Az orosz hadseregen belül egyre növekszik az elégedetlenség, és néhány napja majdnem megismétlődött a Wagner-zendülés, bár Popov vezérőrnagy esetében nem beszélhetünk fegyveres lázadásról – odáig nem fajult a helyzet – ám az eset jól mutatja az Ukrajnában harcoló orosz erők morális válsághelyzetét és hadvezetésük kritikus hibáit.

Előre szólok: hosszú és bonyolult írás következik, aminek ráadásul nincs is egyértelmű tanulsága, hiszen, mint majd látni fogjuk, Popov vezérőrnagy viselkedése többféle indokkal is magyarázható, és valószínűleg mindegyiknek volt része abban, hogy tiltakozást nyújtott be a védelmi minisztériumnak, melynek következtében elmozdították pozíciójából. Az eset elemzésében használt forrásaimról annyit kell megjegyeznem, hogy az ISW tegnapi jelentése és a Mediazona mai elemzése bizonyult a leginformatívabbnak, tehát ezeket használtam. A magyar sajtó az esetről egyébként nem adott komoly áttekintést, amelyik orgánum megemlítette – többnyire röviden –, az is általában a saját szempontjai alapján értelmezte, bár nagyon sokrétű jelenséggel állunk szemben. Az elemzés során a saját megjegyzéseimet kurzívan szúrom közbe, hogy ne lehessen őket összetéveszteni a szikár tényekkel.

Akkor lássuk, mi is történt Popov vezérőrnaggyal.

Ivan Popov vezérőrnagy, az 58. Összfegyvernemi Hadsereg (CAA) egykori parancsnoka egy kiszivárgott hangfelvételen azt állította, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter elbocsátotta őt, mert a nyugati Zaporizzsjai Terület frontvonalán fennálló problémákkal kapcsolatos állandósult sérelmeit a magas rangú parancsnokok előtt kifejtette. Az orosz Állami Duma képviselője és a Déli Katonai Körzet (SMD) korábbi parancsnokhelyettese, Andrej Guruljev altábornagy július 12-én szivárogtatta ki Popov hangüzenetét, amelyben Popov azt állította, hogy az orosz hadvezetés elbocsátotta őt, mert sérelmeit fejezte ki az orosz erők támogatásának hiánya miatt, és Denisz Ljamin altábornaggyal váltotta le. Popov azt állította, hogy az orosz parancsnokság „legmagasabb szintjén” fejezte ki aggodalmait az orosz ütegelhárítási képességek hiánya, a tüzérségi felderítő állomások hiánya, az ukrán tüzérségi tűz okozta jelentős orosz veszteségek és más problémák miatt. Popov azt állította, hogy Sojgu azért rúgta ki, mert az orosz hadseregben felmerülő különböző problémák őszinte hangoztatása veszélyeztette az orosz parancsnokságot. Popov azt állította, hogy a „gyáva némaság helyett” inkább „halott bajtársai helyett is a nevükön nevezte a dolgokat” Orosz források korábban azt állították, hogy az orosz vezérkari főnök, Valerij Geraszimov hadseregtábornok elbocsátotta Popovot, mert aggodalmát fejezte ki a nyugati Zaporizzsjai Területen az ukrán ellentámadó műveletek közepette a csapatváltások szükségességével kapcsolatban.

Ezen az alapon tehát Popov egy felelős főtiszt, aki síkra szállt embereiért és a legnemesebb indokok vezérelték.

Csakhogy Popov nagy valószínűséggel tisztában volt azzal, hogy üzenetének legalább egy címzettje az 58. CAA veterán közösségéből ki fogja szivárogtatni a hangfelvételt. Popov a beszámolók szerint a felvételt különböző érdekeltek, köztük az 58. CAA parancsnokai, személyzete és veteránjai között terjesztette. Guruljev, az 58. CAA volt vezérkari főnöke július 12-én tette közzé a felvételt a Telegram-csatornáján, ami után az orosz ultranacionalista közösség néhány prominens hangja bírálta Guruljevet, amiért megsértettea magánbeszélgetés szentségét. Azzal vádolták Guruljevet, hogy azért szivárogtatta ki a hangfelvételt, hogy átpolitizálja a helyzetet és erősítse saját nyilvános népszerűségét. Popov választása, hogy a hanganyagot az orosz veterán közösségen belül terjeszti, arra utal, hogy valószínűleg nem hivatalos vagy nem biztonságos csatornákat használt az üzenet terjesztéséhez, és hogy valószínűleg tisztában volt azzal a kockázattal, hogy ilyen csatornákat használ egy feltételezhetően korlátozott közönség eléréséhez. Popovnak lehet, hogy az volt a szándéka, hogy egyes címzettek kiszivárogtassák a hanganyagot. Guruljev az orosz veteránközösség egyik hangadója, aki korábban már kritizálta az orosz hadügyminisztérium hadvezetését, így valószínűleg egy ilyen felvételt nem biztonságos csatornáról terjesztett volna. Egy milblogger azt állította, hogy Popov szándékosan adta ki a hangfelvételt, hogy demonstrálja: nem fél az orosz katonai vezetés haragjától. Egy orosz forrás a felvétel kiszivárgását megelőzően, július 11-én nyilvánosságra hozta Popov sérelmeit és elbocsátásáról szóló jelentéseket, ami arra utalhat, hogy Popov koordinálhatta a július 12-i kiszivárogtatás időzítését.

Guruljevről azonban nem árt tudnunk, hogy két dologról nevezetes: egyrészt arról, hogy tavaly szeptemberben ő volt az a képviselő, aki az Állami Dumában teljesen komolyan felvetette stratégiai nukleáris fegyverek bevetését Németország és az Egyesült Királyság ellen, ugyanakkor ő az, aki egy katonai ellátási bizottság vezetőjeként tavaly decemberben rájött, hogy a raktárakból eltűnt másfél millió egyenruha, és máig keresi őket minden eredmény nélkül – szóval amolyan oroszos, erősen ellentmondásos egyéniség.

Popov a felvételen „Szpartak”-ként – régi hívójelével – hivatkozott magára, beosztottjait pedig „gladiátoroknak” nevezte, valószínűleg szándékosan a római rabszolgalázadás vezetőjének, Spartacusnak az emlékét idézve. Popov talán arra használta ezt az összehasonlítást, hogy hangsúlyozza, hogy saját magát elkülöníti az alkalmatlan és aktívan kártékony orosz katonai parancsnokságtól. Popov azt állította, hogy Oroszország „legmagasabb rangú katonai parancsnoka” (valószínűleg Geraszimovra utalva) hátba döfi az orosz erőket, miközben azok a frontvonalon védekeznek az ukrán ellentámadás ellen, és úgy festette le magát, mint aki erkölcsileg köteles felvetni aggodalmait az orosz katonai vezetésnek. Az, hogy Popov saját magát – szándékosan vagy akaratlanul – a védelmi minisztériummal szemben sérelmeket megfogalmazó lázadás vezetőjeként ábrázolta, feltűnően emlékeztet a Wagner-csoport finanszírozójának, Jevgenyij Prigozsinnak az önképére és retorikájára a június 24-i fegyveres felkelés előtt és alatt. Popovnak azonban nincs ismert kapcsolata a Wagnerrel vagy Prigozsinnal.

Popov valószínűleg megpróbált a Kremlhez folyamodni, hogy részben vagy teljesen megfossza Geraszimovot az ukrajnai műveletek feletti parancsnokságtól. Popov jelzései, miszerint az általa ellenzett műveleti döntésekért a legfelsőbb orosz parancsnokság volt felelős, valamint a Déli Katonai Körzet (SMD) parancsnokának, Szergej Kuzovlev vezérezredesnek a vitától való távolmaradása arra utalhat, hogy Geraszimov aktívabb szerepet játszik a nyugati Zaporizzsjai Területen zajló műveletek felügyeletében. Orosz források azt feltételezik, hogy az Orosz Légideszant Erők (VDV) parancsnoka és a pletykák szerint Mihail Teplinszkij vezérezredes, a hadszíntér parancsnokának helyettese nemrégiben átvette Geraszimov feladatait az ukrajnai műveletekkel kapcsolatban. Még ha Geraszimov nem is irányítja közvetlenül a dél-ukrajnai orosz védelmi műveleteket, Popovnak az orosz katonai vezetéssel szembeni panaszai arra utalnak, hogy Geraszimov továbbra is jelentős befolyással bír az ukrajnai operatív döntéshozatal felett. Popov ezért valószínűleg arra törekedett, hogy megkerülje Geraszimov általános hadszíntérparancsnoki feladatkörét azzal, hogy közvetlenül kérte Putyint Geraszimov utasításainak felülbírálására, bár nem világos, hogy Popov milyen mértékben kívánta megfosztani Geraszimovot a hatalmától.

Itt viszont már úgy kezd tűnni, hogy az orosz katonai állomány jóléte másodlagos a vezérkaron belüli hatalmi harcokhoz képest – bár remekül lehet rá hivatkozni.

Popov valószínűleg Teplinszkij sikeres márciusi, Putyinhoz intézett fellebbezéséről mintázta a Putyin kegyeinek megszerzésére tett kísérletét a kívánt céljai érdekében. Teplinszkij januárban ideiglenesen lemondott a Geraszimovval a VDV-erőknek a Szoledar körüli emberhullám-támadásokban való alkalmazásával kapcsolatos konfliktusa miatt, és állítólag a veterán közösségekben meglévő kapcsolatait használta arra, hogy március 15-én közvetlenül Putyinhoz forduljon, hogy támogatást gyűjtsön a Geraszimov-ellenes csoport számára a Védelmi Minisztériumon belül. Popov jelenlegi és volt SMD-alkalmazottaknak szóló üzenete valószínűleg Teplinszkij kapcsolatfelvételének hatását próbálta megismételni, miután Popov kezdetben nem tudta panaszait közvetlenül Putyin elé vinni. Popov talán ambiciózusabban próbálta kihasználni a Kreml esetleges aggodalmait a Geraszimov iránti széleskörű megvetéssel kapcsolatban, hogy saját tekintélyét emelje, Teplinszkij állítólagos hadszíntérparancsnok-helyettessé emelkedésére emlékeztető módon.

A tánc tehát a hagyományok szerint zajlik: a cári kegyekért és a cár körül.

Geraszimov talán Putyin tudatlanságának fenntartása érdekében igyekezett megóvni Putyint a nemkívánatos kritikáktól azzal, hogy elbocsátotta Popovot, mielőtt az közvetlenül a Kremlhez fordulhatott volna. Egy állítólag az orosz biztonsági szolgálatokhoz kötődő forrás azt állította, hogy Popov bejelentette, miszerint Putyinhoz fog fellebbezni, mielőtt Geraszimov elbocsátotta volna a pozíciójából, ami arra utalhat, hogy Geraszimov közvetlenül reagált Popov fenyegetésére. Putyin figyelmen kívül hagyja az orosz katonák nevében felszólaló orosz tisztviselők panaszait – valószínűleg azért, hogy elhatárolódjon az orosz katonai kudarcoktól. Például az Egységes Oroszország Párt Főtanácsának titkára, Andrej Turcsak 2023 februárjában közvetlenül Putyinnak adott át egy nyers tájékoztatót az orosz téli-tavaszi offenzíva szörnyű állapotáról, de nem járt sikerrel a parancsnokváltás előidézésében. Teplinszkijnek az orosz veteránközösségekhez intézett felhívása azonban arra kényszerítette Putyint, hogy márciustól válaszoljon az ukrán ellentámadásra való felkészülés szükségességére vonatkozó panaszokra. Putyin inkább tudatlanságban maradt, amíg nem szembesült a katonai tisztviselők és az orosz veteránok potenciális reakciójával.

Újabb kérdés vetődik fel: Putyin ezek szerint „szándékosan tájékozatlan”? Időnként igen, máskor viszont nagyon zokon veszi, ha tévedésben tartják, bár ez mostanság csak Beszeda tábornoknak sikerült. Mindenesetre a „cár jó, csak a gonosz bojárok vezetik félre” ősi orosz legendája teljesen téves: a cár is gonosz, a bojárok is azok, és egymást próbálják az orruknál fogva vezetni.

Popov kísérlete, hogy közvetlenül Putyinhoz forduljon támogatásért, és Geraszimov parancsnokságával szembeni engedetlensége az orosz parancsnokságon és az Ukrajnában harcoló orosz erőkön belül kialakult korróziós magatartásmintát jelzi. Popov és Teplinszkij kísérletei, hogy Putyint Geraszimov elleni fellépésre késztessék, emlékeztetnek Prigozsin június 24-i lázadására, amelynek során a Wagner-erők megpróbálták Putyint arra kényszeríteni, hogy távolítsa el Geraszimovot és Sojgut. Az ukrajnai orosz háborús erőfeszítések három kiemelkedő alakja (Teplinszkij, Prigozsin és Popov) most megpróbálta meggyengíteni Geraszimov és Sojgu tekintélyét, mivel mélyen aggódtak erőik elhasználódása miatt, és megpróbálták kihasználni a front kulcsfontosságú szektorai feletti hatáskörüket, hogy a parancsnoki láncon kívülre lépve kényszerítsék a Kremlt, hogy a javukra cselekedjen. Az Ukrajnában harcoló orosz erők között az utánpótlással és a harci feladatokkal kapcsolatos nyilvános nézeteltérések, valamint az orosz védelmi minisztérium nyilvánvaló igénye arra, hogy ezekről a kérdésekről tárgyaljon az alárendelt parancsnokokkal, arra utal, hogy súlyos problémák vannak a parancsnoki láncban.

Akkor tehát világos: miután Geraszimov és Sojgu kiejtették a játékból Prigozsint és Szurovikint, Kadirov meg magától állt át hozzájuk, Teplinszkij és Popov próbált Prigozsinék helyére állni, csak hát Geraszimov gyorsabban cselekedett, mint az várható volt.

A Geraszimovnak alárendelt parancsnokok esetében egyre gyakrabban előforduló példa, hogy a kívánt célok elérése érdekében nyíltan engedetlenséget követnek el, a parancsnokok számára a parancsnoki lánc megsértésére való ösztönzés eredménye lehet. Az orosz parancsnokok talán egyre inkább saját kezükbe veszik az erőik jólétének biztosítását, tekintettel arra, hogy az orosz védelmi minisztérium továbbra sem képes kezelni az ukrajnai orosz háborús erőfeszítésekkel kapcsolatos problémákat. Az egyre törékenyebbé váló orosz parancsnoki lánc a jövőben kritikus parancsnoki és ellenőrzési válságot idézhet elő, amelyben a tábori parancsnokok támogatása az orosz katonai vezetés iránt egyre üresebbé válhat.

Van az így, amikor a belharc fontosabb, mint a háború.

Az orosz milbloggerek különböző reakciókat fogalmaztak meg Popov elbocsátásával kapcsolatban, bár egyikük sem értett egyet Popov panaszaival az orosz erők fronton tapasztalt problémáiról. Számos orosz forrás „intelligensnek”, „kompetensnek” és „tekintélyt parancsolónak” jellemezte Popovot, és azt állította, hogy jó vezető volt, aki a csapatai széles körű támogatását élvezte. Popov elismert parancsnok, aki ígéretes karriert futott be, hasonlóan azokhoz a tábornokokhoz, akik katonai körzetek parancsnokaivá váltak. Egyes orosz források Popov elbocsátását arra használták fel, hogy kifejezzék az orosz katonai vezetés és Geraszimov iránti régóta tartó megvetésüket, azt állítva, hogy az orosz katonai vezetés soha nem hallgatja meg a panaszaikat.

A Wagnerhez közel álló források megpróbálták Popov sérelmeit kooptálni azzal, hogy Popovot Prigozsinhoz hasonlították, és helyzetüket úgy írták le, mint szeretett és tisztelt parancsnokokat, akik büntetéssel szembesültek, mert valódi aggodalmaknak adtak hangot. Más militaristák megjegyezték, hogy Popov és Prigozsin sok hasonló megoldatlan panasszal éltek, ami végül a Wagner fegyveres lázadásához vezetett, függetlenül Prigozsin személyes ambícióitól. A milbloggerek aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban is, hogy a Wagner fegyveres lázadása után a magas rangú orosz parancsnokok folyamatos, nyílt elégedetlensége precedenst teremthet az orosz erők fegyveres tiltakozásának folytatására. A prominens orosz milblogger, háborús bűnös és volt orosz tiszt, Igor Girkin cinikusan azt állította, hogy a hagyományos orosz erők csak egy nagyobb katonai vereségre vannak attól, hogy felvonuljanak Moszkva ellen. Az orosz milbloggerek nem teljesen értettek egyet Popov frontvonalon jelentkező problémáinak listájával, bár az egyik milblogger kifejezetten azt állította, hogy az ineffektív orosz tüzérségi ellentűz és tüzérségi felderítés hiánya olyan orosz veszteségeket eredményez, amelyek csökkentik az orosz erők hosszú távú képességét a védelmi pozíciók megtartására.

Nos, ha már megvan a botrány, mindenki igyekszik kihozni belőle, amit csak lehet, mindenki a maga hasznára próbálja fordítani. Erre később még kitérek.

A dél-ukrajnai védelmi műveleteket felügyelő orosz parancsnokság megzavarása valószínűleg azonnali, de marginális hatással lesz az orosz erőkre. Az 58. CAA 19. és 42. motorizált lövészhadosztályai nagymértékben részt vesznek az ukrán ellentámadó műveletek elleni védekezésben Zaporizzsjai Terület nyugati részén. Popov hirtelen elbocsátása átmenetileg megzavarhatja az orosz parancsnokságot és irányítást ezeken a területeken, és ronthatják az orosz morált, tekintettel arra, hogy Popov széles körű támogatást élvezett az 58. CAA orosz katonái körében. Ezek a hatások valószínűleg marginálisak lesznek, és úgy tűnik, hogy az orosz erők a térségben szilárd doktrinális védelmet folytatnak.

Popov elbocsátása az orosz veszteségek kérdése miatt, valamint az erők rotációjának hiányára vonatkozó jelentett panaszok tovább erősítik azt a nézetet, hogy az orosz védelem Ukrajnában valószínűleg törékeny. Az orosz erőknek nincsenek tartalékai a frontvonalbeli egységek rotációjához, és műveleti tartalékok hiányában az orosz erőknek jelentős támogatás nélkül kellene visszavonulniuk az előkészített védelmi állásokba egy ukrán áttörés esetén. Popov panasza a tüzérségi tűzben elszenvedett orosz veszteségekről valószínűleg azt jelzi, hogy az orosz erőknek rotációra és erősítésre van szükségük a nyugati Zaporizzsjai Terület védelmének fenntartásához. Oroszország tartalékainak hiánya valószínűleg lehetetlenné tette Geraszimov számára, hogy komolyan fontolóra vegye Popov panaszait, és Popov elbocsátása tovább illusztrálta, hogy az orosz erők képtelenek erőrotációkat végrehajtani. A hadszíntér-szerte tapasztalható erőrotációk nyilvánvaló hiánya arra utal, hogy az orosz csapatoknak bármilyen ukrán áttörés esetén a meglévő és már leépített alakulatokra kell támaszkodniuk. Popov panaszai az orosz erők gyenge ütegelhárítási képességeiről és az ukrán tüzérségi tűz okozta jelentős orosz veszteségek valószínűleg annak az eredménye, hogy az ukránok arra törekednek, hogy a Dél-Ukrajnában védekező orosz erőket szétforgácsolják.

Igen, erre komoly esély mutatkozik, ahogy arra a bizonyos Girkin-féle nagy és komoly veszteségre vagy áttörésre is, amelytől a reguláris orosz hadsereg elfoglalná Kijev helyett a Kreml bástyáit. De lássunk még néhány reakciót az információs térből, ugyanis most mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti – Popov parazsán.

Az orosz inváziót támogató, vélhetően a Wagnerhez köthető GREY ZONE táviratcsatorna július 12-én este azt írta, hogy Popovot felfüggesztették, miután jelentést tett Valerij Geraszimov vezérkari főnöknek a fronton kialakult helyzetről. Popov arról beszélt, hogy szükség van az Orosz Fegyveres Erők azon egységeinek rotációjára, amelyek „már hosszú ideje a frontvonalon vannak”. Emellett Popov javasolta, hogy cseréljék le azokat az egységeket, amelyek jelentős veszteségeket szenvedtek el.

Válaszul a GREY ZONE szerint Valerij Geraszimov pánikkeltéssel és dezinformáció terjesztésével vádolta az 58. Összhaderőnemi Hadsereg parancsnokát. Amikor Popov közölte, hogy megpróbálja elérni az elnököt, Geraszimov „hagyományos, félig hisztérikus hangnemében zsarolással vádolta meg, és azt mondta, hogy valójában elbocsátották a posztjáról”. Ugyanezt a verziót idézte a VCSK-OGPU Telegram-csatorna is.

Popov felfüggesztése kapcsán az oroszbarát tévécsatornák kiadványaiban is helyet kaptak a nyílt összeesküvés-elméletek. A „Kémdosszié”, egy ötezer előfizetővel rendelkező kis névtelen csatorna Popov lemondását a berdjanszki „Düne” szálloda elleni ukrán csapással hozta összefüggésbe, amelyben július 11-én meghalt Oleg Cokov altábornagy.

A csapás előestéjén a „Kémdosszié”" szerint, volt egy összetűzés Geraszimov és Popov között, aki szemrehányást tett a vezérkari főnöknek, amiért félrevezette az államfőt a fronton uralkodó valós helyzetről. „Kevés kétségem van afelől, hogy Cokov egyszerűen csak rosszkor, rossz helyen volt, és a valódi célpont egy másik tábornok lett volna” – olvasható a bejegyzésben, amelynek címe „A másként gondolkodók likvidálása a vezérkar módszereivel”. Ivan Popov vezérőrnagyról van szó, aki a Telegram-csatorna szerzője szerint éppen abban a „Düne” szállodában lakott, amit a Storm Shadow rakéta eltalált. Mint a szerző hozzáteszi, Popov véletlenül nem volt ott.

A vád komoly: ezek szerint Geraszimov és köre kiadta volna Popov geolokációs adatait Ukrajnának? Ennél kevesebbért is akasztottak már hazaárulót...

Egyes háborúpárti Telegram-csatornák és „haditudósítók” (voenkorok) felháborodtak a Popov felfüggesztéséről szóló döntésen. Roman Saponkov például a történteket „a hadsereg morálja elleni monstre terrortámadásnak” nevezte. „Ezek az arctalan, halszemű emberek eltávolítanak egy harcoló tábornokot, aki rotációt követelt a harcosok számára, normális ellentámadást, ellátást. Egy tábornokot, aki ezeket a problémákat nem hozta nyilvánosságra, hanem zárt ülésen jelentette a feletteseinek” – írja a „voenkor”.

Egy másik „katonai tudósító”, Vlagyiszlav Surjigin szerint Popov elbocsátása „szörnyű csapás az egész hadseregre!”, a „Nem hivatalos Bezsonov” távirati csatorna viszont felháborodott azon, hogy az orosz hadsereg vezetése a tábornok személyes ellenszenvét az állam érdekei és „a győzelmünk fölé helyezte”. Az ultrakonzervatív publicista, Jegor Holmogorov is felháborodott a történtek miatt:

„Egy olyan tábornok botrányos elbocsátása és tulajdonképpen tiltakozó beszédre kényszerítése, aki a legsikeresebben irányítja a védekező hadsereget az ellenséges támadás pillanatában: egy rendszerszintű probléma tünete. Ha olyan a főparancsnokság, hogy azzal egyetlen, minimálisan sikeres és hatékony katonai parancsnok sem tud együtt dolgozni, akkor rossz a helyzet”.

Ivan Popov lemondásának témája „meglehetősen kényes” – írta a Rybar távirati csatorna. A csatorna szerzője szerint korábban az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériuma fegyveres erőinek teljes struktúrájában megkezdődött a problémák nyilvánosságra hozásának „természetes folyamata”: viszont „Prigozsin lázadása után „boszorkányüldözés” kezdődött, és ismét az a vezérelv, hogy aki a problémákról beszél, az ellenség.

A politikusokat és propagandistákat jobban felháborította Popov üzenetének nyilvánosságra hozatala, mint annak tartalma. „A hadsereg nem politizál” – írta Andrej Turcsak szenátor. Szerinte Popov felhívása nem volt nyilvános, és csak az 58. hadsereg parancsnokainak és harcosainak zárt kommunikációjába került fel.

„Az a tény, hogy Guruljev valahogyan hozzájutott az anyaghoz, és politikai show-t csinált belőle, hadd száradjon a lelkiismeretén. Csakúgy, mint a többi kijelentése és megjegyzése”

– mondta a szenátor. Üzenetét Margarita Szimonjan is megosztotta. Andrej Kartapolov, az Állami Duma védelmi bizottságának tagja mindenkit sietett biztosítani arról, hogy a védelmi minisztérium megoldja a Popov által leírt problémákat.

Turcsak tézisét, miszerint „a hadsereg kívül áll a politikán”, hamarosan az oroszbarát Telegram-csatornákon kezdték el terjeszteni. „Ezt a szabályt 1994 óta rendületlenül betartják. Különösen a belső konfliktus, a csecsen háború idején. E szabály megsértőit eltiporták. A hadsereg embereinek a politikába való bevonását elfojtották.” Pavel Danyilin, az Egységes Oroszországhoz közel álló publicista, a Szpecpropagandon blog egykori szerzője azt írja: „Esetünkben a hűség meggyengülésének vagyunk tanúi. De nem lázadásról beszélünk. Még nem.”

Jevgenyij Poddubnij is támogatta a „politikamentes hadsereg” gondolatát:

„A hadseregben nincs demokrácia. És a dandárok, hadosztályok, hadseregek és körzetek parancsnokainak személyzeti kinevezési folyamatában a nyilvánosság nyomásának befolyásolására tett kísérletek káros gyakorlatot jelentenek. Függetlenül az érintett személyiségektől.”

Ennyit tudunk hát, most lépjünk kicsit hátrébb, és szemléljük meg az elénk táruló nagyobb képet! Mit látunk?

Látunk sok, vezérkaron belül működő klikket, érdekcsoportot, de látjuk azt is, hogy az orosz hadsereg Ukrajnában nem pusztán rosszul (időnként sehogyan sem) ellátott, hanem a vezetése is silány, átgondolatlan, hiszen a tényeknek fittyet hányó, moszkvai főparancsnokság többet foglalkozik az intrikákkal, mint a katonái életével.

Nem a háborút akarják megnyerni, hanem az egymás közötti hatalmi harcot!

Így természetesen még véletlenül sem győzhetnének egy olyan hadsereg ellen, ami a hazáját védelmezi és jóval kevésbé gyötrik összeesküvések és a vezetőségen belüli ellentétek. A dolgok jelen állása szerint az Ukrajnában harcoló orosz erők vezetésük hibái miatt maximum a jelenlegi frontvonalak fenntartására képesek, arra is csak ideig-óráig.

Pontosan addig, míg nem jön az a bizonyos döntő vereség vagy nagy áttörés, amitől már nem a főtisztek lázadnak fel, hanem a teljes állomány, és amely után már nem Kijev nagy kapuját fogják majd megostromolni, hanem a Kreml Szpasszkaja-bástyáját és Putyin valdaji dácsáját.

Minél előbb áll be ez a döntő fordulat, kerül sor erre a jelképértékű orosz vereségre, annál hamarább érnek véget az ukrajnai harcok. Melyekből mindenkinek elege is van mostanra. Ukránoknak is, oroszoknak is.

Hogy azonban a várható oroszországi harcok meddig fognak majd tartani, az egyelőre megjósolhatatlan.

Szele Tamás