Azt senki sem tagadhatja, hogy Apti Alaudinov tehetséges ember. Nagy kár, hogy katonának állt, mert képességeit tekintve ha gyermekmeséket vagy fantasztikus regényeket és novellákat írt volna, fényes karriert fut be, és bemutatja a világnak az egyébként fájóan ismeretlen csecsen irodalmat. Erre sajnos nem került sor, de Alaudinov tehetsége teret követel magának és meg is kapja ezt, bár sajátos formában.

(Képünk illusztráció)

De egyáltalán, kicsoda ez az ember? Apti Alaudinov a különleges erők parancsnoka Ramzan Kadirov belső köréből, akit néha a csecsen vezető lehetséges utódjaként emlegetnek. Alaudinov hosszú éveken át a csecsen rendőrség irányításában vett részt, idén április óta pedig az orosz fegyveres erők katonai-politikai főigazgatóságának helyettes vezetője. Az elmúlt három évben ő vezette az Ahmat különleges egységet, amely Kadirov biztonsági erőinek elitje. Az ukrajnai háború alatt az egységet folyamatosan kritizálták mind a háborúpárti Z-bloggerek (sokan úgy vélik, hogy Kadirov emberei a hátországban bujkálnak), mind az ukrán média (amely egyszerűen „TikTok csapatoknak” nevezte őket). Ezeket a vitákat jól illusztrálják Alaudinov kommentárjai, akinek az elmúlt napokban gyakran kellett reagálnia azokra a kijelentésekre, amelyek az Ahmat szerepéről szóltak a Kurszki Terület elleni ukrán támadás visszaverésében.

Lássunk néhány példát.

Augusztus 7. A Z-csatornák azt állítják, hogy az Ahmat harcosai elhagyták állásaikat a Kurszki Területre irányuló offenzíva során.

Apti Alaudinov válaszában azt bizonygatja, hogy az ukrán hadsereg egyszerűen áthaladt az Ahmat állásai mellett:

„Az Ahmat egységünk összes embere, akik akkor itt voltak a határon még mindig a pozíciójában van. Az ellenség, mint kiderült, lerombolt két ellenőrzőpontot a határon, majd áthaladtak rajtuk, olyan területeken, amelyek nagy távolságban voltak az erődítményeinktől, Ott mentek át. Aztán, ahogy mondják, harckocsikkal szétverték ezeket az ellenőrzőpontokat”.

Hm, ezek szerint az a baja, hogy az uukrán hadsereg nem állt meg ostromolni az erődítményeit, hanem megkerülte azokat és ment tovább? Mennyire emlékeztet ez a Wehrmacht esetére a Maginot-vonallal...

Augusztus 8. A Z-bloggerek az ukrán erők Kurszki Területen belüli mélyebb behatolásáról írnak. Jelentik, hogy az ukrán csapatok elfoglalták „Szudzsa nyugati felét”, Korenevo város közelében pedig harcok folynak.

Alaudinov kitart amellett, hogy „nem történt semmi különös”:

„Valóban, nincs visszafordíthatatlan folyamat, semmi túl különleges, ismétlem, semmi túl különleges nem történt. Igen, ismétlem még egyszer, az embereink elesnek, van ilyen. Települések, több település is elesett – az ellenség bevonult. De ugyanakkor azt mondani, hogy ott vannak valami nagy erők, és hogy az ellenség elfoglalta ezeket a településeket: tévedés. Készülnek vagy készen állnak a mi erőink és eszközeink valamiféle visszavágásra. Vagyis az ellenség bejött, és átvette az irányítást ezeken a településeken, mert elvileg nem voltak ott erőink, eszközeink és eszközeink.”

Miért nem voltak ott? Mert sürgős bujkálnivalójuk akadt az erdőben, azért. Különben is, a háziorvosuk kifejezetten azt írta elő nekik, terápiás céllal, az idegi eredetű diaréjük miatt, mely krónikusan jelentkezik, amikor fegyveres katonákkal kell harcolniuk, hogy ukránokkal bújócskázzanak a csalitosban, és közben a biztonság kedvéért viseljenek barna nadrágot.

Augusztus 12. Az ukrán Telegram-csatornákonegyvideó kering, amelyen az Ahmat különleges erők harcosai megadták magukat.

Alaudinov azt állítja, hogy egyik harcos sem adta meg magát:

„Ebben az összefüggésben az ellenség sok álhírt terjeszt arról, hogy az Ahmat különleges erők egységének harcosai megadták magukat... Egyszóval egy csomó mindent. De a legérdekesebb az, hogy egyetlen harcosunk sem adta meg magát”.

Ez eddig egyszerű tagadás, de a következő, másnapi nyilatkozat fényében különös logikájú érveléshez vezet.

Augusztus 13. Alaudinov elismeri, hogy három harcos fogságban van, de bizton állítja, hogy ők az Ahmat-Csecsenföld (az orosz védelmi minisztériumhoz tartozó) ezred katonái, és nem az ő beosztottjai az Ahmat különleges egységből (amely a Roszgvargyija csecsen ágának része):

„Tudjuk, hogy az elején, amikor az ukrán hadsereg bevonult a Kurszki Területre, az Ahmat-Csecsenföld ezred harcosát foglyul ejtették. Láttuk őket, ezt elismerjük. De amikor azt mondják, hogy aktívan elfogták az Ahmat különleges erők harcosait... Elnézést, de a foglyok között nincs egyetlen, az Ahmat különleges alakulathoz tartozó harcos sem. Egy csecsen, akit elfognak, már nem kadirovita. Nincs szégyenteljesebb dolog egy csecsen számára, mint az, hogy elfogják. Ez a három harcos az Ahmat-Csecsenföld ezredből való, tudjuk a vezetéknevüket. Egyetlenegy harcosomat sem fogták el. Ha pedig mégis, akkor mutassák meg nekünk az arcát, és adják meg a hívójelét.”

Kérem, ez az ember nem pusztán fékezhetetlen képzelőerejű irodalmár, nagy mesemondó, de egyben Csecsenföld első szofista filozófusa is, egy kaukázusi Epimenidész! Mert ha kicsit zavarosan is, de azt állítja, miszerint: 1. az Ahmat harcosai sohasem adják meg magukat és ez általában igaz minden csecsenre, akkor ebből az következik, hogy 2. azok, akik mégis megadták magukat, már semmiképpen sem minősülnek az Ahmat tagjainak, sőt, talán csecsennek sem, ezért 3. közönséges civilek, akiket az ukrán hadsereg haza kell küldjön, és otthon majd be lehet őket sorozni az Ahmatba. Valamint amúgy sem az Ahmathoz tartoztak, hanem a védelmi minisztérium ezredéhez, de akkor is.

Lépjünk tovább.

Augusztus 14. Ukrán tévécsatornák tudósítanak Szudzsából. Az egyikben ukrán katonatisztek mutatják, amint az adminisztráció közelében lévő iskolaépületen az orosz zászlót ukrán zászlóra cserélik.

Ugyanezen a napon Alaudinov arról számol be, hogy az ukrán hadsereg nem ellenőrzi a várost:

„Ma is az orosz védelmi minisztérium egységei állomásoznak Szudzsában, az ellenség a város körül és egyes részein tartózkodik. Ott minden nap aktív harcok folynak. Az ellenség nem mondhatja, hogy teljes mértékben uralja Szudzsa városát, mert valójában nem ők irányítják.”

Márpedig igenis tartózkodhatnak a védelmi minisztérium egységei Szudzsában, csak épp nem katonaként, hanem – hadifogolyként, ebben a minőségben nyugodtan ott lehetnek, és ha ott vannak, akkor nincs elfoglalva a híres alaudini logika szerint a város, csak akkor lesz, ha majd elszállítják őket.

Aki azt mondaná, hogy ezt nem lehet túlszárnyalni, az téved. Alaudinov ugyanis közben adott egy televíziós interjút is. Ebben képességei legjavát nyújtotta:

„A helyzetet nagyrészt sikerült ellenőrzés alá vonni. A legtöbb területet, ahol az ellenség tartózkodott, hatékonyan lezárták. Jelenleg azokat a településeket, ahol az ellenség még mindig tartózkodik, megtisztítjuk, kiszorítjuk őket az állásaikból. Elmondhatom, hogy az orosz védelmi minisztérium minden egysége teljes mértékben részt vesz ebben a műveletben, szisztematikusan megsemmisítve az ellenséget, amely most olyan mértékű veszteségeket szenved el, amilyeneket valószínűleg még soha nem szenvedett el a „különleges katonai művelet” teljes időtartama alatt.
Bár az ellenség kezdeti behatolási pontját még nem sikerült teljesen elzárni, és az ukrán erősítések továbbra is érkeznek. Elmondhatom, hogy az előző éjszaka 25 darab haditechnikai eszköz haladt át orosz területre. Tekintettel arra az intenzitásra, amellyel az egységeink támadják ezeket az eszközöket, ez valóban elég munka számunkra egy napra.
A munka intenzív, az ellenség megpróbálja átcsoportosítani erőit a front más részeiről, hogy megerősítse itteni erőfeszítéseit, de boldogan biztosíthatok mindenkit, hogy Zelenszkij villámháborúja ténylegesen véget ért. Az ellenség nem valószínű, hogy előrenyomul azon a területen túlra, ahol kezdetben teret nyert, mivel a felszerelésük és az embereik minden útvonala már a mi ellenőrzésünk alatt áll. Néhány szabotázs- és felderítő csoport még mindig átszivároghat, de vannak itt más orosz egységek is, amelyek hatékonyan kezelik őket.
Az eredetileg orosz területre behatoló ellenséges erők nagy részét már többé-kevésbé megsemmisítettük. Igen, továbbra is megpróbálják csapataikkal megerősíteni ezeket a területeket, de mi folyamatosan szűkítjük az elfoglalt körzetet. Úgy vélem, hogy ez a kérdés megoldódott – nemcsak azért, mert ezeket az erőket megsemmisítettük, hanem ahogy korábban is mondtam, ez Ukrajna végső összeomlásához is vezet, ami lehetővé teszi számunkra, hogy belépjünk Ukrajnába, és elfoglaljuk az általunk sajátunknak tekintett területeket.”

Tapsoljuk meg, nagy alakítás volt. Alaudinov ugyanis augusztus 13-án reggel tette ezt a nyilatkozatot. Egy nappal korábban Olekszandr Szirszkij, az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) főparancsnoka arról számolt be, hogy az ukrán csapatok mintegy 1000 négyzetkilométernyi oroszországi területet tartanak tényleges ellenőrzésük alatt.

Ugyanezen a napon egy Novo-Ogarjovóban tartott operatív értekezleten Alekszej Szmirnov, a Kurszki Terület megbízott kormányzója arról számolt be Vlagyimir Putyinnak, hogy az ukránok 12 kilométer mélyen behatoltak a Kurszki Területre, és „a front szélessége összesen 40 kilométer”, ami azt jelzi, hogy mintegy 480 négyzetkilométert tartanak az AFU ellenőrzése alatt. Putyin ekkor megszakította a kormányzót, mondván, hogy Szmirnov megbízatása a „társadalmi-gazdasági helyzet” és a „népnek felajánlott segítség” leírására korlátozódott – nem pedig a csapatmozgások ismertetésére.

Az Ukrajna által ellenőrzött terület tényleges nagysága valószínűleg a Kijev és Moszkva által adott becslések közé esik. A DeepState független nyílt forrású hírszerzési (OSINT) projekt jelentése szerint az AFU mintegy 800 négyzetkilométert ellenőriz a kurszki régióban, további 230 négyzetkilométeren pedig tisztázatlan a helyzet.

A projekt naponta frissített harci térképe szerényebb előrehaladást mutatott az AFU részéről, de a DeepState megjegyezte, hogy térképeit szándékosan több napos késéssel teszik közzé. A projekt adatai szerint augusztus 12-én estig az ukránok által ellenőrzött terület bővült.

Az orosz média nem tett említést az AFU-tól visszafoglalt településekről, és csak Alaudinovnak a „60 percben” tett nyilatkozata után jelentette Jurij Kotenok orosz „katonai tudósító”, hogy Malaja Loknya falut és Nyikolszkoje települést visszafoglalták az orosz erők – bár ezt más források nem erősítették meg. Augusztus 13-án este jelentek meg beszámolók arról, hogy az AFU sikertelenül próbálta megvetni a lábát Girij faluban, ami azt jelezte, hogy az ukrán erők 20 kilométerre délkeletre nyomultak előre Szudzsától. Ugyanezen a napon bejelentették a civilek evakuálását a Kurszki Terület egy másik körzetéből, ami további kétségbe vonta Alaudinov állítását, miszerint „szűkült az AFU által elfoglalt körzet sugara”.

Körülbelül itt tartunk most, ma még nem nyilatkozott Seherezádé kései leszármazottja, de nem kétlem, hogy ma is fog mondani valami csodálatosat. Valami egész estét betöltő hazugságot. Javasolnám, hogy mentsék fel Djumint a kurszki front parancsnoksága alól, ahogy korábban felmentették Bortnyikovot is, és nevezzék ki a helyére Alaudinovot. Ő képes megnyerni ezt a háborút – sőt, ha úgy vesszük, bármely háborút! – hadmozdulatok, csapatmozgások, katonák és fegyverek nélkül is, pusztán a szájával. Legfeljebb nem lesz igaz, hogy győzött, de az orosz földön kit érdekel?

És ha bekeríti az ellenség Alaudinovot, akkor sincs semmi baj. Majd kisuhan a fejük fölött. Ágyúgolyón lovagolva, mint nagy elődje, Münchausen báró.

Azért erről majd kérünk legalább egy TikTok-videót.

Szele Tamás