A művelt világ őszintén aggódik Alekszej Navalnij állapota miatt, és úgy tűnik, az aggodalom jogos. Azonban pont annyi gyakorlati haszna van, mint az összes többi aggodalomnak, vagyis semmi. Ha csoda nem történik, Navalnij sorsa megpecsételődött, ami persze nem a legendájának a végét, hanem sokkal inkább a kezdetét jelenti. Márpedig Putyin egy halott ellen nem harcolhat majd.

Tekintsünk Keletre, mert ex oriente lux, Keletről jön a fény. Hogy mennyire fény jön mostanság, és mennyivel inkább sötétség, arról lehetne vitatkozni – teszik is – főként, ha nem csak úgy általában tekintjük Keletet, hanem Budapestről Pekinget és Sanghajt. A reggel híre budapesti szemmel, hogy Fürjes Balázs már nem felel a Fudan Egyetem és a Diákváros ügyeiért.

Kezdjük azzal, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez. Továbbmegyek: mindenkinek joga van ahhoz is, hogy téves legyen ez a vélemény, de még ahhoz is, hogy hangoztassa téves nézeteit. Nekem viszont ahhoz van jogom, hogy ezekkel ne értsek egyet és én meg ezt hangoztassam. Normális társadalmakban ezt vitának hívják.

Kanyargós útra indulunk ma, ugyanis megpróbáljuk feltérképezni a magyar törvényhozás és az ország uniós politikája közötti, nagyjából kifürkészhetetlen utakat, bár ezekről sokat lehet mondani, csak azt nem, hogy a Mindenható útjai – inkább a vele konkurens cégé. Attól még kifürkészhetetlenek. Pedig fontos tárgyról van szó: a Facebook-törvényről.

Nagyon sokat kell gondolkodni azon, hogy az ember végül leszűrhesse Matolcsy György bölcselmének lényegét, de tehetséggel – ez később fontos lesz – és szorgalommal mégis sikerülhet. Arra jutottam, hogy ez a kvintesszencia úgy hangzik, miszerint: „Jó lenne, ha jó lenne”. Kicsit drágán jutottunk ehhez az olcsó kis igazsághoz: de tagadhatatlan.

Ma megint olyan hírrel fogunk foglalkozni, amire Józsi bácsi, Mari néni legyint és azt mondja: „hülyeség, nem érdekel”. Csak az a baj ezzel az fejedelmi elutasítással, hogy ha még tetszik emlékezni, másfél éve meg az volt ugyanilyen lényegtelen hír, arra mondták, hogy inkább foglalkozzon az ember magyar belpolitikával, miszerint valahol Kínában kitört valami járvány.

Ez tulajdonképpen nem hír. Abból a szempontból nem az, hogy ettől nem lesz olcsóbb a kenyér, nem indul be a gazdaság, nem múlik el a járvány – de mégis hír olyanformán, hogy a magyar kormánypárt propagandagépezetének különös működéséről szól. Vagy az is lehet, hogy akadozásáról, mindenesetre az biztos, hogy véget ért Szakács Árpád alkotói szabadsága.

Nagy hiba elkövetésére készül valaki – tulajdonképpen azt sem tudjuk teljes pontossággal, kicsoda, bár viszonylag reális elképzeléseink vannak róla – ugyanis rohamléptekben készül a film a 2006-os eseményekről. Ha bemutatják, törvényszerűen ki fog törni a botrány, ugyanis ezt a témát egész egyszerűen képtelenség jól megfilmesíteni.

(Fotó: Telex, Dercsényi Dávid)

Ha nem tetszettek volna észrevenni, tegnap pár órán keresztül nemzeti egység volt politikai szempontból kis hazánkban, csak sok jelét nem tapasztaltuk a mindennapi életben: oda kellett rá figyelni. Közös frontba is tömörülhettek volna ugyanis honi nagyjaink, annyira ugyanazon a hangon szidták a Facebookot – mivel kilencven százalékkal visszaesett hirtelen a politikai tartalmak elérése.

Idáig nem kellett volna eljutni, de sikerült. Az M1 Híradójának botrányosan ostoba propaganda-anyaga már diplomáciai vihart okozott, bár hogy úgy mondjam, ebben azért oroszlánrésze volt a magyar külügynek is, mely mostanra mindent összekavart, mint Macbeth boszorkányai az üstben.