Sokan kérdezik Ukrajna önvédelmével kapcsolatban, hogy „miért nincsenek már a Krímben, miért nem verték vissza az oroszokat a határon túlra Harkivnál, Belgorodnál, egyáltalán, tudják használni a nyugati fegyvereket?” Tudják bizony, de ez nem is olyan egyszerű feladat, mert a bevetésükhöz előbb le kell győzni az orosz elektronikai hadviselést.

(Képünk illusztráció, ilyen repülőgép nincs, mesterséges intelligencia generálta a képet)

Márpedig pont ez az a fegyvernem, amelyet az Oroszországi Föderáció világszintre fejlesztett, az egyéb alakulatok időnként tényleg második (sőt, akiknek Moszin-Nagant puskákat osztottak ki, első) világháborús szinten állnak, de ebben az orosz hadsereg tényleg a világ élmezőnyébe tartozik. Viszont a helyzet így sem reménytelen Ukrajna számára. A kialakult helyzetet a The Insider járta körül. Előre jelezném: az írás hosszú lesz, és akinek vannak haditechnikai ismeretei, könnyebben meg fogja érteni.

Kezdjük azzal, hogy a következő hónapokban Kijev várhatóan több tucat F–16-os vadászrepülőgépet kap nyugati szövetségeseitől, amelyekkel többek között oroszországi katonai célpontok ellen is csapást mérhet. Colby Bedworth független katonai elemző szerint a nyilvánvaló harci potenciáljuk mellett ezeknek a repülőgépeknek az ukrán fegyveres erők számára az a jelentősége, hogy GPS-irányítású lőszereket is integrálhatnak, ami végre megkérdőjelezi Oroszország dominanciáját az elektronikus hadviselés (EW) területén.

2022 márciusában az ukrán hadsereg lefoglalt egy különös fémkonténert, amelyet az orosz hadsereg hagyott hátra a nyugat-kijevi régióban lévő Makarov faluban. A lelet jelentős hírszerzési sikert jelentett Ukrajna és nyugati szövetségesei számára. Nem sokkal azután, hogy a rejtélyes berendezésről készült fotók elterjedtek a közösségi médiában, a tárgyat az orosz 1RL257 Krasukha–4 elektronikus hadviselési rendszer parancsnoki központjaként azonosították.

Az amerikai hadsereg egységes elektronikus hadviselési statútuma a REB-et úgy definiálja, mint „olyan katonai akciókat, amelyek elektromágneses és irányított energia felhasználásával ellenőrzik az elektromágneses spektrumot vagy támadják az ellenfelet”.

A „Krasukha–4”, Oroszország egyik fejlett REB-rendszere az ellenséges radarfelderítő repülőgépek és drónok radarjának zavarására szolgáló rádiójelek forrásaként szolgál. Ukrajna még nem rendelkezik ilyen repülőgépekkel (Svédország ígéretet tett arra, hogy a Kijevnek nyújtott 16. katonai segélycsomag részeként legalább egy ilyen gépet átad nekik), de a NATO rendelkezik velük. A szövetség erői már a teljes körű invázió előtt is rendszeresen köröztek a harcok légterében, hogy hírszerzési információkat gyűjtsenek és továbbítsák azokat az ukrán parancsnokoknak.

Ezért helyezte Oroszország a Krasukha–4-et szinte a frontvonalra: a rendszer megvédte az orosz csapatokat a NATO-hírszerzéstől. Az elfogott Krasukhát gyorsan az Egyesült Államokba szállították, ahol az amerikai mérnökök lehetőséget kaptak arra, hogy szétszereljék, és kiderítsék, mivel is van dolguk.

Az Orosz Fegyveres Erők e kudarca ellenére a REB bevetése eleinte még túlságosan is hatékony volt. Képesek voltak hatástalanítani az ukrán légvédelmi rakétarendszereket, de a teljesítményük olyan nagy volt, hogy komolyan felmerült az „elektronikus öngyulladás” problémája.

Az orosz kommunikációs rendszerek nem titkosított jelekkel ellátott katonai rádiókat használtak, hanem olcsó kínai eszközöket, amelyek szintén zavarhatóak voltak. Ez arra kényszerítette az oroszokat, hogy csökkentsék a REB műveleteinek intenzitását, hogy visszanyerjék a hatékony ellenőrzést egységeik felett, amikor „Kijev három nap alatt történő elfoglalásának” eredeti terve kudarcba fulladt. Márciusra az ukrán légvédelem komoly károkat kezdett okozni az orosz légierőnek.

Az oroszok számításba vették ezt a tapasztalatot. A 2022-es nyár folyamán – és különösen az őszhöz közeledve – jelentősen javították erőik koordinációját. Az Orlan–10 felderítő drónokat a REB felszerelésével együtt kezdték használni a frontvonalon működő ukrán rövid és közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerek felderítésére és zavarására, lehetővé téve számukra, hogy zárt pozíciókból tüzeljenek rájuk.

Az eredmény egy ördögi kör lett: az ukrán légvédelem kénytelen volt egyre távolabb működni a frontvonaltól, lehetővé téve az orosz repülőgépek számára, hogy szabadon csapást mérjenek az ukrán állásokra a harctéren. A helyzet ma is szinte katasztrofális az ukrán fegyveres erők számára. Az orosz vadászbombázók által az ukrán légvédelem hatótávolságán kívülről indított siklóbombák az inváziós erők arzenáljának egyik legerősebb fegyverévé váltak.

A nagy hatótávolságú rakétákhoz hasonlóan Oroszország a REB-rendszerek terén is hatalmas előnyben van Ukrajnával szemben, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. Az orosz hadsereg legalább három tucat különböző földi REB platformot használ. Bár a speciális elektronikai harcászati repülőgépek azok közé a haditechnikai kategóriák közé tartoznak, amelyekben az USA egyértelműen felülmúlja Oroszországot, az orosz fegyveres erők is rendelkeznek az IL–22PP-vel erre a célra.

Az 518-PSM RTU konténerrel ellátott L–175 Hibiny elektronikai elhárító rendszer számos vadászgépre és vadászbombázóra alkalmazható, beleértve a Szu–30SM, Szu–34 és Szu–35S típusokat is. Az orosz REB eszközök kombinált képességeit az észt ICDS agytröszt 2017-es jelentésében még nagyon magasra értékelték.

Ukrajna képességei ezen a területen sokkal korlátozottabbak. Az Egyesült Államok és más támogatók biztosítottak az ukrán hadsereg számára néhány alapvető REB-eszközt, mint például a drónellenes rendszerek (C-UAS), de Ukrajna főként a saját rendszereire támaszkodik, amelyeket hazai gyártók építettek vagy a szovjet korszakból örököltékúket.

Ezek közé tartozik a NOTA és a Bukovel-AD, valamint a Plasztun-RP 3000 és a Kolchuga-M – ezek drónfelderítő funkcióval rendelkező elektronikus támogató rendszerek. Az új ukrán fejlesztésű NOTA és Bukovel-AD komplexumok száma csekély – az ukrán elektronikai hadviselési rendszerek 65 százaléka elavult szovjet modellekből áll.

Az Oryx elemző portál, amely nyílt forrásokból származó adatokkal dolgozik, mindössze hét REB rendszert jegyzett fel Ukrajna veszteségei között, ami relatív hiányra utal. Ehhez képest Oroszország már 81 REB-rendszert veszített el; ez nem elhanyagolható szám, de nem elég ahhoz, hogy végleg megszüntesse előnyüket.

Akárhogy is áll a helyzet, Oroszország feltűnően sikeresen bővítette elektronikus hadviselési képességeit. A háború előtti idők óta az Orosz Fegyveres Erőkön belül öt specializált dandár rendelkezik a legerősebb rendszerekkel, mint például a Krasukha, a Leer–3 és a Murmanszk–BN. Emellett a háború előtti orosz dandároknak volt egy teljes értékű REB századuk, és a háború alatt az Orosz Fegyveres Erők igyekeztek minden szinten, egészen a szakaszokig bevezetni az elektronikus hadviselési eszközöket az egységekbe.

Ukrán becslések szerint az oroszok minden szakaszban legalább egy drónelhárító rendszerrel rendelkeznek. A nagyobb teljesítményű REB-rendszerek, például a Sipovnyik-Aero telepítésével kombinálva ez azt eredményezi, hogy az ukránok becslések szerint havonta 10 000 drónt veszítenek el.

Valerij Zaluzsnij, az AFU korábbi főparancsnoka Oroszország előnyét a REB területén a fő akadálynak nevezte, amely megakadályozza Ukrajnát abban, hogy a fronton kialakult patthelyzetet feloldja. Természetesen az orosz REB-létesítmények kiemelt célpontok Ukrajna számára. Azzal, hogy arzenálját nyugati precíziós fegyverekkel egészítette ki, az ukrán hadseregnek most már lehetősége van arra, hogy jelentős orosz célpontokat támadjon. Az olyan rendszerek, mint a HIMARS, bizonyítottak, különösen a harcok első évében. Az oroszok azonban ehhez is alkalmazkodtak: a REB eszközeiknek sikerült csökkenteniük a nyugati GPS-irányítású lőszerek hatékonyságát.

Hogy ez a csökkenés mennyire volt jelentős, az vitatható. Téves az a feltételezés, hogy minden GPS-irányítású lőszer egyformán érzékeny az orosz rendszerek interferenciájára. Mindezen árnyalatok megértése fontos annak eldöntéséhez, hogy Ukrajnának milyen fegyverekre van szüksége elsősorban. Nézzük meg közelebbről a problémákat és a megoldásokat néhány kulcsfontosságú fegyver esetében.

Excalibur

Az M982 Excalibur egy 155 mm-es tüzérségi lövedék megnövelt hatótávolsággal, GPS-szel és inerciális irányítórendszerrel (INS). Amint Zaluzsnij megjegyezte, az Excalibur rendkívül hatékonynak bizonyult az orosz önjáró lövegek és a tüzérségi radarok megsemmisítésében.

Jack Watling, az Egyesült Királyi Védelmi Tanulmányok Intézetének munkatársa szerint a kezdeti használat során 70 százalékos volt a hatékonysága. A lövedék azonban rendkívül érzékenynek bizonyult a GPS-zavarásra, és miután az oroszok optimalizálták a REB-rendszereiket ennek kivédésére, az Excalibur hatékonysága 6 százalékra csökkent.

Ezért az ukránok gyakorlatilag felhagytak az Excalibur használatával, ami nem jelent komoly problémát. Az USA mindössze 7000 ilyen lövedéket biztosított Ukrajnának, az utolsó szállítmány 2023 áprilisában érkezik. Ukrajna egy éven keresztül széles körben használta őket, majd miután hatástalanná váltak, kiselejtezte őket. Ha megállapítást nyer, hogy a nagy pontosságú 155 mm-es nagy robbanóerejű lövedék elengedhetetlen a győzelemhez, akkor az amerikai hadsereg új M1156A1 precíziós irányított lövedékeket (PGK) biztosíthat Ukrajnának. Ez az eszköz , M-kódos GPS technológiát használ, amely sokkal ellenállóbb a REB-ek által alkalmazott GPS zavarással szemben.

GMLRS

A GMLRS (Guided Multiple Launch Rocket System) irányított rakéták ezzel szemben még mindig hatékonyak. Oroszországnak a GPS-vezérlésükbe való beavatkozási kísérleteire először tavaly májusban derült fény. Az amerikai védelmi minisztérium folyamatosan együttműködik mind az ukránokkal, mind a gyártó Lockheed Martinnal, hogy olyan szoftverfrissítéseket biztosítsanak, amelyek ellenállóbbá teszik a rakétákat a zavarással szemben.

Bár egyetlen megoldás sem hibátlan, a frissítések és az ukrán hadműveleti tervezésben végrehajtott kiigazítások kombinációja – például az egyetlen célpont eltalálásához felhasznált rakéták számának növelése – lehetővé teszi a GMLRS folyamatos használatát. Tény, hogy ez a módszer nem feltétlenül költséghatékony, de biztosítja Ukrajna számára a kritikus precíziós tűzerő fenntartását, hogy akár 80-90 kilométerre lévő célpontokat is támadhasson. A GMLRS-csapásokról új videók jelennek meg, ami azt jelenti, hogy a teljes hatástalanságra vonatkozó állítások egyértelműen nem igazak.

JDAM-ER

2023 eleje óta Ukrajna megkapja a JDAM-ER (Joint Direct-Attack Munition – Extended Range) készleteket, valamint az 500 fontos Mark 82 bombákat. A JDAM-ER készletek az irányítatlan Mark 82-eseket precíziós irányítású, GPS-irányítású és INS-irányítású siklóbombákká alakítják át. Az amerikai légierő és a Boeing támogatásával az ukrán légierőnek sikerült a bombákat beépítenie a Szu–27-es és MiG–29-es vadászgépeibe.

A GMLRS-hez hasonlóan tavasszal érkeztek az első jelentések arról, hogy a bombák zavarásra érzékenyek. A Boeing azonban folyamatosan biztosítja a szoftverfrissítéseket az ellenálló képesség javítása érdekében, így a JDAM-ER 2023 nagy részében képes volt fenntartani a 60% feletti teljesítményt.

GLSDB

Februárban, egyéves beszerzési folyamat után megérkeztek Ukrajnába a régóta várt földi indítású, kis átmérőjű bombák. Egyes elemzők azt feltételezték, hogy ezek a lövedékek még az ATACMS-nél is komolyabb eredményeket fognak elérni. Áprilisban William LaPlante, a Pentagon vezérkari főnök-helyettese viszont azt mondta, hogy a GPS-jel orosz zavarásán túli problémák miatt a GLSDB bombák nagyrészt hatástalanok. Májusban pedig a Reuters arról számolt be, hogy a Boeing megpróbálja kijavítani a sebezhetőségi problémát, de ez több hónapot vesz igénybe.

Ez az eredmény persze kiábrándító, másrészt viszont az ukránok kezdetben nem támaszkodtak a gyakorlatban még nem bizonyított GLSDB-kre, és olyan korlátozott mennyiségben kapták amúgy is ezeket a lőszereket, hogy amúgy sem tudták volna komolyan befolyásolni a harci cselekmények menetét.

SDB

A földi változataikkal ellentétben a nem módosított GBU–39/B (Small Diameter Bomb) bombák 90 százalékos hatékonyságúak voltak. Az Ukrajnának történő átadásukról szóló hírek meglepetésként hatottak; állítólag 2023 novemberétől szállítják az Ukrán Légierőnek, hogy a JDAM-ER mellett vadászbombázókon is használják őket. A JDAM-mal ellentétben az SDB egy speciálisan tervezett siklóbomba, amelyet szintén GPS és INS (inerciális navigációs rendszer) irányít.

Az SDB és a JDAM sokkal hatékonyabbak a GLSDB-nél, ennek oka a hatótávolságukban és a becsapódási idejükben keresendő. A GLSDB hatótávolsága akár 150 kilométer is lehet, míg az SDB a gyakorlatban 100 kilométeren belüli célpontokra korlátozódik: az ukrán repülőgépek kénytelenek alacsony magasságban ledobni őket, hogy elkerüljék az orosz légvédelmet. Minél hosszabb utat tesznek meg ezek a lőszerek GPS hiányában, annál kevésbé pontosak, mivel csak az INS navigációra támaszkodhatnak, amely nagy távolságokon rosszabbul teljesít.

Lehetőségek Ukrajna számára

Az orosz elektronikus hadviselésnek az Egyesült Államok által szállított GPS-irányítású lőszerekre gyakorolt általános hatását értékelve megállapítható, hogy csak egyetlen rendszer – a GLSDB – volt teljesen hatástalan. Azonban még ez is változhat a Boeing által végzett módosítások eredményeként. Az Excalibur kezdetben jól teljesített, de az oroszok alkalmazkodtak hozzá, és a további beruházást ebbe a fegyverbe nem tartották célszerűnek. Ami a GMLRS-t, a JDAM-ER-t és az SDB-t illeti, ezek hatékonynak bizonyultak, és az orosz megtorlásra adott folyamatos válaszcsapások miatt továbbra is fontosak maradnak.

A kihívás most az, hogy Ukrajnát olyan új eszközökkel lássák el, amelyek arra kényszerítik Oroszországot, hogy védekező álláspontra helyezkedjen, és kihívást jelentsenek az elektrronikai hadviselés területén fennálló fölénye ellen. Az F–16-os repülőgépek várható érkezése számos lehetőséget nyit meg e tekintetben. Az Ukrajnának már biztosított összes fegyver – JDAM, SDB, nagysebességű radarelhárító rakéta (HARM) – hatékonyabbá válik, ha repülőgépeken, teljesen integrált környezetben alkalmazzák. Az ukrán F–16-osok teljesítménye érezhetően növekedni fog, ha felszerelik őket az AN/ASQ–213 HARM célzóberendezéssel, az AN/AAQ–33 Sniper fejlett célkereső eszközzel vagy az AN/ALQ–131 elektronikus elhárító egységgel.

Az amerikai légierő már megtette a régóta esedékes lépést az ukrán repülőgépek felszereltségének javítása érdekében. Május elején az amerikai légierő 23,5 millió dolláros szerződést írt alá egy kaliforniai céggel a Home-On GPS-zavaró keresők szállítására, amelyeket az ukrán JDAM-ER bombákba fognak beépíteni.

Az elektronikus hadviselési rendszerek olyanok, mint egy kétélű kard: miközben erős rádióhullámokat bocsátanak ki az ellenséges kommunikáció zavarására, egyúttal a saját helyzetüket is felfedik. Ezekből a jelekből a Home-On-Jam (HOJ) zavaró keresők detektálják a kibocsátó forrásokat.

A JDAM-ok HOJ-rendszerei a terepen is telepíthetők, ami csökkenti a telepítési időt. Az új HARM típusok vagy a fejlett radarok elleni irányított rakéták (AARGM) szállítása további, hasonló funkciójú lőszereket biztosítana Ukrajnának. Bár az oroszok biztosan megtalálják a módját, hogy alkalmazkodjanak ezekhez az új képességekhez, a REB-rendszereik hatékonysága csökkenni fog, ami lehetőséget ad Ukrajnának a GPS-jelek elnyomásának zónáiban lévő rések kihasználására.

Láthatjuk tehát: mindkét fél bevet apait-anyait ebben a különös technológiai versenyben, amiben az elektronikai hadviselés a döntő elem – amivel az oroszok kicsiny, de nem ledolgozhatatlan előnyre tettek szert, de ez őszre könnyen megváltozhat.

Egyelőre még semmi sem dőlt el. Ősszel viszont, ha megérkeznek az F–16-osok, sok minden eldőlhet.

Szele Tamás