Ez ugyan Marco Polo útleírásának volt az eredeti címe, de mivel a mai nap megkerülhetetlen híre a Békemenet, mely e sorok írásakor el sem kezdődött, és arról tudjuk, hogy egymillióan vesznek majd részt rajta, akkor is, ha nem, hát én is ezzel foglalkozom, holott szívesebben írnék külpolitikáról. Bár lesz ebben az írásban némi külföld is.
(Képünk illusztráció)
Hogy hányan lesznek, illetve hányan nem, arról előre gondoskodott Bayer Zsolt, aki május 22-én a következőképpen nyilatkozott a Pesti Srácoknak:
„Borítékolható, hogy nyugat-európai lapokban azt fogják írni, hogy alig lézengtek az eseményen, amelyet szokásos módon szélsőjobboldalinak fognak titulálni. Mint mondta, a csíksomlyói búcsún sok erdélyi magyarral beszélgetett, és meggyőződése, hogy „több erdélyi magyar jöhet az idei Békemenetre, mint az eddigi kilencre”. Hozzátette: remélhetőleg a többi határon túli területről is hasonlóan sokan lesznek jelen a meneten.”
Annyit megjegyeznék, hogy a csíksomlyói búcsút idén május 17–20. között tartották, emberünk pedig 17-én még publikált a Magyar Nemzetben, de a hirdetések alapján tudjuk, hogy most már repülőgéppel is el lehet zarándokolni ebbe a búcsúba, 169 ezer forintért, szóval akár járhatott is ott, bár akkor nem tudom, huszadikán miért a szekelyhon.ro-t és a Médiatér videóját idézi a blogján, miért nem készített pár saját fotót. De vegyük úgy, hogy tényleg ott járt, vegyük úgy, hogy beszélt is sokakkal (bár ebből lehetett volna riport vagy helyszíni tudósítás is, de mint látjuk, nem lett – én nem hagytam volna ki a témát, de nem is vagyok Bayer, hála az Égnek). Szóval, azt mondja, „több erdélyi magyar jöhet az idei Békemenetre, mint az eddigi kilencre”.
Jelezném, a hangsúly a feltételes módon van. Én is lehetnék katapurtálai maharadzsa, elég sok adottságom megvan hozzá, például földig ér a lábam, fülem közé szorult a fejem, ami egy maharadzsánál úgyszólván elengedhetetlen, de más adottságaim viszont hiányoznak, így bármilyen kecsegtető is a lehetőség, talán sosem fogok uralkodni a kies Katapurtálában. Hát így vagyunk ezzel is. Jöhetnek, megvan rá a lehetőség – csak vagy jönnek, vagy sem.
Inkább nem jönnek. Vagyis: minden eddiginél kevesebben érdeklődnek a Békemenet iránt.
Ezt Vig Emese írásából tudjuk, mely a Transtelexen jelent meg. Rezeda kolléga úr már említette mai írásában a benne foglaltakat, de én úgy gondolom, a jelenség többet ér két bekezdésnél, és kissé részletezném, hogy a nagyközönség is értse, miről van szó. Mármint az anyaországi nagyközönség, ugyanis a romániai köszöni szépen, teljesen tisztában van saját magával, ott nincs szükség a helyzet tisztázására.
Summa summarum, Vig kollegina kiváló cikkéből az derül ki, hogy:
„Egy 18 személyes mikrobusszal szállítják az összegyűlt csapatot Budapestre, magyarázta a szervező, miután érdeklődő, békemeneten még nem járt nagyváradi magyarként arról kérdeztem, hogyan zajlik a program. Fél nyolckor indul a kisbusz a Partiumi Keresztény Egyetem melletti parkolóból, a csoportot viszont nem ő kíséri, hanem egy másik munkatársa, akinél be kell jelentkezni a reggel érkezéskor. A munkatárs, aki a Magyar Polgári Egyesületet képviseli, fogja összegyűjteni a pénzt is, amibe az utazás kerül.
Ezt nem hagyhattam szó nélkül, hiszen meg voltam győződve, hogy ingyenesen utazhatok, ha már jelenlétem annyira fontos a nagy létszámra számító szervezőnek. Magasak a költségek, és limitáltak az erőforrások, érkezett a válasz. Az utaztatás költségei és szervezési erőfeszítései jelentős terhet rónak a szervezőkre, akik ezt azért csinálják, mert eddig is minden évben ott voltak a békemeneten.
150 lejt (11 ezer forintot) kell fizetni fejenként azért, hogy elvigyenek és hazahozzanak Budapestről, de ez nagyon jutányos ár, magyarázta az Erdélyi Magyar Szövetség politikusa, hiszen a napi járaton 220 lejt (16 ezer forint) kérnek el egy Budapest-Nagyvárad oda-vissza útért.
(…)
Arról is érdeklődtem, hogy miért csak kisbusz indul, ha sikerült volna több embert toborozni, akkor talán az ára is olcsóbb volna a „kirándulásnak”. Maga sem éti mi történt, vallotta be őszintén az Erdélyi Magyar Szövetség politikusa. Volt olyan év, hogy három nagybuszt is megtöltöttek, igaz, akkor nem kellett fizetni az utazásért. De most már egy hónapja szervezi, és sehogy sem akart ennél több jelentkező összegyűlni, pedig az újságban is meghirdette, tette hozzá.”
Megjegyezném: lám, Bayer kihagyta a csíksomlyói búcsút, mint témát, pedig nagyon illett volna hozzá, Vig kollegina viszont valódi újságíróként ezt nem hagyja ki. De elemezzük, amit megtudtunk!
Vegyük először is azt, hogy mikor ingyen volt az út, „három nagybusz is megtelt”. Ne tessenek felhördülni, utánanéztem: ez maximum 216 fő, a Magyarországon létező legnagyobb befogadóképességű túrabusszal számolva. Köze nincs ennek a számnak a milliókhoz, és hát Váradon sem mindenki Krőzus, nem is mindenki géniusz: ha mondjuk a nyóckerben meghirdetnének egy ingyenes bécsi utat, aminek csak az az ára, hogy kicsit tapsolni kell a Szabadságpártnak, aztán mehet estig az ember, amerre lát, és még haza is hozzák, erős túljelentkezés volna. Hanem most csak 16 ember kel útra – azért 16, mert Vig kollegina lefoglalt két helyet, gondolom saját magának meg a fotósának, ők sajtósok, nyilvánvalóan nem számítanak bele a közönségbe. (Hej, hány olyan tüntetésen jártam, ahol a tudósítók száma meghaladta a résztvevőkét...) No, szóval van 16 emberünk.
Azt tetszenek mondani, az is tizenhattal több a kelleténél? Én is azt mondom, de most kicsit matekozzunk, vegyük elő az arányokat és a népszámlálási adatokat.
Nagyvárad összlakossága a 2011-es népszámlálás szerint 196 367 fő, ez azóta nem sokat változhatott. A magyar lakosság számaránya ebből 24,9 százalék, vagyis 45 305 fő. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben magyar anyanyelvűnek 25,6 százalék vallja magát, vagyis 46 518 fő, de ez már Várad soknemzetiségű jellegéből fakadhat, vegyük alapul a 45 305-ös lélekszámot, hiszen nem valószínű, hogy a román lakosság nagyon kíváncsi volna a Békemenetre, vagy ha mégis, hát megnézi a tévében.
Milyen arányok mutatkoznak a Békemenet nagyváradi látogatói és a teljes váradi magyar lakosság között?
Amikor a legtöbben voltak, vagyis vélhetően 216-an, akkor képezte ez a csoport a váradi magyarok 0,4 százalékát. A mostani 16 fő ezzel szemben az ottani magyar lakosság 0,03 százaléka.
Hát, örülnék, ha az anyaországban is ilyen arányban lennének a fideszesek, annyit mondhatok. Ez az arányszám igen alacsony, szabad szemmel szinte nem is látható – hogyan lesz ebből millió? Nyilván sehogyan, nyilván odahazudják majd, hiszen odahazudták jó előre, sőt azt is, hogy aki kevesebbet mer írni, az nyugat-európai bérenc, idegen ügynök, erről előre gondoskodott a furfangos Bayer.
De mitől csökken a Fidesz népszerűsége ilyen mértékben arrafelé, hogy az eleve nem sok 216 támogatóból mára 16 maradt? Hát nem ömlik oda számolatlanul a pénz? Dehogynem, csak vissza is ömlik ugyanúgy, ezerszer megírtam, ez a sikkasztás egy kifinomult, magyaros formája, a helyi alapítvány vagy cég megkapja ugyan a támogatást, de bizonyos százalék lefölözése után vissza is utalja, különben nagy baja lesz. És hát – már másfél éve nem számolatlan ez a pénz sem. Az ottani magyar sajtó támogatása 2022. december 30-ától olyan mértékben csökkent, hogy a legtöbb lap nyomtatott kiadása meg is szűnt, ami főleg a „vidéki” lapok esetében fájdalmas, mert online ugyan még úgy-ahogy működnek a kiadványok, de a hetven-nyolcvan éves falusi olvasónak nem lehet tabletet adni a kezébe, ha egész életében papírra nyomtatott újságot olvasott.
Szóval, a lelkesedés – ami eleve nem volt olyan mindent elsöprő, ahogy azt a magyarországi kormánymédia a saját propagandaszempontjai miatt beállította – erősen csökkent, ezt mutatja az is, hogy 2014 óta nem jött össze annyi határon túli szavazat (nem csak Romániából, az egész világról, mindent egybevéve), hogy elég legyen egy szem mandátumra, tehát nem, nem pitymallik kikeletkor a Küküllő és Gábor Áron rézágyúját sem Semjén Zsoltnak virágozzák fel, hanem március 15-nek. Pár rajongó érkezik most, semmi több, de ha a majd’ 200 ezres Nagyváradról csak 16 embert sikerült összeszedni, az olyan százezerrel több lakosú Kolozsvárról se jöhetnek 24-25-nél többen, legalábbis a formális logika szerint. Székelyföldről jönnének talán, csak ott egy rémálom a közlekedés, még most is (a vonatközlekedés Magyarország felé még rosszabb), lehet, hogy meg tudták szervezni, lehet, hogy nem, de összegezve: Romániából a mai Békementre maximum 100-150 látogató érkezhet, legrosszabb esetben 200. Kevés ez a millióhoz, mint kakaós tekercsben az önindukció.
Pedig a Margit-szigeten Mick Jagger, akarom mondani, Orbán Viktor is fellép. Neki pedig tömeget kell látnia. Lehet, hogy sokan lesznek, de nem a határon túlról. Románia viszonyait a fentiekben vázoltam, máshol ekkora – kb. egymilliós – magyar kisebbség nem él, a lengyel barátokat el lehet felejteni, így hát főhet a szervezők feje.
Jó ember vagyok, megesett a szívem ezeken a szerencsétleneken, adok egy tippet: szóljanak a Kínai Népköztársaságnak, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg dobjon le nálunk légi úton egy gyorshadtestet közönségnek, majd előre állítják a beszéd alatt a CÖF-ösöket, mögöttük meg jók lesznek tömegnek a kínaiak, Orbán nem lát odáig, nem tűnik fel neki a külsejük. Bár félő, hogy a kínai hadtest utána itt is marad és katonai bázist épít ki a Margit-szigeten, a szállodákból kaszárnyát csinál, a víztoronyból radarállomást, a zenélő kutat meg átállítják a Tungfanghungra (ez a Kulturális Forradalom idején volt a vörösgárdisták indulója, a CÖF-től nem is lenne idegen a szellemisége), de hát ez előbb-utóbb így is bekövetkezett volna. És hát a testvéri Moszkva most nem küldhet csapatokat, mert aki nem Ukrajnában harcol, az Afrikában hadakozik, Karéliában gyakorlatozik vagy a kínai határt őrzi, nehogy a Sárkány, aki a Medve legjobb barátja, hirtelen mégis rátegye a karmát fél Szibériára.
Akkor lesznek ezek egymillióan, ha behívják a kínaiakat.
Most, mikor ezt az írást zárom, még el sem kezdődött a Békemenet, és jól is van ez így, mert az Orbán-beszéd várhatóan elvon majd minden figyelmet erről a témáról, és a köztudatba majd megint az ragad bele, hogy „egymillió erdélyi tapsolt Orbánnak”.
Lesz az maximum pár száz is. Az anyaországi és esetleg kínai látogatók számáért viszont nem teszem tűzbe a kezemet.
Persze az sincs kizárva, hogy az egészet mindenestől szétveri a vihar, jégeső, ami az időjárás-jelentés szerint épp közeledik, tehát jó volna előre gondoskodni arról, hogy a mentőszolgálatok riadókészültségben legyenek. Ez esetben az lesz a felelős a károkért, aki ezt a tömeggyűlést összehívta. De reméljük, erre nem kerül sor, és Orbán megint elmondhatja a szokásos vérforralását, Brüsszellel, háborúpártiakkal és dollárbaloldallal. A rubeljobboldal részéről, ugyebár.
Békementelnek a háború ellen, és ha elkapják – mármint a háborút – szitává is lövik, a pacifizmus jegyében.
Azért az az egymillió nagyon sok ám. Mindegy, meglátjuk, hogyan lesz.
Szele Tamás