Akkor próbáljuk meg ma levonni a tegnapi nap tanulságait, mert vannak, és gondolkodjunk egy kicsit előre, mondjuk május hónap végéig. Azt szokásom szerint most is jelezném, hogy orvosi kérdések eldöntésére nem vállalkozom, meghagyom a többi tizenöt-húszmillió magyar virológusnak ezt, én most az eseményekre és a politikai következményekre szorítkoznék.

Kezdjük a lényeggel: a rádió nem játék. Semmiféle sajtótermék nem az, és aki ezt nem tudja, kerülje a nyilvános megszólalásokat, míg meg nem tanulja. Akkor is, ha történetesen magyar miniszterelnök. Különben még az a jó eset, ha csak nevetségessé válik, azon már sok éve túl vagyunk, de magára is haragíthatja a nagyérdeműt, ha elég óvatlan.

Szent Rókus kórház (Fotó: Telex)

Ha a Föld Isten kalapja, Petőfi szerint hazánk a bokréta rajta, szerintem viszont mostanság nem annyira bokréta lenne, ha már muszáj minden áron valaminek lennie, hanem postás. Csak az mit keresne egy kalapon? Mindegy: rajtunk keresztül jönnek-mennek az üzenetek, közvetve van hatásunk mindenre, mi adjuk át, amit a nagyok mondanak egymásnak.

Olyan nekem és még pár embernek a védettségi igazolvány, mint a Jupiter valamelyik holdja, mondjuk a Ganymedes vagy a Callisto: tudjuk, hogy léteznek, kétségtelen, hogy valahol, messze van ilyen tárgy, láttunk is róla képeket, sőt, egy távcsővel meg is nézhetjük őket, ha nagyon akarjuk, de személyesen, a maguk kézzelfogható valóságában még nem tapasztaltuk a létezésüket.

Nos, miután tegnap mindenki kiröhögte magát Matolcsy mester újabb halandzsáján, amely miatt valóban kezdek érte aggódni – súlyosbodhat az állapota, mostanság hetente vannak ilyen rohamai – vizsgáljuk talán meg azt is, mit írt, hátha csak a különös fogalmazás, az írásban gyakorlatlan szerző sutasága tévesztett meg minket és nem is akkora hülyeség, amit írt.

„Nézzünk bizakodva a jövőbe!” – mondja Örkény egypercesének címe, és akármi legyek, ha a ma megjelent kormányrendeletet nem annak alapján írták. Az a lényege az iratnak, hogy egyfelől most már véglegesítették a nyitás és újraindítás tervét, ez már hivatalos, a macska sem vakarja ki, másfelől nagyon látszik, hogy a „korbács és kalács” elvét alkalmazza a magyar kormány.

Most, hogy Navalnij abbahagyta az éhségsztrájkot és orosz–ukrán fegyveres konfliktus sem fenyeget közvetlenül – bár a megkönnyebbülés csak pillanatnyi ebben a kérdésben – nézzünk csak körül Moszkvában, van még újság? Akad bizony bőven, dolgozik az apparátus éjjel-nappal, lassan már csak az nem lesz tilos, ami muszáj.

Már foglalkoztam ezzel a témával, három alkalommal is, mert példátlan volt az eset, most megteszem negyedszer is, mert fejlemény van a csepeli, SZFE-maszk miatti késelés ügyében. Megszületett az elsőfokú ítélet. Ez persze egy pillanatig sem jelenti azt, hogy pont került az ügy végére, fellebbeztek már, lesz ebből másodfok is, Kúria is, ha lehet egyáltalán.

Akkor itten nyitás lesz, akárki meglássa. Meg is hallhatta, meg is láthatta: Orbán Viktor még hajnalban közzétette Facebook-oldalán, hogy elértük a három és fél millió oltott személyt, holnap nyitnak a teraszok, azt meg már a rádióban mondta, hogy jövő hétre meglesz a négymilliós létszám is és újabb kellemetességek várnak ránk. Mehetünk például korcsolyázni is.

Ha már kremlinológia, legyen igazi kremlinológia. Foglalkozzunk tényleg a Kreml ügyeivel, mert most épp van mivel. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin tegnap évértékelőt tartott, a néptömegek pedig ezzel egy időben tüntetést tartottak Navalnij kiszabadítása érdekében. Mindkét rendezvény a várható eredménnyel járt: Putyin elmondta a magáét bent, kint meg letartóztattak pontosan 1004 tüntetőt.