Lassan már senki sem tudja, mi zajlik Bahmutban: kivonul Prigozsin vagy marad, átadja a helyét a kadirovitáknak vagy a VDV folytatja a város maradékának ostromát, netán hagyják az egészet és elmennek piknikezni a közeli erdőbe? A világ legkomolyabb elemzői sem mindig igazodnak ki ezen a különösen kaotikus hadszíntéren, és bonyolítja a helyzetet az orosz fegyveres erők sajátos szervezetlensége.

Ebben a káoszban próbál rendet tenni az Institute for the study of War elemzése, melynek Bahmuttal foglalkozó részét próbálom bemutatni az alábbiakban.

A Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin és Ramzan Kadirov csecsen vezető talán arra kényszerítette az ukrajnai orosz hadszíntér parancsnokát, Valerij Geraszimov hadseregtábornokot, hogy folytassa a tüzérségi lőszerosztást a Wagner-erők számára Bakhmutban, annak ellenére, hogy Geraszimov ezt az erőfeszítést nem kívánta prioritásként kezelni. Prigozsin május 7-én bejelentette, hogy az orosz védelmi minisztériumtól kapott egy dokumentumot, amely ígéretet tett arra, hogy a Wagner-erőket ellátja a bahmuti támadó műveletek fenntartásához szükséges lőszerrel és fegyverekkel. Prigozsin nem tette közzé a hivatalos dokumentumot, és az ISW jelenleg nem tudja ellenőrizni Prigozsin állításait. Az orosz védelmi minisztérium valószínűleg nem változtatta meg alapvetően a támadó műveletek deprioritizálására és a lőszerek konzerválására irányuló szándékát az egész hadszíntéren, ahogyan azt az ISW nemrégiben értékelte. Prigozhin és Kadirov valószínűleg hatékonyan megzsarolta az orosz védelmi minisztériumot, hogy erőforrásokat juttasson a Wagner-erőknek Bahmutban, azzal fenyegetőzve, hogy Kadirov csecsen erőit a hadszíntér más részeiről vonja ki a Wagner-erők leváltására Bahmutban. Prigozsin azt is állította, hogy a Védelmi Minisztérium teljes műveleti szabadságot adott Wagnernek Bahmutban, és Szergej Szurovikin hadseregtábornokot nevezte ki közvetítőnek a Védelmi Minisztérium és Wagner között, ami arra utal, hogy Geraszimov és valószínűleg Szergej Sojgu védelmi miniszter nem képes beosztottként parancsolni Prigozsinnak és Kadirovnak, hanem egyenrangú félként kell tárgyalnia velük. Ez az értékelés feltételezi, hogy Prigozsin állításai, miszerint a Védelmi Minisztérium visszatartotta a lőszereket, de most beleegyezett a szállításukba, igazak – a Védelmi Minisztérium nem tett hivatalos nyilatkozatot ezekkel az állításokkal kapcsolatban –, és ukrán tisztviselők arról számolnak be, hogy nem észlelték a Wagner-gránátok csökkenését ebben az időszakban (lásd alább).

Kadirov fenyegetése, hogy erőit átadja Bahmutnak, talán megzsarolta az orosz katonai parancsnokságot, hogy lőszert osszon ki a Wagner-zsoldosoknak. Kadirov május 6-án közzétett egy levelet, amelyben arra kérte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy utasítsa Szergej Sojgu orosz védelmi minisztert és Viktor Zolotovot, az orosz Nemzeti Gárda (Rosgvargyija) igazgatóját, hogy engedélyezze csecsen „Akhmat” egységek áthelyezését „más irányból”, hogy átvegyék a Wagner pozícióit Bahmut irányában. Kadirov Putyinnak írt levele megkerülte az orosz parancsnoki láncot, és a csecsen erők kivonása a hadszíntér más részeiről valószínűleg kockázatot jelentett az orosz védelmi vonalakra nézve. Olyan kockázatot, amelyet Geraszimov és Sojgu, illetve Putyin, úgy tűnik, nem volt hajlandó vállalni. Az ISW korábban megfigyelte, hogy a Szvatove-Kreminna vonalon Bilohorivka térségében és Zaporizzsjai Területen akhmat egységek tevékenykedtek, és visszavonulásuk ezekből az állásokból alááshatta volna Oroszország védelmi előkészületeit a tervezett ukrán ellentámadások előtt. Sojgu és Geraszimov, akik következetesen lojálisak voltak Putyin parancsaihoz, alternatívaként dönthettek úgy, hogy Putyin utasítására lőszert osztanak ki Wagnernek. Kadirov és Prigozsin látszólag sikeres közös zsarolási erőfeszítései tovább jelzik, hogy Geraszimov valójában nem irányítja az összes ukrajnai orosz erőt, annak ellenére, hogy névlegesen ő a hadszíntér parancsnoka. Geraszimov valószínűleg 2023 telén megpróbálta átvenni az irányítást az összes orosz irreguláris erő felett, de ez a törekvése már azelőtt kudarcot vallott, hogy tavasszal elvesztette volna Putyin kegyeit.

Kadirov valószínűleg támogatta Wagner zsarolási törekvéseit az orosz katonai vezetéssel szemben, hogy visszaállítsa pozícióját a Kreml hatalmi körein belül. Kadirov korábban befolyásos pozíciót töltött be Putyin szűk körén belül, amíg a jelek szerint nemrég kegyvesztetté vált, valószínűleg azért, mert erői 2022 késő őszén és 2023 telén korlátozott szerepet játszottak az ukrajnai aktív harci műveletekben. Putyin lenézően bánt Kadirovval március 13-i találkozójuk során, ahol Kadirov láthatóan idegesnek tűnt, amikor a csecsen harcosok ukrajnai szerepéről számolt be. Kadirov valószínűleg úgy tekintette Prigozsin fenyegetéseit, hogy kivonul Bahmutból, mint egy lehetőséget, hogy eljátssza erőinek hatékonyságát Geraszimov és Sojgu kudarcainak hátterében, mleyek megakadályozták, hogy a téli-tavaszi offenzíva során döntő győzelmeket arassanak.

Az, hogy Geraszimovnak nyilvánvalóan tárgyalnia kell az alárendelt parancsnokokkal, és hogy ezek a parancsnokok képesek kényszeríteni őt, arra utal, hogy a parancsnoki lánc problémái jelentős hatással vannak az orosz hadsereg azon képességére, hogy koherens hadszíntér-szintű műveleteket hajtson végre. Az átfogó hadszíntérparancsnoki pozíció elvileg lehetővé tenné Geraszimov számára, hogy bármely orosz egységnek vagy a szárazföldi erők parancsnokainak utasításokat adjon Ukrajnában, még az olyan szabálytalan alakulatoknak is, mint a Wagner és az Akhmat. Úgy tűnik azonban, hogy Prigozsin és Kadirov nagyrészt önállóan hozhat döntéseket az erőiket illetően, és ez a jelenség a jelek szerint annál hangsúlyosabbá vált, minél hosszabb ideje gyakorolnak de facto ellenőrzést a frontvonal bizonyos szektorai felett. Úgy tűnik, Wagner és az orosz védelmi minisztérium nemrégiben megállapodásra jutott a hagyományos és az irreguláris erők közötti felelősségi körök elhatárolásáról. Az orosz katonai parancsnokság például az orosz légideszant erőket (VDV) a Bahmut körüli szárnyak védelmére vetette be, amikor Wagner megkezdte az előrenyomulást magában a városban. Az ISW korábban úgy értékelte, hogy az orosz katonai parancsnokság valószínűleg nemrégiben úgy döntött, hogy átrendezi az erőfeszítések és az erőforrás-elosztás prioritásait, hogy felkészüljön az esetleges ukrán ellentámadás fogadására, de nem keresett lehetőségeket Prigozsin lecsillapítására vagy Wagner valószínűsíthető leépülésének ellensúlyozására a Bakhmut térségében. A Bahmut prioritásainak leépítése miatti későbbi felfordulás és az orosz katonai parancsnokságnak a Wagner ellátásával kapcsolatos visszafordulása valószínűleg aláássa ezt az egész hadszíntérre kiterjedő erőfeszítést.

Ezek az események kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy Oroszország képes-e összehangolni egy koherens, a hadszíntér egészére kiterjedő védelmi hadjáratot. Úgy tűnik, hogy az orosz katonai parancsnokság egyre inkább átruházza az ukrajnai front különböző szektorainak felelősségét az orosz parancsnokokra, miközben a hadszíntérparancsnok hatalma egyre csökken. Geraszimov parancsnokai ellenőrzésére vonatkozó képességeinek romlása valószínűleg tovább korlátozza az orosz hadsereg azon képességét, hogy koherens műveleteket hajtson végre a különböző felelősségi területeket érintően. Az ISW korábban úgy értékelte, hogy az orosz hadseregen belüli frakciódinamika szokatlan mértékben alakítja a döntéshozatalt, és az orosz parancsnoki lánc növekvő eróziója valószínűleg egy öngerjesztő visszacsatolási hurokba került az orosz hadsereg növekvő frakcionáltságával. Az ISW úgy értékeli, hogy Putyin valószínűleg nem fogja eltávolítani Geraszimovot a hadszíntér főparancsnokságáról reputációs okokból, ezért Prigozsin és Kadirov nyilvános aláásása Geraszimov számára tartós hatással lehet a hadszíntér-főparancsnoki pozíciójának tekintélyére. Putyin ahelyett, hogy egyenesen kinevezné őket magasabb pozícióba, az általa kedvelt parancsnokokat a hivatalos pozíciójukon túli felelősséggel próbálhatja meg jutalmazni. Az orosz hadsereg nagy valószínűséggel nem fogja rövid távon megoldani ezeket a parancsnoki lánc-problémákat, és ezek a problémák valószínűleg befolyásolni fogják, hogy a különböző tengelyeken lévő orosz erők hogyan reagálnak az esetleges ukrán ellentámadásokra és egyéb hadműveletekre.

Prigozsin és Kadirov képessége, hogy jelentősen befolyásolni tudja az orosz katonai parancsnoki döntéseket, azon múlik, hogy Putyin hajlandó-e megnyugtatni őket, és hogy mennyire támaszkodik az erőikre, és mindkettő valószínűleg romlani fog a további zsarolási erőfeszítések után. Mind Prigozsin, mind Kadirov valószínűleg különböző mértékű kegyben áll és eltérő jellegű személyes kapcsolatot tart fenn Putyinnal az orosz katonai parancsnoksággal való egyéni feszültségük ellenére. Az orosz katonai parancsnokság zsarolására, majd megalázására vonatkozó döntés elég nagy mértékben felemészthette Prigozsin és Kadirov politikai tőkéjét az operatív és stratégiai szintű katonai döntéshozatal befolyásolására. Az ilyen magas szintű zsarolás valószínűleg nem megvalósítható hosszú távú stratégia Prigozsin és Kadirov számára, tekintve, hogy Putyin kegyeire támaszkodnak, hogy a védelmi minisztériumot a követeléseik teljessítésére kényszerítsék. Prigozsin az elmúlt hónapokban már elvesztette Putyin kegyeit, és a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy Kadirov saját tőkéjére volt szüksége ahhoz, hogy sikeresen zsarolja az orosz katonai vezetést további lőszerellátás céljából. Putyin azonban feltűnően kerüli a belső köre tagjainak kirúgását, ehelyett változtatja az irányukban gyakorolt kegyeket. Prigozsin és Kadirov nem valószínű, hogy ismét ilyen szélsőséges hatásokat tudna generálni anélkül, hogy a Putyinnal való kapcsolatuk ne sérülne.

Prigozsin folyamatos harca Bahmut elfoglalásának befejezéséért ellentmond annak a következetes narratívájának, hogy Bahmut elfoglalása nem bír stratégiai értékkel. Prigozsin május 6-án (a további lőszerek biztosításáról szóló bejelentése előtt) 41 pontból álló levelet adott ki, amelyben bírálta az orosz védelmi minisztériumot, amiért szándékosan megtagadta Wagner támogatását Bahmutban. Prigozsin azt állította, hogy ő és Szurovikin 2022 októberében megszervezték a „Bahmuti Húsdaráló hadműveletet”, hogy Kijevet arra provokálják, hogy tömegesen dobja be az ukrán erőket a városba. 2022 októberében Prigozsin megismételte,

hogy Wagner fő feladata Bahmutban mindig is az ukrán erők húsdarálóban való kimerítése volt, nem pedig a település elfoglalása. Prigozsin azt állította, hogy Bahmut elfoglalásának befejezése operatív szempontból nem jelentős, elutasítva ezzel Sojgu március 7-i állítását, miszerint Bahmut elfoglalása megnyitja az utat a további orosz offenzív erőfeszítések előtt Donbászban, amely narratívát Prigozsin 2022 novembere óta következetesen fenntartja. Prigozsin régóta hangoztatott állítása, miszerint Bahmut nem stratégiai jelentőségű, ellentmond annak a követelésének, hogy az orosz védelmi minisztérium biztosítsa Wagnernek a szükséges lőszert, hogy befejezhesse Bahmut elfoglalását, ami arra utal, hogy Prigozsin továbbra is saját személyes céljait helyezi előtérbe az orosz katonai vezetés céljaival és az általános orosz háborús erőfeszítések javával szemben.

Az orosz erők május 7. óta ennek ellenére némi területi nyereséget értek el Bahmutban. A geolokációs felvételek azt mutatják, hogy a Wagner-csoport erői tovább nyomultak nyugat felé Bahmutban és Sakko i Vanzetti közelében (15 km-re északra Bahmuttól) Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy a Wagner-csoport erői két háztömböt foglaltak el Észak- és Nyugat-Bahmutban. Egy orosz milblogger azt állította, hogy a Wagner-csoport erői marginális előrenyomulást hajtottak végre Észak-Bahmutban és folytatták az ukrán állások támadását Nyugat- és Dél-Bahmutban. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz erők folytatták a támadásokat a településen, és sikertelen szárazföldi támadásokat hajtottak végre Bohdanivka (Bahmuttól 6 km-re északnyugatra), Hromove (Bahmuttól közvetlenül nyugatra), Ivanivszke (Bahmuttól 6 km-re nyugatra), Csasziv Jar (Bahmuttól 12 km-re nyugatra), Sztupocski (Bahmuttól 12 km-re délnyugatra), Predtecsiyne (Bahmuttól 14 km-re délnyugatra) és Niu York (Bahmuttól 30 km-re délnyugatra) közelében. Egy, a Wagnerhez kötődő milblogger azt állította, hogy a Wagner-tüzérség növelte a tüzelési sebességét Bahmut térségében az orosz védelmi minisztérium május 7-i tüzérségi lőszerszállítmányát követően. Az Ukrán Keleti Erőcsoport szóvivője, Szerhij Csereváty ezredes május 7-én kijelentette, hogy a Wagner-egységek – nem a csecsen egységek – folytatják a támadást Bahmutban, és megjegyezte, hogy az orosz tüzérségi tűz nem csökkent a városban, annak ellenére, hogy a térségben „lőszeréhségről” szóló állítások szerint. Az ukrán Keleti Erőcsoport parancsnoka, Olekszandr Szirszkij vezérezredes május 7-én kijelentette, hogy az orosz erők növelték a lövések ütemét Bahmut térségében, és hogy az oroszok továbbra is remélik, hogy május 9-ig (az orosz győzelem napjáig) elfoglalják a várost.

A helyzetből az a tanulság, hogy ezek szerint az orosz irreguláris erőket nem irányítja a hadvezetés, nem parancsol nekik, azok kedvükre jönnek-mennek, hadakoznak, és ha akar tőlük valamit a parancsnokság, szépen kell tőlük kérnie, némi jutalmat is ígérve a szívességükért.

Ezt értem, de akkor miért nevezik hadseregnek ezt a valamit?

Nevezhetnék rablóbandának is, mert az működik hasonló szervezeti rend szerint.

Szele Tamás