Komolyan mondom, nem tudom hova tenni a Romániában kialakult helyzetet, pedig elég alaposan ismerem azt az országot, hiszen ott születtem, ott is nőttem fel és később is gyakran látogattam oda. Az a kisebbik baj, hogy én nem tudok mihez kezdeni a mostani kavarodással, a nagyobbik az, hogy maguk az ország polgárai is többnyire így vannak ezzel.
(Képünk illusztráció)
Romániában a helyzet fokozódik, ahogy a Tanúban mondanák, ezekben a percekben, tehát magyar idő szerint tíz, bukaresti idő szerint tizenegy órakor ült össze a román Alkotmánybíróság, azt eldöntendő, mihez is kezdjenek az elnökválasztás első fordulójának eredményeivel – és a TikTokkal, mivel ez a kardinális kérdés. Ugyanakkor 13:00 órától – román idő szerint 14:00 – összeül a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) is.
(Képünk illusztráció)
Nehéz feladat átlátni a Romániában kialakult helyzetet, de nem lehetetlen. Mindenesetre az ország történetében példa nélkül áll a szituáció, és egyelőre nem lehet tudni, hogyan vizsgáznak majd a választópolgárok a voksoláskor most vasárnap, illetve december nyolcadikán. De lássuk a híreket, lássuk, mi történt az elmúlt huszonnégy órában.
(Képünk illusztráció)
Románia forrong, és minden oka meg is van rá. Most összefoglalót szeretnék bemutatni a tegnapi eseményekről – előre jelezném mindenkinek, hogy hosszú lesz, aki nem tud rá időt szánni, itt hagyja abba az olvasást és ne utólag panaszkodjon, hogy „terjengős” az írás, mert nem lesz benne semmi, ami nem elengedhetetlen vagy feltétlenül szükséges. Azonban mielőtt nekilátnék, lenne még egy megjegyzésem.
(Képünk illusztráció)
Minden magyar mondatok közül a legszomorúbb az, amit most készülök leírni: én megmondtam. Éspedig tegnap mondtam meg, a romániai elnökválasztások kapcsán, konkrétan azt, hogy nem jósolgatunk, mert minden elképzelhető és annak az ellenkezője is. Sőt, magam is tévedtem, mikor Ciolacut biztos befutónak tekintettem, mentsen, hogy még vagy tizen-valahány millió ember hasonlóképpen vélekedett.
(Képünk illusztráció)
Nincs reménytelenebb külpolitikai sajtófeladat, mint választások napján, messze urnazárás előtt tudósítani egy voksolásról. Ilyenkor lehet a legnagyobbat tévedni, az exit pollok általában teljesen bizonytalan eredményeket adnak a realitáshoz képest, vagy bejön a papírforma, vagy sem – szóval, a ma zajló romániai választásokról inkább nem jósolnék semmit.
(Képünk illusztráció)
A Huppa rendszeres olvasói megszokhatták, hogy hétvégenként – már amikor ez lehetséges – Andrej Percev heti orosz hírösszefoglalóit mutatom be, mint a témában a legalaposabbakat. A neves orosz ellenzéki elemző általában két hírt szokott elővenni a heti termésből és ezeket értelmezi – kiválóan. Lássuk, ezen a héten miket talált fontosnak!
(Képünk illusztráció)
Sokan kérdezik, a világ jelenlegi, válságos állapotát tekintve, hogy miképpen juthattunk idáig? Nos, lehet és lesz ez még rosszabb is, lesz ez még így sem, ha nem zabolázzuk meg örök időkre az egész életünket behálózó, cselekedeteinket, döntéseinket irányítani akaró dezinformációt. Melynek terjesztésében világelső az Oroszországi Föderáció.
(Képünk illusztráció)
Azt mindannyian tudjuk, hogy ahol megjelenik az orosz befolyás, ott először az orosz propaganda erősödik fel. Ez Európában, különösen a posztszovjet térségben és a Varsói Szerződés volt tagállamainak területén jól ismert tény, akinek van egy kis esze, azonnal fel is ismeri. De hogy néz ez ki Afrikában, ahol már évek óta számolni az egyre erősödő orosz jelenléttel?
(Képünk illusztráció)
Vlagyimir Putyin nélkül manapság nincs hírlap, nincs híroldal és nincs nap, hogy ne kéne emlegetni valamiért – tessék nekem elhinni (volt ugyanis, aki reklamálta) – hogy nem azért ír róla a sajtó, mert annyira szeretnénk. Sőt, én például a legkevésbé vagyok képes őt kedvelni, inkább ellenkezőleg, korunk legveszélyesebb és legellenszenvesebb állami vezetőjének találom (pedig akad ebben a mezőnyben pár vetélytársa, mi több, hazai versenyző is).
(Képünk illusztráció)
