Forgókínpad

Forgókínpad

A Zelenszkij-maszkirovka esete

2023. május 14. - Szele Tamás

Új megvilágításba kezdenek kerüli a dolgok a Washington Post mai írása alapján, más kérdés, hogy nem abba, amivel a magyar kormánysajtó és a független média egy része tele van. Harsognak a szalagcímek, miszerint „Zelenszkij fel akarta robbantani a Barátság vezetéket, hogy csapást mérjen Magyarországra”, csikorognak a fogak a kommentekben.

olajvezetek2_majus_14.jpg

Akkor most tegyünk egy kis rendet. Ugyanis valami tényleg kiviláglott, de nem Zelenszkij ilyen vagy amolyan szándékai és hajlamai. Majd azt is meglátjuk, micsoda, egyelőre merítsünk az ősforrásból, a Washington Post anyagából, lássuk, az mit ír?

Az amerikai lehallgatások az ukrán vezető agresszív ösztöneiről árulkodnak, ami szöges ellentétben áll az Oroszország brutális támadásaival szemben sztoikus államférfiként fellépő, a nyilvánosság előtt élő Zelenszkij képével.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azzal nyerte el a nyugati kormányok bizalmát, hogy nem hajlandó az általuk biztosított fegyvereket Oroszországon belüli támadásokra használni, és az Ukrajna határain belüli orosz erők elleni támadásokat helyezi előtérbe.

A zárt ajtók mögött azonban Ukrajna vezetője merészebb irányt javasolt: orosz falvak elfoglalását, hogy előnyt szerezzen Moszkvával szemben, egy olyan vezeték bombázását, amely orosz olajat szállít a NATO-tag Magyarországra, és titokban nagy hatótávolságú rakéták után sóvárog, amelyekkel Oroszország határain belüli célpontokat támadhatna - derül ki az amerikai hírszerzés titkos dokumentumaiból, amelyek részletezik a legfőbb tanácsadóival és katonai vezetőkkel folytatott belső kommunikációját.”

Azt tehát látjuk, hogy a Pentagon-leaksről, vagyis a Teixeira-ügyről van szó. Aminek a kirobbanásában a The Washington Post kulcsszerepet játszott, tehát elemi érdeke, hogy minden kiszivárgott iratot hitelesnek találjon, különben oda a szenzáció. Ezt jegyezzük meg, és olvassunk tovább.

A dokumentumok egy agresszív ösztönökkel felruházott vezetőről árulkodnak, amely éles ellentétben áll a nyilvánosság számára mutatott nyugodt és sztoikus államférfi képével, aki Oroszország brutális támadásaival küzd. A betekintést lehallgatott digitális kommunikációból nyerték, és ritka rálátást nyújtanak Zelenszkij tanácskozásaira az orosz rakétatámadások, infrastrukturális támadások és háborús bűncselekmények közepette. A Pentagon, ahol magas rangú amerikai katonai vezetőket tájékoztattak a kiszivárgott dokumentumokban vázolt ügyekről, nem vitatta az anyagok hitelességét.”

De nem is erősítette meg, szóval ennek a bekezdésnek a logikai értéke nulla.

Egy február végén Valerij Zaluzsnij tábornokkal, Ukrajna legfőbb katonai parancsnokával tartott külön találkozón Zelenszkij „aggodalmát fejezte ki” amiatt, hogy „Ukrajna nem rendelkezik olyan nagy hatótávolságú rakétákkal, amelyek képesek lennének elérni az Oroszországban állomásozó orosz csapatokat, sem pedig olyanokkal, amelyekkel megtámadhatnák azokat”. Zelenszkij ezután „azt javasolta, hogy Ukrajna inkább drónokkal támadja meg a nyugat-oroszországi Rosztovban lévő, nem részletezett telepítési helyszíneket”, egy másik titkos dokumentum szerint.

Egy február közepén Julija Szvridenko miniszterelnök-helyettessel tartott megbeszélésen Zelenszkij azt javasolta Ukrajnának, hogy „robbantsa fel” a szovjet építésű Barátság kőolajvezetéket, amely Magyarországnak szállít olajat. „Zelenszkij kiemelte, hogy Ukrajnának egyszerűen fel kellene robbantania a csővezetéket, és tönkretenni a valószínűsíthetően orosz olajra erősen épülő magyar miniszterelnök, Orbán Viktor iparát” – áll a dokumentumban.

A beszélgetés részletezésében a hírszerzés tisztviselői elismerik, hogy Zelenszkij „dühét fejezte ki Magyarországgal szemben, és ezért túlzó, értelmetlen fenyegetéseket fogalmazhatott meg”, ez a minősítés azonban nem társítható a többi beszámolóhoz, amelyekben Zelenszkij merész katonai akciót javasol. Bár Magyarország névlegesen a nyugati szövetség tagja, Orbánt széles körben a leginkább Kreml-barát európai vezetőnek tartják.”

Az egy dolog, hogy Zelenszkijnek minden oka megvan a haragra Orbán Viktor iránt, ezért a magyar miniszterelnök keményen, szívósan megdolgozott. De volt ilyen terv egyáltalán? Látszólag összeillenek a mozaikkockák, hiszen Rosztov-na-Donuban nemrég valóban volt egy dróntámadás egy olajfinomító ellen (bár az a másik Rosztov), sőt, a TASZSZ közlése szerint „nemrégiben terrorakciót hiúsítottak meg a Barátság kőolajvezeték ellen”. Csakhogy mikor javasolta volna Zelenszkij a dróntámadást? Február elején, ehhez képest az május negyedikén volt. És mikor hiúsult meg az állítólag február közepén tervezett terrortámadás a kőolajvezeték ellen? Május tizedikén. Háborús viszonyok között nem szoktak ennyit várni a tervek megvalósításával. Ezzel szemben mikor derült ki, hogy Teixeira a korábban megismerteknél több információt szivárogtatott ki egy addig nem ismert Discord-szerveren? Május elsején-másodikán, ezek a mostani „dokumentumok” már ebből az eresztésből származhatnak, ugyanis a korábbiakat már elemezte volt a magyar szuper-titkosszolgálat, a NIK, és arra jutott, hogy összesen három esetben volt érintett Magyarország, mindhárom lényegtelen.

Mi történt február közepe és május eleje között? Kijevben mindenki malmozott az ujjaival?

De lépjünk tovább. Honnan tudjuk mindezt?

Egy huszonegy éves kadét tette közzé, akinek a megbízhatósága – bármely oldalról nézzük is – minimum kétséges, politikai szakértelme nemkülönben. Ő csak rátalált az államtitkokra és nyilvánosságra hozta őket. Még jó, hogy nem aknagránátra talált, mert képes lett volna azt is megosztani környezetével. Teixeira esete azért bonyolult, mert az összes eddigi kép, amit róla alkottak, valahogy sántít – nem kém, nem hírszerző, nem hírnévre vágyó, meggondolatlan fiatalember, leginkább egy „hasznos hülyére” hasonlít, akit ügyes kezek irányítottak. Mivel a dokumentumokat jó ideig kézzel másolta le, csak később tért rá a lefényképezésükre, azt írt beléjük, amit akart, de különben annak sem volt akadálya, hogy megírjon egy megfelelő formátumú dokumentumot, kinyomtassa, kicsit összegyűrje, lefotózza, és azt tegye közzé: abban is pont az van, amit ő vagy más beleírt. Az iratok hitelességére semmiféle garancia nincs.

Tegyük fel azonban, hogy az iratok hitelesek (nem azok, de tegyük fel). Ennek mi a következménye, kinek volna hasznos ez?

Egyértelműen Oroszországnak. Ugyanis itt azt látjuk, hogy a Washington Post által taglalt (de be nem mutatott) iratok arról szólnak, miszerint Zelenszkij nem úgy akarja használni a nyugati segítséget, ahogy ígérte, direkt támadásokat akar végrehajtani orosz felségterület ellen, orosz településeket akar elfoglalni, minek következtében az ukrajnai konfliktus irányíthatatlanná eszkalálódhat, és katasztrofális patthelyzetet idézhet elő az Egyesült Államok és Oroszország, a világ legnagyobb atomhatalmai között – ahogy a Washington Post írja.

Ezt egy módon lehet megelőzni, mondja a formális logika: ha Ukrajna nem kap nyugati fegyvereket, különös tekintettel a nagy(obb) hatótávolságú rakétákra. Kolumbusz tojása, vagy inkább Putyiné. Magyarországnak ebben az a szerepe, hogy a Barátság kőolajvezetékről terjesztett szándék
pletykájával demonstrálják: lám, Ukrajna még a NATO-tagállamok érdekeit sem tiszteli. Azzal együtt sem, hogy a vezetékeket mindkét hadviselő fél kímélte eddig. Tehát se az Egyesült Államok, se a NATO ne adjon nekik fegyvereket, mert abból baj lesz.

Ezt mondja a leegyszerűsített, formális logika, de mielőtt hanyatt-homlok megszakítunk minden kapcsolatot Kijevvel, lépjünk hátra és nézzük a nagy képet.

Hetek óta nem érti a világ, mi fontossága volt Teixeira megosztásainak. Mint erről nemrégiben írtam, az általa nyilvánosságra hozott adatok döntő többsége titkos volt ugyan, bizalmas is volt, de senkit sem lepett meg. Egyetlen olyan információ került ki rajta keresztül, amitől felszaladt az ember szemöldöke, ez az állítólag fogytán lévő ukrán légvédelmi rakétakészletről szólt, de azt épp úgy meghamisíthatták, mint a Donbász Gyevuska című propaganda-orgánum az emberveszteségek arányát ezekben az iratokban. Nagy titkok nem derültek ki, apróbbak is csak módjával. Tehát épp lehetséges, hogy Teixeirát kis fontosságú, de nagyon titkosnak tűnő információkkal befolyásolták, „elöl felejtették” neki, ő meg lecsapott rájuk, aztán az ő közléseire csapott le az orosz milblogger-média, arra meg már a valódi, és a zsinór vége a világlapokig ért, de az akció célja – ha egyáltalán volt akció! – még mindig homályos.

Ezek szerint mégis volt művelet: a maszkirovka legjobb hagyományai szerint azok a kezek, melyek Teixeirát mozgatták, sok hiteles (vagy annak tűnő) információ közé keverték el a maszlagot annak érdekében, hogy éket verjen Ukrajna és szövetségesei közé, hogy szakadjanak meg a nyugati fegyverszállítmányok. Mint említettem, a dokumentumok hitelességét a világon semmi sem bizonyítja, hasznot csak a Kremlnek hajt, ha valódinak fogadjuk el őket, a forrásuk minimum kérdéses, ellenben Moszkvának létérdeke lenne, hogy felbomoljon Ukrajna és a Nyugat szövetsége, ezért sok mindenre, ha ugyan nem bármire képesek lennének.

A rosztovi dróntámadás semmit sem bizonyít, hiszen Rosztov-na-Donu közel fekszik Donyeckhez, Luhanszkhoz, világos, hogy a megszállók üzemanyag-tartalékait ott tartják (meg Belgorodban) és az is világos, hogy minden hadsereg szeretné megsemmisíteni az ellensége üzemanyagát. Rosztovot is, Belgorodot is érte már több támadás, korábban is, szóval ez nem „része a titkos tervnek”, ez a háború része. Mi több, az iratok szerint Zelenszkij a másik, nyugat-oroszországi Rosztovról beszélt volna, amit nem ért semmiféle támadás.

A Barátság kőolajvezeték elleni meghiúsított terrorakcióról is csak a Kreml sajtójából tudunk, márpedig nincs könnyebb feladat a világon annál, hogy meghiúsítsunk egy olyan támadást, amit magunk szerveztünk: esetleg elég csak megírni a hírt, támadásra már nincs is szükség.

Végül lássuk, mit mondott maga Zelenszkij a vádakra? Ugyanis a Washington Post a szakmai etika szellemében őt is megkérdezte.

Amikor megkérdezték tőle, hogy javasolta-e Oroszország egyes részeinek megszállását, Zelenszkij a The Postnak Kijevben adott interjújában fantáziálásnak minősítette az amerikai hírszerzés állításait, de megvédte a jogát, hogy országa védelmében szokatlan taktikákat alkalmazzon.”

Összegezzük, mit tudunk. Egy zavaros hátterű és még zavarosabb fejű kadét nehezen megmagyarázható módon titkos információkhoz jutott, minden különösebb akadály nélkül, melyeket több helyen és több részletben hozott nyilvánosságra. Ezek valódiságát semmi sem bizonyítja. Az iratok egyikében-másikában olyan lehallgatási adatokra bukkantak (de csak most, hetekkel a botrány kitörése után), melyek szerint Ukrajna rosszra akarja használni a neki segítségül adott fegyvereket, gonosz terveket forral. Tekintve a hír forrását, ennek körülbelül annyi a hitele, mintha a kocsmában mesélték volna a pult mellett, vagy a kofák a piacon.

Ilyen alapon katonai vagy politikai döntést hozni ostobaság volna.

A hazugságokat ügyesen vegyítették fél- és teljes igazságokkal, abban például egyáltalán nem kételkedem, hogy Zelenszkij kicsit sem kedveli a magyar kormányfőt. Vezetéket emiatt nem robbantana – de nem kedveli.

Mit csináljunk, vagyunk még így páran ezzel a dologgal.

Hogy miért?

Arról tessék Orbán Viktort megkérdezni.

Ő vívta ki lankadatlan szorgalommal a fél világ ellenszenvét.

De az világos most már, mi szükség volt a Teixeira-botrányra. A sok valós, de lényegtelen adat közé ezt a valótlan, de veszélyes információcsomagot rejtették el – és most együtt terjed az egész.

Ügyes, ügyes – de az orosz szolgálatok mindig értettek a maszkirovkához.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása