsnok” címmel és a neve helyett egy kilences számjeggyel helyettesített.

A hackerek által a Dossiernek átadott archívumokban több ezer „dandárparancsnoknak” vagy „kilencediknek” címzett dokumentum található „D.A.” aláírással ellátott határozatokkal. Tekintettel az ezekben a dokumentumokban található kézírás hasonlóságára a „Wagner” által 2015-ben aláírt határozattal, meglehetősen nagy bizonyossággal feltételezhető, hogy Utkinról van szó. Feltételezhető, hogy az első kezdőbetű a Dmitri névnek felel meg, hogy az „A” betű vagy egy nagyon hasonló jel honnan származik, nem tudni. Számos dokumentumon egyszerűen és tömören Utkin jelzése szerepel – két villám. Ezek egyben a „sig” rúnák, az SS jele is. Nem található olyan rendszer, amely alapján Utkin meghatározta volna, hogy a nevét monogrammal vagy az SS-jelzéssel írja-e alá. Úgy tűnik, ez a hangulatától függ. Kétségtelen, hogy a határozatokat Utkin írta elő. A dokumentumokat vagy a „dandárparancsnoknak”, vagy a „kilencediknek” címezték. A kézírás azonos.

A náci témák iránti érdeklődés mellett Dmitrij Utkin nem nélkülözhette a megfelelő megszólítást levelezésében: „Heil Petrovics!” A „Szergej Petrovics” Jevgenyij Prigozsin félig-meddig titkos fedőneve a holdingján belül, amelyhez a Wagner-csoport mint hatalmi elem tartozik. Nem lehet megállapítani, hány wagnerista támogatja az ilyen nézeteket, de valószínűleg nem is számít. Utkin levelezése alátámasztja azt az elméletet, hogy a Wagnerben nem az ideológia számít.

„Leszarom, hogy ki mit hisz. Mindenki azért jön a társulathoz, hogy dolgozzon és pénzt keressen!” – áll az egyik határozatban, amelyet nyilvánvalóan Utkin írt. Egy ilyen megközelítés kissé ellentmond az SS eszméinek, amelyek az önérdek feladását jelentették a Führer és a nemzet iránti lojalitás nevében, de nem a mi dolgunk, hogy rendet tegyünk Utkin fejében. Nem is biztos, hogy lehetne.

Viszont nagyon érdekes, hogyan fekteti be a Wagnernél megkeresett pénzét. Ő maga nem vállalkozó, vállalkozását fiatal, 1993-as születésű felesége, Anasztázia vezeti, akit nem sokkal az ukrajnai háború kitörése után, 2014-ben vett feleségül. Anasztázia jekatyerinburgi származású, és Szentpéterváron szerzett jogi diplomát. Házassága után, amennyire a közösségi médiából és a hirdetési oldalakról kiderül, nem a szakmájában dolgozott, hanem a kisvállalkozásoknak szentelte magát.

Első projektje, a szentpétervári Ivanovszkaja utcában található Kasulina apartament-hotel 2016-ban nyílt meg, és két éve működik.

A szállodát egy szépségszalon követte a lahtai Aura üzleti központban. Ennek története szintén rövid életű volt: a szalon 2018-ban nyílt meg, és már 2019 áprilisában 2 millió rubelért – „business class”-hez képest olcsón – eladásra kínálták. Az Avito-n megjelent hirdetésekből ítélve az év során az ár a felére, 1,1 millió rubelre csökkent.

Az Utkin család ma is tulajdonosa a Kasulina LLC-nek, amely élelmiszeripari termékek, köztük dohánytermékek kiskereskedelmével foglalkozik. A pénztárgépjelentések alapján két üzletük van, egy Szentpéterváron és egy Krasznodar régióban, aminek van értelme: mindkettő Prigozsin struktúráiban működik.

Tehát a rettegett zsoldosvezér tulajdonképpen – trafikos lenne a hétköznapok világában. Mellesleg szállodatulajdonos is, a feleségének szépségszalonja van... amint a majd’ ezer embert feljelentő besúgó is félállású tanárnő.

Csak éppen a trafikos eljár gyilkolni a háborúba, a helyettes tanerő feljelentget.

Csodás ez az „orosz világ”. Már nem is érthető, hogy a kisemberből csinál szörnyeteget vagy a szörnyetegből kisembert.

Szele Tamás