Szegény firkász szándékát boldog Isten bírja – mondogatják az évtizedes munkában megőszült, sőt, megőrült szerkesztők, és bizony, igazuk van: mára más témát szerettem volna elemezni, de sajnos az események, mint már annyiszor, felülírták a szándékomat, így Bahmut elestével kell foglalkoznom, ha tetszik, ha nem, ugyanis ez a nap – sőt, inkább a tegnapi nap – híre.

Persze, nekem személy szerint nem tetszik a dolog, de ettől még a tények tények maradnak és akkor is foglalkozni kell velük, ha kellemetlenek. Elmondható, hogy Bahmut tegnap elesett, azonban az nem mondható el, hogy ennek a háború menete szempontjából sorsdöntő jelentősége volna. Az orosz belpolitika számára lehet fontos – Szoledar eleste óta, ami január közepén történt – ez az első orosz katonai siker, amiről a Kreml beszámolhat, csak mivel az egyre kellemetlenebbé váló Wagner-csoport vívta ki, aránytalanul nagy áldozatok árán, Putyin mosolya nem a legőszintébb. Gratulált a zsoldosoknak és az orosz hadseregnek a város elfoglalásához, erről beszámoltak az orosz hírügynökségek is, ma reggel még jelezte, hogy mindazok, akik részt vettek a sikeres ostromban, állami kitüntetésben részesülnek, de az a tűzijátékkal, fáklyásmenettel és pezsgődurrogással járó ünneplés, amire az oroszbarát körök számítottak világszerte, elmaradt.

Éspedig azért maradt el, mert ha elkezdi mennybe meneszteni az ostromló alakulatokat, legelőször is Prigozsint kéne szentté avassa, márpedig azt nem szeretné sem ő, sem Sojgu, sem Geraszimov. Természetesen Prigozsin maximálisan kihasználja a győzelem reklámértékét, már a diadalt is ő jelentette be, és amikor a védelmi minisztérium közölte, hogy Bahmutot a Wagner-csoport rohamosztagai, valamint az orosz reguláris hadsereg „déli” csoportosításának tüzérsége és légiereje foglalta el. Prigozsin beszédében elmondta, hogy csak az ő zsoldosai rohanták meg a várost:

„Nem volt ott, ahogy a védelmi minisztérium szóvivője, Igor Konasenkov mondta, a VDV vagy bárki más, aki segíthetett volna itt nekünk. Mi magunkon segítettünk.”

Aminek nagy ára volt emberéletben, lőszerben, hadianyagban. Így viszont érdekes helyzet állt elő: Prigozsint megint nem lehet elsüllyeszteni valahol Murmanszk-külsőn egy munkatelepen vagy nem eshet ki egy magas ablakból, hiszen elfoglalta Bahmutot, ugyanakkor gondosan megőrizte a szembenállását Sojguval és Geraszimovval: egyelőre nem lehet levenni a tábláról, a játék folytatódik.

Zelenszkij elnök ellentmondásosan nyilatkozott a hírről, olyanokat mondott, miszerint „A mai naptól kezdve Bahmut csak a szívünkben él” – mondta Zelenszkij. Hangsúlyozta, hogy „Bahmutból egyetlen épület sem maradt”, a város teljesen elpusztult. Ezeket a kijelentéseket Joe Biden amerikai elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján tette Hirosimában, a G7-ek csúcstalálkozóján.

Persze még mindig lehetséges, hogy nem ért véget minden azon a környéken, de ehhez már a tényeket kell elemeznünk. Két komolyabb forrás áll a rendelkezésünkre: az egyik szokás szerint az ISW napi jelentése, a másik a Meduza elemzése. Akkor vágjunk is bele.

Jevgenyij Prigozsin, a Wagner PMC tulajdonosa a zsoldosai által régóta elfoglalt bahmuti vasútállomás előtt állva május 20-án bejelentette, hogy teljesen elfoglalta a várost – a közigazgatási határain belül. Néhány órával később bemutatta azt, aminek bizonyítékként kellett szolgálnia: felvételeket készített arról, hogy csapatai a különböző városrészek épületeire orosz zászlókat tűztek ki.

Ezekhez egy térképet is mellékeltek, amely azt mutatta, hogy a zászlókat az összes nyugati kerületben kitűzték, egy kivételével – a város délnyugati kijáratánál (itt állt egy MiG–17-es repülőgép emlékműve, ez a harcokban megsemmisült), amelyet a Wagner PMC előző nap, május 19-én még nem ellenőrzött. Hanna Malyar ukrán védelmi miniszterhelyettes szerint az ukrán fegyveres erők május 20-án továbbra is állásokat tartottak fenn a „repülőgépes körzetben” lévő ipari épületekben.

Az orosz védelmi minisztérium, amellyel Prigozsin konfliktusba került, május 20-án este azt közölte, hogy „Artyemivszk felszabadult” (Artyemivszk a város szovjet neve, amelyet az orosz propaganda és a Pesti Srácok használ).

Itt egy lényeges részlet következik. Prigozsin azt állította, hogy a Wagner-csoport erői május 20-án teljesen elfoglalták Bahmut várost, elfoglalva az utolsó többemeletes lakóházat Bahmut délnyugati részén, a MiG–17-es emlékmű közelében. Prigozsin bejelentette, hogy a Wagner-erők védelmi állásokat fognak kialakítani, mielőtt május 25-én átadják a városért való felelősséget a hagyományos orosz erőknek. Gyakorlatilag kijelentette, hogy a Wagner-erők műveleti szünetet fognak tartani, pihenéssel és a harci erő helyreállításával a terepgyakorló táborokban, meg nem határozott területeken, feltehetően távol a frontvonaltól. Az ISW e cikk megjelenéséig nem figyelt meg olyan geolokációs felvételeket, amelyek megerősítenék Prigozsin állításait.

Tehát a Wagner PMC elfoglalta az egész Bakhmutot?

Ez elég valószínű. A „vitatott” terület mindössze egy tucatnyi magasházból, egy iskolából, egy óvodából és garázsokból áll a Csajkovszkij utca végén. Az utca túloldalán egy mezőgazdasági vállalkozás telephelye található. A házakat és a köztük lévő teret jól megerősítették az ukrán hadsereg egységei, amelyek február vége óta tartottak védelmet a területen. A folyamatos támadások és ágyúzás ellenére a Wagner PMC-nek mindvégig nem sikerült áttörnie az ukrán védelmet a sűrűn beépített területen.

Az elmúlt napokban azonban radikálisan romlott a bahmuti védők helyzete: május 18-ra, a város más városrészeinek eleste után, egyedül maradtak a teljes PMC-vel és annak tüzérségével. Ha korábban a zsoldosok csak kelet felől támadták az ukrán katonaságot, most már északról is megközelítették a kerületet a Csajkovszkij utca mentén. Ráadásul a „repülőgépes körzet” védőit bekerítéssel fenyegették – arra az esetre, ha a PMC éppen a közeli mezőgazdasági üzemet foglalja el.

Ha tehát az AFU egységei még nem is vonultak vissza a május 20-án tartott utolsó területről, minden valószínűség szerint az elkövetkező órákban vagy napokban ezt meg fogják tenni.

A területnek szimbolikus értéke mellett (a „Bahmut-erőd” utolsó fellegvára) taktikai értéke is van: a többszintes épületek egy magas dombon állnak (a városlakók Bugornak hívják). A domb Ivanivszke (Krasznoje) falu fölött emelkedik, amelyen keresztül a Bahmut-Konsztantyinovka út vezet. Ezen az úton az AFU az elmúlt hetekben erősítést szállított Bakhmutba. A domb és a rajta lévő magaslatok elfoglalása után rendkívül nehéz lesz megközelíteni a várost: a Bugor előtti tér több kilométeren át belátható (és átlőhető).

Mennyire fontos Bahmut eleste?

Bahmut maga a csata első napjaitól kezdve nagyrészt szimbolikus jelentőséggel bírt. A város az alföldön áll egy dombhát mellett, amely egy természetes védelmi vonalat alkot – és a dombok, nem pedig a város épületei védik a Donbássz északi és középső részét az orosz fegyveres erők esetleges offenzívájától. A háború előtt Bahmut fontos közlekedési csomópont volt, de az AFU 2022 nyarán a Luhanszki Területen elszenvedett vereségei után a Bahmuton átvezető utak általában elvesztették védelmi jelentőségüket.

Bahmut védelmének csak addig látszott értelme, amíg az nem igényelt túlzott erőforrásokat. Ellenkező esetben logikusabb lett volna visszavonulni a 10 kilométerrel távolabbi, magasabban fekvő állásokba. A 2022 nyarán Liszicsanszkból és Szeverodonyeckből való fájdalmas kivonulás után azonban az ukrán hatóságok nyilvánvalóan úgy döntöttek, hogy nem szabad több várost elveszíteniük.

Az orosz erők (elsősorban az önjelölt LNK egykori „népi milíciájának” egységei) 2022. augusztus elején közelítették meg először kelet felől Bahmutot: miután az AFU elvesztette a Liszicsanszkért vívott csatát, nem tudta azonnal megállítani az előrenyomuló orosz csapatokat. Az orosz hadseregnek azonban az ütközet után már nem voltak erőforrásai egy újabb csatára: Vlagyimir Putyin a parancsnokokkal találkozva hivatalosan is „pihenőre” küldte a Liszicsanszkért vívott csata résztvevőit.

Ezt követően az orosz haderő októberig gyakorlatilag nem tett kísérletet Bahmut és Szoledar ostromára. Ez október elején változott meg, amikor a Wagner PMC zsoldos egységei délről megközelítették Bahmutot. A helyzet még mindig nem tűnt veszélyesnek az ukránok számára: a wagneristák sokáig a keleti és délkeleti peremvidéken rekedtek – ezért az ukrán hadvezetés nem sietett nagy tartalékokat átcsoportosítani a térségbe. Decemberben azonban a PMC, amely fogoly zsoldosokat kezdett toborozni a börtönökből, több egymást követő áttörést szervezett.

Decemberben a Wagner PMC elfoglalt egy AFU-erődöt Kliscsiivka közelében, Bahmuttól délre, és néhány egységet Szoledarba is átcsoportosított. Január 11-re Szoledart túlnyomórészt elfoglalták, míg a visszavonuló ukrán egységek nem tudtak új védelmi vonalat kiépíteni a tőle nyugatra fekvő dombokon. Ennek eredményeként a PMC zsoldosai februárban északról is meg tudták kerülni Bakhmutot. A hónap végére a város bekerítésének valós veszélye fenyegetett.

Az ukrán parancsnokok azzal a kérdéssel szembesültek, hogy ki kell-e vonni a helyőrséget a városból. De ezzel ellenkező döntést hoztak: nagy tartalékokat csoportosítottak át a városba és a várostól nyugatra (ez a döntés már korábban is kérdéseket vetett fel például a nyugati katonai szakértők körében).

Az ukrán hadseregnek sikerült visszavernie a PMC-k Bahmut bekerítésére tett kísérleteit. A terület normális ellátását azonban nem sikerült teljesen helyreállítani. A városból nyugat felé vezető néhány utat tüzérségi, páncéltörő rakétákkal, sőt néha kézifegyverekkel is lőtték. Ennek eredményeként naponta újabb és újabb ukrán harckocsik, páncélozott járművek és kisteherautók roncsai jelentek meg ott. Ilyen körülmények között lehetetlen volt komolyan növelni és megerősíteni a várost védő csoportosulást. Az ukrán veszteségek Bahmutban és környékén olyannyira megnőttek, hogy a Pentagon kiszivárgott dokumentumai szerint március elején az Egyesült Államok azt tanácsolta Ukrajnának, hogy hagyja el a várost.

A Wagner PMC a maga részéről ott és akkor vethetett be erőforrásokat, ahol és amikor jónak látta. Azonban az erőforrásai is tovább olvadtak: a zsoldosok taktikája a rohamcsapatok bevetésével járt, ami magas veszteségekkel járt, valamint a tüzérség nagy lőszerfogyasztásával. Prigozsin szerint az orosz védelmi minisztérium már a télen csökkentette a lőszerszállítást a PMC-k számára (feltehetően ezt a megtakarítást kiterjesztették az egész orosz hadseregre). Emellett a tél végén lejártak a fogolyból lett zsoldosok féléves szerződései, és Prigozsin szerint a katonai magáncég nem vehetett fel újakat.

Áprilisra világossá vált, hogy magának Prigozsinak Bahmut elfoglalása volt a legfontosabb szimbolikus célpont. Előtte hónapokig ragaszkodott ahhoz, hogy nem a város bevétele a célja, hanem az AFU minél több erőforrásának kimerítése és az ukrán tartalékok „ledarálása”. Április végén pedig bejelentette, hogy május 9-re ígérte meg Bahmut elfoglalását – anélkül, hogy megmondta volna, kinek (de ezt – állítólag lőszerhiány miatt – nem tudja majd teljesíteni).

Prigozsin lőszerrel kapcsolatos panaszai ellenére májusban a zsoldosok tüzérsége volt az, amely szó szerint eltörölt több emeletes épületegyüttest, és az ukrán hadsereg egységeit a városhatáron kívüli garázsokba és mezőkre kényszerítette.

Hogy ki kit „marcangolt” és kit „fárasztott” ki jobban, az nyitott kérdés. Most úgy tűnik, hogy Bahmut védelme során az AFU nagyon komoly veszteségeket szenvedett, míg a PMC személyzetének jelentős részét a foglyokból toborozták, akik a szerződés lejártával úgyis elhagyták volna a harcteret. Az orosz hadsereg az elmúlt hetekig támogató szerepet játszott Bahmut körül, és itt (ismét az elmúlt hetekig) nem szenvedett kézzelfogható veszteségeket.

Másrészt a csata következtében legalábbis a wagnerista PMC-k egy időre elvesztették előrenyomulási képességüket. Prigozsin május 20-án közölte, hogy az alakulatot a hónap végén pihenőre küldik (erre újból felhívom a figyelmet, mert lényeges).

Vajon az ukrán hadsereg képes lesz visszafoglalni Bahmutot?

Az ukrán fegyveres erők 2023. május elején támadásokat indítottak a teljes frontvonal mentén Bahmut északnyugati és délnyugati részén, amikor a Wagner PMC zsoldosai elhagyták ezeket a területeket. A helyükre lépő orosz egységek (többnyire az orosz régiók 2022-es finanszírozásával létrehozott 3. hadtest önkéntesei és az önjelölt DNK alakulataihoz beosztott mozgósított állomány) gyorsan visszavonultak. Az ukrán csapások irányából ítélve elsődleges céljuk az volt, hogy kiszélesítsék a Csasziv Jar városában lévő fő ukrán állások és a bahmuti helyőrség közötti folyosót (ukrán katonai források kitartanak amellett, hogy a végső cél a város bekerítése és felszabadítása volt). A Bahmutba vezető utakat valóban feloldották. A bahmuti helyőrség azonban nem várta meg ezt az eseményt, mivel kiűzték a városból.
Ugyanakkor az ukrán offenzíva megszüntette az orosz erők Csasziv Jar felé való áttörésének veszélyét. A tél végén és kora tavasszal a Wagner PMC ezen a magaslaton, Hromovo és Sztupocsek közelében foglalt állásokat. Elméletileg ez lehetőséget adott nekik arra, hogy délről és keletről áttörjenek a Csasziv Jarra. Ezeket az állásokat mostanra az AFU visszafoglalta. Még így is kétséges, hogy az orosz erők képesek voltak-e folytatni az offenzívát.

Ráadásul az oroszoknak most már a védekezésben is nagy gondjai lehetnek. Ha a PMC egységei elhagyják Bahmutot és környékét, akkor több tucat kilométeres lyuk keletkezik a fronton, amelyet csak az orosz fegyveres erők újabb tartalékosai tudnak lezárni. Ehhez pedig tapasztalt csapatokra lesz szükség: az elmúlt hetekben a mozgósított és „önkéntesekből” alakult egységek az ukrán alakulatok támadásaival szemben Bahmut közelében bizonytalannak bizonyultak. Lehetséges azonban, hogy a Wagner PMC jelenléte a térségben továbbra is megmarad, ami erősíti az orosz védelmet. Prigozsin még május elején megígérte, hogy kivonja alakulatát Bakhmutból – de akkor úgy döntött, mégis marad, hogy befejezze a támadást; talán most is marad, ha megoldódik régi konfliktusa a védelmi minisztériummal, melyet oly sok gonddal ápol (mármint a konfliktust).

Az ukrán offenzíva kilátásait az elkövetkező napokban lehet majd megérteni, amikor megtámadják az orosz fegyveres erők jól megerősített állásait a Bahmuttól délnyugatra fekvő Kliscsiivkában. Abból ítélve, hogy az ukrán offenzíva üteme a kezdeti sikerek után lelassult, az érintett erők nem elegendőek az orosz védelem áttöréséhez.

Ahhoz, hogy a Bahmut bekerítésére irányuló hadműveletnek esélye legyen a sikerre, az ukrán hadvezetésnek vélhetően tartalékokat kell átcsoportosítania az újonnan létrehozott, a nyári nagy offenzívára szánt dandárokból. Ez azonban gyengíti az ukrán haderő támadási potenciálját más – stratégiailag fontosabb – irányokban.

Úgy tűnik, hogy még ha sikerül is egy döntő győzelmet aratniuk a front ezen szektorában (azaz teljesen felszabadítják Bahmutot és az összes környező települést), annak jelentősége inkább szimbolikus, mint stratégiai jelentőségű lesz. A város elfoglalása és megtartása az orosz erők által szintén rendkívül szimbolikus jelentőségű. A szimbólumok azonban fontosak: befolyásolják a csapatok és a társadalom hangulatát.

Most jön a feketeleves

A Wagner-alakulatok valószínűleg nem tudnak öt napon belül sikeresen végrehajtani egy ellenőrzött visszavonulást Bahmutból, miközben harcérintkezésben vannak az ukrán erőkkel anélkül, hogy megzavarnák az orosz védelmi minisztérium erőfeszítéseit a tervezett ukrán ellentámadásokra való felkészülésre. Nem valószínű, hogy képesek megfelelő védelmet kiépíteni, vagy a közelmúltban elért előnyöket Bahmutban megszilárdítani, ami elegendő lenne ahhoz, hogy május 25-ig megelőzzék az ukrán ellentámadást, még akkor sem, ha Prigozsin bejelentése a Wagner-erők visszavonulásáról igaz. Az ukrán egységek még mindig Hromovében és Ivanivszkében vannak, és orosz csapatokat kötnek le Bahmutban és annak közelében. Az ukrán tüzérség még mindig célba veheti az orosz erőket Bahmutban és környékén. A visszavonulás az ellenséggel érintkezve rendkívül nehéz feladat, amelyet a Wagner-csoport erői valószínűleg nem tudnak jól végrehajtani a Prigozsin által meghatározott ötnapos időkeretben. A harcérintkezésben lévő felmentés végrehajtása szintén rendkívül nehéz manőver, amelyet az orosz hadsereg valószínűleg legalább ugyanolyan nehezen tudna végrehajtani, még akkor is, ha az orosz védelmi minisztérium beleegyezik a műveletbe. A Wagner-egységek gyenge koordinációt mutattak az orosz hadsereg konvencionális erőivel, más, az orosz védelmi minisztériumnak alárendelt irreguláris alakulatokkal és az orosz katonai parancsnoksággal – ezek olyan tényezők, amelyek akadályoznák a zökkenőmentes helyváltoztatási műveletet. Az orosz katonai parancsnokság valószínűleg nem tud elegendő erőt létrehozni ahhoz, hogy leváltsa a Wagnert Bahmutban, és a Prigozsin által bejelentett időablakon belül tartsa a szárnyait anélkül, hogy más területekről átcsoportosítaná az orosz erőket. Prigozsin visszavonulási szándékáról szóló nyilatkozata lehet egy durva kísérlet arra, hogy félrevezesse az ukránokat, nehogy ellentámadást hajtsanak végre Bahmut városán keresztül.

Az orosz hagyományos erőknek valószínűleg még akkor is további csapatokat kell Bahmut irányába átcsoportosítaniuk, ha a Wagner-zsoldosok Bahmutban maradnak. Az ukrán hadsereg keleti csoportjának szóvivője, Szerhij Cserevaty ezredes kijelentette, hogy az oroszok továbbra is légi, motorizált lövész és különleges erők elemeket helyeznek át a bahmuti oldalszárnyak megerősítésére, még akkor is, ha a Wagner-erők Bahmut városában maradnak. A brit védelmi minisztérium arról is beszámolt, hogy az orosz katonai parancsnokság valószínűleg több zászlóaljat csoportosított át az elmúlt napokban Bahmut megerősítésére annak ellenére, hogy csak néhány be nem vetett harci egységgel rendelkezik, és hogy ez az átcsoportosítás az orosz vezetés jelentős elkötelezettségére utal a bahmuti erőfeszítések mellett. Ezek a további alakulatok elvileg részt vehetnének a Wagner-erők helyettesítésében, amelyet Prigozsin most jelentett be, csökkentve, de nem megszüntetve a fentiekben vizsgált kihívások egy részét, de valószínűbb, hogy Bahmut fenyegetett peremterületeinek biztosítására szolgálnak.

Összegezzük tehát, amit tudunk.

Elesett Bahmut?

El, ugyanis a közigazgatásai határain belül nincs ukrán katona, de orosz bőven van.

Fordulópontot jelent ez a háborúban?

Nem igazán: tavaly nyáron jelentett volna fordulópontot, most inkább csak politikai, szimbolikus jelentősége van az eseménynek.

Fordulhat még a kocka, visszakerülhet a város Ukrajnához?

Háborúban minden lehetséges, így ez is, de sok értelme nem volna, amennyiben hadászati szempontból nézzük az ötletet. Ennek is inkább politikai, szimbolikus jelentősége lenne.

Nyert ezzel bárki valamit is?

Ezzel egyedül Prigozsin nyert annyit, hogy még játékban maradhat, bár az elmúlt hetek folyamán komoly veszélyben forgott. A Wagner-csoport maradéka viszont jó eséllyel felmorzsolódhat a „leváltását” megelőző és az azzal járó harcokban.

Jó ez egyáltalán valakinek?

Dehogy jó, értelmetlen ostobaság volt ennyi életet áldozni azért a városkáért, ami katonai szempontból nem jó szinte semmire. A bahmuti ostrom kicsiben leképezi ezt az egész háborút, ami hatalmas áldozatokat követel, és orosz részről minimális haszonnal jár (ukrán részről meg maximális veszteségekkel).

Akkor minek vívták az ostromot, minek vívják a háborút?

Ezt tessék megkérdezni Putyintól, mert egyedül ő tudja.

Az sem biztos, hogy ő tudja – de az biztos, hogy ő kezdte.

Frissítés: Lapzártakor érkezett Zelenszkij elnök újabb hiroshimai sajtónyilakozata. Eszerint:

„Kitartunk és harcolunk, hála harcosaink bátorságának és eszünknek. Nem hagyjuk az embereket meghalni, számunkra az emberek kincset jelentenek, ez a legfontosabb, amink van.

Nincs félreértés. Világosan értem, mi történik Bakhmutban. És mindannyian világosan értjük, hogy miért történik mindez. Nem oszthatom meg önökkel a hadseregünk taktikai elképzeléseit... de megértjük, hogy még egy kis erőfeszítés és győzni fogunk.

Ma a hadsereg nagyon fontos feladatokat lát el, Bakhmutban vannak, hogy milyen pontokon – nem fogom megosztani, de ez azt mutatja, hogy Bakhmutot most nem foglalta el az Oroszországi Föderáció. Ezt nem lehet két vagy háromféleképpen értelmezni.”

No, akkor úgy legyen, lássuk, mi lesz belőle.

Szele Tamás