Mi, akik akadálytalanul nézhetjük a jelenleg is zajló olimpiai játékokat, nehezen érthetjük, mit éreznek az orosz sportrajongók, ugyanis náluk az állami tévécsatornák ideológiai okokból egyáltalán nem közvetítik a versenyeket. Hogyan sikerült idáig eljutni? Hosszú, rögös úton, melyet a The Insider részletezett elemzésében. Lássuk csak, hogyan történt.
(Képünk illusztráció)
Negyven év óta először fordul elő, hogy az oroszok nem láthatják az olimpiát a televízióban. Oroszországból mindössze 15, Fehéroroszországból pedig 17 sportoló érkezett a világ legjelentősebb sporteseményére, akik mindannyian „egyéni, semleges sportolóként” indulnak, amire még nem volt példa az ilyen versenyeken. Ez a helyzet nemcsak Oroszország ukrajnai inváziójának, hanem a 2014-es szocsi téli olimpia után kezdődött doppingbotrányok sorozatának is köszönhető. Az elmúlt évtizedben Oroszország saját intézkedései miatt elvesztette Putyin egyik leghatékonyabb eszközét a nemzetközi kapcsolatokban – a sport soft power-eszközként való felhasználását.
Legkedvesebb időtöltésből – nemzeti szégyen?
Putyin Oroszországa számára az élsport nemcsak az oligarchák által bőkezűen finanszírozott és magas rangú tisztviselők által felügyelt, kiemelt projekt volt, hanem hatékony „soft power” eszköz is az ország pozitív megítélésének fokozására világszerte. 2007-ben Vlagyimir Putyin személyesen vett részt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) guatemalai csúcstalálkozóján, hogy támogassa Szocsi pályázatát a 2014-es téli játékokra – ez a lépés messze kívül esett a NOB szokásos protokollján.
A sporttársadalom megnyerése érdekében Putyin angolul és franciául mondta el beszédét, eltérve a vezető orosz tisztviselők tipikus gyakorlatától, akik ritkán adnak hivatalos nyilatkozatokat idegen nyelven. A következő években az orosz képviselők egyre gyakrabban jelentek meg a globális sportszövetségek vezetésében, és az orosz városok rendszeres helyszínei lettek a nemzetközi versenyeknek. Ennek az együttműködésnek a csúcspontja a szocsi olimpia volt.
A 2014-es téli játékok Oroszországot a nemzetközi sportközösség felsőbb szintjére emelték, de hamarosan végtelen problémák forrásává váltak. Nem sokkal azután, hogy Thomas Bach NOB-elnök kijelentette, hogy az esemény „Oroszország új, a világ felé nyitott arcát” mutatta meg, az ország sportolói hírneve felett elkezdtek gyülekezni a sötét felhők.
2014 decemberében az ARD német tévécsatornán levetítettek egy dokumentumfilmet, amely leleplezte az orosz atlétikában elkövetett doppingvétségeket. A leleplezések Julija Sztyepanova futónő és férje, az Orosz Doppingellenes Ügynökség (RUSADA) korábbi alkalmazottja, Vitalij Sztyepanov vallomásain alapultak. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) kivizsgálta a filmben bemutatott állításokat, és minden tényt megerősített. Ennek következtében az Összoroszországi Atlétikai Szövetséget minden versenyen felfüggesztették, a moszkvai doppingellenes laboratórium engedélyét visszavonták, vezetőjét, Grigorij Rodcsenkovot pedig elbocsátották.
Rodcsenkov az Egyesült Államokba menekült, és 2016 tavaszán interjút adott a New York Timesnak az államilag irányított „doppingrendszerről”. Nem sokkal Rodcsenkov Oroszországból való távozása előtt két korábbi magas rangú RUSADA-tisztviselő, Vjacseszlav Szinev és Nyikita Kamaev tisztázatlan körülmények között elhunyt.
2016 nyarára a WADA által kinevezett kanadai sportjogász, Richard McLaren bemutatott egy jelentést, amelyben részletezte a tömeges doppingolás szisztematikus jellegét az orosz sportban - ez egy olyan rendszer, amelyet az FSZB és a sportminisztérium bevonásával szerveztek, és amely különösen aktív volt a szocsi olimpia idején. Első pillantásra az Oroszország hírnevét ért csapás kolosszális volt. Az államnak azonban kezdetben sikerült enyhítenie a hatását.
Kikényszerített semlegesség
A doppingbotrányt követő első, 2016-ban Rio de Janeiróban megrendezett olimpiai játékokon Oroszországot jelentős küldöttség képviselte saját lobogója és himnusza kíséretében, még akkor is, ha néhány sportolót és a sportminisztérium tisztviselőit eltiltották a részvételtől. Ez az eredmény nagyrészt a NOB viszonylag engedékeny álláspontjának volt köszönhető, amely az orosz sportolók részvételéről szóló döntést az egyes nemzetközi sportszövetségekre bízta. Ez Oroszországnak kedvezett, mivel Moszkva addigra már számos szövetség vezetésével szoros kapcsolatokat épített ki.
A vívószövetséget, Thomas Bach NOB-elnök sportágát még az orosz oligarcha, Aliser Uszmanov is vezethette. Egyes újságírók úgy vélték, hogy Bach maga is engedett Oroszországnak a Putyinnal való értékes kapcsolat miatt, akinek a támogatása állítólag döntő volt Bachnak a nemzetközi sportban betöltött legmagasabb posztra való megválasztásához.
Az orosz hatóságok egyrészt engedményeket tettek a nemzetközi közösségnek. A McLaren-jelentésben említett Vitalij Mutko sportminisztert és helyettesét, Jurij Nagornyihot más pozícióba helyezték át. Emellett a RUSADA-t hivatalosan függetlenítették a sportminisztériumtól, megváltoztatták a moszkvai doppingellenes laboratórium alapító okiratát, és bevonták a Nyomozóbizottságot a lehetséges doppingmanipulációk kivizsgálásába.
Oroszország viszont határozottan tagadta az állami doppingrendszer létezését – ez volt a Moszkva ellen felhozott fő vád –, és azt állította, hogy minden jogsértés a „mentálisan instabil” Rodcsenkov cselekedeteinek köszönhető. Számos orosz tisztviselő, fenntartva azt az álláspontot, hogy a vádak célja Oroszország megbüntetése agresszív külpolitikája miatt, többször is becsmérlően beszélt a NOB és a WADA politikájáról és személyiségeiről.
Az orosz hatóságok egyrészt engedményeket tettek a nemzetközi közösségnek, másrészt tagadták az állami doppingrendszer létezését.
Ilyen retorika közepette, és mivel a McLaren-jelentés nagy része a téli sportokra összpontosított, a NOB a 2018-as pjongcsangi játékok előestéjén úgy döntött, hogy az orosz sportolók csak semleges zászló alatt versenyezhetnek. A hivatalos jegyzőkönyvekben azonban továbbra is „Oroszország olimpiai sportolóinak” nevezték őket, és engedélyezték számukra, hogy felszerelésükön az orosz zászló színeit használják. Minden egyes sportoló részvételéhez a doppingellenes tisztviselők jóváhagyására volt szükség.
Bizonytalan béke
A doppingbotrány kárt okozott mind az orosz sportolóknak, mind a nemzetközi sportközösségnek, amely nagyra értékelte Oroszország hajlandóságát, hogy komoly összegeket fektessen be a versenyek szervezésébe. A WADA végrehajtó bizottsága 2018 szeptemberében előírásokat fogalmazott meg az ügy megoldása érdekében: Az orosz hatóságoknak hivatalosan el kellett ismerniük a McLaren-jelentés következtetéseit, és át kellett adniuk a moszkvai laboratóriumból származó, a Nyomozó Bizottság kezelésében lévő doppingmintákat és az adatbázist a WADA-nak.
A moszkvai hatóságok vonakodva teljesítették a jelentés elismerésére és a minták átadására vonatkozó követelményeket. Az adatok átadása azonban újabb botrányhoz vezetett. Kezdetben a WADA szakembereinek azt mondták, hogy a felszerelésük nem rendelkezik az oroszországi használatra vonatkozó tanúsítvánnyal. Amikor az adatbázis végül a külföldi szakértők birtokába került, kiderült, hogy a doppingügyek elrejtése érdekében változtatásokat végeztek rajta. A WADA szerint ezeket a módosításokat Jevgenyij Mocsalov, a moszkvai laboratórium igazgatójának, Jelena Mocsalovának a férje végezte.
A WADA végrehajtó bizottsága 2019. december 9-én úgy döntött, hogy négy évre visszavonja a RUSADA doppingellenes szabályzatnak való megfelelési státuszát. Ez a döntés egyben eltiltotta az orosz tisztviselőket a nemzetközi sportszövetségek irányításától és a nemzetközi versenyeken való részvételtől. Emellett megtiltotta Oroszországnak, hogy a WADA által felügyelt eseményeknek adjon otthont, és megtiltotta, hogy az orosz zászlót felvonják a nagy világversenyeken.
Vlagyimir Putyin már másnap kijelentette, hogy a WADA döntése ellentétes az Olimpiai Chartával, és megfellebbezhető a Sportdöntőbíróságnál (CAS). Röviddel ezután a RUSADA megfellebbezte a kiszabott szankciókat.
Az eljárás egy évig tartott, és egy kompromisszumos ítéletet eredményezett, amely a korlátozások nagy részét fenntartotta, de időtartamukat megfelezte. Mind az orosz fél, mind a WADA elégedettnek tűnt ezzel a döntéssel. A szankciók 2022. december 16-ig voltak érvényben. Ennek következtében a tokiói és pekingi nyári és téli olimpiai játékokon Oroszország hivatalos szimbólumok nélkül versenyzett, helyette az Orosz Olimpiai Bizottság zászlaját használta, amelynek logójában a trikolór szerepel. A sportolók felszerelése is egyértelmű asszociációkat keltett az állammal kapcsolatban: egy kollázstérképet ábrázoltak az Oroszországi Föderáció különböző régióinak körvonalaival.
Rakétatalálat
2022. február 25-én a NOB végrehajtó bizottsága határozottan elítélte az olimpiai béke Oroszország által történt megsértését, figyelmeztette a nemzetközi sportszövetségeket, hogy ne rendezzenek eseményeket Oroszországban és Fehéroroszországban, és megtiltotta a két ország jelképeinek megjelenítését. Ennek következtében az orosz sportolók nagyrészt el voltak tiltva a versenyzéstől, még semleges státusz mellett is. Nem sokkal később az oligarchák, Uszmanov és Liszin a szankciók miatt lemondtak a sportszövetségekben betöltött pozícióikról, és Oroszország befolyása a nemzetközi sportban meredeken csökkenni kezdett.
Oroszország megpróbálta megtámadni a versenyzésből való felfüggesztést, és az akkori sportminiszter, Oleg Matyicin 2022 márciusában bejelentette, hogy több mint 50 orosz sportági szövetség fellebbez a Sportdöntőbírósághoz (CAS). A legelső, az Orosz Labdarúgó-szövetség által benyújtott fellebbezés azonban sikertelen volt: a bírák helybenhagyták a szankciókat. A Match TV csatorna forrásai 2023 végére arról számoltak be, hogy az összes olyan orosz sportszövetség, amely korábban pert indított a felfüggesztésükkel kapcsolatban, visszavonta a keresetet.
Kompromisszumkeresés
A nemzetközi sportban azonban a helyzet sosem állandó. Még a doppingválság csúcspontján is számos nemzetközi tisztviselő ellenezte az orosz sportolók teljes eltiltását, ehelyett olyan feltételek megteremtésére törekedtek, amelyek lehetővé teszik a „tiszta” versenyzők részvételét. E tisztviselők többsége sportolói háttérrel rendelkezett, és tisztában volt azzal, hogy az olimpiai játékok milyen jelentőséggel bírnak az egyes sportolók számára. 2022 decemberében a lausanne-i olimpiai csúcstalálkozón – amelyen részt vett az Orosz Olimpiai Bizottság elnöke, Sztanyiszlav Pozdnyakov – az orosz és fehérorosz állampolgárságú sportolók részvételének kérdése kulcsfontosságú témává vált.
A csúcstalálkozó zárónyilatkozata rávilágított a nemzetközi olimpiai mozgalom előtt álló fájdalmas dilemmára, mivel a sportolók állampolgárságán alapuló kollektív szankciók ellentétben állnak a NOB semlegességi célkitűzésével. A találkozón hivatkoztak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különmegbízottjainak levelére is, akik a korlátozásokat diszkriminatívnak minősítették.
2023 januárjában a NOB Végrehajtó Testülete nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentette, hogy egyetlen sportolót sem szabad kizárólag az állampolgársága miatt kizárni a versenyekről. A 2022 februárjától hatályos, aktualizált irányelv lehetővé tette, hogy az orosz és fehérorosz sportolók semleges zászló alatt versenyezzenek, de két szigorú feltételt szabott: „az Olimpiai Charta tiszteletben tartását” (konkrétan az ukrajnai háború aktív támogatásának tilalmát), valamint a Nemzetközi Doppingellenes Kódex teljes körű betartását. 2023 márciusában a NOB véglegesített ajánlásokat tett közzé, amelyek között szerepelt a csapatsportágakban való részvétel tilalma, valamint az orosz és fehérorosz katonai és biztonsági szervekkel kapcsolatban álló sportolókra vonatkozó korlátozások, mivel ezen országok számos sportolója régóta tagja a védelmi minisztérium és a belügyminisztérium által fenntartott sportegyesületeknek.
A döntést az ukrán tisztviselők kritikával fogadták. Azzal vádolták a NOB-ot, hogy „a rossz oldalra állt” és „támogatja a háborúkat, a gyilkosságokat és a pusztítást”. A NOB visszautasította ezeket a vádakat, és elnöke, Thomas Bach levélben szólította fel Vadym Guttsait ukrán sportminisztert, hogy az orosz és fehérorosz sportolók esetleges részvétele miatt ne bojkottálják a közelgő olimpiai játékokat.
A végső szakítás
Az orosz hatóságok aktívak voltak ebben az időszakban. 2023. október 5-én az Orosz Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága integrálta az önhatalmúlag kikiáltott donyecki és luhanszki „népköztársaságok”, valamint a nemrég elcsatolt Zaporizzsja és Herszon régiók olimpiai tanácsait. Ez a lépés újabb botrányt váltott ki, és szinte azonnal a ROC kizárásához vezetett a nemzetközi olimpiai mozgalomból. Ennek ellenére alig egy évvel a háború után az orosz sportolók visszanyerték a lehetőséget, hogy nemzetközi versenyeken induljanak, és számos sportágban, köztük vívásban, birkózásban, taekwondóban, asztaliteniszben, kerékpározásban, tornában és dzsúdóban kvalifikálhassák magukat az olimpiai játékokra.
2024 márciusára a NOB Végrehajtó Testülete véglegesítette az orosz és fehérorosz sportolók párizsi nyári játékokon való részvételének feltételeit. Ezek a sportolók „egyéni semleges sportolóként” – vagy másként „AIN”-ként, a francia Athlete Individuel Neutre kifejezésből – fognak versenyezni. Egyéni meghívást kapnak a Nicole Hoevertsz alelnök által vezetett NOB-bizottságtól, és egy kék-zöld zászló alatt fognak szerepelni, amelyen egy fehér logó látható az AIN rövidítéssel és annak angol és francia fordításával. Az éremátadó ünnepségeken egy külön erre a célra komponált, szavak nélküli dallamot játszanak majd el számukra. A játékok nyitó- és záróünnepségéről is ki lesznek zárva. A részvételi kvóták feltűnően alacsonyak: a NOB hivatalos oldalán nyolc sportágban 47 egyéni kvóta szerepel, és mindössze 15 orosz fogadta el a meghívást. Összehasonlításképpen: a 2021-es tokiói játékokon a korlátozások ellenére az orosz küldöttség 336 sportolóból állt.
Nem a szigorú feltételek voltak az egyedüli – és talán nem is a legsúlyosabb – akadályok, amelyekkel az orosz sportolóknak szembe kellett nézniük a Párizsba vezető úton. A közelmúltbeli döntésekre reagálva az orosz illetékesek versengtek, hogy a legélesebb kritikát fogalmazzák meg a NOB intézkedéseivel szemben. Umar Kremlev, aki jelentős támogatást élvez az orosz vezetés részéről, és akinek esetében a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség elnöki tisztsége külön konfliktushoz vezetett a NOB-bal, és szervezetének az olimpiai versenyekről való felfüggesztését eredményezte, különösen hangos volt. Kijelentette, hogy a párizsi játékokon részt vevő orosz sportolók árulók, és azt javasolta, hogy ne térjenek vissza Oroszországba. Irina Viner, az Összoroszországi Ritmikus Gimnasztika Szövetség vezetője szintén határozott rosszallásának adott hangot, és a semleges státuszt elfogadó sportolókra úgy utalt, mint a „hontalanok csapatának” tagjaira - figyelemre méltó, hogy Viner sportolói nem tartoztak a kvóta alá. A ROC elnöke és négyszeres olimpiai bajnok Sztanyiszlav Pozdnyakov támogatta Viner álláspontját, de tisztázta, hogy bár az orosz teniszezők (akik az egyik legnagyobb kvótát kapták) nem „hontalanok”, hanem az „idegen ügynökök csapatának” tagjai.
Több szövetség úgy döntött, hogy egyáltalán nem vesz részt. Annak ellenére, hogy kvótákat kaptak, a birkózók és a dzsúdósok nem utaztak Párizsba. Különösen az Orosz Birkózószövetség (RWF) álláspontja változott: májusban vezetője, az olimpiai bajnok Mihail Mamiashvili óvatosan támogatta a játékokon való részvételt. Júniusban, miután nyilvánosságra hozták az elfogadott sportolók első névsorát, amelyen 16 birkózó szerepelt – ez a legmagasabb szintű engedély bármelyik sportág esetében –, az RWF végrehajtó bizottsága a részvétel mellett szavazott. Július elején azonban a szervezet közleményt adott ki, amelyben elítélte a „sportszerűtlen kiválasztási folyamatot”, és bejelentette teljes visszavonulását. A NOB honlapján az orosz birkózók neve úgy szerepel, hogy „elfogadták a meghívást, de aztán visszautasították”.
A birkózók és a dzsúdósok hagyományosan erős pozíciókat töltenek be az orosz sportrendszerben – Putyin gyerekkori barátja, az építőipari mágnásból lett Arkagyij Rotenberg a dzsúdószövetség alelnöke. Így joggal feltételezhető, hogy a visszalépésről szóló döntés magasabb szinten születhetett, különösen az orosz sportvezetés közelmúltbeli átrendeződését figyelembe véve: ugyanis Matyicin sportminisztert, valamint Igor Levitint, az elnöki adminisztráció régi sportfelügyelőjét más pozícióba helyezték át.
A múltban, még a nemzetközi közösséggel való feszült kapcsolatok időszakaiban is, az orosz hatóságoknak mindig sikerült elkerülniük a szélsőséges intézkedéseket és megtalálni a kompromisszumokat. Az új vezetők azonban kevésbé fogják előtérbe helyezni a sportolók érdekeit. Valószínűsíthető, hogy az új sportminiszter, Mihail Degtyarev (a néhai ultranacionalista politikus, Vlagyimir Zsirinovszkij korábbi asszisztense) és az új elnöki adminisztráció sportfelügyelője, Alekszej Djumin (Putyin korábbi testőre) számára az atlétika világa csupán ugródeszkának tekinthető a karrierjükben. A vezető hangulatához való igazodási kísérletük során talán még azt is kizárták, hogy az orosz sportolók korlátozottan részt vehessenek a rangos nemzetközi versenyen.
Úgy tűnik: anélkül, hogy hivatalosan bojkottálnák a párizsi olimpiát, az orosz hatóságok alapvetően megváltoztatták a hozzáállásukat. Korábban még a semleges státuszban versenyző sportolók esetében is nagyszabású búcsúztatásokat, repülőtéri fogadásokat szerveztek, nagyvonalú jutalmakat, luxusautókat és állami kitüntetéseket osztogattak a hatóságok. Az éremszerzőknek állami kitüntetéseket odaítélő elnöki rendeleteket gyakran közvetlenül a játékok alatt adták ki, megkerülve a szokásos protokollt. Most azonban, hogy az éremszerzésre minimális esély van, és negyven év óta először az olimpiai játékokat nem közvetíti a televízió Oroszországon belül, a helyzet jelentősen megváltozott. Csak örülni lehet annak a 15 orosz sportolónak, akik az esélyek ellenére mégis megvalósítják álmukat, és versenyezni fognak. Különösebb kitüntetésre azonban otthon ne számítsanak. Most az a legfontosabb, hogy elkerüljék a Kreml által ellenőrzött média folyamatos agresszív retorikája és fenyegetései miatt a jövőbeni karrierjükre gyakorolt esetleges negatív hatásokat.
Mit ne mondjak, szép kilátások elébe néz az orosz sportélet úgy általában. Az orosz sportoló külföldi versenyeken vagy azért nem indulhat, mert meg sem engedik neki, vagy ha megengedik, mikor hazatér, keményen megbüntetik. Maradna számára még az olimpiák helyettesítőjének szánt úgynevezett „Barátság Játékok”, csak az idei versenyeket épp nemrég halasztották 2025-re, tehát semmi esélye megmutatni képességeit nemzetközi szinten is. Sportolhat ugyan, de bizonyos szint fölé sohasem juthat el.
Hogy ez aztán mit fog kiváltani a lelkes sportkedvelőnek ismert orosz közönségből, azt nem könnyű megmondani. De semmi jót, az biztos. Nem fognak ünnepelni – most sem teszik – még a legkevesebb, hogy mogorván hallgatnak.
Csodálatos, hogy Putyin még a sport és az olimpia eszméjét is képes besározni birodalmi rögeszméje kedvéért.
Szele Tamás
