Kevés szövevényesebb ügyet láttam mostanság, mint a Hezbollah tagjainak kezében vagy ruházatában felrobbanó személyhívók esetét. Egyelőre megpróbálom összeszedni, amit tudunk, aztán jöhet a spekuláció, amiből viszont jut majd bőséggel. Tehát, tekintsük magát a hírt az ISW-CTP nyomán.
(Képünk illusztráció)
Izrael szeptember 17-én egyszerre több ezer, a libanoni Hezbollah tagjai által használt személyhívót robbantott fel Libanonban és Szíriában. Libanoni tisztviselők szerint mintegy 2800 személy sérült meg, bár egyes jelentések szerint a szám közelebb van a 4000-hez, akiknek többsége a Hezbollah tagja. A támadásban megsérült Irán libanoni nagykövete, Mojtaba Amani is. A Hezbollah 12 harcos halálát gyászolta a támadás után, de nem ismertette egyértelműen, hogyan haltak meg. Izrael állítólag úgy hajtotta végre a támadást, hogy egy-két uncia robbanóanyagot és távkioldót helyezett el egy szállítmány, Libanonba tartó, tajvani gyártmányú személyhívóba. A Hezbollah a személyhívókat a sorain belüli kommunikációhoz rendelte meg, mivel a Hezbollah főtitkára utasította a csoport tagjait, hogy korlátozzák a mobiltelefon-használatot, elkerülendő az izraeli lehallgatást. A Hezbollah a támadásra Izrael hibáztatásával reagált és megtorlással fenyegetőzik.
A támadásnak valószínűleg komoly negatív hatása is volt a Hezbollah katonai hatékonyságára, legalábbis átmenetileg. A csapás valószínűleg megzavarta a Hezbollah belső kommunikációjának egy részét, különös tekintettel arra, hogy a szervezet az elmúlt hónapokban milyen mértékben támaszkodott a személyhívókra. A támadás jellege és mértéke valószínűleg zavart és sokkot keltett az egyes tagok körében. Ezek a hatások a Hezbollahon belül is általános paranoiát kelthetnek, tekintettel arra, hogy Izrael az elmúlt hónapokban többször is bebizonyította, milyen mélyen beszivárgott az iráni és az Irán által támogatott hálózatokba és proxy-milíciákba.
Izrael szeptember 16-án bejelentette, hogy meghiúsította a libanoni Hezbollah kísérletét egy korábbi magas rangú izraeli biztonsági tisztviselő meggyilkolására. A Shin Bet egy meg nem nevezett helyen gyalogsági aknát talált, amelyet a Hezbollah egyik sejtje a „következő napokban” merényletre akart felhasználni. Az akna egy kamerához és egy távirányítású detonátorhoz volt csatlakoztatva. A Shin Bet jelentése szerint az akna „majdnem azonos” volt a Hezbollah által korábban használtakkal. (Szóval: azért a Hezbollah is épp robbantásos merényletre készült, nem kell őket nagyon megsiratni).
Az izraeli biztonsági kabinet szeptember 16-án hivatalos háborús célként jóváhagyta „az északi lakosok biztonságos visszatérését otthonaikba”. Az izraeli biztonsági kabinet jóváhagyása ezzel a kiegészítéssel az első alkalom, hogy Észak-Izrael hivatalosan is szerepel Izrael meghatározott háborús céljai között. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szeptember 12-én azt mondta, hogy egy politikai rendezés önmagában nem fogja visszahozni a kitelepített lakosokat Észak-Izraelbe, és hogy Izrael „széles körű kampányra készül” ennek érdekében.
Eddig az ISW-CTP, és csak egyetlen részlet nincs rendben tökéletesen az összefoglalóban, de ez számunkra teljesen más megvilágításba helyezi a történteket. Arról van ugyanis szó, hogy a hírek hallatán a tajvani Gold Apollo cég – elvileg ez gyártotta volna a szóban forgó AR–924-es személyhívókat – alapítója, Hsu Ching-kuang (許清光) sajtótájékoztatót hívott össze, melyen bejelentette, hogy a készülékeket nem ők gyártották, hanem a budapesti székhelyű BAC nevű cég. Mint közölte, a Gold Apollo hosszú távú együttműködést ápol a BAC Companyval, amely magában foglalja a saját márkák engedélyezését és a regionális forgalmazást. E megállapodás értelmében a BAC jogosult a Gold Apollo márka használatára meghatározott régiókban, de a BAC kizárólagos felelőssége a termékek tervezése és gyártása. Kifejtette, hogy a Gold Apollo csak márkaengedélyt adott, és nem vett részt ennek a terméknek a tervezésében vagy gyártásában. Hsu hangsúlyozta, hogy cége mindig betartotta a vonatkozó előírásokat, és átlátható és megfelelő együttműködési kapcsolatot ápolt partnereivel.
Akkor most elő a cégnyilvántartással. Igen, a BAC Consulting létezik is, működik is. Csakhogy bejegyzett tevékenysége „üzletviteli és egyéb vezetési tanácsadás”, és minden jel arra mutat, hogy összesen egy személy dolgozik ott, ugyanaz a hölgy a tulajdonos, az ügyvezető és valószínűleg az összes alkalmazott is ő. Nehezen hinném, hogy az illető, akármilyen tehetséges és ügyes is, egymaga képes lett volna legyártani ötezer személyhívót, majd postázni is azokat Libanonba. Az viszont elképzelhető, hogy közvetítésről van szó, ő megszerezte a márkaengedélyt a Gold Apollotól valamikor (nagyon régen nem lehetett, hiszen magát a céget is 2022 május 19-én alapították) és a gyártást kiszervezte egy alvállalkozónak. Aki viszont lehet akárhol, Érmihályfalvától Maniláig, Malmőtől Fokvárosig. És csak a BAC tulajdonosa, egyben ügyvezetője tudja, ki a gyártó és hol tartózkodik.
Miért fontos ez?
Azért, mert ennek a történetnek a kulcskérdése az, hogy miképpen sikerült a szabványosnak tűnő személyhívókba beépíteni a katonai minőségű robbanóanyagot, talán egy alkatrésznek álcázva, hogyan sikerült úgy átalakítani a készüléket (valószínűleg teljesen egyedi, speciális gyártásra volt szükség), hogy adott jelre robbanjon is, azonban előtte átlagos személyhívóként üzemeljen és ha szétszedik, mert azért a Hezbollah embereit sem mind ejtették a fejükre, ne látszódjon feltűnő szerkezeti eltérés a szabványos AR–924-estől. Különben, ha már ennyit beszélünk róla, nézzük is meg, mit tud ez az eszköz – míg nézhetjük, ugyanis szedegetik le a hirdetéseit a világhálóról, én talán az utolsót kaptam el. Lássuk, hogyan hirdetik!
„Az egyedülálló AR–924S alfanumerikus személyhívó 4 soros LCD-kijelzővel rendelkezik, amely akkora, mint a legtöbb átlagos méretű személyhívóé, de kompakt formátumban, amely csaknem fele a teljes méretnek. Jellemzők:
Tápellátás egyetlen AAA alkáli elemről (plusz lítium akkumulátor);
Keskeny- vagy szélessávúként egyaránt működik (programozószoftverrel választható);
Holografikusan továbbfejlesztett 4 soros LCD (2 sorra nagyítható) a jobb képfelbontás és tisztaság érdekében, energiatakarékos kettős első lámpával párosítva;
Legfeljebb 25 üzenet tárolására alkalmas
3 többfunkciós navigációs gomb az üzenetek és menük egyszerű eléréséhez és görgetéséhez.
Ugyanaz a tartós polikarbonát műanyag ház, mint a nagyobb személyhívók esetében.
Rendeléskor válasszon bármilyen olyan modellt, amelynek frekvenciatartománya tartalmazza a lapozási gyakoriságot. Az AR–924 ezen verziója keskeny- vagy szélessávúként is működhet. Fekete, piros, ezüst vagy sárga színben kapható. A fekete ház fekete gombokkal rendelkezik; az összes többi háznak szürke gombjai vannak.”
Azt hiszem, a terrorszervezet a legkevesebb súlyt a gombok színére fektette. Van egy olyan érzésem. Szóval, ez egy igen buta kommunikációs készülék, de létezik, és működik is – bár a hirdetésből kifelejtették a robbanást, mint extra szolgáltatást, utólag ki kéne számlázni a Hezbollahnak, mondjuk „tűzijáték funkció” néven.
Világos tehát, hogy a BAC Consulting csak egy nyom az úton, ami a valódi gyártó felé vezet, és csodálnám, ha nem lenne ez az út igen kanyargós, sőt, bizonyos szint fölött már járhatatlan is. Nem kell ahhoz nagyon sok ész, hogy rájöjjünk: a gyártó igazából egy izraeli, félig vagy teljesen katonai cég lesz. Körülöttük meg nem érdemes szaglászni, mert nagyon megütheti a bokáját a kíváncsiskodó.
Térjünk át viszont a spekulációra. Tegnap este még az volt a vita tárgya érdeklődő körökben és sajtószakmai berkekben, hogy mi is robbant fel – első megközelítésben én is úgy gondoltam, hogy valamilyen szoftveres úton sikerült magát a lítium-akkumulátort olyan gyorsan túlhevíteni, hogy az már robbant. Ez műszaki szempontból lehetséges, de ma reggelre kiderült, hogy nem így volt. Itt speciálisan utángyártott személyhívókban robbant hagyományos robbanóanyag, ami szintén a szervezés és műszaki zsenialitás csodája, de annyiban megkönnyebbülést jelent, hogy nincs robbanásveszélyben akármelyik és bármelyik online kommunikáló okoseszköz. Viszont lássuk, mit jelent a jelen helyzet?
A támadás – ami be fog vonulni a hadtörténetbe, mert ilyen kevés civil áldozat és egyáltalán, halálos áldozat árán még ekkora kárt nem okoztak ellenségnek – azt üzeni a Hezbollahnak:
„Megtalálunk, akárhová bújtok is. Nem csak a harctéren, nem csak nyílt csatában. Mindenhol utolérünk titeket. Végetek van.”
Nem véletlen, hogy a Hezbollah folyamatosan össze-vissza kommunikál a sebesültek és a halálos áldozatok számáról – csak amióta ezt a cikket írom, legalább három különböző adat került elém erről, inkább egyiket sem ismertetném, mert ebből is látszik: a terrorszervezet kapkod. Nem tudja eldönteni, átkozódjon, fenyegetőzzön, visszacsapjon vagy játssza el a szegény, megbántott áldozat szerepét. Valószínűleg már nem csak a felső, de a középszintű vezetésük is válságba került, a legénységi állomány meg úgy érzi, hogy nekik sürgős dolguk lenne olyan országokban, amelyek a lehető legtávolabb fekszenek Izraeltől, éspedig olyan természetű ez a dolog, hogy azt csak civil ruhában, fegyvertelenül lehet elintézni, biztonságos távolságban minden okoseszköztől.
Sőt, valószínűleg az Irán által támogatott, fizetett és felfegyverzett összes proxy-erő is így gondolhatja, telnek a pelusok a rettenthetetlen harcosok nadrágjában, szóval ha nem aratnak sürgősen valami átütő sikert, még tán meg is roppanhat az „Ellenállás Tengelye”, ahogyan ők hívják magukat. Elvégre most olyasmi történt, amire életükben sem gondoltak volna: merénylet érte magukat a terroristákat! Hogy sportnyelven fogalmazzak: hazai pályán verték őket laposra. Saját eszközeikkel. Teljes vagy majdnem teljes a demoralizáció, ebből nehéz lesz felkelni. Megjegyzem, a legközelebbi fogolycsere-tárgyalásokon az izraeli küldött helyében kitennék magam elé az asztalra egy AR–924-es személyhívót, persze, robbanóanyag nélkül, inkább csak finom utalásként. Miheztartás végett. A Hamász tárgyalóit megütné a guta.
Tehát a tegnapi támadás teljesen átalakíthatja a Közel-Kelet geopolitikai és katonapolitikai állapotát, ráadásul Józsué óta a legelegánsabb hadicsel volt, amit nagyon nehéz lesz elfelejteni. Hogy aztán mik lesznek a következményei, azt még meglátjuk.
Végül jöjjön egy kis műszaki spekuláció. Mint jeleztem volt, tegnap délután-este még élt az a verzió az ügy kapcsán, hogy szoftveres úton is túl lehet melegíteni az okoseszközök lítium-akkumulátorait. Szakértők szerint így van, még ha most nem ez történt, akkor is. A fél világnak ütött szeget a fejébe ez a gondolat. És szerintem most már több laboratórium dolgozik azon, hogy előállítson egy ilyen célú szoftvert, vírust vagy nevezzük akárhogyan is. Lehet, hogy robbanni nem fog az akkumulátor, de kigyulladhat. Ez egy magánkézben lévő okoseszköz esetében csak minimális anyagi kárral jár: el kell oltani, ha lehet, nem vízzel és másnap újat venni helyette, ez is bosszúság, de mi van a katonai okoseszközökkel, miben van ilyen gyulladós, puffadós akkumulátor?
Elég sok mindenben. Például a drónok, rakéták vezérlésében, a GPS-t vagy annak analógjait használó eszközökben, szóval az olyasmikben, amiknek kicsinek, minél könnyebbnek, hordozhatónak és/vagy bizonyos fokig autonómnak kell lennie. Ha elterjed az akkugyilkos szoftver, nincs többet manőverező robotrepülőgép, nincs többet drónháború, de még a hagyományos tüzérség is vissza kell térjen a papírtérképekhez, amiket állandóan frissíteni kell majd. Gyakorlatilag ez egy korszak vége, és a haditechnika sok területen vissza kell lépjen pár évtizedet. Ami nem feltétlenül jó, mert például az olyan eszközök, mint a Grad vagy Uragan rakéta-sorozatvető, továbbra is működőképesek lesznek, hiszen azokkal nem is lehet pontosan célozni, azok területet rombolnak. Tehát lehet, hogy a háborúk jövője nem enyhébb, hanem ellenkezőleg: véresebb lesz, a pontatlan eszközök használata miatt. És elbúcsúzhatunk a már formálódó „drón-raj” doktrínától, amely szerint a légvédelem leküzdésének legbiztosabb módja nagy, több száz vagy ezer egységből álló dróncsoportok bevetése, melyeket mesterséges intelligencia irányít. Ezek ellen csak egy másik mesterséges intelligencia által vezetett légvédelemnek lenne esélye. Nos, ennek az ötletnek is vége lehet.
Abba már bele sem merek gondolni, mi lesz az olyan elektromos autók akkumulátoraival, mint például a Tesla.
De ez már tényleg spekuláció, maradjunk a földön: a tegnapi támadás enélkül is történelmi jelentőségű, a műszaki és szervezői találékonyság csodája. Hogy aztán mi lesz a következménye, az egyszerűen beláthatatlan.
Szele Tamás
