Kezdjük egy jó hírrel: mivel már épp eleget foglalkoztunk Prigozsin halálával és mivel friss hírek ez ügyben nem érkeztek, ma mellőzzük ezt a témát és kissé frivolabb vizekre evezünk. Egészen pontosan arról lesz szó, hogy miképpen csinálják az orosz gyermeket. Én eddig tévedésben éltem, ugyanis azt hittem, pont úgy, ahogy az összes többit, de szerencsére jött Alekszandr Dugin és elmagyarázta, hogy egészen másképp kell nekilátni.

Maga a folyamat nem érdekli Dugint, azzal nem is foglalkozik, tekintettel hajlott korára ezt nem is kérném számon rajta, de a nekilátás, az út, ami elvezet a gyermek születéséhez (sőt, hogy úgy mondjam, megalkotásához) annál inkább.

Ehhez tudnunk kell, hogy az Oroszországi Föderáció nagyon komoly demográfiai problémákkal küzd, rohamosan csökken a népessége, egyrészt egy általános világtrend miatt, ami a civilizációs fejlődésnek köszönhető, másrészt a politikai környezet sem ideális egy baby-boomhoz, ugyanis ha a papát bármikor elvihetik katonának és meghalhat egy számára teljesen ismeretlen ukrán település romjaiért folytatott harcban (miközben számára szintén ismeretlen ukránokat gyilkol), a mama nem biztos, hogy gyermekáldásra vágyik. A népességcsökkenés ellen próbálnak hatni az Ukrajnából elrabolt gyermekek átnevelésével, „oroszosításával”, de ez nem igazán működik, sőt, arra is volt már példa, hogy Putyin (idén januárban) hatalmi szóval kötelezte Misusztyin miniszterelnököt, hogy személyesen állítsa meg a népesség csökkenését. Elképzeltem Misusztyint, ahogy csokor virággal és bonbonnal a kezében becsenget első körben minden moszkvai hajadon ajtaján... nos, maradjunk annyiban, hogy ennek neki sem látott, ugyanis okos ember, nem vállal teljesíthetetlen feladatot.

Akkor viszont lássuk, mit javasol Dugin, éspedig a The Postil című, nemzetközinek és konzervatívnak hazudott, valójában fanatikusan Moszkva-barát kiadvány hasábjain? Dugin olyan, mint Bukfenc a Csinn-Bumm Cirkuszból: mindent tud, hogyne tudná erre a problémára is a megoldást? Kicsit sajátos, de nagyon orosz ez az ő megoldása, meg értelme sincs, de lássuk. A szöveget csonkítatlanul közlöm, ellenben a hozzá fűzött megjegyzéseimet szokás szerint dőlt betűs szedéssel, kurziválva közlöm majd.

„Mondjuk ki: sürgősen meg kell kezdenünk az orosz nép megújulását.

Ellenkező esetben minden vendégmunkásokkal való próbálkozás – legyenek akár a legbarátságosabbak is – csak fel fogja szítani a helyzetet és növelni fogja az instabilitást. A migránsok nem jelentenek megoldást az orosz nép eltűnésének demográfiai problémájára. Ez egy axióma. Ezért a megoldás máshol van.”

Ez jól illeszkedik a jelenleg fellángolóban lévő bevándorló-ellenesség orosz politikájába, más kérdés, hogy főként kaukázusi bevándorlók nélkül az orosz gazdaság már leállt volna.

A főbb pontok a következők:

Szülessenek oroszok.

Az abortusz korlátozásának minden formája megfelel erre a célra. De a kérdés nem biológiai, hanem társadalmi, kulturális, ideológiai. A születéshez férfi és nő kell, még pontosabban (Arisztotelész szerint) apa és anya (az apa formát ad a lénynek, az anya pedig anyagot szolgáltat, táplálja a formát). Ez azt jelenti, hogy szükség van egy családra. Az oroszok oroszokat szülnek orosz családokban. Orosz apa, orosz anya, orosz gyerekek. És a háttérben alapként orosz ősök. Ez nem biológiai produkció; ez egy szellemi szentség – a nép teremtése. Ezért egy orosz gyermek születésének különleges státuszt kell kapnia, mint nemzeti hőstettnek. Az orosz születés tényéből az orosz családba lépünk át.

Nos, itt azzal az egyszerű tétellel játszadozik Dugin, hogy az orosz embernek apja-anyja orosz, de még az öreganyja térde kalácsa is az kell legyen, különben ugyanis – nem orosz az illető. Ilyenformán meg kell állapítanunk, hogy sem Puskin, sem Lermontov nem voltak oroszok, mert a származásuk ilyen szempontból problémás volt, ki velük a Jelenkor Gőzhajójából! Ennek a Puskinnak utóbbi időben állandóan peche van, Kijevben azért utálják, mert orosz, Moszkvában azért, mert nem eléggé az.

Orosz család és orosz nevelés.

Nem etnikai identitásról van szó, hanem kulturális kódról. Egy család akkor orosz, ha az orosz nép részének tekinti magát, osztja annak hagyományos értékeit, az orosz történelmet saját történelmének tekinti, elfogadja az orosz életet és annak körülményeit. Az orosz család státusza nem a vérről és a fenotípusról szól, hanem az öntudatról. Az orosz család egyszerre sok mindent jelent. Ez a fogalom még nem tárult fel teljes mértékben. Az oroszok viszont csak orosz családban nevelkednek. A család alakítja a személyiség szerkezetét. Nem elég orosznak születni, orosznak kell nevelni az orosz embert. Az orosz nevelés az orosz családok dolga.

Tehát „orosz családokra” van szükség az orosz gyermekek megszületéséhez és felneveléséhez. Ha nem Dugin mondja, el sem hiszem. Ugyanakkor azt nem magyarázza el, mitől orosz egy család, mármint azon kívül, hogy oroszként határozza meg magát, ugyanis „a fogalom még nem tárult fel teljes mértékben”. Tehát orosz az a család, amelyikre ő azt mondja, hogy az – és amelyik annak is vallja magát. Ha például Ramzan Kadirov és összes felesége orosznak nevezi magát, orosz család lesznek, Dugin áldásával.

Orosz társadalom

Ha orosz gyermeket akarunk szülni és nevelni, akkor megfelelő társadalmat kell biztosítani számára – az ilyen társadalomnak orosznak kell lennie. Ebben minden orosz – az oktatás, a szakmák, az életmód, a társadalmi struktúra, a hazafias szellem – az orosz hozzáállás a szexhez, a munkához, az öregséghez és a halálhoz. Az orosz társadalomnak az orosz hagyományos értékekre kell épülnie. Ha egy orosz egy ruszofób liberális-kozmopolita társadalomban születik és nevelkedik, az tragédiához vezet – mind az ő, mind a társadalom számára. Ahhoz, hogy egy orosz természetesnek érezze magát a világban, ennek a világnak orosz világnak kell lennie.

És ha egy orosz természetesen akarja érezni magát New Yorkban, nincs más hátra: New Yorknak is orosszá kell válnia. De különben az egész bolygónak is, hiszen az oroszok bárhol felbukkanhatnak, mármint, ha nem korlátozzuk a mozgásukat mi, a planéta többi lakói. Ha van orosz embertípus, amely miatt nem kedvelik őket világszerte, annak legjellemzőbb példánya Dugin.

A városok betelepítése

A demográfia területén van egy szociológiai vastörvény: a nagyvárosokban kevesebbet szülnek az emberek, mint a kisvárosokban, és a kisvárosokban kevesebbet, mint a külvárosokban, a vidéken vagy a falvakban. Éppen ezért ha több oroszt akarunk, a városokból a falvakba kell költöznünk. Mindenkinek a legkedvezőbb feltételekkel kell földet adni, lehetőséget házak építésére (lehetőleg egyemeletes házakat – így a lakók közelebb lehetnek az orosz földhöz! –, de lehetnek nagyok is, a több gyerek miatt), kölcsönöket (lehet akár térítésmentes is, ha sok a gyerek, vagy egyes emberek különleges teljesítményt nyújtottak, esetleg csak tehetségesek), gázt és villanyt. Az orosz demográfiai mutatók meg fognak ugrani.

Az egyemeletes házban tényleg közelebb van az orosz ember az orosz anyaföldhöz, mint a százemeletesben, a földszintesben még közelebb, ha meg lemegy a pincébe, egyenesen ki sem látszik belőle, tehát a népszaporulat érdekében az orosz népet nem is falvakba, hanem kazamatákba kéne költöztetni. Más kérdés, hogy mi lesz, ha Dugin falvai virágzásnak indulnak, egyre népesebbek lesznek és egyszer csak összeérnek? Megint város lesz belőlük. Ilyen ez a nyugati ármány...

Orosz kultúra

Ahhoz, hogy az oroszok orosz családokat alapítsanak, orosz gyerekeket szüljenek, oroszként neveljék őket, és egy szép és igazságos (mert az igazságosság a legfontosabb hagyományos értékünk!) társadalomba küldjék őket, a társadalmunk kultúrájának orosznak kell lennie (nem pedig akármilyennek és főleg nem olyannak, mint amilyen most). A kultúra a legfontosabb, sőt a legfőbb tényező, amely meghatározza a társadalmat. Ez a levegője és ez az értelme.

Azt megint nem mondja meg, mitől orosz egy kultúra. De elvárja, hogy az legyen. És nem olyan, mint a mostani. Hanem hogy mégis, milyen, arról szót sem ejt.

Orosz gazdaság

Az oroszoknak orosz gazdaságra van szükségük – körülbelül úgy, ahogy van iszlám bankrendszer, kamatmentes hitel. Az orosz gazdaság szívesen elfogadja a piaci társadalmat, de kategorikusan elutasítja azt a kapitalizmust, ahol mindent eladnak és megvesznek. Az alapot a vidéki munka kell jelentse (ez teremtette meg az orosz népet); és ezzel együtt léteznie kell a csúcstechnológiai fejlődés külön zónáinak, ahová a vidéki életbe belefáradt szenvedélyesek koncentrálódnak (ott mindig ugyanaz van, mert az az örökkévalóság; az oroszok többsége az örökkévalóságot fogja előnyben részesíteni, de néhányan belerohannak majd a modern időkbe azok dinamikájával és különbözőségével együtt). Az orosz elhivatottak a tudományos és technológiai áttörés területein fognak tevékenykedni, és mindent feltalálnak majd. Az orosz feltalálók a legtalálékonyabbak a világon. Nincs miért aggódni; de ha vidéken hagyjuk őket, nemcsak sok jót, hanem sok rosszat is hozhatnak. Ők azok, akik a városokban fognak élni és a gyártásban fognak dolgozni. A városok kicsik, kompaktak lesznek, és tele lesznek a legkiválóbb tudományos találmányokkal.

Az „elhivatottság” vagy „szenvedélyesség” visszatérő motívuma Dugin és Iljin ideológiájának, mindig mást jelent, általában pozitív tulajdonságokat, tehát körülbelül így kéne érteni. Ami az orosz feltalálók tehetségét illeti, azt el kell fogadnunk: idősebbek még emlékeznek rá, hogy a világon mindent ők találtak volt fel, azt is, amit köztudottan más, ennyire ügyesek. Példaként említeném, hogy az egész világon Marconi találta fel a rádiót, csak Oroszországban találta fel Popov. Vagy ott van a halhatatlan Micsurin elvtárs, akinek a szögesdrótot köszönhetjük, mely oly módon született, hogy Micsurin keresztezte a sündisznót az anakondával.

Orosz hit

Az oroszoknak orosz hitre van szükségük; ez az orosz ortodoxia. Minden településen az építkezést egy templom felállításával kell kezdeni. A városok orosz passzionáriusainak, elhivatottjainak (mérnökök, tervezők, parancsnokok, honvédek, harcosok) is ortodoxnak kell lenniük. Ha az oroszok nem fognak hinni az Úr Istenben, Jézus Krisztusban, akkor ördögi, kevésbé érthető és mindenkit csak összezavaró dolgokban fognak hinni. Az orosz hit pedig mindent elmond arról, hogy milyennek kell lennie az embernek. Egy szentnek. Egy közönséges orosz szentnek. Nehéz persze, de meg kell próbálni. És vannak példák – milyen csodálatos inspiráló és felvilágosító példák! Orosz szentek egész serege. Egy mennyei sereg.

Világos: minden orosznak szentté kell válnia. Ettől ma még messze állunk, javasolnám a vodka gyári, nagyipari beszentelését, mielőtt forgalomba kerül. Ez talán segítene.

Mi a teendő a nem oroszokkal?

Először is, az orosz emberek nyitottak. Aki orosz akar lenni, szívesen látják. Másodszor, az oroszok szeretik a nem oroszokat; érdekli őket, hogy kommunikáljanak velük, hogy tanuljanak, hogy barátok legyenek. Így volt ez mindig, és így is lesz mindig. Harmadszor, az oroszok a birodalom népe. És készek arra, hogy együtt építsék azt azokkal, akikkel a sors egyesítette őket. Az oroszok nagy kontinentális birodalmában lesz helye minden népnek, amely őszintén és nyitott szívvel kész megosztani a létet az oroszokkal.

Tegyük fel a kérdést élesebben: Mit kezdjünk a liberálisokkal? Itt egy kettéosztódás következik majd be: egyesek rájönnek, hogy oroszok, és megbánják a múltbeli téveszméiket (ez a folyamat társadalmunkban már javában zajlik), mások maguktól szétszélednek.

És végül, még élesebben: Mi legyen azokkal, akik gyűlölik az oroszokat? Ez már most is egy vörös vonalat jelent. Ha egyszerűen csak gyűlölnek, de nem tesznek rosszat nekünk és barátainknak, akkor ezt figyelembe vesszük, de visszafogottan megpróbáljuk elmagyarázni, hogy mennyire nincs igazuk. Ha a gyűlöletük átcsap az oroszok elleni aljas bűncselekményekbe – kénytelenek leszünk erőszakkal megfékezni őket (mert az oroszok utálják a háborút, mi a béke népe vagyunk).

Az már egyszer biztos is. Épp a békét terjesztik tűzzel-vassal Szíriától Ukrajnáig mindenhol, ahová csak betették a lábukat. Bucsa esete világosan megmutatja, mik a valódi szándékaik a nem oroszokkal vagy azokkal, akik nem kívánják velük megosztani a puszta léten kívül összes javaikat is.

Íme az orosz demográfia programja. Minden pontja alapvető fontosságú. Természetesen hozzá lehet tenni még néhány dolgot, amit én kihagytam. De nem sokat. Az orosz demográfiai programnak egyszerűnek kell lennie.

Érthető. Elfogadható. Kész.

* * *

Bizony kész – ezt már én mondom, nem Dugin – még az a szerencse, hogy nem minden orosz hiszi el ezt a maszlagot. Kész van ez, mint a Luca széke, bár látszik, hogy a mestere nem sokat faragta. Az eszmefuttatásnak semmi köze demográfiához, társadalomtudományokhoz, közgazdaságtanhoz, egyáltalán, semmihez – Dugin egy rurális, ámde népes, elmaradott, ámde fejlett, kizsákmányolt, viszont más népeket még inkább kizsákmányoló, modern, de cári és középkori Oroszországot vázol fel, amiben másnak, mint orosznak nincs helye, és ami körbeéri a világot, olyan hatalmas, tehát csakis saját magával határos.

Tulajdonképpen Szorokin is ez a társadalmat írja le Az opricsnyik egy napjában, csak annyi a különbség, hogy nem találja kívánatosnak, Dugin viszont annál inkább.

Attól nem kell tartanunk, hogy ezt a tervet bárki is megpróbálná átültetni a gyakorlatba – rettenetesen drága volna, és az eredménye is kétséges, gyakorlatilag kivitelezhetetlen – de van egy olyan sejtésem, hogy maga a szerző sem gondolja komolyan a dolgot.

Csak prófétálgat Dugin, bele a pusztába, mert valamiből mégis élni kell.

Viszont a magyar híveinek erősen figyelmébe ajánlom ezt a dolgozatát, már csak azért is, hogy lássák, miféle világért harcolnak ők.

Orosz, nacionalista világért. Amiben ők jó esetben is csak muzsikok lehetnének.

Szele Tamás