Ugyan minden tekintet a Kurszki Területre szegeződik, ahol a tegnap esti hírek dacára lassulni látszik az ukrán előrenyomulás üteme, ne feledkezzünk meg a Közel-Keletről sem – és Oroszország ottani tevékenységét se tévesszük szem elől, ugyanis az nagyban meghatározza a régió viszonyait. Lássuk, mit ír erről az ISW. 

(Képünk illusztráció)

A Hamász elutasította a legutóbbi, amerikai közvetítéssel létrejött tűzszüneti javaslatot, amelyről a múlt héten Egyiptommal, Izraellel és Katarral tárgyaltak. Egy névtelenül nyilatkozó Hamász-tisztviselő augusztus 18-án a szaúdi tulajdonú Asharq Newsnak azt mondta, hogy az amerikai közvetítéssel létrejött javaslat „teljesen ellentmond” a Hamász korábbi követeléseinek. A javaslat a következő kikötéseket tartalmazta a Hamász-tisztviselő szerint:

• Az IDF csökkentené erői jelenlétét a Philadelphi-folyosó mentén, de nem vonulna ki teljesen.

• A Palesztin Hatóság (PA) „izraeli felügyelet mellett” irányítaná a rafahi határátkelőt.

• Izrael felügyelné a Gázai Övezet északi részébe visszatérő és a Netzarim folyosón átkelő kitelepített gázaiakat.

• Izrael „nagyszámú” palesztin foglyot engedne szabadon, cserébe a Hamász szabadon engedné az izraeli túszokat.

• Izrael fenntartaná a vétójogot a Hamász által követelt legalább 100 palesztin fogoly szabadon bocsátása ellen.

A Hamász augusztus 18-i nyilatkozatában korábban elutasította a javaslatot, és azzal vádolta Izraelt, hogy „új feltételeket és követelményeket” támaszt, amelyek akadályozzák a tárgyalásokat. A szervezet bírálta, hogy a legutóbbi javaslatból hiányzik az állandó tűzszünetre vonatkozó rendelkezés. Elutasították annak lehetőségét, hogy az IDF a Gázai Övezetben maradjon, különösen a Netzarim és a Philadelphi folyosó környékén. A Hamász elutasította a legutóbbi javaslatot is, amely szerint izraeli túszokat palesztin foglyokkal kellene kicserélni. Végül megismételték, hogy támogatják a 2024 júliusában benyújtott tűzszünet-túszcsere javaslatát. Az említett javaslat tartalma nem nyilvános.

A Hamász több magas rangú tisztségviselője hasonlóképpen jelezte a nemzetközi médiának, hogy továbbra is jelentős akadályok állnak a tűzszünet-túszcsere tárgyalások előtt, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok optimista a megegyezés esélyeit illetően. A Hamász politikai irodájának tagja és szóvivője, Oszama Hamdan augusztus 18-án az al-Dzsazírának azt állította, hogy Izrael „új ötleteket” vetett fel a legutóbbi tárgyalásokon. Azt is állította, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nem veszi komolyan a tárgyalásokat, és őt nevezte a tűzszünet fő akadályának.

Hamdan Dohában tartózkodott, ahol a tárgyalások zajlottak, amikor ezeket a megjegyzéseket tette, ami arra utal, hogy más magas rangú Hamász-tisztviselőkkel együtt részt vett a tárgyalásokon. Ő egyébként korábban vezető beosztásban dolgozott a Hamászban, a szervezetet képviselte Iránban és Libanonban. Sami Abu Zuhri, a Hamász Politikai Irodájának tagja augusztus 17-én külön kijelentette, hogy a tűzszünet-túszalku irányába tett előrelépésről szóló hírek „illúziók”.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter augusztus 18-án Izraelbe érkezett, hogy folytassa az Izrael és a Hamász közötti szakadékok áthidalására irányuló erőfeszítéseket az amerikai közvetítéssel létrejött tűzszünet-túszcsere ajánlatával kapcsolatban. Az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy Blinken hangsúlyozni fogja az érintett feleknek, miszerint „kerüljék az eszkalációt vagy bármilyen más olyan lépést, amely alááshatja a megállapodás véglegesítésének lehetőségét.” Egy magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő még a Hamász elutasítása előtt kijelentette, hogy a Biden-kormányzaton belül „erős a meggyőződés”, hogy az Izrael és a Hamász között fennmaradó szakadékok „áthidalhatóak.” Blinken augusztus 19-én, tehát ma találkozik Netanjahuval.

Irán a legutóbbi tűzszüneti-túszcsere tárgyalások során végig együttműködött a nemzetközi közvetítőkkel. Ali Bagheri Kani megbízott iráni külügyminiszter augusztus 15-én és 16-án két telefonbeszélgetést folytatott Mohammed bin Abdulrahman al Thani katari miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. Egy meg nem nevezett amerikai illetékes az Axiosnak elmondta, hogy Irán azt állította: tűzszünetet akar a Gázai övezetben és a regionális feszültségek enyhítésére törekszik. Bagheri Kani külön telefonbeszélgetést folytatott Badr Abdelatty egyiptomi külügyminiszterrel augusztus 17-én. Bagheri Kani megismételte, hogy Iránnak „eredendő és legitim joga” van megtorolni Iszmail Haníje július 31-i teheráni izraeli meggyilkolását.

Mindemellett azt se feledjük, hogy az Oroszországi Föderáció egyre hangsúlyosabb szerepet vállal a Közel-Kelet egyébként is kusza konfliktusaiban. Ez Nyikita Szmagin elemezte a Carnegie Alapítvány számára.

Szerinte a Közel-Keleten az eszkalációs spirál, amely az Izrael elleni, 2023. október 7-i terrortámadásokkal kezdődött, már majdnem egy éve tart, és egyre inkább új fejezetnek tűnik a régió történetében.

Oroszország hosszú évek óta igyekezett távolságot tartani a közel-keleti eseményektől, és minden féllel fenntartotta a kommunikációs csatornákat. Az október 7. utáni helyzet azonban egyre nehezebbé tette ezt a kötéltáncot. Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója arra késztette Moszkvát, hogy szorosabb kapcsolatokra törekedjen Iránnal, ami komoly aggodalmat keltett az Egyesült Államokban és Izraelben. Ezt az aggodalmat tovább fokozta az Egyesült Államok és Oroszország közötti konfrontáció, amely Moszkvát még inkább Teherán karjaiba sodorja. Még ha Oroszország továbbra is szeretne kiegyensúlyozó szerepet játszani a Közel-Keleten, a regionális hatalmak egyre inkább úgy vélik, hogy pártot ütött – és ennek megfelelően fognak cselekedni.

Moszkva és Teherán kapcsolatainak elmélyülése az ukrajnai háború kezdete óta nyilvánvaló. Hivatalos nyilatkozatokban Oroszország ma már gyakran Irán pártját fogja Izraellel szemben, míg Szíriában a két fél összefog, hogy nyomást gyakoroljon az Egyesült Államokra: az orosz repülőgépek veszélyesen megközelítik az amerikai repülőgépeket, miközben Irán-barát csoportok támadják az amerikai létesítményeket a földön.

Ennek ellenére Oroszország nem sietett lemondani korábbi közvetítői szerepéről. Bár Moszkva és Washington között már nincs párbeszéd, Moszkva továbbra is próbál tárgyalni más hatalmakkal – még Izraellel is. Ez teljesen ésszerű: végül is egy teljes körű vita Izrael megtorlásához vezethet, esetleg Ukrajnának küldött fegyverszállítmányokkal. Az idő múlásával azonban Oroszországnak egyre nehezebb lesz semlegességre hivatkoznia, miközben elmélyíti együttműködését Iránnal.

Bár Oroszország és Irán nem tervezi, hogy teljes körű katonai szövetségre lépjen, Moszkva sikeresen használt iráni fegyvereket és technológiát Ukrajnában. Az orosz tábornokok hirtelen iráni kollégáik kiképzőiből tanítványaik lettek. Ennek eredményeképpen Moszkva modern katonai felszereléseket ad el Teherán számára, és a közel-keleti események azt jelentik, hogy Irán egyre inkább érdeklődik az iránt, amit Oroszország kínál.

Irán legégetőbb problémája légierejének siralmas állapota és fejletlen légvédelme. Ellenfele, Izrael rendelkezik a térség legerősebb légierejével. A konfliktusokban Izrael arra törekszik, hogy ellenőrzése alá vonja a légteret, és légierejét elsődleges csapásmérő képességként használja. Ez természetesen kiegészül az amerikai hadsereg erejével, amely garantálja Izrael biztonságát.

A hivatalos nyilatkozatokból ítélve Moszkva beleegyezett, hogy Teheránnak katonai helikoptereket és vadászgépeket szállítson: Szu–35-ös vadászgépeket, Mi–28-as harci helikoptereket és Jak–130-as sugárhajtású kiképzőgépeket. Ez utóbbiak közül néhányat már leszállítottak, és az iráni pilóták kiképzési célokra használják őket. A Szu–35-ösöket már idén megkaphatják.

A harci helikopterekkel kapcsolatban kevésbé egyértelmű a helyzet. Oroszországnak égető szüksége van ezekre a gépekre, és lehetséges, hogy az elkövetkező években nem lesz exportkapacitás.

Van arra is bizonyíték, hogy Oroszország elkezdett modern radarokat értékesíteni Iránnak. Bár az irániak teljes légvédelmi rendszereket szeretnének beszerezni, ez nem ilyen egyszerű. Az orosz légvédelem erősen le van kötve az ukrán rakéták és drónok elhárításával, és nem valószínű, hogy Moszkva a közeljövőben tudna ilyesmit küldeni Teheránnak.

A legfontosabb pont az, hogy Oroszország már megkezdte Irán ellátását új katonai felszerelésekkel. A szállítások nagyságát egyelőre az ukrajnai helyzet korlátozza. De ha az ukrajnai harcok intenzitása csökken, vagy tűzszünetre kerül sor, Moszkva szabadon exportálhat új repülőgépeket és rakétákat Teheránba. Az Egyesült Államok és Izrael szempontjából egy ilyen forgatókönyv legalábbis lehetséges – és ez azt jelenti, hogy fel fognak készülni rá.

A közelmúltban kiszivárgott információk megerősítik, hogy a Kreml komolyan fontolgatja, hogy fegyvereket szállít nemcsak Iránnak, hanem olyan Irán-barát csoportoknak is, amelyek valószínűleg amerikai erők ellen használnák azokat. A Kreml logikája szerint mivel az amerikai haditechnikai eszközöket az orosz fegyveres erők ellen használják Ukrajnában, Oroszországnak joga van fegyvereket szállítani bárkinek, aki Washington ellen harcol.

Ez nem feltétlenül változtatja meg a helyzetet a terepen. A Hamász például többször használt orosz gyártmányú fegyvereket, és ez nem vezetett az orosz-izraeli kapcsolatok megromlásához.

Szaúd-Arábia erős ellenállása arra kényszerítette Oroszországot, hogy ne szállítson fegyvereket a jemeni houthiknak. Az iraki síita milíciáknak, a libanoni erőknek vagy a szíriai fegyveres csoportoknak történő szállítások miatt azonban valószínűleg sokkal kevesebb tiltakozásra számíthatunk.

Mindezek következményeként Oroszország egyre mélyebbre és mélyebbre merül a közel-keleti konfliktusokba. Egyesek azt állítják, hogy ez kevés hatással lesz az erőegyensúlyra, és igaz, hogy az Iránnak történő potenciális fegyverszállítások katonai jelentősége elhanyagolható. A legproblémásabb a Szu–35-ösök szállítása lenne, de még ez is legfeljebb huszonnégy gépet jelentene. Ehhez képest Izraelnek csak az ötödik generációs F–35-ös vadászgépekből körülbelül ötven van, valamint több száz más repülőgép, amelyek fejlettebbek, mint bármi, amivel Irán rendelkezik.

Mindazonáltal az orosz fegyverszállítás fontos jelzés lenne – különösen az Egyesült Államok és Izrael számára. Nem annyira az erőviszonyokat változtatják meg, mint inkább azt sugallják, hogy az erőviszonyok a jövőben megváltozhatnak. Végül is, talán még több fegyverszállítás következik majd. És ha Oroszország légvédelmi rendszereket ad Iránnak, az megnehezíti az iráni célpontok megsemmisítését?

Az orosz fegyverek folyamatos áramlása Iránba azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és Izrael klasszikus biztonsági dilemmával találná magát szemben. Ennek logikája a következő lenne: Ha Irán erősödik, és egy nagyobb összecsapás elkerülhetetlen, akkor bizonyára jobb, ha ez inkább előbb, mint utóbb történik meg. Izrael szeret elébe menni az eseményeknek, és már biztosan gondolkodik egy ilyen forgatókönyvön. Bár az Egyesült Államok hagyományosan óvatosabb, Washington is elfogadhatatlan kockázatként értékelheti Irán növekvő hatalmát.

Az Iránnak és szövetségeseinek nyújtott orosz támogatás kis mértékű növekedése is a közel-keleti események résztvevőjévé teszi Moszkvát, legalábbis az Egyesült Államok és Izrael szemében. A Kreml Teheránnak nyújtott erős támogatása elég komoly fenyegetésnek tűnhet ahhoz, hogy gyors és határozott fellépésre késztesse az ellenérdekű feleket.

Láthatjuk tehát: a Közel-Kelet problémája csak másodsorban Gáza vagy Libanon: a valódi feketelevest Moszkvában és Teheránban főzik, de keserű is. Ha az Oroszországi Föderáció valóban teljes körű katonai szövetségre lép Iránnal – ami kényszerűnek tűnik ugyan, de az események rákényszeríthetik erre a lépésre is, hiszen égető szüksége van az iráni drónokra és tüzérségi lőszerre – a helyzet csak tovább eszkalálódik és minden eddiginél messzebb kerül a béke. Viszont az Ukrajnával vívott háború egy orosz-iráni szövetség esetén még nagyon hosszú ideig tarthat.

Szele Tamás