Kérem, előre szólok, hosszú lesz ez az írás és a pártpolitikát minden elé helyezők számára érdektelen is, szóval akinek nincs, ideje, türelme vagy egész egyszerűen csak utál olvasni, ám kommentelni és mindenbe beleszólni szeret, az most menjen el, mert borzalmas dolgok következnek.

Mindig tudtam, hogy eljön az a nap, amikor kiderül: Magyarország legnagyobb baja, nemzetünk alapkérdése nem gazdasági és nem politikai, nem társadalmi de még történelmi sem, Magyarország legnagyobb gondja az, hogy feláll vagy nem áll fel? Ami valódi tragédiát is jelenthet a férfi életében, csak most egy kollégáról van szó, az Indextől. Ő nem állt fel.

(Fotó: origo.hu)

Ahogy elnézem, ez a kémek hete volt, bárhová nyúlt az ember, spionok, hírszerzők, elhárítók akadtak a kezébe, Csolpon-Atától Budapestig, ha akarta, ha nem. A sajtómunkás időnként rápislogott Moszkvára is, hogy ott épp mi zajlik – és ha rápislogott, jól tette, ugyanis egy két éve húzódó kémregény végére került pont tegnap. Igen, a Frode Berg-ügyről van szó.

(Fotó: Barents Observer)

Kérem tisztelettel, könnyű észrevenni a szamárságot, ha szürke, hosszú a füle és az bőgi, hogy „I-á”. Akkor is könnyű észrevenni, ha a kormánysajtóban van, és Ady Endrét akarja kirakatni a tantervből vagy a Nyugatot nevezi „kis, jelentéktelen” lapocskának (és még egy felekezeti jelzőt is hozzátesz). De nehéz észrevenni, ha azt játssza, hogy megemlékezés, méghozzá méltó.

Nagyon remélem, hogy nem csak én vettem észre – illetve tudom, miszerint másnak is szemet szúrt, a Nemzetbiztonsági Bizottság elé is fog kerülni az ügy, csak épp mivel ők nem a legnyilvánosabban tárgyalják a dolgokat, attól nem tartok, hogy leállítanák a folyamatot. Miről is van szó? Nos, arról, hogy a Türk Tanács ugyanolyan kémfészket kap Budapesten, mint korábban Oroszhon.

Ilyent se sokat közvetített még magyar csatorna: hétfő este alkimistakongresszust láthattunk a Hír TV-n. Roppant tanulságos volt, több szempontból is, azonban a tanácskozók egyelőre csak részeredményekre jutottak: hogy úgy mondjam, ólomból aranyat még mindig nem képesek csinálni, de aranyból ólmot már igen, igaz, csak gazdasági úton. Mármint úgy, hogy megveszik az ólmot, aranyért.

Tulajdonképpen nem olyan nagy szenzáció. Volt is már ilyen, meg lesz is: konkrétan arról lenne szó, hogy ismeretlen, ám enyves kezek magukhoz szólították a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum teljes éremgyűjteményét, nem tudni még, mikor, de meglehet, már több éve is annak és a régi pénzek helyett utánzatokat mutogattak a nagyérdeműnek mostanáig.

Kérem, én kezdek semmit sem érteni. Most akkor győztünk a várnai csatában? Mert ha igen, akkor Mohácsnál is győznünk kellett, legfeljebb török szövetségeseinkkel együtt, viszont ez esetben ki volt az ellenfél? Illetve, ha Várnában veszítettünk, akkor miről beszél Soltész államtitkár és mi a vitézkötéses, cafrangos, kelevézes köze van ennek az egész régi történetnek a mához?

„Barátom, Platón, de még jobb barátom az igazság” - mondta volt bizonyos alkalomból Arisztotelész. Hát a görög filozófusokkal én is jóban vagyok, de Platón barátom, az igazsággal sem ajánlatos összeveszni, mert inkább ezer vita, mint egy hazugság, amondó volnék. Most is, lám mi lesz: törvénybe idézik az Origo és a Ripost főszerkesztőjét, mert hazudtak.

Szokás mondani, hogy a Facebooknak szinte már csak bajai vannak, és van is ebben valami: fel sem sorolnám már a közösségi oldal botrányait, problémáit, ráadásul ideális célpont a politikai radikalizmus számára, amely mindent ellenségnek talál, ami nem szegődik engedelmes eszközéül – és hát valljuk meg, elsősorban egy világnagy hirdetési felület.