Kevés undorítóbb vétek van a besúgásnál, akkor is, ha hivatalosan törvényesnek számít. És mostanság már csak a bukásra ítélt, reménytelen autokráciák alkalmazzák, de azok nyakra-főre – nem véletlen, hogy Oroszországban Ukrajna megtámadása óta hatalmas mértékben megnőtt a politikai feljelentések száma. A jelenség több, mint figyelemreméltó.

„Hatalmas” mértéket írok, nem „példátlant”, ugyanis volt példa az orosz történelemben ennél nagyobb mértékű besúgászatra, elaljasodásra is, mondjuk a sztálini tisztogatások idejében meg azután is, egészen Joszif Visszárionovics haláláig – és Hruscsov vagy Brezsnyev kora sem a gondtalan szólásszabadságról volt híres. De az elmúlt évben ugrásszerűen nőtt a korábbi sokszorosára a fel- és bejelentősdi. A jelenséget a The Insider járta körül, az ő írásuk alapján próbálok képet adni a magyar közönségnek a jelenlegi orosz spiclivilágról. Tegyünk úgy, mintha nálunk nem lenne ilyesmi és lepődjünk meg szépen...

Tény, hogy a besúgás, amely egykor a sztálini múlt jelképének számított, ismét az orosz élet szerves részévé vált. A nyíltan vállalt háborúellenes álláspont, az Ukrajna melletti kiállás vagy akár a sárga-kék ruhák viselete mind ürügyet ad rá. Az oroszbarát álláspont már nem garantálja a biztonságot: még a Z-patrióták és az orosz hadseregnek segélyt gyűjtő önkéntesek is besúgások révén kezdték el rendezni egymás között a számlákat. Szakértők szerint ennek a gyakorlatnak a visszatérése visszafordíthatatlanul átalakítja a társadalmat.

„Az én besúgásom” – az aluljárókban, kávézókban és másodosztályú vasúti kocsikban.

A moszkvai Irina konfliktusba keveredett, feljelentést tettek ellene és 30 ezer rubeles bírságot szabtak ki rá az orosz hadsereg „lejáratásáért”. A lány egy kávéházban megdorgált egy agresszív vásárlót, aki fennhangon az ukránok lemészárlására buzdított – válaszul az utóbbi kihívta a rendőrséget, és feljelentést tett. A rendőrök először ajánlást adtak ki, amiben az állt, hogy: „Ezt nem szabad nyilvános helyen megvitatni”, és készek voltak elengedni a lányt a rendőrőrsről, de a kávézó egyik alkalmazottja a besúgó segítségére sietett: elküldte a feljelentőnek Irina egyik, mozgósítást elítélő Instagram-posztjának linkjét. Ennek eredményeként a rendőrség a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvénykönyv 20.3.3. cikke alapján kiállított egy jegyzőkönyvet az orosz hadsereg „lejáratásáról”. Az orosz törvények ezen cikkelyének ismételt megsértése büntetőjogi felelősségre vonással és esetleges börtönbüntetéssel járhat.

„Megnyitottam a Twittert a metróban, rájöttem, hogy ez egy lejáratás, bezártam” – így írta le egy közösségi hálózat felhasználója a tömegközlekedésen való utazása alatt történteket. 2023 márciusában a 40 éves Jurij Szamojlovot letartóztatták „szélsőséges anyagok” terjesztésének vádjával, miután egy moszkvai metróutas feljelentést tett ellene, ugyanis a telefonján „lejárató” képeket nézegetett a hadseregről. Májusban pedig egy moszkvai nő tett feljelentést utastársa ellen annak sárga és kék ruhája miatt. A nő egy nyilatkozatában azt is közölte, hogy a szerelvényen utazott szerinte a Jobboldali Szektor nevű ukrán szervezet egykori vezetője, Dmitrij Jarosz. Szentpéterváron egy harmadik utas jelentette fel utastársát, mert úgy gondolta, hogy az SZBU toborzója volt.

Az ehhez hasonló történetek naponta jelennek meg a médiában, és már az oroszok milliói számára váltak az új valóság részévé. Azt, hogy a feljelentések mindennapossá váltak Putyin Oroszországában, a keresőmotorok adatai is bizonyítják. A 2023-as évben megugrott az érdeklődés az „Én feljelentésem” („Мой донос”) nevű látszatszolgáltatás iránt. A Panorama című szatirikus kiadvány még megjelenésekor, 2019-ben írt róla, de most a felhasználók komolyan keresik. Ha beírjuk egy keresőbe, hogy „Az én feljelentésem”, azonnal kiadja: „Az én feljelentésem app letöltése”, „Az én feljelentésem a Google Play-en”, és „Az én feljelentésem az Állami Szolgálatnál” (a közvélekedés szerint a feljelentő appokat az Állami Szolgálat portáljáról lehet letölteni).

A Legfőbb Ügyészség kis segítői

Tavaly augusztusban a Roskomnadzor közel 145 ezer állampolgári „feljelentőt” számolt össze 2022 első félévében. Ez negyedével több, mint 2021 azonos időszakában. A legtöbb megkeresés az ukrajnai háborúval volt kapcsolatos: az oroszok az orosz hadseregről szóló „álhírekre” és „ukránbarát propagandára” panaszkodtak. Decemberben az ügynökség újabb adatokat közölt: 2022-re vonatkozóan a Roszkomnadzor és területi szervei összesen 283 789 megkeresést kaptak az állampolgároktól, ami 26,5%-kal több, mint az előző évben. Az oroszok leggyakrabban az ukránbarát propagandát tartalmazó forrásokra mutató linkek eltávolítását kérték. A „tiltott anyagokkal” kapcsolatos bejelentések száma meghaladta a 133,6 ezret. A legtöbb tavaly márciusban érkezett, miután Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Csak egy hónap alatt 37 129 panasz érkezett, ami 40%-os növekedést jelent 2021 márciusához képest.

A Roszkomnadzor azonban csak az egyik csatorna, ahová a feljelentéseket küldik. Az oroszok a főügyészségnek is írnak feljelentéseket. A 2022-es év végén 322%-os növekedést regisztráltak a fellebbezések számában. Így a hivatal több mint 10 ezer panaszt és fellebbezést kapott és vizsgált meg „a szövetségi biztonság és az etnikumközi kapcsolatok kérdéseivel kapcsolatban”, amelyek között valószínűleg a hadsereg „lejáratásáról”, az „ukrán hadsereg finanszírozásáról” és a „hazaárulásról” szóló feljelentések is szerepelnek. Egy évvel korábban kevesebb mint 2500 ilyen panasz volt.

Ilja Utekhin szociológus azt állítja, hogy több a „lejáratással” és a „hírhamisítással” kapcsolatos eset, de a teljes számot nehéz megállapítani:

„Nem tudjuk felmérni a jelenség nagyságrendjét, mert nincs képünk róla (és úgy tűnik, senkinek sincs). Csak azoknak a büntetőügyeknek a számát látjuk, amelyeket bizonyos cikkelyek alapján indítottak egy érintett állampolgár kérelme alapján. A „lejáratás” és a „hírhamisítás” cikkelyek alatt több ügy szerepel, ez bizonyos értelemben járvány.”

Alekszandra Arkhipova szociológus és antropológus párizsi előadása során bemutatta azokat az adatokat, amelyek szerint 2022 első 6 hónapjában 5372 adminisztratív ügyet indítottak „hírhamisítás” és a „lejáratás” miatt az orosz hadseregben. Ebből 476 ügyet feljelentések alapján nyitottak meg, ami az összes ügy mintegy 9%-a. Ez a szám 284 szóbeli kijelentésekkel kapcsolatos jegyzőkönyvet is tartalmaz, amelyek közül szinte mindegyik szintén feljelentések után indult. A „rágalmazás” és a „hírhamisítás” büntetőcikkek alapján legalább 249 ügyet indítottak ebben az időszakban, amelyek közül 17-et feljelentések alapján indítottak, ami körülbelül 7%-ot jelent. Ez azonban Arkhipova szerint egy alsó határ, mivel nem minden büntetőcikkelyre vonatkozó adat nyilvános, és közülük sok nem jelenik meg a bíróságok weboldalain.

A feljelentések motivációja széles skálán mozog, de a hivatásos feljelentők kiemelkednek az átlagos spiclik közül. Állandóan besúgó jelentéseket írnak, pénzt vagy más juttatást keresve. Lehetnek szabadúszó bűnüldözők vagy informátorok is. Az állam bátorítja a besúgást. Ennek ékes példája, hogy 2015-től a különleges szolgálatok titkos informátorai nyugdíjra voltak jogosultak. Úgy döntöttek, hogy a titkosszolgálatokkal való együttműködés időszakát bele kell számítani az ügynökök szolgálati idejébe, és a munkájukról szóló információkat át kell adni a Nyugdíjalapnak. Ez nagyon helyes, mert ily módon Putyin bukása után el lehet kapni majd az összes besúgót. De azért Oroszország az egyetlen állam a világon, ahol a névtelen feljelentés nyugdíjas állásnak számít.

Kszenyija Krotovát, aki 2022. február 24. és 2023. április 13. között 992 személyt köpött be, „hivatásos, nem fizetett informátornak nevezték”. Krotova azután vált ismertté, hogy feljelentett egy antropológust, Alexandra Arkhipovát. A feljelentő biztosítja, hogy tevékenységéért nem kap pénzt, jutalmat vagy „tetszésnyilvánítást like-ok és reposztok formájában”, érdeke „tisztán anyagi”, mert nem akarna jóvátételt fizetni Ukrajnának az adójából, ha Oroszország veszít. A feljelentéseket és panaszokat pedig a nagyapjától tanulta meg írni. Krotova esetével különben teljes írásban foglalkoztam korábban, itt olvasható.

A besúgók motivációja: „Megoldottam a problémámat”

Arkhipova szerint sok orosz „érzelmi haszonszerzés céljából” ír feljelentéseket. Például, amikor a feljelentést egy konfliktushelyzet kiszélesítéseként teszik, hogy megbüntessék az ellenfelüket. „Egy adott személyt akarnak megbántani egy adott pillanatban” – magyarázza. Ez történt Dmitrij Belouszov, egy szentpétervári amatőr régész esetében. A közösségi médiában összeveszett egy ismerősével, aki feljelentette őt. Belouszovot letartóztatták. A bíróság végül 5,5 év börtönbüntetésre ítélte, annak ellenére, hogy van egy speciális igényű fia, akinek a gondozásával töltötte ideje nagy részét.

A feljelentők másik motivációja a személyes haszonszerzés, amikor a besúgás a leszámolás eszközévé válik. Ez történt a 20 éves Daniil Kosztyugovval, akit szó szerint „lebuktattak” a szomszédai, mivel elégedetlenek voltak az esti hangoskodása miatt. A diák azt állítja, hogy csendben volt, és általában megpróbálta békésen megoldani a problémát, konkrétan szőnyeget fektetett le a lakásában, és további hangszigetelést akart biztosítani a padlón. De nem időben: a szomszédok feljelentést tettek „a hadsereg lejáratása miatt”. A rendőrség megtalálta az egyik háborúellenes posztját, és eljárást indított. Kosztyugov még a tárgyalás előtt sikerült elhagyja Oroszországot. A szomszédok, akik a feljelentést írták, azt mondták, hogy nem volt lelkiismeret-furdalásuk. „Megoldottam a problémámat” – mondta a lakása alatt elhelyezkekdő földszinti szomszédja.

A besúgók másik típusához azok az emberek tartoznak, akik saját erkölcsi felfogásuk alapján árulkodnak, és úgy vélik, hogy a közjóra és a közbiztonságra vigyáznak. Ezek azok az „éber polgárok”, akik megkeresik az ellenséget, és a besúgás segítségével próbálják semlegesíteni őt – mondja Arkhipova. Az ő értelmezésük szerint a „megbízhatatlan” embereket ellenségnek tekintik. Teljesen őszinte a vágyuk, hogy segítsenek az államnak, és az általuk kifogásolt kategóriákba tartozik a megjelenés, a kék-sárga ruházat, a háborúellenes írások és nyilatkozatok, valamint a pacifista jelvények feljelentésének oroszlánrésze.

Az egyik legabszurdabb eset az új-moszkvai Filimonki faluban lévő ötös számú neuropszichiátriai kórházban történt. Egy 39 éves ápolót, Alekszandrt azzal vádolták az ápoltak, hogy sárga-kék munkáskabátot viselt. A rendőrség a munkahelyén őrizetbe vette, és az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek „lejáratása” miatt közigazgatási szabálysértési feljelentést készített ellene.

A Hanti-Manysi Autonóm Körzetben az 1. számú iskola igazgatója feljelentést tett egy tanuló ellen, aki „az ukrán zászló színeire festett” copfban érkezett az osztályba. A lány fejére borotvált „jin-jang” jelet az ukrán Azov ezred szimbólumának látta, amit az igazgató a rendőrségen is bejelentett. Ugyanakkor a copfok nem sárga, hanem világoszöld színűek voltak – az iskolás lány focizik, és a színt azért választotta, hogy passzoljon a stoplis cipőjéhez. A nevelők a lány szüleihez fordultak, majd a nyomozók vették kézbe az ügyet. Még a fodrászt is ellenőrizték, aki a frizurát készítette a diáklánynak. A lány copfjait a feljelentés után azonnal kibontották. A feljelentés azonban nem csak egy család idegeit borzolta fel: ismeretlenek hívták telefonon az iskolát, terrortámadással fenyegetőztek, és az igazgató kirúgását követelték. A tanulókat evakuálni kellett. Néhány osztályt távoktatásra állítottak át. Bár a rendőrség azt mondta, hogy a lány és a szülei ellen nincs semmiféle vád, az igazgató nem volt hajlandó bocsánatot kérni a feljelentés miatt.

Egyes feljelentők nem annyira az „ellenséggel”, mint inkább a tevékenységének eredményével küzdenek. Ezek közé tartoznak az „ukrán zászló színeire” festett padok és járdaszegélyek, a cirill ábécé helyett latin betűs intézménynevek és más hasonló esetek miatti beadványok. Rosztov-na-Donuban a lakosok panaszai nyomán a sárga-kék újévi játszóvárat a rajta ábrázolt rajzfilm-figurákkal együtt kék-pirosra festették át. A városvezetés ezt „a létesítmény kiigazításának” nevezte.

Esszentuki városában egy férfi panaszt tett a rendőrségen a szivárványszínű köztéri padok miatt, amelyeket LMBT-propagandának tekintett. A Leningrádi Területen egy dácsatulajdonos panaszkodott a szomszédja sárga és kék tetőszerkezetére. Őt még az sem zavarta, hogy a tetőszerkezet zöld és a szürke volt. Belgorodban egy ház lakói feljelentették az udvarukon lévő sárga és kék szegélyköveket, mert az ott élő „hazafiaknak” nem tetszett a színösszetétel. (Ha már a színekről van szó, ide kívánkozik ellenkező előjellel Gheorghe Funar, a magyarfaló kolozsvári polgármester esete, aki uralma idején először csak a köztéri padokat pingáltatta a román trikolór piros-sárga-kék színeire, de aztán elkapta a lelkesedés meg a gépszíj, és Kolozsvár összes utcai szemétgyűjtőjét is ilyenre alakította át – meg sem fordult a fejében, hogy ő ezzel pont azt a zászlót gyalázta meg, amit állítólag imádott).

Néhány feljelentőt a kapzsiság is motivál. Ez az indíték válhat az egyik fő motívummá például Nyizsnyij Novgorod régióban, ahol a rendőrség 2000 rubel jutalmat vezetett be a bűncselekmények bejelentéséért.

A „bennfentesek” besúgása

A háborúpárti aktivisták és a Z-önkéntesek nemcsak a háború ellenzőit köpik be, hanem egymás között is így egyenlítik ki a számlát. Belgorodban egyszerre több botrány is volt az önkéntesek között: a különböző egyesületek tagjai, akik adományokért és felajánlásokért versengtek, és segélyt gyűjtöttek az orosz hadseregnek, elkezdték egymást besúgni.

2022 szeptemberében a Z-önkéntesek egy csoportja feljelentést írt az E Központnak és a városi ügyészségnek az orosz katonaságot segítő önkéntesről, Zsanna Baszanszkajáról. Azzal vádolták, hogy kapcsolatban áll Ukrajnával, csalárd módon használta fel az összegyűjtött pénzeszközöket, és „nem támogatta kellőképpen az orosz elnököt”. A belgorodi születésű Daniil Kalatura, művész és Alla Pugacsova-imitátor írt erről először az oldalán. Felvetette, hogy a nő „külföldi ügynök és az állam ellensége” lehet. A poszthoz fűzött kommentekben egy másik belgorodi önkéntes, Anasztaszija Zolotova a jelentések másolatait tette közzé, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy ő írta a feljelentést Zsannáról.

Zolotova megpróbálta hazaárulással vádolni Baszanszkaját, azt állítva, hogy „információval rendelkezik a katonai egységek helyéről a belgorodi régióban”. Emellett Baszanszkaja állítólag többször is felszólalt a háború ellen, és ezért valószínű, hogy külföldi ügynök lehet. A közösségi hálózatokban Zolotova arra figyelmeztetett, hogy mindazok, akik együttműködnek Zsannával, a bűntársai. Baszanszkaja úgy véli, hogy a feljelentés oka egyes önkéntes csoportok irigysége volt, amely azután tört ki, hogy egy orosz szövetségi csatorna interjút készített vele.

A feljelentések után számos segélycsatorna megtiltotta, hogy tagjai az orosz katonaságot lejárató dolgokat mondjanak. Az egyik vagy másik gyógyszer hiányát nagyon óvatosan és a védelmi minisztérium kritikája nélkül említik, holott épp ez a tárca nem tudta ellátni a katonákat mindennel, amire szükségük volt.

„Aggódó belgorodi lakosok” feljelentést írtak a ZOV önkéntes projektről, amely a „Regionális Taktikai Orvosi Akadémiával” együtt ingyenes sürgősségi egészségügyi tanfolyamokat szervezett Belgorodban. A rendőrség kiszállt egyenesen az órára, és azt mondta, hogy bejelentést kaptak, amelyben „valamilyen szektás szervezet” tevékenységének ellenőrzését kérik. A rendőrök felvették a látogatók személyi adatait, és a szervezőktől dokumentumokat kértek a rendezvény megtartásának engedélyezésére. A munkát félbe kellett szakítani, mivel a rendőrség büntetőeljárással fenyegetőzött engedély nélküli tömegrendezvény jogellenes megtartása miatt.

Feljelentést tettek Jurij Jevics katonai orvos, a donbásszi harci műveletek résztvevője ellen is, aki az egyik taktikai orvoslásról szóló előadása során kijelentette, hogy az orosz hadseregben rossz az orvosi képzés és akut gyógyszerhiány van. A rendezvényen jelen lévő biztonsági erők nyilatkozatot írtak, amelyben felszólították az orvost, hogy ellenőrizzék a hadsereggel kapcsolatos „álhírek” miatt. Igaz, hogy a Z-bloggerek, az úgynevezett haditudósítók (milbloggerek, voenkorok) és a különböző politikusok kiálltak Jevics mellett: Szergej Mironov, az Igazságos Oroszország párt vezetője arra buzdított, hogy „ne feledkezzünk meg a doktor érdemeiről”, Valerij Limarenko, Szahalin régió kormányzója úgy vélekedett, hogy elég egy „egyszerű figyelmeztetés”, Jurij Trutnyev, az elnök távol-keleti különmegbízottja pedig általánosságban kijelentette: Jevics „a mi oldalunkra, az orosz oldalra pozicionálja magát”, és ez egy nagyon fontos körülmény. Nem meglepő módon a Kalugai terület Kozelszkij kerületi bírósága ejtette a sebész ellen indított eljárást.

A főügyészség nem emelt vádat Andrej Norkin, az NTV csatorna Meszto Vsztrecsi (Találkozóhely) című televíziós műsorának házigazdája ellen. A szövetségi korrupcióellenes és biztonsági projekt vezetője, Vitalij Borogyin, aki arról ismert, hogy számos feljelentést tett olyan hírességek ellen, mint Lija Akhedzsakova, Alla Pugacsova, Valerij Meladze és mások, feljelentette őt. A „megabesúgó” közvetlenül az adásban összeveszett a műsorvezetővel, és elhagyta a műsort. Borogyin a trágár szavak használata miatt nemcsak Norkin, hanem az egész NTV ellen is eljárásra szólított fel.

A besúgás neurotikusokat szül

A besúgásokról szóló történetek arra ösztönzik az oroszokat, hogy folyamatosan gondoskodjanak az önkontrollról és óvintézkedéseket tegyenek. A potenciális veszéllyel való állandó foglalkozás annak a társadalmi átalakulásnak az egyik megnyilvánulása, amelyet a tömeges besúgások eredményeztek. Az okostelefonokhoz készült „kémelhárító fóliák” eladási számának növekedése is ezt igazolja, és egyben a lakosság neurotizálódását is bizonyítja. A mobiltelefon-kiegészítő boltok kiskereskedői szerint 2023 februárja óta az emberek egyre gyakrabban vásárolnak különleges védőfóliákat, hogy megakadályozzák, hogy a földalatti „éber polgárok” meglássák a képernyőt és besúgják őket. Az ilyen üveggel csak az láthatja az okostelefonon megjelenő képet, aki egyenesen maga elé tartja a készüléket.

„Régebben főleg iskolások vették, most már minden korosztály kérni kezdte” – osztotta meg a The Insiderrel az egyik üzlet tanácsadója. A megnövekedett kereslet okát nehéz pontosan meghatározni, de megjegyzi, hogy a kémelhárító fóliákat tavasszal, közvetlenül a feljelentési hullám után gyakrabban keresték.

Moszkvában hat mobiltelefon-kiegészítőket árusító kiskereskedelmi üzletben számoltak be az Insidernek a képernyővédő pajzsok értékesítésének növekedéséről. Azt, hogy mennyivel nőttek az eladások, nehéz megbecsülni – mondták beszélgetőpartnereik.

Ilja Utekhin szociológus szerint az orosz társadalomban végbemenő változások az oroszok több generációja számára újak:

„Elképesztő érzés belekerülni valamibe, ami a szovjet időkből ismerős: önkontroll, öncenzúra. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy fokozatosan nyerjük el a szabadságot – ahogy érünk és ahogy a szovjet rendszer összeomlik. Nem voltak fordított élményeink, hasonlóak az 1920-as évek folyamataihoz, amikor a hatóságok nyomása egyre erősödött, és a szabad véleménynyilvánítás rései egyre szűkebbek lettek.”

A szociológus szerint a társadalmi hozzáállásban már bekövetkezett egy változás, és a feljelentgetés ennek a változásnak a része. Szerinte a besúgás az ellenség és az „idegen ügynökök” paranoid keresésének egyenes következménye, a csavarok megszorításának és az agresszív állami propagandának egyenes következménye, amely harcra mozgósítja az állampolgárokat.

„Emiatt még nagyobb a félelem, az óvatosság, a frusztráció a kiszolgáltatott csoportok részéről, és a besúgástól való félelem lerombolja a normális emberi kötelékeket, a bizalmat, a „horizontális” kapcsolatokat. A besúgók iránti patologikus kereslet a korszak szembetűnő jellemzője; egy pillanatra reflektorfénybe kerülnek” – véli Utekhin.

Több lesz a társadalmilag elfogadott feljelentő

Szergej Lukasevszkij, a Szaharov Központ igazgatója meg van győződve arról, hogy a besúgás elharapózása a mai Oroszországban az állami politika egyenes következménye. Véleménye szerint a spicliskedés gyakorlata nem virágozhat normális helyzetben és társadalomban. Lukasevszkij biztos benne, hogy a hatóságok engedékenysége e gyakorlatban arra készteti a besúgásra hajlamos embereket, hogy aktívan így cselekedjenek:

„A jelenség alapja nem az oroszok tömeges besúgásra való különleges hajlama. Természetesen mindig vannak olyan emberek, akik hajlamosak az effajta „kreativitásra”, de ezt általában elfojtják. És amikor a rendszer olyan álláspontra helyezkedik, hogy hallgatólagosan jóváhagyja a besúgást azokkal szemben, akik nem értenek egyet a hivatalos politikával és „helytelenül” viselkednek, akkor azon a ponton a besúgók kezdik a hatalom részének érezni magukat, és egyre szemtelenebbek lesznek.”

Ahogy a katonai és az általános politikai helyzet romlik, az elnyomás fokozódásával párhuzamosan az esetek száma is nőni fog – javasolja Utekhin szociológus. Ugyanakkor a tömeges feljelentések nagy problémát jelentenek a hatóságok számára. Ezekkel a feljelentésekkel foglalkozni kell; cselekvést követelnek, még ha esetleg csak bürokratikusat is. Ez azt jelenti, hogy időbe telik, amiből a nyomozóknak és a rendőröknek a feljelentések nélkül is kevés van, véli a szakértő.

Ezek után mit lehet mondani? Azt, hogy nálunk, Magyarországon sem lenne más világ, ha egy háborús helyzet lehetővé tenné a politikai ellenvélemények hirdetésének büntetését? Azt, hogy elég ránézni a kommentekre szinte bármilyen írás alatt, hogy lássuk nyüzsögni azt az emberkategóriát, amelyik most még csak fenekedik, de ha módjában állna, büntetőtáborba juttatná akár évtizedekre is azokat, akikkel nem ért egyet?

A világért sem állítanék ilyent, ez ugyebár minálunk elképzelhetetlen. Sőt, a mi rendszerünk a legjobb, legdemokratikusabb és legszabadabb ezen a világon, mármint az orosz után.

Hogy nem hiszik?

Vigyázzanak, kérem, aki nem hiszi, annak utána járnak!

Szele Tamás