Tegnap ismertettem a dagesztáni antiszemita incidenseket, melyeket újabbak egyelőre nem követtek – a jelek szerint elcsitultak az indulatok, miután nagyokat üthettek a rendfenntartók. Az eseményeknek azonban vannak következményei, ma ezekkel fogok foglalkozni, és egy másik, alapvető kérdéssel: azzal hogy mi a csoda történhetett valójában?

Kezdjük a következményekkel. Mint tegnap írtam, Putyin elnök tegnap délutánra összehívta a legfontosabb vezetőket egy tanácskozásra az ügyben, teljes volt a névsor, megjelent Mihail Misusztyin orosz miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev, Bortnyikov, az FSZB vezetője, Nariskin, az SZVR vezetője, Patrusev, a Biztonsági Tanács titkára, Lavrov külügyminiszter, Soigu védelmi miniszter és, ahogy a filmek stáblistája szokta írni „még sokan mások”. Valószínűleg ott volt Kirijenko is, bár az ő nevét külön sehol sem említették, de ő is elengedhetetlen része ennek a vezetőgárdának. Összegyűltek tehát a bojárok, bogatirok, szokatlan módon mindenki személyesen jelent meg, hosszú asztal mellé ültek, most kivételesen Putyin is csak pár méter távolságot tartott tőlük, de hogy mit tanácskoztak, azt nem tudjuk. Tanácskozás talán nem is volt, ugyanis az elnök nyitó beszédében elmondott mindent, megfejtett mindent, nekik csak bólogatni kellett. Akkor lássuk, legalább részben (a teljes beszéd szokás szerint kicsit hosszú), mit mondott Putyin a dagesztáni antiszemita incidensekről.

„Mint tudják, a vallási felekezetetek vezetőivel nemrégiben tartott találkozón arról beszéltem, hogy a közel-keleti drámai helyzetet és más regionális konfliktusokat egyesek országunk – Oroszország – ellen próbálják felhasználni arra, hogy destabilizálják és megosztják soknemzetiségű és sokvallású társadalmunkat. Ehhez különféle eszközöket használnak, mint látjuk: hazugságokat, provokációkat és a pszichológiai és információs agresszió kifinomult technológiáit.”

Még az a jó, hogy az Oroszországi Föderáció ilyen eszközökhöz sohasem nyúlna, erre sosem vetemedne. Oppardon, vagyis de, pont erről híres. De kik azok az egyesek?

„Az Egyesült Államok jelenlegi uralkodó elitje és szövetségesei a globális instabilitás legfőbb haszonélvezői. Ebből merítik véres hasznukat. Stratégiájuk is nyilvánvaló. Az USA mint világnagyhatalom – ezt mindenki látja, érti, még a világgazdaság tendenciái alapján is – gyengül, veszít pozíciójából. Az amerikai típusú, egypólusú világ tönkremegy, eltűnik, fokozatosan, de folyamatosan a múlté lesz.

Ám az Egyesült Államok nem akar beletörődni, ellenkezőleg, meg akarja őrizni, meg akarja hosszabbítani dominanciáját, globális diktatúráját, mégpedig az általános káosz körülményei között, hiszen így sokkal kényelmesebb, mert az ilyen káosz segítségével remélik, hogy visszaszoríthatják, destabilizálhatják a versenytársakat, ahogy ők fogalmaznak, geopolitikai ellenfeleiket, amelyek közé hazánk is tartozik, sőt – a világ fejlődésének új központjai, szuverén, független országok, amelyek nem akarják magukat megalázni, a lakáj szerepét játszani.”

Putyin elvtárs, csak jelezném, hogy ha hihetünk hivatalbéli elődeinek, Hruscsov és Brezsnyev elvtársaknak, a Nyugat már hetven éve is hanyatlott, a kapitalizmus meg rothadt, szóval ahhoz képest elég jól bírja magát, hogy haldoklik.

„Ismétlem: a palesztinok tragédiája, általában a közel-keleti mészárlás, az ukrajnai konfliktus, a világ számos más konfliktusa – Afganisztánban, Irakban, Szíriában és így tovább – mögött az Egyesült Államok és szövetségesei uralkodó elitje áll. Ez már mindenki számára nyilvánvaló. Ők azok, akik mindenhová katonai bázisokat telepítenek, akik alkalomadtán és akár alkalom nélkül is katonai erőt alkalmaznak, akik fegyvereket küldenek a konfliktusövezetekbe. Ők irányítják a pénzügyi forrásokat is, többek között Ukrajnába és a Közel-Keletre, és szítják a gyűlöletet Ukrajnában és a Közel-Keleten.”

Elnököm, szálljon le a vesszőparipáról és térjen a tárgyra!

„Még egyszer hangsúlyozom: tudni és érteni kell, hol van a gonosz gyökere, hol van az a pók, amely az egész bolygót, az egész világot megpróbálja hálójával behálózni, és a csatatéren akarja elérni stratégiai vereségünket, évtizedeken át a mai Ukrajna területén az általa becsapott embereket felhasználva. Azzal, hogy egy különleges katonai művelet keretében harcolunk éppen ez ellen az ellenség ellen, mi, még egyszer hangsúlyozom, megerősítjük mindazok helyzetét, akik a függetlenségükért és szuverenitásukért harcolnak.

A tegnap éjjel Mahacskalában történt eseményeket a nyugati titkosszolgálatok ügynökei szították, többek között a közösségi hálózatokon keresztül, nem utolsósorban Ukrajna területéről. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni magamtól: lehet-e úgy segíteni Palesztinát, hogy megpróbáljuk megtámadni a tatokat és családjaikat? A tatok egyébként Dagesztán névadó nemzete. Palesztinát csak úgy lehet segíteni, ha harcolunk azok ellen, akik e tragédia mögött állnak. Mi, Oroszország, egy különleges katonai művelet keretében harcolunk ellenük, harcolunk értük, magunkért és azokért, akik a valódi, igazi szabadságot keresik.”

A tatok egy fontos dagesztáni nemzetiség, egy 19. századi tanulmány miatt a szovjet időkben végig azonosnak tekintették őket a „hegyi zsidókkal”, akik szintén ott élnek, de ezt az álláspontot a tudomány mára meghaladta. Azonban gondolkodjunk egy kicsit. Szóval akkor az Egyesült Államok és szövetségesei titkosszolgálataikat bevetve pogromközeli állapotokat teremtettek Dagesztánban? Nos, Izrael az Egyesült Államok igen közeli szövetségese, és nagyon nehezen hinném, hogy belement volna abba, miszerint Mahacskalában vagy Haszavjurtban zsidókat, sőt, ami ennél is több, izraeli állampolgárságú zsidókat öljenek meg esetleg. Az is kétséges, miképpen törné meg a Kreml hatalmát és az Oroszországi Föderáció egységét egy mahacskalai pogrom. Ahhoz, hogy az ország szétessen, Moszkvában kéne kitörnie egy nagyon nagy mértékű felkelésnek, ráadásul nem is pogromnak, mert a jelenlegi orosz vezetésben elég kevés az izraelita. Szóval sehogyan sem stimmel a logika, Putyin „hajlítja a tényeket”, a gombhoz szabja a kabátot, a már megtörtént eseményeket utólag illeszti be a saját, ferde ideológiájába.

Mindenesetre ez Putyin beszédének a lényege: ha már megtörtént a baj, fogjuk Amerikára, fogjuk a „kollektív Nyugatra”, csak mi ne legyünk felelősök érte. Cinikus hozzáállás, de jellemző.

Akkor most gondolkodjunk azon, hogy igazából mi történhetett. Vagy szándákosan alakították így valakik az eseményeket, vagy véletlenül alakultak így. Esetleg a két lehetőség kombinációja alakult ki. Nézzük meg mindhárom esetet.

1. A pogromközeli hangulatot szándékosan idézték elő, de ez esetben csakis egy célja lehetett a műveletnek: az, hogy Putyin elmondhassa ezt a beszédét, de így nem áll arányban a befektetett pénz, erő, energia az eredménnyel. Putyin bármikor mondhat beszédet a „kollektív Nyugat” ellen, bármilyen alkalomból, nem kell ehhez válsághelyzetet előidézni.

2. A helyzet mintegy véletlenül alakult ki, főként az orosz állami média egyoldalú és propagandisztikus tájékoztatásának köszönhetően. Tudni kell, hogy az orosz állami média propagandáját alapvetően oroszokra szabják, akik egyáltalán nem buta emberek. Tudják, hogy hazudnak nekik, felét-harmadát sem hiszik el annak, amit a tévében, rádióban, sajtóban látnak-hallanak. Erre a hivatalos megoldás az, hogy kétszer-háromszor nagyobbat hazudnak annál, mint amennyit el kéne hitetniük, hátha akkor sikerül meggyőzni a közönséget – van, akit sikerül, van, akit nem. De például a Rosszija 1 tévécsatorna országos, vagyis inkább szövetségi terjesztésű – és az az állami agymosás zászlóshajója – így az az álhír vagy összeesküvés-elmélet, amit a moszkvai Iván számára találtak ki, eljut a mahacskalai Szaidhoz is. Iván vagy elhiszi, vagy sem Szolovjov vad fejtegetéseit, inkább nem, mint igen, de Szaid, aki kevésbé szkeptikus, a handzsárjához kap.

   Ide tartozik még az is, hogy az ilyesmihez nem is kell feltétlenül hazudni. Épp elég annyi is, ha a hírforrás csak az egyik fél erősen eltúlzott jelentéseit közli, és a fogyasztók – nem jutván más információhoz – máris indoktrinálódnak. Az ukrajnai invázió elején például a magyar kormánymédia egyoldalúan csak az orosz hadügyminisztérium szóvivőjének, Konasenkov altábornagynak a tájékoztatóit közölte, aki viszont finoman szólva is hajlamos a túlzásokra. Rövid idő alatt kiderült, hogy össze-vissza beszél, ha igaz lenne, amit mond, az orosz támadó ékek nem Kijevnél, hanem esetleg már Isztambulnál állnának: ezzel együtt akad magyar médium, ami máig kizárólag az ő jelentéseit használja.

3. De találkozhatott a dezinformációs művelet a vakvéletlennel is. Dagesztánban a társadalmi légkört a nagyon erősen palesztinbarát orosz állami kommunikáción kívül a Telegram-csatornák befolyásolják a leginkább. A közhangulat – muzulmán országról beszélünk – alapvetően Izrael-ellenes, amit csak erősített Erdogan palesztinbarát beszéde és a gázai tudósítások. Ennek a jól előkészített, nagyon robbanásveszélyes közegnek csak egy szikra kellett, hogy eldurranjon – ezt pedig a „Dagesztáni reggel” nevű Telegram-csatorna adta, mikor uszítani kezdett a haszavjurti „Flamingó” szálloda ellen (bár a mahacskalai események koordinálásában is részt vett).

   A „Dagesztáni reggel” állítólag Ilja Ponomarjev volt Állami Duma-képviselő kreatúrája, aki most orosz ellenzékiként Ukrajnában él, az invázió kezdetén sok ilyen, a címében „reggel” utótaggal rendelkező csatornát indított, gyakorlatilag minden szövetségi szubjektumban, ahol csak képes volt rá, csak aztán az üzemeltetéssel gondjai akadtak – állítása szerint tavaly ilyentájt a médium önjáróvá vált, kiszabadult az ellenőrzése alól. Mint a Novaja Gazetának elmondta, „egykor szervezeti és pénzügyi segítséget nyújtott egy dagesztáni iszlamistákból álló csoportnak”, de 2022 őszén az erőforrás kezelői „szabadúszóvá váltak”.

   Innentől kezdve a „Dagesztáni reggel” akárkinek és bárkinek a kezében lehet, tehát értelmetlen az alapítóján keresztül Ukrajnához vagy a Nyugathoz kötni – lehet az még akár orosz gumitalpúak vagy a Hamász kezében is.

Szóval, az indulatok elszabadulását az orosz propaganda készítette elő, akarva vagy akaratlanul, az alakította ki a forrongó közhangulatot, de a gyújtószikrát már egy olyan Telegram-csatorna adta, amiről senki sem tudja, igazából kinek a kezében van, ki irányítja. Az események értékelésében csak abból indulhatunk ki, hogy kinek hajtottak hasznot?

Igazából senkinek sem.

Putyin próbál utólag valami tőkét kovácsolni belőlük, de nem sok sikerrel.

Könnyen elképzelhető, hogy soha nem fogjuk megtudni, valójában ki irányította a történteket.

Szele Tamás