Az egész tegnapelőtt kezdődött, szeptember 11-én, mely dátum különösen alkalmas katasztrófák bekövetkeztére. Déri Stefi, a Megafon egyik markáns arca érdekes gondolatot osztott meg a Facebokon, annyira érdekeset, hogy több, mint ezerkétszázan szóltak hozzá, a legkevésbé sem dicsérő hangnemben. Lássuk, mivel volt képes ekkora felzúdulást kiváltani a szerző!
„Az orosz gazdaság lekörözte a németet! Ezzel Európa vezető gazdaságává vált. Ennyire működnek a szankciók.”
Mondjuk úgy, hogy nem egy született közgazdász. Az első negatív reakciókra még reagált, és abból kiderült, hol a hiba: a normál GDP helyett a vásárlóerő-paritáson mért GDP (GDP PPP) adatait hasonlította össze, illetve kapta ki egy kóbor táblázatból. Ennek alapján azonban a háborúban vérző ukrán gazdaság is alaposan megelőzi Magyarországot, a román gazdaság pedig majdnem kétszer jobban teljesít Hunniánál (jelenleg épp Romániában tartózkodom, van különbség, de – nem kétszeres). Röviden: ez a mérőszám alkalmatlan efféle következtetések levonására, a hölgy talált egy táblázatot, ami egy ponton számára kedvezőnek tűnő adatokat tartalmazott, magát az egészet nem értette, de gyorsan felhasználta, mert úgy gondolta, ha ő nem érti, más se képes rá. Ami ez után következett, pesti nyelven buktának hívjuk.
A probléma az, hogy ennek a szarvashibának semmi, de semmi következménye nem lesz. A Megafon – és általában a kormánypropaganda – nem törekszik a tények megismerésére és közzétételére, ők hittel, véleménnyel vigéckednek: fikarcnyit sem érdekli őket a valódi Oroszország, ők egy másik, mesebeli Oroszhonról írnak, beszélnek, ahol jéghideg a tejecske, méregerős a vodkácska, a végtelen sztyeppén bogatirok száguldoznak, a nyírfácskák az égig érnek, a gyökerük meg le, egészen a lapos Föld középpontjáig, a kozákok tangóharmonikával és tánccal kergetik meg a gonosz ellenséget, minden pópa szent, a szerzetesek még náluk is szentebbek, a férfiak még férfiak, az asszonyok is asszonyok, a trollok pedig trollabbak, mint bárhol máshol a világon. Ez a Meseország sré vizavi fekszik Bergengóciával, az Üveghegyen túl, rögtön jobbra.
Az, hogy egy ilyen helyről még a bizonyos mértékű nacionalizmust sem nélkülöző Puskin is visítva menekülne Ruszlánostól, Ludmillástól, Tatjánástól és Anyeginestől, nem számít: ők mai orosz népmeséket írnak, magyar vatnikok számára. Ezekben az orosz törpe is a legnagyobb a világon, az orosz gazdaság meg főleg és leginkább.
Ez lenne a rövid reakció a különösen demagóg posztra. De ezzel nem mondtuk meg, milyen valójában az orosz gazdaság helyzete és működnek-e a szankciók?
Akkor lássunk neki a komoly munkának. Kezdjük azzal, hogy a szankciók célja sosem volt az, hogy az orosz lakosságot nyomorba és éhezésbe taszítsák. Azokat a hadiipar ellen vezették be, néha különös mellékhatásokkal, ugyanis az egy dolog, hogy most az Uralvagonzavod nem képes kellő mennyiségben lövegcsöveket gyártani, pontosabban egyáltalán nem képes erre a mutatványra, így a legendás orosz tüzérség és harckocsizó fegyvernem előbb-utóbb bajba kerül, de ezt nem a vasérc hiánya okozza, hanem a szerszámgépek alkatrészeinek utánpótlása maradt el. Egyes rakétákat chiphiány miatt nem képesek gyártani, ezt már unásig ismerjük, bár mindenféle föld alatti utakon még bejut valamennyi mikrochip az országba, de az alkatrészek, technológiák és egyes vegyi anyagok embargója miatt hiánycikké váltak a női higiéniai termékek, mint a tampon vagy a betét, eltűnt a fehér írópapír (emiatt tavaly iskolai felvételik és vizsgák maradtak el, valamint a RIA Novosztyiban egy államtitkár megírta, hogy a fehér papír használata árt a szemnek), de ezek a szankciók másodlagos hatásai, amikre valószínűleg senki sem számított. Olyasmik nem kaphatóak, mint szeg, csavar, zsanér. Tehát az szó szerint igaz, hogy az alapélelmiszerekben nincs hiány, de sok egyéb, egyszerűnek gondolt áru eltűnt. Minden, amit olcsóbb volt megvenni Nyugatról, mint kidolgozni, megszervezni és felépíteni a gyártásához szükséges infrastruktúrát, üzemet, forgalmazást, beszerzést, ellátási láncot.
És a hadiiparra hogyan hatnak a szankciók?
Be kell vallanunk: nem egészen úgy, ahogy gondolták a kidolgozóik. Míg a szerszámgép-alkatrészek tekintetében teljes a blokád, bizony akadnak olyan lelkiismeretlen üzletemberek, akik továbbra is hajlandóak feketén mikrochipeket szállítani az Oroszországi Föderációnak. Így aztán kialakult az a különös helyzet, hogy rakétákat, robotrepülőgépeket – ha csökkentett mennyiségben is – de képesek még gyártani, lövegcsövet viszont nem. Azt másképp kell pótolni, és ez állhat a mai Putyin-Kim Dzsongun-találkozó hátterében is. Lövegcső és lőszer. Ugyanis egy aktatáska Oroszországba csempészett chip nagyon sok chip, ellenben fogaskerékből már jóval kevesebbet lehet becsempészni, a mérete miatt, így a gyártósorokon egymás után állnak le a gépek.
Ilyenkor csukják be azokat, akiknek a gyártósorhoz köze volt, sztálini hagyományok alapján. Mint a Novaja Gazeta Evropa írja:
„Az orosz hatóságok megpróbálják a maximumot kipréselni a hadiipari komplexumból: rekordösszegű pénzt ölnek az iparágba, három műszakos munkarendbe állítják a gyárakat, és börtönbüntetéssel félemlítik meg a dolgozókat. A háború kezdete óta rekordszámú büntetőügy került bíróság elé az államvédelmi rend megzavarása miatt. Emellett legalább 419 üzlet- és gyárvezető nem teljesítette a védelmi minisztérium által kitűzött célokat, főként a nyugati alkatrészekhez legszorosabban kötődő repülőgép- és hajóépítő iparágakból.”
Az év elején Dmitrij Medvegyev meglátogatta a szentpétervári 61. páncélosjavító üzemet. Az üzemben T–72-es és T–80-as harckocsikat modernizálnak - bár még szovjet gyártmányúak, ezeket a típusokat állítják a legnagyobb tömegben szolgálatba az orosz hadseregben. A bemutatóteremben tett rövid séta után Medvegyev emlékeztette a dolgozókat a védelmi megrendelések megzavarásáért kiszabható börtönbüntetésekre.
Három hónappal később a Komszomolszkaja Pravda megjelentetett egy cikket „Magas fizetés és jobb körülmények” – a 61. páncélosüzemben megüresedett állásokról. A szerző a „munkásszakmák” presztízsének visszatéréséről ír, 100 ezer rubeltől kezdődő fizetést ígér, és felsorolja a „hiányszakmákat”: esztergályos, marógépkezelő, szerelő és festő. Nem szükséges semmilyen szaktudás, a lényeg, hogy a „ragyogó szem, ügyes kéz és okos fej” meglegyen.
Medvegyev látogatásai a védelmi vállalatoknál csaknem egy évvel ezelőtt, novemberben kezdődtek. Akkor a Kurganmaszavodot, az ország egyetlen könnyű páncélozott harcjárműveket gyártó vállalatát látogatta meg, ahol a határidők be nem tartása miatt büntetőjogi felelősségre vonással is megfenyegette az alkalmazottakat.
Nem sokkal Medvegyev látogatása előtt a régió összes védelmi vállalata „szigorított rendszerre” állt át – valójában eltörölték a szabadságokat, és heti hat napon át 12 órás munkára kényszerítették a dolgozókat. Ez tette lehetővé, hogy a Kurganmaszavod mindössze hat hónap alatt szállítsa le az éves BMP-mennyiséget.
Decemberben Medvegyev egy új, kifejezetten az ő érdekében létrehozott pozíciót vállalt – a Katonai-ipari Bizottság elnökhelyettese lett, ahol az egyik ülésen Sztálint idézte, és azt javasolta, hogy „zúzzák szét” a gyárak vezetőit, „mint bűnözőket, akik semmibe veszik a haza becsületét és érdekeit”.
A büntetőjogi felelősségre vonástól való félelmükben a legtöbb honvédelmi vállalat átállt a három műszakos munkarendre, de ez sem ment meg mindenkit és nem mindig sikeres: a háború kitörése után megduplázódott az államvédelmi rend megzavarása miatt indított büntetőeljárások száma, és a nem teljes 2023-as évben már annyi ügyet indítottak meg, mint 2021-ben egész évben.
A Zarplata.ru álláskereső szolgálat szerint tavaly szeptember óta 48%-kal nőtt a betöltetlen állások száma a védelmi szektorban, és a legjövedelmezőbb fizetést – a hh.ru szerint 380 ezer rubelt – az esztergályosi munkakörért a védelmi minisztérium egyik beszállítója, a világ legnagyobb titángyártója, a VSMPO-AVISMA kínálja.
Viszont heti hat nap 11 órát kell dolgozniuk, és az éjszakai műszakok esetében, mint az üzem dolgozói a Novye Izvesztyija című lapnak elmondták, a háború kitörése után a vezetőség a felére csökkentette a pótlékot: „Munka van bőven. Tele vagyunk munkával. Csak az üzem vezetősége úgy néz ránk, mintha mocsok lennénk a lábuk alatt. A bérek indexálása, minden fillérért meg kell küzdeni. A magasan képzett, ritka szakemberek inkább elmennek pénztárosnak a „Pjaterocskába” és a „Magnitba”.
A munkaerőhiány miatt egyes gyárak a legközelebbi büntetés-végrehajtási intézetekből vesznek fel embereket. A „Kurganpribor” külön emeletet biztosított az elítélteknek: a vállalkozásnál fognak élni és dolgozni, azaz - rakétákat szerelnek össze a frontra.
Az üzemben összesen 700-800 alkalmazott hiányzik, de a büntetésvégrehajtás csak 100 embert tudott kiutalni. Nem tudni, hogy a raboknak milyen fizetése és beosztása van.
Különös állapotok abban a gazdaságban, amelyik állítólag épp megelőzte Németországot és a világranglistán az ötödik kéne legyen – bár a hadikiadások is alaposan megnyomják a gazdasági mutatókat.
De ez még semmi az üzemanyaghiányhoz képest. Ne csodálkozzanak: a fosszilis üzemanyagokban gazdag Oroszországban ez is képes volt kialakulni, ami komoly tehetség jele. Nem én mondom, hanem a Vazsnoje Isztorii:
Oroszországban már több hónapja jelennek meg jelentések benzin- és gázolajhiányról. Szeptemberben az elcsatolt Krímről jelentettek gázolajhiányt. Ezt megelőzően Oroszország déli régióinak mezőgazdászai riadót fújtak a kombájnok számára szükséges gázolaj hiánya miatt. „Most már az aratási szezont is leállítjuk, és a téli termést sem takarítjuk be. Ez katasztrófa lesz” – figyelmeztetett Dmitrij Patrusev mezőgazdasági miniszter. – „Talán ideiglenesen le kellene állítani az olajtermékek exportját, amíg stabilizáljuk a helyzetet a hazai piacon.”
Ennek oka a még 2018-ban bevezetett orosz üzemanyag-árfék, ami kölcsönös kompenzációra kényszeríti az orosz államgazdaságot és az üzemanyag-termelőket áringadozás esetén – akkor még senki sem számított arra, hogy egy háborúban nagyon sok üzemanyag fogy majd.
Márpedig, ha emiatt elmaradtak az aratások egyes helyeken, az az életszínvonalon is meg fog látszani, de alaposan.
Összegezve elmondható: az orosz gazdaság valójában nem előzte meg a németet, hogy hol tart a világranglistán, az kérdéses, de az orosz nagyotmondás kétségtelenül világelső.
A második helyet bombabiztosan tartja a magyar Megafon.
Szele Tamás
