Tulajdonképpen még igaza is van Nariskinnek, csak tudnám, mire jut vele. Ugyanis az SZVR vezetője azt volt képes nyilatkozni Szolovjov elvtárs soha véget nem érő műsorában, miszerint az ember úgy általában halandó, ezért aztán Navalnij emiatt hunyt el. Nyilván, ő tehet a dologról, ugyanis ha nem lett volna halandó, nem hagyja el ezt a földi siralomvögyet.

(Képünk illusztráció)

Aznap már nagyon rossz volt a cölöpkunyhóban. Yvonne alig lélegzett, Senki Alfonz vállára hajtotta a fejét, és ami ennél is rosszabb: maga Tuskó Hopkins is megtörölte a homlokát vagy két ízben, Holott ő még ráadásul civil is, és magam láttam pár éve, ahogy a colombói vámhivatal teljes legénységét udvarias modorra tanította, mindösszesen egy előárboccal a kezében.

(Képünk illusztráció)

Ma elég fontos kérdésről lesz szó, ami ugyan csak az újságírókat és az újságolvasókat érinti, bár, ha jobban belegondolok, ezen a két kategórián kívül már tényleg csak az analfabéták léteznek. Konkrétan az a gond, hogy fogalmunk sincs, mi történik magával a sajtóval, de elég nagy bajban van.

(Képünk illusztráció)

Vasárnap van, a fű sem nő, komolyan vehető hírek sincsenek, a háború köszöni szépen, folyik (mármint az összes), Ingusföldön épp terrorellenes akció zajlik, csak a részt vevő felek nem tisztázottak – egyik oldalt a Roszgvargyija lövöldözik, ez világos, de kik lehetnek a másikon? Majd kiderül – Andrej Percev pedig a Riddle hasábjain megírta szokásos heti orosz belpolitikai összefoglalóját.

(Képünk illusztráció)

Kérem, nekem alvászavaraim vannak. Ez abból áll, hogy este elalszom rendben, de olyan fél kettő-kettő körül felébredek és csak fekszem, forgolódok csukott szemmel, próbálok visszaaludni, ami azonban óránként csak pár percre sikerül, olyankor rémálmaim vannak, aztán ébredek megint, gondolkodom, rendszerint a napi problémákon: van épp elég.

(Képünk illusztráció)

Ó, az én próféta lelkem... sóhajtanék fel már sokadszor is, ha a helyzet egyértelmű volna, csakhogy nem az. Arról van szó, hogy a tegnapi írásomban a Versztka optimista kicsengésű elemzése után megjegyeztem: nem zárható ki, hogy a transznisztriai képviselők mégis Moszkvától kérnek segítséget Moldova ellen. Nos: így is történt.

(Képünk illusztráció)

Vihar készül a Dnyeszteren túl, de az is lehet, hogy csak egy kis csendes eső várható – estére meglátjuk, kérte-e Transznisztria a mai összképviselői kongresszuson a felvételét az Oroszországi Föderációba, avagy sem. Ha kéri, az érdekes, új helyzetet teremt, ha nem, akkor sem marad minden a régiben... de lássuk, mit ír erről a „Versztka” elemzése?

(Képünk illusztráció)

Most, pár héttel az orosz elnökválasztás előtt – ami minden lesz, csak nem választás – érdekes helyzetbe került az orosz ellenzék. Ugyanis ha ez egy normális szavazás volna, esélyekkel és népszerűségi mutatók figyelembe vételével, koalíciós kényszerben lennének, így viszont, hogy még azt is tudjuk előre, Putyin milyen szavazati aránnyal fog győzni, ennek semmi értelme. Lássuk, hogyan elemzi az állapotokat Andrej Percev a Riddle hasábjain. 

(Képünk illusztráció)

Moszkvából újabb zavaros hírek érkeznek, állítólag holtan találták cellájában Igor Sztrelkovot, ami vagy igaz, vagy sem, de érdemes észben tartani. Sokkal veszélyesebb azonban, hogy újból egyre gyakrabban emlegetik a nukleáris fegyverek bevetését. Lássuk, hogyan gondolkodik erről a kérdésről az ukrán Detector Media!

(Képünk illusztráció)

Szóval az úgy volt – mi tűrés-tagadás – hogy én nagyon megijedtem. Nem előzmények nélküli az eset, nehezen is írom meg, lévén, hogy távoli eseményeket sokkal könnyebben tudok elemezni és megérteni, mint a hozzám közelieket, de a jelek szerint valamilyen bonyolult okból én Lev Davidovics Trockijjá változtam, vagy mi a fene.

(Képünk illusztráció)