Mint az előre látható volt, Jevgenyij Prigozsin tegnapelőtti halála komoly következményekkel fog járni, melyeket egyelőre csak találgathatunk – ahogyan azt is, miért zuhant le az oligarcha-zsoldosvezér Embraer 600 típusú repülőgépe. Ebben a mai írásban két kérdést próbálok körüljárni: azt, hogy mi történt és azt, hogy mi várható a közeljövőben.

A világsajtó ma reggelre mintha inkább a repülőgépen elhelyezett robbanószerkezet hipotézisét hajlana elfogadni, amely mellett az a nyomós érv szól, hogy az amerikai műholdak nem láttak a katasztrófa időpontjában és helyén föld-levegő rakétát a légtérben, de ez még nem perdöntő: ráadásul a kialakult kommunikációs káoszban ez is csak egy elmélet a sok közül, a jelek pillanatnyilag arra mutatnak, hogy a hivatalos orosz kommunikáció például a terrortámadást fogja valószínűsíteni. Ilyenkor fogja a fejét a sajtómunkás, hiszen egyszerre nem lehet mindenkinek igaza – egy lehetőség marad, az, amit a Wired magazint tett, ők ugyanis összegyűjtötték a repülőgép útjáról a nyilvános forrásokból elérhető adatokat, ezeket legalább biztosan tudjuk, minden egyéb bizonytalan. Akkor lássuk, mit tudott meg a Wired.

Augusztus 23-án moszkvai idő szerint délután fél hat körül emelkedett a levegőbe az Embraer Legacy 600 üzleti magánrepülőgép. Az orosz fővároshoz közeli repülőtérről induló, 13 üléses, fehér törzsű és kék vezérsíkú gépet Jevgenyij Prigozsinhoz, a brutális orosz zsoldosszervezet, a Wagner Group vezetőjéhez kötik.

17:46-kor, amint a repülőgép elhagyta Moszkvát – melynek területén gyakran blokkolják a helymeghatározó GPS-jeleket –, a Flightradar24 repüléskövető hálózathoz tartozó vevőkészülékek elkezdték fogni az Embraer Legacy jeleit. A következő 34 percben Prigozsin repülőgépe folyamatosan adatokat küldött a magasságáról, sebességéről és a robotpilóta beállításairól, amelyek lehetővé tették a gép mozgásának nyomon követését.

Ez idő alatt az Embraer Legacy látszólag jól működött. Elérte a 28 000 láb utazómagasságot, majd rövid időre 30 000 lábra emelkedett, és körülbelül 513 csomós sebességgel haladt. Repülési útvonala északnyugati irányba, Moszkvától távolodva, Oroszország második legnagyobb városa, Szentpétervár irányába vezetett.

18:19-kor, mintegy 30 másodperccel azelőtt, hogy a repülőgépről induló adatátvitel teljesen leállt volna, 8000 láb mélyre zuhant a föld felé. Az utolsó feljegyzett magassága 19,725 volt, amikor a Tveri Területen lévő Kuzsenykino falu mellett repült el. A Flightradar elemzése szerint a süllyedés „drámai” volt.

Amióta a repülőgép a földbe csapódott, és a fedélzeten tartózkodók meghaltak, az orosz légügyi szolgálatok, a Wagnerhez köthető Telegram-csatornák és az ország államilag ellenőrzött médiája arról számolt be, hogy Prigozsin az utasok között szerepelt. Az ország légügyi hivatala a Wagner-főnököt a gépen tartózkodó 10 ember között nevezte meg, a Wagner más vezető tagjaival, köztük Dmitrij Utkin társalapítóval és a személyzet három tagjával együtt.

Az orosz állami média szerint a hatóságok vizsgálják a balesetet és azt, hogy mi okozhatta azt, sőt, állítólag már a holttesteket is megtalálták. Széles körben elterjedt a feltételezés, hogy a gépet az orosz légvédelem lőhette le, talán válaszul Prigozsin két hónappal ezelőtti puccskísérletére. Ennek alátámasztására egyelőre nincs bizonyíték, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig azt mondta, hogy részvétét fejezte ki a halottak családjainak, és vizsgálatok folynak a történtek kivizsgálására. (Egy névtelenül nyilatkozó nyugati hírszerzési tisztviselő a The New York Timesnak azt mondta, hogy szerintük Prigozsin a repülőgépen volt. Közben Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy „nem sok olyan dolog történik Oroszországban, ami mögött ne Putyin állna”).

Az esemény rávilágít arra, hogy Oroszország milyen erősen kézben tartja információs terét. Az ország ellenőrzi a médiát, betiltotta a független médiumokat, és szigorúan cenzúrázza az internetet és az országban elérhető online szolgáltatásokat. Az epizód azt is megmutatja, hogy a nyílt forrásból származó információk – például a közösségi médiában közzétett fényképek és videók, valamint a nyílt forrásból származó adatok, például a repülési információk – milyen hasznosak lehetnek a történtek megállapításában. A nyílt forrású hírszerzés, az úgynevezett OSINT eredményeit már vizsgálják a kutatók.

A FlightRadar egyike azon csekély számú forrásnak, amely ellenőrizhető információkat szolgáltat az Embraer Legacy 600-as gép sorsáról, és ezen keresztül a gép fedélzetén tartózkodókról. Amióta a gép nem küldött több adatot, a közösségi médiában felbukkant egy videó, amelyen egy darabokban lévő repülőgép látható, amint meredeken zuhan a Föld felé.

Az OSINT-nyomozók megerősítették, hogy ez Tver környékén történt, a repülőgép utolsó ismert tartózkodási helyén, összehasonlítva a videón látható tereptárgyakat, például fákat és fémoszlopokat a helyszínről készült fényképekkel. Egy másik, a baleset helyszínéről készült videón állítólag a roncsok egyes részei megegyeznek a Prigozsin Embraer Legacy 600-as gépéről készült korábbi felvételekkel. (Az X-en, a korábban Twitter néven ismert platformon közzétett egyik hamis videót azonban körülbelül egymillióan nézték meg.)

Elise Thomas, a Centre for Information Resilience nevű nonprofit szervezet kutatója, aki nyílt forráskódú kutatásokat végez az emberi jogi visszaélések leleplezése és a dezinformáció elleni küzdelem érdekében, azt mondja, hogy a FlightRadar adatai és az oldalról származó, megerősített videók órákon belül bepillantást engedtek a közönségnek abba, hogy mi történhetett. „De végső soron valószínűleg valamilyen szinten az orosz forrásoktól fogunk függeni” – mondja. Ezek közé tartozhatnak orosz kormányzati ügynökségek vagy Telegram-csatornák, amelyek nem biztos, hogy megbízhatóak. „Bizonyos szempontból talán az a legvalószínűbb, hogy soha nem tudjuk meg a teljes igazságot arról, hogy mi történt” – mondta.

Ne feledjük, hogy amikor Prigozsinról és a balesetről van szó, Oroszország úgynevezett milbloggereinek informális hálózata is érintett. Az oroszországi háborúról szóló hivatalos információk hiányában ezek a katonai tudósítók a Telegram felületén publikálnak, és egyes esetekben több mint egymillió emberhez juttatták el tudósításaikat. Ezek a fiókok nagyrészt oroszpártiak, bár gyakran különböző kötődésűek, ami tovább zavarja a helyzetet. „Néhányan közülük Prigozsinnak dolgoztak” – mondta Thomas. „Néhányukról tudjuk, hogy kapcsolatban áll az FSZB-vel vagy a GRU-val”, utalva az orosz hírszerző szolgálatokra. „Néhányuknak valószínűleg olyan kapcsolatai vannak az orosz biztonsági szolgálatokkal, amelyekről nem tudunk.”

Ezek a csatornák egy sor elméletet erőltettek a balesettel kapcsolatban, azt állítva, hogy megerősítették, hogy Prigozsin halott, és azt sugallva, hogy „bevonulnának” Moszkvába. A baleset lehetséges okairól is beszámoltak. A Meduza, a széles körben olvasott független orosz hírforrás szerint a Telegramon3 olyan felvetések terjedtek el, hogy a nyomozók gyanúja szerint bombát csatolhattak a géphez, és a bűnüldöző szervek is gyanúsítottat tarthatnak szem előtt. Egyik állítást sem erősítették meg hivatalosan – jegyzi meg a Meduza.

Ez a moszkvai bevonulás, aminek híre már a baleset napján elkezdett terjedni, komoly változást okozhatna az ukrajnai háború menetében, hiszen a harci cselekmények orosz területen is zajlanának ily módon – de vajon mennyi az esély a megvalósulására? Nem tudni biztosat, az ISW viszont napi jelentésében minden lehetőséget megvizsgál.

Szerintük a Wagner-csoport mint kvázi független, párhuzamos katonai struktúra valószínűleg megszűnik, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus 23-án szinte biztosan meggyilkolta Jevgenyij Prigozsint, a Wagner-alapító Dmitrij Utkint és a Wagner logisztikai és biztonsági vezetőjét, Valerij Csekalovot. A Wagner központi vezetőségének halála meghiúsítja a Wagner azon törekvését, hogy visszafordítsa a Kreml és az orosz védelmi minisztérium által a június 24-i fegyveres felkelést követően a szervezet meggyengítésére, bekebelezésére és megsemmisítésére indított kampány hatásait. Az orosz Védelmi Minisztérium állítólag katonai magáncégeket (PMC-k) hozott létre, amelyek jelenlegi és volt Wagner-alkalmazottakat toboroztak, hogy átvegyék a Wagner külföldi műveletei feletti ellenőrzést. Orosz források azt állították, hogy a Kreml megtagadta a fehérorosz kormánytól a Wagner fehéroroszországi bevetésének kifizetését, és hogy a pénzügyi problémák már a kifizetések csökkentéséhez vezettek, ami a Wagner harcosainak lemondását eredményezte. Az augusztus 1-jén és 23-án készült műholdfelvételek azt mutatják, hogy a Wagner az előző hónapban lebontotta a sátrak közel egyharmadát a Belaruszban lévő táborában, ami arra utal, hogy a Wagner gyengítésére irányuló erőfeszítés a Wagner személyzetének jelentős menekülését eredményezhette a fehéroroszországi kontingensből. Néhány milblogger azonban cáfolta azokat az állításokat, hogy a Wagner harcosai lebontják a táborukat. Az Ukrán Ellenállási Központ augusztus 23-án arról számolt be, hogy a fehéroroszországi táborokban tartózkodó Wagner-személyzet meg nem határozott számú tagja Prigozsin halála után megkezdte az előkészületeket az Oroszországba való visszatérésre. A központi Wagner-vezetés a Bahmut elfoglalására irányuló offenzíva során a Wagner függetlenségének csúcsára juttatta a Wagnert, és megpróbálta megtartani ennek a függetlenségnek a látszatát a Wagner-lázadás után. E központi vezetés felszámolásával valószínűleg megszűnik a Wagner minden megmaradt lehetősége arra, hogy az orosz védelmi minisztériumtól függetlenül működjön. Továbbra sem világos, hogy a Kreml szándéka szerint a Wagner teljesen feloszlik-e, vagy egy sokkal kisebb, az orosz hadügyminisztériumnak teljesen alárendelt szervezetként kívánja újjáalakítani. A harmadik lehetőség – a Wagner kvázi független szervezetként történő visszaállítása egy új, a Kremlhez hű parancsnok irányítása alatt – lehetséges, de valószínűtlen.

Putyin augusztus 24-én rövid de facto dicshimnuszt mondott Prigozsinról és a jelentések szerint elhunyt Wagner-vezetésről, és Prigozsint haláláig hűséges alárendeltjeként tüntette fel, a fegyveres lázadás ellenére. Putyin úgy jellemezte Prigozsint, mint akinek „nehéz sorsa” volt, amelynek során „súlyos hibákat” követett el, és Putyin megjegyezte, hogy az 1990-es évek eleje óta ismerte Prigozsint. Putyin konkrétan kijelentette, hogy Prigozsin „elérte a szükséges eredményeket mind saját ügyei, mind pedig az általam kértek tekintetében – a közös ügy érdekében”. Putyin megjegyzése arra utal, hogy Prigozsin a közelmúltban és ismeretségük során végig Putyin utasításait teljesítette, és feltűnően tartózkodik attól, hogy azt sugallja, hogy Prigozsin valaha is elárulta volna Putyint, de finoman jelzi, hogy Prigozsin évek óta tartó lojalitása nem volt elég ahhoz, hogy ellensúlyozza azt a „súlyos hibát”, hogy lázadást indított az orosz katonai vezetés ellen. Putyin beszéde nagyrészt megerősíti az ISW korábbi értékelését, miszerint Prigozsin a június 24-i lázadás során nem Putyint akarta megbuktatni, hanem magát Putyinhoz lojálisnak tekintette, miközben arra akarta kényszeríteni Putyint, hogy az orosz katonai vezetést kirúgja, ahogyan azt követelte. Egy orosz bennfentes forrás, egy Prigozsint ismerő, meg nem nevezett személyre hivatkozva azt állította, hogy Prigozsin biztos volt abban, hogy Putyin meg fog neki bocsátani. Prigozsin valószínűleg alábecsülte, hogy lázadása személyesen mennyire súlyosan megalázta Putyint. Prigozsin nyilvánvalóan túlbecsülte saját Putyin iránti lojalitásának értékét is. Putyin jelentős értéket tulajdonít a lojalitásnak, és gyakran jutalmazta a lojális orosz tisztviselőket és katonai parancsnokokat, még akkor is, ha azok kudarcot vallanak. Prigozsin lázadása jelentős engedetlenség volt, annak ellenére, hogy azt állította, hogy Oroszország iránti hűségből lázadt fel. Putyin nyilatkozata ezért figyelmeztetés volt a jelenleg Putyinhoz hűségesek számára, hogy egyes hibák túl súlyosak ahhoz, hogy a lojalitással túl lehessen lépni rajtuk.

Prigozsin repülőgép-szerencsétlenségének pontos oka továbbra sem tisztázott, mivel amerikai és orosz források különböző magyarázatokat adtak, míg a Wagner-közeli csatornák továbbra is felszólították az orosz forrásokat, hogy hagyják abba a találgatásokat. Amerikai tisztviselők különböző, előzetesen meg nem erősített magyarázatokat adtak a repülőgép lezuhanására: föld-levegő rakéták használatát, bomba elhelyezését a gép fedélzetén, vagy egyéb szabotázst feltételeznek. Patrick Ryder dandártábornok, a Pentagon szóvivője kijelentette, hogy a Pentagonnak jelenleg nincs bizonyítéka arra, hogy föld-levegő rakéta lőtte volna le a gépet. A Kommerszant című orosz állami hírportál augusztus 23-án arról számolt be, hogy az orosz Nyomozó Bizottsághoz közeli források azt állították, hogy nincs okunk feltételezni, hogy terrortámadás érte Prigozsin gépét, ellentmondva ezzel egy orosz tisztviselőnek, aki azonnal a terrorizmust hibáztatta. Egy orosz bennfentes forrás korábban arról számolt be, hogy az orosz hatóságok olyan feltételeket teremtenek, amelyek alapján a támadást a terrorizmusra fogják. Az orosz információs tér nagyrészt továbbra is találgatásokba bocsátkozott a lezuhanás lehetséges okairól, beleértve a mechanikai hibát, szabotázst, föld-levegő rakétákat és levegő-levegő rakétákat, de megjegyzendő, hogy az orosz tisztviselők nem adtak tájékoztatást. Egyes források azt állították, hogy az orosz hatóságok vizsgálják a szárnyra vagy a futóműre helyezett robbanószerkezet lehetőségét, egy bennfentes forrás pedig azt állította, hogy az orosz hatóságok Prigozsin személyes pilótája és a gép tulajdonosa, az MNT Aero társalapítója ellen nyomoznak. Számos Wagner-közeli csatorna igyekezett minimalizálni ezeket a spekulációkat azzal, hogy felszólította az információs tér szereplőit, várják meg, amíg a megerősített Wagner-források hivatalos információkat tesznek közzé. 

A Wagner Parancsnoki Tanácsa feltűnően nem adott ki nyilvános nyilatkozatot Prigozsin repülőgépének lezuhanását követően. Egy orosz hírösszefoglaló azt állította, hogy a vezető testület augusztus 23-án este összeült, hogy közös nyilatkozatot készítsen elő, és bejelentse, mi fog történni Wagnerrel a közeljövőben. A Wagner Parancsnoki Tanács hallgatását lehet, hogy a Prigozsin és Utkin meggyilkolását követő káosz és zűrzavar okozza, mely kitört a soraikban, de az sem zárható ki, hogy az orosz hatóságok kifejezett utasítására hallgatnak. A Kreml a Wagner Parancsnoki Tanács nyilvános nyilatkozatát egy független Wagner-erő megszervezésére és újjáalakítására tett kísérletnek tekintheti, amely továbbra is fenyegetést jelenthet a Kremlre és az orosz védelmi minisztériumra. Putyin hajlandósága a Wagner-vezetés elleni nyilvános merényletre valószínűleg arra készteti a Wagner Parancsnoki Tanácsot, hogy egyelőre tartózkodjon Prigozsin és Utkin utódainak nyilvános kinevezésétől. A Wagner Parancsnoki Tanács Putyin által személyesen kiválasztott tagja, aki most Prigozsin helyére lépne, azt kockáztatná, hogy a Wagner vezetőségének meggyilkolása miatt feldúlt tisztikar haragjának fókuszába kerülne.

A Wagner vezetőségének Putyin általi szinte bizonyos meggyilkolása világossá tette, hogy a Kreml külsőleg ellenséges lesz azokkal szemben, akik megpróbálják biztosítani saját párhuzamos katonai struktúráik függetlenségét. Az ISW korábban úgy értékelte, hogy Putyin demonstratív gyilkosságának célja a Wagner-vezetés elleni merénylet volt, hogy megerősítse dominanciáját és bosszút álljon a Wagner lázadásának során átélt megaláztatásért, és azok a személyek, akik esetleg Putyinnal, a Kremllel vagy a Védelmi Minisztériummal szemben akartak fellépni, ezt valószínűleg tudomásul vették. A Kreml valószínűleg a független párhuzamos katonai struktúrák létrehozására irányuló jövőbeli erőfeszítéseket kifejezetten a Wagnerrel és Prigozsinnal szerzett tapasztalatainak prizmáján keresztül fogja szemlélni. A Wagner vezetőségének meggyilkolása állandó fenyegetésként fog szolgálni azok számára, akik a Wagnerre emlékeztető párhuzamos katonai struktúrák létrehozását tervezik.

A Putyin, Prigozsin és Alekszandr Lukasenka belarusz elnök közötti június 24-i megállapodás valószínűleg érvényét vesztette Prigozsin repülőgépének megsemmisítésével, és Lukasenka várhatóan hallgatni fog az ügyről, hogy ne provokálja Putyint és ne kockáztassa tovább amúgy is sebezhető pozícióját. Prigozsin biztonsága és túlélése feltehetően kulcsfontosságú volt a június 24-i megállapodás szempontjából, amelyben Putyin állítólag nem részletezett „biztonsági garanciákat” ígért Prigozsin és a Belaruszban működő Wagner-csoport számára. Prigozsin halála valószínűleg érvénytelenítette a megállapodás egyik kulcsfontosságú pillérét, így a megállapodás többi része tárgytalanná vált. Lukasenka valószínűleg hallgatni fog az ügyben, hogy ne provokálja Putyint, különösen azért, mert Lukasenka azzal, hogy júniusban közvetlenül tárgyalt Prigozsinnal, majd dicsekedett az általa játszott szereppel, kifejezetten zavarba hozta Putyint. Prigozsin meggyilkolása valószínűleg jelezte Lukasenkának, hogy drámai módon csökkent a tárgyalási tere a Kremllel szemben, és egyben implicit fenyegetést is jelentett az ellen, hogy továbbra is ellenálljon az uniós állam integrációs törekvéseinek.

Putyin talán elkerüli, hogy Prigozsint mártírrá tegye, de Utkin meggyilkolása valószínűleg hosszú távú sérelem lesz a Wagner személyzete számára. Az ISW már régóta úgy értékelte, hogy Putyin azért tartózkodott Prigozsin likvidálásától, mert félt a Wagner személyi állományának haragjától, és talán úgy döntött, hogy a lázadás óta eltelt hónapok alatt kellőképpen elválasztotta a Wagnert Prigozsintól, és meggyilkolhatja Prigozsint anélkül, hogy komoly reakciót váltana ki. Putyin valószínűleg inkább arra a közvetlen lehetőségre összpontosított, hogy teljesen megsemmisítse a Wagner vezetését, és kevésbé Utkin halálának következményeire. A repülőgép augusztus 23-i lezuhanását követően mind Prigozsin, mind Utkin iránt támogatás és részvétnyilvánítás áradt, bár úgy tűnik, hogy a Wagnerhez kötődő források nagyobb hangsúlyt fektetnek Utkin elvesztésére. Egy prominens, a Wagnerhez kötődő csatorna augusztus 24-én elsősorban Utkinról írt, és kijelentette, hogy Utkin örökre beírta magát az orosz katonai történelembe. Az Utkin meggyilkolása miatti sérelmek az orosz katonai intézményrendszer és a jelenlegi és volt Wagner-személyzet közötti jövőbeli konfliktusok középpontjába kerülhetnek. A Wagner személyzete azonban valószínűleg nem fog azonnali megtorlást alkalmazni azok ellen, akiket Utkin haláláért felelősnek tartanak. 

Az orosz információs tér nagyrészt tartózkodott attól, hogy a Kremlt és az orosz védelmi minisztériumot összefüggésbe hozza Prigozsin és Utkin meggyilkolásával. Az orosz milbloggerek és bennfentes források nagyrészt a folyamatban lévő nyomozásról szóló új jelentéseket vitatták meg, és olyan elméleteket állítottak fel, hogy robbanószerkezet alkalmazása vezethetett a balesethez. Az egyik milblogger bírálta a többi milbloggert, amiért a terrortámadások megelőzéséért felelős részlegek munkáját leértékelték azzal, hogy a Prigozsin gépének fedélzetén elkövetett terrortámadásról szóló narratívát hirdették. Egy másik milblogger azt állította, hogy a Wagner egy olyan közismert név, amelyet Oroszországban akkor sem fognak elfelejteni, ha a Wagnert feloszlatják és a személyzetét üldözik. Egy Wagnerhez kötődő milblogger egyenesen azt állította, hogy Oroszország Prigozsin halála következtében elveszítette katonai elitjét – a Wagner-csoportot.

Nos, azt talán túlzás állítani, hogy Oroszhon katonai elitje kizárólag a Wagner-csoportból állt, de tény, hogy érzékeny veszteség érné a Kreml fegyveres erőit a feloszlatásukkal – ugyanakkor ha Sojgu védelmi miniszter és Geraszimov vezérkari főnök nyugodtan akar aludni, nem hagyhatják meg a zsoldosalakulatot, mindenképpen fel kell oszlatniuk. Léteznek bőven egyéb „privát katonai társaságok” Oroszországban, de egyikük sem annyira tapasztalt, mint a Wagner, így elképzelhető, hogy Putyin afrikai tervei némi késedelmet szenvedhetnek, vagy meg is hiúsulhatnak: mindenesetre ha így történik, azt csakis magának köszönheti.

Külön érdekes lehetőség – bár nincs túl nagy valószínűsége – az, ha egyszer csak felbukkan valahonnan egy vagy több ál-Prigozsin, és a Wagner-veteránok támogatására számítva hatalmi igényekkel lép fel, bár lévén, hogy a valódi Prigozsin közismert figura volt, jellegzetes külsővel (igaz, a mendemondák szerint hasonmásokkal, testdublőrökkel is, akiket pont úgy alkalmazott, mint Putyin), nagyon nehéz lenne eljátszani a szerepét egy átlagos szélhámos számára, viszont valamelyik testdublőre megtehetné.

Továbbra sem világos, milyen sors vár a Pirgozsinhoz hasonló gondolkodású, jellemű prominens figurákra, például Sztrelkovra, Kadirovra, ahogyan azt sem tudni, hol van jelenleg Szurovikin, csak annyi biztos, hogy leváltották a légierő éléről. Ezek a „színes egyéniségek” legkésőbb a lázadás idején szembefordultak ugyan Prigozsinnal (sőt, Sztrelkov már korábban is), de azt megelőzően épp vele közös egységfrontban szálltak szembe a Sojgu-Geraszimov-féle vonallal, tehát fényes jövőt nem jósolhatunk nekik.

Mindenesetre alaposan felborultak most a moszkvai erőviszonyok.

Nem kizárt, hogy jönnek a Zavaros Idők.

Szele Tamás