Hölgyeim és uraim, ha állnak, üljenek le, ha ülnek, feküdjenek le, ha fekszenek, maradjanak úgy, mert olyan horderejű hírről van alkalmam beszámolni, amelytől az érzékenyebb keblű honfiak könnyen elalélhatnak, aki szereti, dobjon be előtte egy felest is, megvolt? Akkor mondom: birtokomba került az első magyar nyelvű interjú szövege.

Kérem, a fene gondolta volna. Mármint azt, hogy Csuka Tamás református lelkész, nyugalmazott protestáns tábori püspök minapi esetéről pont Marx Károly egy gondolata fog eszembe jutni, miszerint a történelem megismétli magát, és ami egykor tragédia volt, második kiadásban komédiává válik. Bár a Csuka-ügy már tegnap is inkább tragikomédia volt.

Kérem, vannak a világon szent emberek, akik látják azt is, ami másnak nem adatott meg, és vagyunk mi, bűnös lelkek, aki csak azt láthatjuk, ami a szemünk elé kerül. Azt én nem is kétlem, hogy Csuka Tamás református lelkész, nyugalmazott protestáns tábori püspök igen szent ember, csak azok a látomásai, azok ne volnának – meg az előélete. Mert az figyelemre méltó.

Eljött hát az a nap is, midőn Münchhausen báró saját hajánál fogva döngöli magát a mocsárba, midőn a kormány ennen dugájába dől, hiszen nem római, hogy kardjába dőljön – és közben azt hiszi, hogy van egy ravasz terve, mint Baldricknak a Fekete Viperából.

Vannak, kérem, olyan szép, ősi közmondások, amelyek kifejezetten emeletes hülyeségeket jelentenek és bölcs eleink legfőképp önigazolásra használták őket. Ilyen például az, miszerint „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”. No, most mutatok olyan harasztot, ami minden légmozgás nélkül is zörög, sőt, ha jobban megnézzük, haraszt sincs benne.

Az biztos, hogy eléggé kócos, összevissza történet kezd itt kialakulni a szemünk előtt, más kérdés, hogy nem most kezdődött, csak a kedves közönség – a Hír TV-nek hála – most figyelt fel a különben évek óta folyó genderügyi propagandahaknira, amely Kanada állítólag szörnyű gyakorlatával foglalkozik e kérdésben. Mindezt egy magyar anya mutatja be.

(Fotó: 444 - Hír TV)

Ha előállna az a valószínűtlen helyzet, hogy egy intelligens földön kívüli faj épp ma akarná felvenni a kapcsolatot az emberiséggel és valamilyen tévedés folytán engem választanának ki első tárgyalópartnernek, egyet kérnék tőlük: halasszuk holnapra a tárgyalásokat. A mai nap nem alkalmas, hiába várunk már gyakorlatilag a Neander-völgy óta erre a pillanatra.

(Kép: Daily Beast)

Ezt az írást ne tessenek elolvasni. Mondtam, hogy ne tessenek elolvasni! Rendben van, én szóltam. Ne olvassák, mert sok lesz benne a betű, mint a Török indulóban a hangjegy, meg sokan nem fogják érteni, még többen fogják félreérteni, számosan élnek majd az alkalommal, hogy megsértődhessenek miatta és a fene sem fog bocsánatot kérni tőlük.

A gesztus olyan dolog a politikában, mint a váltó: gyakran megesik, hogy semmit sem ér, hamisítják is, ha kell. Tegnap két politikai gesztust láttunk egymással párhuzamosan a kormánypárt részéről, amelyeket vagy összehangoltak vagy nem – de tökéletesen kioltották egymást. Hogy melyik mennyire volt őszinte, azt meg mindenki döntse el saját magának.

(A Maros utcai kórház 1945-ben)

Wágner úrral az az újság, hogy könyékig benne van a légió ügyeiben. Mondjuk ez vele kapcsolatban nem volna hír, ha Rejtő Wágneréről volna szó, polgári nevén Zaturek Manfrédról, aki többször is nősült, de nem rosszakaratból, hanem pénzért, valamint kék volt a szakálla, de ez nem mentő körülmény. Csakhogy most egy másik Wágnerről beszélünk.