Mai tudósításom rendhagyó, ugyanis egy nagy horderejű, de még meg nem történt eseményről számolok be. A közelgő, három napos nonstop kormányülésről van szó, melynek részleteit egy kölcsönkapott kristálygömb segítségével fürkésztem ki, amennyiben ezek eltérnének attól, ami valójában el fog hangzani, arról a kristálygömb tehet, nem én. Figyelem: az írás minden szava fiktív, ez egy paródia!

A tanácskozást a kormánykörökben közkedvelt, balatoni „Zsiványtanya” üdülőben rendezik majd, szóba kerül ugyan helyszínként a „Tündérország” villa is, de végül Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter ezt az épületet találta biztonságosnak és komfortjában, sőt, hangulatában a helyzethez illőnek. Mint ismeretes, a kormányülésen a vilniusi NATO-csúcs eseményeiről, következményeiről, a svéd NATO-csatlakozási folyamat állapotáról, az EU költségvetésének kérdéseiről és a Magyarország által hiányolt uniós forrásokról lesz szó. Jó eséllyel ma, tehát szerda este kezdődik, így péntekre véget is érhet. Akkor lássuk az eljövendő felszólalásokat.

Orbán Viktor: Hölgyeim és uraim... jobban mondva, mivel a kormányban ez idő szerint nincsenek hölgyek, uraim, kedves barátaim és Petike! Ismertetném a Vilniusban előállt váratlan diplomáciai helyzetet, melynek megoldását Szijjártó úrtól várom, éspedig minden késedelem nélkül, itt és most.

Villámcsapásként érte a magyar külpolitikát a hír, mely szerint Recep Tayyip Erdogan török elnök, hazánk nagy barátja először Törökország uniós csatlakozását tette Svédország NATO-csatlakozásának alapfeltételévé, aztán pár óra múlva minden kikötés nélkül beleegyezett a csatlakozásba. Nem kell mondanom, hogy Magyarország mindig is kiállt emellett, amint vitézül kiálltunk a baráti Törökország mellett is, mellyel kötött testvériségünk örök és megbonthatatlan, kötelez minket a hősi, közös múlt is arra, hogy az oldalukra álljunk.

Lázár János: És szövetségi tagságunk mire kötelez minket?

Orbán Viktor: Arra, hogy Svédországot támogassuk, de mivel már Törökország is támogatja, ez nem jelent gondot, különben is, szövetségi rendszerünk aránytalanul újabb a mohácsi csata dicső napjainál, mikor a baráti török segítség útján sikerült visszavernünk a hazánkra törő svéd hordákat. Ezt sosem feledhetjük! Azonban kissé kényes helyzetbe került a kormány, egyes korábbi, félreérthető megnyilvánulásaink miatt. Úgy külföldön, mint belföldön veszíthetünk tekintélyünkből, súlyunkból, és ezt nem engedhetjük meg magunknak. Felszólítom tehát külügyminiszter urat, hogy vázolja az általa javasolt intézkedéseket! Petike, tiéd a szó.

Szijjártó Péter: Kétségtelen, hogy ellentmondásosnak tűnhet a helyzet mindazok számára, akiket megtéveszt a dollárbaloldal álságos logikája, miszerint egészen mostanáig elleneztük a svéd csatlakozást, most viszont támogatjuk.

Orbán Viktor: Petike, egymás között vagyunk, hagyd a rizsát.

Szijjártó Péter: Rendben. Szóval, Erdogan padisah, nemzetünk nagy barátja alaposan bolonddá tett minket. Kövér László maga ígérte meg, hogy „nem mi leszünk az utolsók, akik beleegyezünk Svédország belépésébe”, aztán most, hogy Törökország leugrott a mozgó villamosról, mégis egyedül robogunk rajta. Erdogan indokairól semmit sem tudunk, de valami nagyot és szépet fog kapni, ha így megjuhászodott, és egy mondattal lerombolta egy év összehangolt diplomáciai aknamunkáját, melyben – gondolok itt a Korán-égetésekre – nem kis szerepet játszottak a baráti Oroszország tapasztalt titkosszolgálatai is. Mindenesetre ha nem akarunk utolsók maradni, azt javaslom, itt és most, helyben szavazzuk meg a támogatásunkat, melyet az Országgyűlés utólag elfogadhat, mindenesetre most a gyorsaság a legfontosabb.

Orbán Viktor: Helyes, szavazzunk. Ki támogatja Svédország felvételét? (Minden kar a magasba lendül). Rendben, megszavaztuk. De hogyan nyerjük vissza tekintélyünket, súlyunkat az európai politikában?

Szijjártó Péter: Miniszterelnök úr, Magyarország jövendő uniós politikáját a „János vitéz”-programban szeretném összefoglalni.

Orbán Viktor: Milyen programban?

Szijjártó Péter: „János vitéz”. Abból indultam ki, hogy ha nem akarjuk, miszerint ez az ellentmondás kudarcként jelenjen meg az európai és hazai köztudatban, gyorsan fel kell mutatnunk valamiféle látványos eredményt. Megvizsgálván Európa geopolitikai viszonyait a „János vitéz” című, 1973-as animációs dokumentumfilm alapján, arra jutottam, hogy tekintve Olaszország ukránbarát beállítottságát és a Franciaországban dúló zavargásokat, a leghelyesebben azt tennénk, ha könnyűlovassági alakulatok intervenciója útján segédkeznénk a francia viszonyok pacifikálásában. A magyar békefenntartó hadtestet Kukoricza János ezredes vezetné, siker esetén javaslom előléptetését is.

Orbán Viktor: Egy pillanat. Hány éves ez a Kukoricza János?

Szijjártó Péter: Bocsánat, meg kell néznem a jegyzeteimben... 178 esztendős.

Orbán Viktor: Akkor valamivel idősebb 45 évnél, biztos, hogy ő a mi emberünk?

Szijjártó Péter: Biztos, miniszterelnök úr, az ő esetében el kell tekintenünk a frissen bevezetett korkövetelményektől. Nélküle nem megy, ő a kulcsfigura.

Orbán Viktor: Meglátjuk. Folytassa!

Szijjártó Péter: Nos, az expedíciós hadtest szembesülni fog némely viszontagságokkal, de ezek csak növelni fogják népszerűségét. Biztos tudomásunk van arról, hogy így, júliusban az ukránbarát Meloni-kormány szándékosan nem gondoskodott az ország jégtelenítéséről. Ez különösen komoly logisztikai problémát vet fel. Mint Romhányi József* megjegyzi a dokumentumfilmben:

„Zord talján hegyen-völgyön rozmaringfa erdők

Sűrű havat hoznak nagy fekete felhők

Taljánország mind csupa jégvirág

Vége sosincs itt a télnek

Majdhogy meg nem fagy a lélek”

Orbán Viktor: Pisában nem ezt tapasztaltam.

Szijjártó Péter: Folytatnám az útitervet: miután alakulataink sikeresen átkeltek Itália északi részén, Tatarsztánon, Mongólián és Indián keresztül közelítik meg Franciaországot.

Orbán Viktor: Tessék?

Szijjártó Péter: Ezt írja le a dokumentumfilm, mint leggyorsabb megközelítési lehetőséget. Itt igénybe kellett vennem Petőfi Sándor geopolitikai elemzésének adatait is, melyekben figyelmeztet, hogy Tatarsztán lakossága ellenségesen viszonyulhat katonai jelenlétünkhöz és katonáinkat állítólag proteinforrásnak tekinti. Az természetesen nem igaz, hogy az Oroszországi Föderáció ezen tagállamának polgárai kannibálok volnának, mindenesetre jobb, ha igénybe vesszük a Petőfi által javasolt megoldást és elfogadjuk a baráti szerecsen király közvetítését.

Orbán Viktor: Nekünk barátunk a szerecsen király?

Szijjártó Péter: A dokumentáció azt mondja:

„Ez a magyaroknak mindjárt pártját fogta,
Mert Magyarországot egyszer beutazta,
S ekkor Magyarország jámbor lelkü népe
Igen becsületes módon bánt ővéle.

El sem feledte ezt a szerecsen király:
Azért a magyarok védelmére kiáll,
S a tatár császárral, kivel jóbarát volt,
Kiengesztelésűl ily szavakat váltott:

„Kedves jóbarátom, ne bántsd e sereget,
Legkisebbet sem fog ez ártani neked,
Igen jól ismerem én a magyar népet,
Kedvemért bocsásd át országodon őket.”

„A kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem.”
Szólt kibékülve a tatár fejedelem,
De még meg is írta az úti levelet,
Hogy senki se bántsa a magyar sereget.

Az igaz, hogy nem is lett semmi bántása,
De mégis örűlt, hogy elért a határra,
Hogyne örűlt volna? ez a szegény vidék
Egyebet se’ terem: medvehúst meg fügét.”

Innentől már csak egy komolyabb földrajzi nehézség áll legényeink előtt: a Himalája. Petőfi leírása alapján tudjuk, hogy Franciaország és India határos, de köztük az út nem nagyon mulatságos. A transzhimalájai dombságtól kezdődően ellátási gondokkal is szembe kell nézniük, ám a megfelelő alkalmazkodóképesség mindig sajátja volt a magyar honvédnek.

„Enni nem ettek mást, mint levegőeget;
Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet.
Hanem még italhoz is furcsán jutottak:
Ha szomjaztak, vizet felhőből facsartak.”

Viszont – visszatérve Romhányi frissebb leírására és azt kissé modernizálva így végre megérkeznek Franciaországba. Régen vár rájuk Le Pen, meg a lánya. Rontott-bontott, dúlt a gaz török ott. Bujkált szabadulást várva felség uram, meg a lánya.

Orbán Viktor: Törökök dúltak? Ők a barátaink... bár a mostani válságba is miattuk kerültünk.

Szijjártó Péter: Nos, nem egészen törökök, sőt, egyáltalán nem azok, de a belföldi kommunikáció számára ez is jó lesz, aztán ha majd Le Pen vagy a lánya ül a trónon, mondhatunk bármit, úgyis igazunk lesz. Így viszont több, mint középhatalmi szintre emelkedünk katonai szempontból az uniós térben és senki sem fogja emlegetni a kellemetlen svéd incidenst. A legfontosabb természetesen a kommunikáció, a propaganda, anélkül semmire sem megyünk, a katonai szempontok szokás szerint másodlagosak. És ajánlatos, hogy a hadtestet Kukoricza ezredes vezesse, az ő jól csengő neve a siker záloga. Ezredes úr: vállalja?

Kukoricza János: Külügyminiszter úr, tapasztalataim alapján, ezzel az útvonallal, állománnyal és ellátással nem vállalhatom, ez képtelenség.

Orbán Viktor: Kukoricza Jancsi, bánod netalán hogy katonának beálltál? Bátor huszár így ül a lován? Közlegénynek is beválnál, ha lefokoznak!

Kukoricza János: De hiszen ez az útvonalterv egy gyermekmesén alapul!

Orbán Viktor: A költségvetésünk és a státusztörvény is, mindkettőt Andersen alapján állítottuk össze.

Szijjártó Péter: Ezredes úr, tavaly magam is bejártam az említett országokat és tanúsíthatom, hogy ez az útvonal bejárható.

Kukoricza János: Repülőgéppel. De lóháton nem.

Orbán Viktor: Ezredes úr, ön méltatlannak bizonyult bizalmunkra, elbocsátjuk a Honvédség kötelékéből, nyugellátását megvonjuk és megtiltjuk önnek, hogy következő hadi vállalkozásunkról, Tündérország megtámadásáról bármit is nyilatkozzon.

Szijjártó Péter: Megtámadjuk Tündérországot?

Orbán Viktor: De meg ám. Én is olvastam Petőfit:

„A tündérgyerekek ott szivárványt fonnak
Szemsugarából a tündérleányoknak;
Mikor a szivárványt jó hosszúra fonták,
Ékesítik vele a felhős ég boltját.”

Kormány (kórusban): Szi-vár-ványt? Halál rájuk, huj-huj-hajrá!

Orbán Viktor: A franciaországi hadjáratot pedig Németh Szilárd fogja vezetni.

Szijjjártó Péter: De honnan szerzünk neki megfelelő lovat?

Orbán Viktor: Az Állatkertből. Vízilovat, az elbírja.

Itt akadozni kezdett a kristálygömb képe, majd teljesen meg is szakadt, tehát vagy így lesz, vagy sem, három nap múlva okosabbak leszünk.

De nem csodálnám, ha még ez a jóslat is beválna.

*Megjegyzés: a rajzfilmet valóban Petőfi verses meseregénye alapján készítették, ám a benne elhangzó dalszövegeket Romhányi József írta.

Szele Tamás