Bonyolult történet következik, ami arról szól, hogy miképpen avatkoznak bele az orosz szolgálatok a kisebb államok belpolitikájába, hogyan rángatnak dróton politikusokat, avatnak emlékműveket, mire használják időnként a hadisírok gondozását, egyszóval azt fogjuk előásni, ami senkinek sem kellemes, aki érintett az ilyen ügyekben.

Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy a történet alapját Panyi Szabolcs írása adja, ami két napja jelent meg a Vsquare-en, és tőle merítettem információkat a Ljubisin-üggyel kapcsolatban is. A két nappal ezelőtti írás komoly visszhangot váltott ki, nem csak a magyar, de a külföldi médiában is – szemlézték vagy másodközölték Hodorkovszkij Dossier Centerjétől kezdve az ukrán napilapokig és a nyugati sajtóig mindenhol. Van annak előnye, ha egy írás angolul is megjelenik, kérem. Én a Telexben figyeltem fel a történetre először, aztán persze sok helyen szembejött még.

Lényegében véve Anton Gorjev történetéről van szó, aki a 2010-es években volt orosz diplomata Magyarországon, 2019-ben áthelyezték Szlovákiába, ahonnan az ukrajnai invázió miatt 2022-ben kiutasították, bár ebben szerepet játszhatott az is, hogy fél évvel kiutasítása előtt ittasan balesetet okozott egy bevásárlóközpont parkolójában.

Mielőtt a viselt dolgaira térnénk, lássuk az előéletét. Anton Gorjev 1983-ban született a szaratovi régióban. A 2000-es évek elején lépett be az orosz hadseregbe, és 24 évesen a leendő kém a 49555-ös orosz katonai egység szakaszparancsnoka lett Juzsno-Szahalinszkban. Itt állomásozik a GRU 2357. különálló rádiófelderítő zászlóalja. Gorjevnek a bázis közvetlen közelében – a juzsno-szahalinszki Gvargyejszkaja utcában – volt bejelentett lakcíme. Gorjev felesége, Agnija egy moszkvai GRU-kollégiumban volt bejelentve.

2007 és 2013 között van egy lyuk, egy sötét folt Gorjev élettörténetében – nyílt források szerint akkoriban nem vett részt semmiben. Valószínűleg ekkor választották és képezték ki arra, hogy diplomáciai fedőnéven külföldi szolgálatot lásson el.

„Ahhoz, hogy a GRU tisztje külföldi missziókban (legálisan vagy illegálisan) szolgálhasson, a tiszteket a moszkvai Katonai Diplomáciai Akadémián képzik ki. Ez az akadémia olyan hallgatókat vonz, akikre az összes orosz fegyveres erőnél kereslet van” – mondta egy európai diplomáciai misszióban dolgozó forrás a VSquare-nek.

Elmondása szerint a GRU tisztjei, akik a leendő titkos diplomaták toborzásáért felelősek, a GRU katonai egységeiben keresik a legjobb jelölteket. Például a rádiófelderítő egységekben vagy a különleges erőknél.

Gorjev tehát 2012 májusában hivatalosan is az orosz külügyminisztérium állományába került. Az első említés arról, hogy emberünk diplomáciai szerepet tölt be – mint magyarországi orosz konzul – 2013 januárjából származik. A budapesti Hadtörténeti Múzeumban rendezett fotókiállítás egyik vendégeként mutatják be. Bár Gorjev budapesti diplomáciai akkreditációja kezdetének pontos időpontját nem ismerjük, a magyar külügyminisztérium diplomatákról vezetett adatbázisának korábbi változatai alapján nagy valószínűséggel 2012 márciusa után és 2013 januárja előtt érkezett.

De minden szakmát az alapoknál kell kezdeni. Mint a VSquare írja:

„Egy névtelensége megőrzése mellett nyilatkozó volt magyar kémelhárító tiszt tovább erősítette Gorjev GRU-s kötődését, és további részletekkel szolgált. A forrás elismerte, hogy Gorjev GRU-nak végzett kémtevékenységét a magyar katonai és polgári kémelhárítás egyaránt észlelte.

A budapesti nagykövetségen dolgozó sok GRU-tiszt társához hasonlóan Anton Gorjev is kisebb műveleti támogatói szerepkörben kezdte a 2010-es évek elején. Ahelyett, hogy maga kezelte volna az ügynököket, inkább a GRU rangidős ügynökeinek munkáját segítette

– mondta a volt magyar kémelhárító tiszt. Egyik tevékenysége közé tartozott a második világháborús szovjet katonai sírok karbantartása, ami a GRU tipikus feladata.”

Miért is? Azért, mert az ilyen tevékenységek sok külföldi utazással járnak, ami kiváló lehetőséget ad a GRU tisztjeinek arra, hogy ezzel párhuzamosan operatív támogató munkát végezzenek. Például felderíthetik a vidéket, erdőket járhatnak be, ahol alkalmas helyeket keresnek a rejtekhelyeknek, ahol a GRU ügynökei pénzt és információkat hagyhatnak vagy kaphatnak. Vagy biztonságos találkozási pontként szolgálhatnak a GRU-ügynökeinek. Sőt, a temetőket járva a GRU tisztjei nemcsak koszorúkat helyeznek el a szovjet katonák hantjain, hanem elhagyott sírokat is keresnek. A gondozatlan sírok biztos jelei annak, hogy az elhunytak hozzátartozói is halottak. Ami azt jelenti, hogy a nevüket felhasználva hamis dokumentumokat lehet készíteni – ezeket alkalmazzák a kémtevékenységben.

Rendben, de ez akkor is aprómunka, ha fontos, mármint a GRU-nak. Azonban budapesti emberünknek már 2015-ben elkezdett köze lenni a magyar politika radikális elemeihez. Lássuk, mit ír a Fejér Szövetség, egy Fejér megyei jobboldali politikai tömörülés honlapja egy akkori eseményről.

„A Magyar Békekör 2015. január 18-án értekezletet tartott az MVSZ Magyarok Házában, „Magyarország az európai békéért Merkellel és Putyinnal” címmel, amelyen szorgalmazták, hogy Magyarország vállaljon aktív közvetítő szerepet az ukrajnai konfliktus békés rendezésében, és felszólították a magyar kormányt, hogy nyíltan képviselje a Kárpátalján élő magyarok érdekeit. Az értekezleten a Magyarok Világszövetségét Bottyán Zoltán, a Kárpát-medencei Térség alelnöke képviselte, aki az alábbi képen Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum elnöke, és Takács Gábor, a Magyar Autonóm Néppárt elnöke társaságában látható (jobbról). Az értekezleten, amelyről a Hír tévé is felvételt készített, Oroszország budapesti nagykövetségét Anton Gorjev konzul képviselte.”

Hát, a Magyar Békekört saját meghatározása szerint:

„Simó Endre alapította 2014. elején azzal a céllal, hogy hangot adjon a magyar nép békeakaratának az ukrán válság közepette, szót emeljen a kárpátaljai magyarság autonóm jogaiért, az ellen, hogy Kijev ágyútöltelékként használja a magyar fiatalokat a kelet-ukrajnai orosz kisebbséggel szemben viselt háborújában. Civil diplomáciát folytatunk amerikai nehéz fegyverek és NATO haderő honi telepítése ellen, nehogy felvonulási tereppé változtassák és háborúba keverjék hazánkat Oroszország ellen. A Békekör meggyőződése szerint a népvándorlást csak kiváltó okainak megszüntetésével lehet feltartóztatni: a háborúk befejezésével, és a megélhetés biztosításával a kivándorlók szülőföldjén. Ennek alapvető feltétele a terrorszervezetek felgöngyölítése a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, és a nem terrorista ellenzék integrálása a hatalom gyakorlásába.”

Az orosz nehéz fegyverek ellen valahogy semmi kifogásuk, azokat nyugodtan lehet telepíteni bárhová, főleg, mert olyan szép virágnevük van, mint például Akacija. Maga a társaság baloldalinak és oroszbarátnak tekinti magát, ami után csak annyit kérdeznék, hogy Putyin mióta baloldali, de inkább meg se kérdem, mert nem volna értelme. Hogy aztán a baloldali-internacionalista szervezet hogyan került egy platformra a hangosan jobboldali Magyarok Világszövetségével? Körülbelül úgy, ahogy még korábban, 2006-ban a Thürmer-féle (azóta már Nemzeti) Munkáspárt a hardcore neonáci Magyar Nemzeti Arcvonallal. Különben is, erre csak Moszkvában tudják a választ. Szerintem, bár ez magánvélemény, könyvelési okokból: ne kelljen annyi fizetési listát fenntartani egyszerre. Mindenesetre a Békekör vatnik álpacifizmusa nem 2022-ben kezdődött, hanem már nyolc évvel korábban, és láthatjuk: Gorjev költötte ki őket a tojásból.

Aki akkortájt meglehetősen aktív volt, de elő is léptették. Míg az ukránellenes összejövetelről szóló jelentésben még konzuli beosztása szerepel, néhány hónappal később, 2015 áprilisában Gorjev neve mellett már új titulus szerepelt: másodtitkár és az orosz nagykövetség konzuli osztályának vezetője. Ekkor meghívott előadója volt egy rendezvénynek, amely a magyar diákok külföldi tanulmányi lehetőségeiről szólt az orosz egyetemeken. A 2010-es évek közepén nemcsak a külügyminisztérium, hanem az orosz oktatási minisztérium is foglalkoztatta időnként hivatalosan Gorjevet.

2015. április 30-án, amikor a hírhedt orosz „Éjszakai Farkasok” motoros klub (akikról épp tegnap írtam) Magyarországra látogatott, Gorjev ismét sokat dolgozott. „A magyarországi orosz nagykövetség mindenben segített nekünk, ami az ottani gyűlés megszervezésével kapcsolatos” – idézte a VSquare az Éjszakai Farkasok egyik tagját. A beszámoló szerint az orosz nagykövetség munkatársai nemcsak segítettek a szervezésben, hanem részt is vettek – Gorjevet is beleértve – a Putyin-párti Éjszakai Farkasok koszorúzási ünnepségén egy budapesti temetőben. A mintegy ötezer szovjet katona helyi emlékművét Vlagyimir Putyin 2015. februári budapesti látogatása során nyitotta meg.

Egy évvel később, 2016. április 12-én Gorjev újabb nyilvános szereplést vállalt. Meghívták egy kisebb ünnepségre a dél-magyarországi Ásotthalom községben, ahol Oroszországot dicsőítő beszédek közepette lelepleztek egy obeliszket Jurij Gagarin szovjet űrhajós tiszteletére. A falut Toroczkai László polgármester vezette, aki akkor a szélsőjobboldali és oroszbarát Jobbik párt alelnöke volt, jelenleg pedig a még radikálisabb Mi Hazánk (Mi Hazánk) párt elnöke.

Toroczkait nem kell bemutatni senkinek, és az sem hat a meglepetés erejével, hogy feliratkozott arra a bizonyos moszkvai fizetési listára, melyen még annyi, de annyi illusztris magyar név szerepel... de haladjunk, mert még izgalmas pillanatok várnak ránk.

Most következik ugyanis a Ljubisin- és a Győrkös-ügy, melyek időben szinte párhuzamosan futottak egymás mellett. A VSquare anyaga Győrköst nem említi, de szerintem nagyon sok köze lehetett a rendőrgyilkosnak a konzulhoz, majd mutatom is, hogy miért – a Ljubisinokkal viszont annál többet foglalkozik Panyi Szabolcs, joggal, hiszen neki köszönhettük annak idején a történet felgöngyölítését. Ők – apa és fia – elég csúnya fegyverkereskedelmi ügyletbe keveredtek, de kezdjük a történetet az elején.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis magyar vadászbolt Pilisvörösváron. Ezt még 2011-ben vette meg bizonyos Gyarmati András Tamás, aki angliai tanulmányokból hazatérve fogott vállalkozásba. Át is nevezte később Pilis Defence Systemsnek, és mivel szerette a sok pénzt, nem sörétes puskákkal kereskedett, hanem felvásárolta pár millió forintért a Honvédség föld-levegő valamint levegő-föld rakétáit és lokátorait, igaz, ezt még 2015-ben tette, és a céget akkor még Pilis Vadászbolt Kft-nek hívták. Hogy rakétával, sejehaj, rakétával nem vadászunk szalonkát? Az kit érdekel? Az a lényeg, hogy a magyar törvények szerint a nemzetközi fegyverkereskedelemhez egészen pontosan ugyanolyan iratok és engedélyek kellenek, mint egy vadászbolt üzemeltetéséhez.

Csakhogy volt ám a PDS-nek egy másik ügyvezető igazgatója is, Vlagyimir Vlagyimirovics Ljubisin. Aki édesapjával együtt egyre több üzletet közvetített a cégnek, mígnem az ifjabb Ljubisinból társügyvezető nem lett. Hozzá fordult egy mexikói drogkartell, hogy szerezzen nekik fegyvereket, főként az amerikai drogellenes szervek harci helikopterei ellen használhatókat. Abban egyeztek meg, hogy a drogkartell az első szállítmányért, a szervezésért és a logisztikai költségekért másfél millió dollár (közel 400 millió forint) előleget fizet a magyar cégnek. Az első tervezett konténer különböző típusú géppuskákból, valamint teherautóplatóra felszerelhető légvédelmi gépágyúkból állt volna. Ezen kívül Ljubisin vállalta azt is, hogy a PDS előrendel a kartell számára kétezer kézigránátot, ötszáz gránátvetőt és harminc Dragunov mesterlövészpuskát, ha erre igényt tartanak a vevők.

Ekkor érkezett meg a TEK, 2016. november 9-én, és letartóztatták a Ljubisinokat, ugyanis kiderült, hogy az üzlet csapda volt: a „kartell emberei” nem bűnözők voltak, hanem az amerikai DEA csapatához tartoztak. Meg akartak előzni egy esetleges valódi fegyverüzletet, kiadták magukat maffiózónak, így Ljubisinék végig titkosügynökökkel tárgyaltak. A tárgyalások menetét ügyesen úgy alakították, hogy megtudják, Ljubisinék meddig hajlandóak elmenni – és közben újabb és újabb bűncselekményekre vették rá őket, miközben a kezdetektől rögzítettek minden kommunikációt.

Rendben, a fegyvernepperek rács mögött, az Egyesült Államok a kiadatásukat kéri – ki is adták őket. Csak éppen – itt kapott komoly szerepet Gorjev – az Oroszországi Föderációnak! Addig kilincselt a konzul, míg elérte, hogy egy koholt, antedatált vádirat alapján Moszkvának adják ki őket. Nem tudok ellenállni, idézem a cselekmény leírását az orosz iratból (a Direkt36 nyomán):

„Ljubisinék és más meg nem határozható személyek, meg nem határozható helyen meg nem határozható időben törvénytelenül szert tettek meg nem határozható típusú lőfegyverekre, azok kiemelkedő részeire és töltényeire...”

Ez aztán vagy valami volt, vagy ment valahová. Mindenesetre kiadták őket, és a Baszmamnnaja kerületi bíróság bizonyos idő elteltével (és valószínűleg bizonyos, meglehetősen jelentős összeg átutalása után a megfelelő helyre) az összes vádpont alól felmentette a Ljubisinokat. De ha az Egyesült Államoknak adják ki őket, most is ülnének, és ez eltartana még pár évtizedig. A szabadságukat tényleg Gorjevnek köszönhetik.

Aki akkortájt igen elfoglalt lehetett. Lássuk csak: a Ljubisinokat 2016. november 9-én tartóztatták le, a bőnyi rendőrgyilkosság pedig ugyanazon év október 26-án. Nagyon leegyszerűsítve arról volt szó, hogy Győrkös István hungarista politikus rálőtt a házkutatás céljából a házához érkező rendőrökre, és megölte Pálvölgyi Péter (1970–2016) rendőr őrnagyot. Győrkösnek volt némi oka a zaklatottságra, ugyanis a házában később vadonatúj, orosz gyártmányú fegyvereket, köztük puskát, pisztolyt és távcsővel felszerelt gépkarabélyt is találtak a nyomozók. Lévén, hogy Győrkös volt a Magyar Nemzeti Arcvonal egyik ágának a vezetője, a szervezet tagjainál országszerte beindultak a házkutatások, komoly eredménnyel. A 444 szerint:

„Összesen 17 embert gyanúsítottak meg, és közösség tagja elleni erőszak előkészülete, illetve lőfegyverrel, lőszerrel, robbanóanyaggal visszaélés miatt javasolnak vádemelést az ügyészségnek. A nyomozás alatt mintegy ötven helyszínen tartottak házkutatást, bűnügyi szemlét, találtak több mint száz fegyvert – köztük sorozatlövő karabélyokat, pisztolyokat – több mint 18 ezer lőszert, csaknem egykilónyi robbanóanyagot és hat kilogramm lőport. A lefoglalt fegyverek között volt 17 db maroklőfegyver, öt db golyós lőfegyver, egy db sörétes puska, 18 db gépkarabély, két db hadipuska, két db gépágyú, hat db kézigránát, egy db füstgránát, hét db aknavető gránát, továbbá egy db RPG gránátvető. A fegyverek többsége földbe ásott hordókból, zsákokból, illetőleg fegyverek és lőszerek tárolására speciálisan kialakított PVC csövekből kerültek elő.”

Kisebb harmadik világbéli államokban ez elég egy puccshoz is, márpedig nagyok mi sem vagyunk, és egyre közelebb érünk a harmadik világhoz... sőt, az akkori Index szerint:

„Az orosz katonai hírszerzés, a GRU (Glavnoje Razvedivatyelnoje Upravlenyije) emberei kapcsolatban álltak a Győrkös István vezette Magyar Nemzeti Arcvonallal, az MNA-val – értesülésünket több, egymástól független biztonsági forrás is megerősítette az Indexnek. Úgy tudjuk, korábban orosz diplomaták is részt vettek a Győrkös-féle csapat airsoftos gyakorlatozásaiban, amiről a hazai titkosszolgálatoknak, köztük a katonai elhárításnak is tudomása volt.”

Annyi még kiderült a későbbiekben, hogy ezek az airsoftos gyakorlatozások évente ötször zajlottak, rendszeresen, tehát nem egy alkalmi sporteseményről volt szó.

Akkor lássuk csak... október 26-án a lebukástól rettegő Győrkös lelövi Pálvölgyi őrnagyot. Győrkös jó viszonyban lehetett Gorjevvel, akit alapvetően a GRU álcázott konzulnak, de lévén magyar állampolgár, semmiképpen sem számíthatott olyanfajta segítségre tőle, mint a pár nappal később letartóztatott Ljubisinok, ő volt a „hasznos idióta”, akit az oroszok a sorsára hagytak. De honnan származott az arzenálja?

Nos, akihez olyan GRU-sok járnak airsoftozni, akik egyébként fegyverkereskedőkkel állnak kapcsolatban, talán nem jön zavarba, ha be akar szerezni egy kisebb idegenlégióra elegendő parittyát. Röviden, pontosan: Győrkös Gorjev közvetítésével kaphatta a fegyvereket, amikkel ellátta a szélsőjobboldali szervezetét, és valószínűleg a Ljubisinoktól, mert ők foglalkoztak ilyen tételben és pont ezekkel az eszközökkel.

Gorjev különben még évekig konzulkodott Magyarországon, azt sem tudjuk, 2019-ben miért helyezték át Szlovákiába.

Láthatjuk azonban, milyen oroszbarát szervezeti hálót sikerült kiépítenie annak idején Magyarországon, amelynek szálai egyrészt máig kitartanak, másrészt a magyar társadalom legaljától a csúcsaiig, sőt, a szélsőbaltól a szélsőjobbig érnek el. Minden madárpók büszke volna rá.

Ne feledjük: az itt felsorolt események még mind a „boldog békeidőkben” történtek, amikor a mai helyzethez képest sokkal enyhébbek voltak a harcok is, de a nemzetközi helyzet sem volt ennyire kritikusan feszült. Ha akkor ilyesmik folytak, képzelhető, mi zajlik most.

Inkább ne legyenek rá kíváncsiak.

Szele Tamás