(Szín: szerényen, de ízlésesen berendezett televíziós stúdió, kissé pixeles, viszont nemzetiszínű háttérrel, a háttérben felirat: „Harcosok órája”. Hacsek már az asztalnál ül és buborékmentes ásványvizét bámulja, Sajó érkezik)

(Képünk illlusztráció)

- Jó reggelt, Sajókám, bocsánat, nagytiszteletű elnökminiszter úr, nagyságos, vezénylő főkormányfejedelmünk, hol járt mostanában, hogy mindenhol magát látom?

- Tusványoson voltam, kérem, három nap van ott az égen...

- Nem kapott maga ott véletlenül napszúrást?

- Nem, mert kaptam szalmakalapot és vérszemet.

- Ez utóbbi fontosabb. Mondja, hogyan járt Tusványoson? Annyi mindent beszélnek az emberek a kávéházban...

- Gondolom, nem gyalog.

- De mégis?

- Ha valahova elmegyek magánútra, akkor menetrend szerinti járaton megyek. Ha hivatalos az út, akkor állami géppel. A TEK dönti el, milyen biztonsági kockázat mellett milyen járatot kell igénybe venni.

- Azt hallani, hogy a brassói repülőtérről honvédségi géppel jött vissza.

- És a Honvédségnek nem lehet menetrend szerinti járata Brassóba? Ha akarom, lehet. Különben kitől hallotta ezt?

- A Hadházytól.

- Az állandóan rólam pletykál. Ott van például az a hatvanpusztai eset.

- Tényleg, akörül mi az igazság?

- Édesapámnak van ott egy gazdasága, építés alatt, még nem működik, bár Hadházy szerint ott már mindenfajta tanácskozások garmadája történt. De az egy építés lévő gazdaság, egy mezőgazdasági központ.

(A háttérbe beúszik a hatvanpusztai birtok képe madártávlatból)

- Miniszterelnök úr, ez egy mezőgazdasági központ?

- Az bizony. Nem látja?

- És az ott például micsoda?

- Az a siló. Látszik, hogy maga városi, azért nem ismerte fel.

- Siló? És mi van benne? Búza? Kukorica?

- Rakéta.

- Értem, ezt tovább ne bolygassuk. Ezek szerint Hadházy álhíreket terjeszt?

- Éjjel-nappal, megállás nélkül. A baloldalon sztárfélének néz ki, azonban a jobboldalon egy szavát sem hiszik el. Marhaságokat nem érdemes terjeszteni, de ez minden választás előtt előjön. A mi életünknek része a demokrácia alaptörvénye: úgyis az lesz, ahogy az emberek döntenek. Azt meg én mondom meg, hogy döntenek. 

- Ha már választás: mondja, mikor tartják majd meg?

- Már megmutattam.

- De szeretném magától is hallani.

- A választás időpontját a köztársasági elnök írja ki. És ebben senkivel sem konzultál.

- És mit fog kiírni?

- Amit én mondok neki. Én ugyanis konzultálok vele. Csak ő velem nem.

- Értem... de hát ott vannak azok az ellenzéki tömeggyűlések.

- Ott, kérem, optikai csalás történik. A kollégákat szoktam kérni, hogy küldjenek föl egy drónt is. Onnan már látszik, hogy ezek nem óriási tömegek, hanem kis csoportok. Szemmagasságból viszont jól néz ki. A valóság és az internetes benyomások között egyre nagyobb a különbség.

- De hát ott volt például a Pride, arról is készültek drónfelvételek.

- Nem volt. Arról készültek, hogy nem volt.

- Félmillióan tanúsítják, hogy volt: akik részt vettek rajta.

- Egyszer már világosan megmondtam, hogy elmarad és el is maradt. Hát kinek hisz maga, nekem, vagy annak a vaksi szemének és a fehérvári toronyórának?

- Magának, magának, csak nyugodjon meg...

- Könnyű azt mondani, mikor folyamatosan hazudoznak az emberről. Még szabadságra sem mehetek el. Ez egy másfajta nyár. Forró. Politikailag is. Még ha akarnék sem tudnék elmenni. Augusztus második felében, miután a brüsszeli bürokraták is elmennek szabadságra, talán csökken a nyomás, és akkor pár napra én is kiszállhatok. Pedig annyi mindent köszönhetnek nekem...

- Például a MÁV, a Posta, az egészségügy, az oktatási rendszer köszönhet sokat?

- Ezek mind tökéletesen működnek. De régi szabály a politikában, hogy ami van, az nincs.

- Tessék?

- Ami már megvalósult, ami működik, az természetesnek számít, nem válik kampánytémává.

- Tehát mondjuk magának van egy rezidenciája a Várban, az már megvalósult, egy másik a Cinege úton, egy harmadik Felcsúton, az édesapjának van egy mezőgazdasági központja, ami majdnem megvalósult, a családjának is vannak mindenféle vállalkozásai és birtokai, amik mind vannak, akkor ilyesformán ezek mind nincsenek?

- Jól érti. Ami meg nincs, az van!

- Mi nincs?

- Kormánypárti többség és közhangulat. Főleg a közösségi oldalakon. Ezért aztán van és lesz!

- Hogyhogy?

- Egy friss összesítés szerint harmincezren vannak a Harcosok Klubjában negyvenezren a Digitális Polgári Körökben. Van, aki beleáll a vitákba, és van, aki inkább a dolgát teszi. Mindkettő értékes. A digitális polgári köröknek is van helye, és szükség is van rájuk. A Harcosok Klubja pedig mindig lesz. Ugyanakkor az is biztos, hogy nem mindenki lesz mindig a Harcosok Klubjának a tagja. Azért lesz mindig Harcosok Klubja, mert az embereket bosszantja az igazságtalanság. Ha nyilvánvaló hazugságokkal találkoznak, akkor helyet keresnek, ahol elmondhatják, hogy ez nem így van.

- Akkor is lesz, ha mondjuk nem maga tölti be a kormányfői tisztséget?

- Na, látja: olyan viszont nem lesz.

- Hogy fogja megoldani?

- Régen, ha valaki őrültségeket beszélt, azt a kocsmában hallgatták öten. Ma ugyanez a közösségi médiában másfél millió emberhez is eljut.

- Tehát akkor őrültségeket fog beszélni a közösségi médiában?

- Nézze, amióta a digitális világ meghódította a politikát, a legképtelenebb dolgokat is valószínűnek tekintik az emberek. Ezzel a hazugság meghódítja az internetet. Az álhírek és a pánikkeltés nemcsak kommunikációs módszer, hanem adott esetben politikai érdekeltség is lehet. Lehet, hogy egy biznisz is. Nem lehetetlen, hogy van rettegés nevű biznisz.

- Maga egy bátor ember, hogy ilyen egyenesen bevallja, mire készül. És mondja, maga szerint ez sikeres kampánystratégia?

- A politikai kommunikáció és a választási hatás már rég átfed a bulvárral. A limonádékat sokan jobban szeretik, mint a komoly dolgokat. Ez a modern világ jelensége. Ettől még a bulvárt nem szabad lebecsülni.

- Szóval ilyesféle kampányra számíthatunk.

- Ha kell, bikinit fogok villantani az Origóban és a Borson. Vagy amire épp szükség lesz. Nem tudunk a választó fejébe látni. Szív, benyomás, szimpátia, kalkuláció: ezek keverednek. Ezért a politika nem matematika. A választás pedig mindig misztikum marad.

- Már csak egy témakörre maradt időnk: mi a véleménye a tegnapi EU-Egyesült Államok tárgyalások eredményéről?

- Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke megette reggelire Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét. Ez nem egyenrangú tárgyalás volt. Az amerikai elnök nehézsúlyú tárgyaló, míg az elnökasszony pehelysúlyú. A Bizottság elnökének pozíciója eleve törékeny, nem lehet tőle érdemi eredményt várni.

- De mégis, ha von der Leyen volt a reggeli, hogyan érte el a vámok csökkentését?

- Biztos búvár-reggeli volt. Visszajött.

- Korábbi tárgyalásaik során Donald Trump önt nem ette meg reggelire?

- Nem, mert én fortélyos vagyok. Nem hagytam, hogy bekapjon. Alulról törtem fel!

- Hogyan összegezné eddigi miniszterelnöki tapasztalatait?

- Olyan nincs, hogy az ország sikeres, a kormány nem. Ezzel szemben olyan van, hogy a kormány sikeres, az ország meg nem az, ezt valósítottam meg.

- De a fiatalok a koncerteken azt skandálják, hogy „mocskos Fidesz”!

- Skandálják csak, ez nem meggyőző. Viszont már hatszáz DPK jött létre! A budapestiek Tervezzük újra Budapestet névvel akarnak egy DPK-t létrehozni.

- Brilliáns ötlet.

- Tudom: az enyém.

- És mi lesz Budapestből, ha újratervezik?

- Középcsút. Fel- és Alcsút között, egy három kunyhóból álló tanya.

- Fogják ezt szeretni a budapestiek?

- Kit érdekel a véleményük? A lényeg az, hogy jó legyen az embereknek, ez inspirál. Legfeljebb nem a budapesti embereknek lesz jó. Ők amúgy is kisebbséget képviselnek.

- Igaza van: ne őket kérdezzük a saját városukról. Még mondanának valamit. Miniszterelnök úr, műsoridőnk végére értünk, már csak annyit kérdezhetek: jövő héten bejön?

- Remélem, jövök még.

Források:

https://www.origo.hu/itthon/2025/07/orban-viktor-nemeth-balazs-harcosok-oraja-politika

https://magyarnemzet.hu/belfold/2025/07/orban-viktor-nemeth-balazs-harcosok-oraja

Szele Tamás