Az ukrajnai orosz inváziónak egyszer vége lesz, és megkezdődhet az ország újjáépítése. Azonban aki Ukrajna békés jövőjéről és fellendülő gazdaságáról gondolkodik, nem feledheti, hogy minden újjáépítés előtt aknamentesíteni kell azokat a területeket, ahol egyáltalán csak megfordultak a megszálló csapatok, mert hihetetlen mennyiségű robbanószerkezetet hagytak maguk után. Ezt a témát járta körül a The Insider.

(Képünk illusztráció)

A GLOBSEC központ számításai szerint az orosz invázió után Ukrajna lett a világ leginkább aláaknázott területe, amely még Szíriát és Afganisztánt is felülmúlja ebben a tekintetben. Az ország csaknem egyharmada az intenzív harcok övezetében volt, és most már aknamentesítésre szorul. A civilek haláláról vagy az aknák miatt elvesztett karokról és lábakról szóló hírek mindennapossá váltak, és az aknamentesítéssel foglalkozó szervezetek kifutnak az időből, hogy megtisztítsák a területet. A jelenlegi ütemben körülbelül 750 évbe telne az ország teljes aknamentesítése. A tűzszerészeket modern távirányítású berendezések és természetesen kutyák segítik, amelyek közül néhányan már az elnöktől is kitüntetést kaptak.

2023. március 7-én a Harkivi területen lévő Sznyezskovka falu egyik lakosa felrobbant, mert egy gyalogsági aknára lépett a saját udvarán, egy hónappal korábban pedig a Herszon régióban lévő Blagodatnoje falu lakosa lépett aknára, miközben egy mezőn sétált. Egy másik Herszon régióbeli falu, Davidov Brod lakosa február végén egy erdősávban végzett favágás közben veszítette el lábának egy részét, egy hónappal később pedig a kupjanszki járásbeli Grigorovka falu egyik polgára alatt robbant akna, aki a helyszínen életét vesztette. Több tucat ilyen eset van az ország különböző régióiban, amelyek az orosz invázió miatt különböző mértékben vannak tele aknákkal és fel nem robbant lőszerekkel.

A GLOBSEC vezető közép- és kelet-európai állami elemző szervezet számításai szerint Ukrajna területének mintegy 30 százaléka (174 ezer négyzetkilométer) aknamentesítésre szorul, a DCNS helyettes vezetője, Roman Primus pedig Ukrajnát a világ leginkább aláaknázott országának nevezte. Timur Pisztruga, a Demining Solution Egyesület vezetője és a Demining Solution szervezet igazgatója részben egyetért ezzel az értékeléssel:

„A mi statisztikáink szerint a szennyezettség aránya alacsonyabb, mint a GLOBSEC által megállapított szám, de még mindig elég magas. Ez 139 ezer négyzetkilométernyi potenciális terület, ahol szükség van az aknamentesítésre. Ebbe beletartoznak az ideiglenesen megszállt területek is, ahol orosz csapatok tartózkodnak, és ez számunkra ok arra, hogy minimálisan felmérjük ezeket a területeket, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ott nagy veszély fenyegeti a civileket.”

Ennyi négyzetkilométer megtisztítása éveket venne igénybe. A GLOBSEC központ elemzői szerint a jelenlegi ütemben több mint 750 évbe telhet a terület teljes megtisztítása, míg Julija Szviridenko ukrán gazdasági miniszter 70 évet állapított meg. Még a legoptimistább előrejelzések alapján is csak több tucat év múlva lesz teljesen biztonságos Ukrajna területe az emberek számára.

Az aknamentesítés nemcsak hosszadalmas, de költséges is. A Világbank becslése szerint Ukrajna robbanásveszélytől való megtisztítása 37,6 milliárd dollárba fog kerülni. Timur Pisztruga megjegyzi, hogy 10 milliárd dolláros költségen belül lehet maradni:

„Ha körülnézünk a világban, és megnézzük, mennyibe kerül egy négyzetméternyi terület biztonságosnak nyilvánítása, például Irakban vagy Szíriában, akkor azt látjuk, hogy ez több mint egy amerikai dollár. Ha ezeket a számokat Ukrajna teljes szennyezett területére vetítjük, akkor ezeket a milliárdokat kapjuk. Azt hiszem, ez a szám közel áll a valósághoz. Nyilvánvaló, hogy nem fogjuk egy-két év alatt megkapni ezt a pénzt.”

Az ukrán fegyveres erők, a Rendkívüli Helyzetek Állami Szolgálatának egységei, a belügyminisztérium és a Nemzeti Gárda, valamint az Állami Közlekedésbiztonsági Szolgálat egyaránt foglalkozik az ukrán terület felmérésével és aknamentesítésével. Vannak mind ukrán, mind nemzetközi magánkezdeményezések is. Ilyenek elsősorban a brit HALO Trust, a Dán Menekültügyi Tanács ukrajnai képviselete, a svájci FSD Ukraine jótékonysági szervezet, a norvég Norwegian People's Aid, az Ukrainian Demining Solution de néhány más szervezet is próbál segíteni. Ezek tevékenysége elsősorban a humanitárius aknamentesítésre összpontosít, amely a polgári infrastruktúra megtisztítását helyezi előtérbe:

„Alapelvünk, hogy ott dolgozzunk, ahol a balesetek a legvalószínűbbek, vagy ahol már megtörténtek” – mondja Alberto Serra, az ukrajnai aknamentesítési programot koordináló Norwegian People's Aid vezetője. – Mindenáron el akarjuk kerülni a civil áldozatokat, ezért a humanitárius célokat helyezzük előtérbe. A hadsereg is végez aknamentesítést, de ők azért teszik ezt, hogy csapatokat tudjanak mozgatni és támadni tudják az ellenséget. Serra szerint az aknamezőknek gyakran a gazdák esnek áldozatul:

„A védelmi és a gazdasági minisztérium határozza meg a prioritásokat, és most éppen a mezőgazdasági területekről van szó. Biztonságossá és alkalmassá kell tennünk a földeket a búza, a napraforgó és más növények termesztésére.”

A Norwegian People's Aid (NPA) a világ egyik legnagyobb humanitárius aknamentesítő szervezete. Még 1992-ben kezdték meg tevékenységüket, amikor Kambodzsában dolgoztak, de ahogy Alberto Serra rámutat, egyetlen más, háború sújtotta afrikai, balkáni vagy közel-keleti országban sem szembesültek olyan mértékű katonai agresszióval és annyi aknatípussal, mint Ukrajnában:

„Ez egy konfliktus két nagy, modern, szervezett, számos olyan fegyvertípust használó hadsereg között, amilyennel eddig még nem találkoztunk. Tudjuk, hogy Oroszország új típusú taposóaknákat használ, Ukrajna pedig széles körben alkalmazza a NATO fegyvereit, amelyekkel más országok nem rendelkeznek.”

Ukrajnában kilenc NPA aknamentesítési csoport működik, mindegyiknek 72 tagja van. Az aknamentesítés mellett a szervezet részt vesz a lakosság tájékoztatásában a robbanóanyagokkal kapcsolatos kockázatokról és a szennyezett területeken való viselkedés szabályairól, valamint drónok segítségével pontos térképet készít a szennyezett területekről.

Timur Pisztruga megerősíti: a munka a teljes körű invázió kezdete óta nehezebbé és stresszesebbé vált – mind a háború kiterjedése, mind az új aknamentesítési technológiák nagy száma miatt. Ráadásul most egy hatalmas „pufferzóna jött létre, ahol lehetetlen dolgozni a folyamatosan ismétlődő aknatelepítés nagy valószínűsége miatt”, ami 2022 februárja előtt nem létezett: „Nincs sok értelme humanitárius aknamentesítést végezni ezeken a területeken, aktív tüzérségi tűz alatt. Amikor befejezzük az egyik mezőt, másnap érkezik az újabb telepítés, és újra kell kezdenünk mindent elölről.”

Az aknák és a rögtönzött robbanószerkezetek mellett fel nem robbant lövedékek is előfordulnak. Mindezek külön megközelítést igényelnek. Mihail Iljev, aki az Ukrán Állami Katasztrófavédelmi Szolgálatnál a pirotechnikai munkálatok osztályának vezetője szerint a szennyezett területeken leggyakrabban gyalogsági és páncéltörő aknákat találnak:

„Sok gyalogsági aknát építenek műanyag és fém burkolatba. A műanyag burkolatúakat nagyon nehéz felderíteni – szinte semmilyen fémtárgy nincs bennük, és a fémdetektorok nagyon kevés jelet adnak a felderítésükhöz. A páncéltörő aknamezők ellenőrzése gyorsabb, de ha sok a növényzet a területen, akkor nagyon nehéz fémdetektorral dolgozni, mert nincs átjárás az aljnövényzeten.”

A gyalogsági aknák elleni munkában a tűzszerészeket speciális, néha távirányítású berendezések segítik. Ez azonban nem helyettesíti teljesen az embereket, magyarázza Pisztruga:

„A gép után a tűzszerészeknek még mindig detektorral kell folytatniuk a munkát. Például a PFM–1 „Lepesztok” esetében lehetséges, hogy az akna nem robban fel, hanem a talajba kerül, ezért a területen újra át kell menni és ellenőrizni. Bár a robotok természetesen még ezekben az esetekben is felgyorsítják a folyamatot.”

Sajnos egy autó nem tud minden területre bemenni, mondja. Az erdőn az autó nem tud áthaladni, mindent kézzel kell elvégezni, kockáztatva, hogy beleszaladnak egy aknamezőbe vagy más csapdába:

„A botlatódrótok OZM–72-es gyalogsági aknákat vagy RGD–5-ös, esetleg F–1-es kézigránátokat hozhatnak működésbe. A gyalogsági aknák és az RGD–5 gránátok repeszterjedési sugara akár 35 méter is lehet, ha pedig F–1-esről van szó, akkor a repeszterjedési kör akár 200 méterre is rúghat.”

Van -még egy másik tényező is: a csapdákat néha álcázószálra helyezik. Ezt nagyon nehéz felderíteni, mert nem lehet semmiféle eszközzel megtalálni, és vizuális megfigyelés alapján kell dolgozni. Vannak emberek, akiknek nagy tapasztalatuk miatt értik, hogyan lehet egy ilyen gránátot álcázni. Megnézik a jeleket: ha mondjuk egy fáról letört ágak vannak letörve, vagy a fű elszáradt vagy tépett, az már gyanús – erre figyelnek, vagy valamilyen homályban heverő tárgyra. Figyelni kell a részletekre, különösen, ha kézzel vagy tapogatóval dolgoznak.

A szondák mellett fémdetektorokat is használnak, valamint a nagy hurokdetektort, amely egy nagy, egyy négyzetméteres keretantenna. Ez felgyorsítja az aknamentesítés folyamatát, de összességében az eszközök képességei ellenére is még mindig lassú az eljárás – magyarázta Pisztruga.

A jó felbontású drónok, mint például a kis Mavic 3, szintén segítik az aknamentesítők munkáját Pisztruga szerint.

„Néha felgyorsítja a folyamatot, és segít meglátni azokat a helyeket, ahová a veszély miatt nem küldhetjük a gyalogsági aknamentesítőinket. A drónok képeket készítenek, és láthatjuk az összes olyan állást, ahol az orosz megszálló csapatok vannak.”

„A legjobb dolog a drónokban az, hogy könnyen ki tudunk következtetni bizonyos mintákat” – teszi hozzá Alberto Serra. – „Így strukturálni lehet az aknamezőt, különösen a páncéltörő aknák esetében, ami megkönnyíti az aknamentesítést. Könnyen előre lehet látni és megjósolni a következő akna helyzetét. Ez nem jelenti azt, hogy mindenhol így lesz: ha a csapatok elkezdenek visszavonulni, más útvonalat választhatnak, és a dolgok kaotikussá válnak”.

Mihail Iliev szerint a tűzszerészek védelme rendben van, de nem tökéletes:

„Amikor megérkezünk, először felderítést végzünk, a srácok védőfelszerelésbedolgoznak – ez golyóálló mellény és sisak. Ezenkívül speciális EOD–9-es ruháink vannak, amelyek teljes mértékben védik a tűzszerészeket elölről. A ruhán van egy páncélzat, amelyet arra terveztek, hogy ellenálljon a gyalogsági aknáknak, ha azok OZM–72 gyalogsági aknák vagy kézigránátok. De még egy ilyen ruhával sem lehet teljesen védekezni.”

Ilyev szerint a veszélyt nem csak maguk az aknák jelentik:

„A frontvonal közelében senki sincs biztonságban a találatoktól. Az ellenséges drónok gyakran észlelik a tűzszerészek tartózkodási helyét, és vagy a tüzérség vagy a légierő célba veszi őket. Ezt lehetetlen megjósolni.”

Az orosz csapatok sok csapdát hagynak a tűzszerészeknek, miután kivonulnak az általuk elfoglalt területekről. Szinte bármiből lehet csapdát állítani: fegyverből és lőszerből, élelmiszerből, sőt még a halott katonák holttestéből is, ahogy arról a média gyakran beszámol.

Iliev csapatának rohamosztagosai is hasonló csapdákkal szembesülnek:

„Az orosz hadsereg rengeteg különböző rögtönzött robbanóeszközt hagy a lakóházakban, lakásokban és magánterületeken. Ezek megtalálhatók az ajtókon, mosógépekben, hűtőszekrényekben, gyermekjátékokban, kiságyakban és különböző tárgyakban a házban. Voltak eseteink aláaknázott edényekkel. Visszajön a háziasszony, és minden ott hever szétszórva. Úgy gondolják, hogy ha valaki kinyit vagy meghúz valamit, az felrobban. Aknáztak alá elpusztult háziállatokat, vagy megölték őket, és ilyen „meglepetést” hagytak hátra a testük alatt. Mindezt abból a megfontolásból, hogy a tulajdonosok meglátják a kutyát vagy a macskát, eljönnek érte – és ennyi.”

A speciális felszerelés mellett az aknamentesítők munkáját kutyák is segítik. Alberto Serra szerint a Norwegian People's Aidnek jelenleg 14 kutya áll rendelkezésére:

„Azt hiszem, azon kevés szervezetek közé tartozunk, amelyek kutyákat használnak humanitárius aknamentesítésre. Mi magunk képezzük ki és tenyésztjük őket. A tűzszerészekkel és a járművekkel együtt használjuk őket. Általában párban dolgoznak, azaz két kutya és két sofőr. Ha azt gyanítjuk, hogy aknaveszély van az úton, és nem tudunk odamenni, a kutyák valószínűleg meg tudják vizsgálni a dolgokat. Egy olyan országban, mint Ukrajna, amely évek, sőt évszázadok óta erősen iparosodott, rengeteg fém van a földben, és az aknamentesítőket ez akadályozza. Ha fémet keresnek, öt másodpercenként megállnak, de a kutyák robbanóanyagot keresnek, odasétálhatnak oda, ahol a robbanóanyag van, és a fém nem állítja meg őket.”

Az ukrán aknamentesítési szervezetek is használnak kutyákat a munkájuk során. Patron, a Mihail Iliev tulajdonában lévő Jack Russell terrier már Ukrajna nemzeti szimbólumává vált ebben a háborúban.

„Patron általában mindig velem van az aknamentesítésen, segít a munkában. De vannak olyan esetek, amikor nem visszük magunkkal. Például, amikor a felszántott termőföldeken dolgozunk – irreális, hogy szaglás alapján találjon meg valamit ilyen helyeken. De vele együtt dolgozunk a páncéltörő aknák keresésekor és azokon a helyszíneken, ahol a lőszerraktárak tartalma működött el részben” – mondja Iliev.

A gazdája három hónapos korában kezdte el kiképezni Patront robbanó tárgyak keresésére:

„Három hónapos korától kezdve már órákra jártunk – egy profi kynológushoz. Amikor Patron körülbelül kilenc hónapos volt, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk kiképezni robbanó tárgyak keresésére. Kezdésként különböző porokat, robbanóanyagokat jelöltünk ki. Eleinte például a szaglásán keresztül megjegyzett bizonyos robbanóanyagokat, elrejtettük előle, és a tréning során megkereste őket.”

A kinológus eleinte kategorikusan elutasította, hogy Patron kiképzését vállalja – ő nagytestű kutyákkal, például belga juhászokkal foglalkozott. De sikerült meggyőznünk, hitt Patronban, és elkezdte kiképezni.

Mihail szerint Patron, csakúgy, mint a tűzszerészek rendelkezésére álló többi kutya, már gyermekkora óta hozzászokott a hangos zajokhoz, és már régóta nem ijed meg a robbanásoktól:

„A kutyákat két-három hónapos koruktól kezdve képzik ki. Már ebben az időszakban hozzászoktatják őket a kisebb robbanásokhoz, majd áttérnek a nagyobbakra, amikor lőszereket semmisítenek meg. Én pedig megfigyeltem egy ilyen helyzetet. Amikor a Csernyigovi Területen invázió zajlott, bombákat dobtak le és dolgozott a tüzérség, a közönséges kutyák sokkos állapotban rohangáltak a városban, nem tudták, hova bújjanak. De a szolgálati kutyák már alkalmazkodtak ehhez. Én például itt állok, és Patron mellettem áll, meg sem rezzen. Látja, hogy a gazdi a közelben van, senki nem szalad sehova, tehát minden rendben.”

Patron lett az első kutya, aki megkapta az UNICEF-től a „Jószolgálati kutya” címet, mivel nemcsak az ukrajnai aknákat tisztítja meg, hanem segít a gyerekek mentális egészségének megőrzésében is.

Ezenkívül Patron képét számos, embereknek és állatoknak szánt játékokat és élelmiszereket gyártó cég használja. Például a kisállat-termékeket gyártó Collar dobott piacra egy egész sor tápot háziállatok számára HERRRO néven, és a Patron képmásával ellátott áruk eladásából származó nyereséget az UAnimals állatjóléti alapítványnak irányítja.

Tavaly májusban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Patront az „Elkötelezett szolgálatért” kitüntetéssel tüntette ki.

Kutyák, emberek, drónok aknamentesítik Ukrajna földjét, talán egyszer a munkájuk végére is érnek... mindenki jobban járt volna, ha abba a drága, termékeny földbe gabonát vetnek, nem aknát.

De az orosz hadsereget nem szántásra-vetésre szerződtették.

Szele Tamás