Valamiért úgy hozta a sors, hogy ezekben a napokban az orosz kultúra és élet alapfogalmait kell bemutatnom. Tegnap láttuk, mi az a vranyo, vagyis hazugság, ma prezentálom, milyen a gyerzoszty (дерзость), vagyis a pofátlanság. Azt hiszem, bele fog telni egy kis időbe, míg ezektől a lényeges alapoktól indulva eljutunk a kellemesebb dolgokig, mondjuk a húsos pirogig. De mire ideérnek, tán csak sikerül...
(Képünk illusztráció)
Szóval, hogy az elején kezdjem, az orosz hazugság, szélhámosság és álhír egyedülálló specialitás. Már a cári időkben is komoly hagyományai voltak, gondoljunk az Ohrana által kreált „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” című hamisítványra, ami szinte világméretű antiszemita hullámoz indított el, de annak is voltak elődei: ráadásul az orosz hazugság, mint például a TASZSZ vagy a RIA Novosztyi példája mutatja, magabiztos, határozott, kicsit sem gátlásos és szemtelen.
Főként szemtelen.
Ez a pofátlanság adja el, teszi hihetővé az egyszerűbb lelkek számára. A hírek hamisítása például ott nem egy lehetőség, hanem maga a hétköznapi normalitás, onnan tudjuk, hogy valami igaz, hogy Moszkva hivatalos médiája cáfolja. Minél inkább cáfolják, annál inkább igaz. Ez ellentmondásban áll az orosz emberek hétköznapi természetével, ugyanis nem szoktak többet hazudni, mint mások, de összhangban áll azzal, hogy arrafelé a Moszkvai Nagyfejedelemség megalapítása óta nem működött élhető politikai rendszer, és a mindenkori orosz állemrezonnak érdeke a pofátlan hazugság és a hírmanipulálás. Épp ezért figyelemre méltó a Kreml legújabb (bár... tavaly november végén indították el, csak a világsajtó most vette észre) kísérlete, mely szerint az Oroszországi Föderáció elindította saját, állami tényellenőrző programját. Ezt a European Digital Media Observatory észlelte, és be is mutatta – hát, egyet tudok mondani rá, azt, hogy ritka madár a víziló a tajgában – meg az orosz tényellenőr se gyakori...
Úgy áll tehát a dolog, hogy egyes, a Kremlhez kötődő szervezetek bejelentették egy úgynevezett tényellenőrző egyesület* létrehozásának tervét, amely a jelek szerint távolról sem független.
*Tavaly novemberben még szó sem volt arról, hogy a Facebook megszünteti a tényellenőrzést a felületén (egyelőre még meg sem kezdte, Amerikában sem), így ésszerűnek látszhatott magának az elbírálási folyamatnak a meghamisítása: nincs szélhámos, aki erre az ötletre nem lett volna büszke.
Oroszország azt tervezi, hogy létrehozza az önjelölt tényellenőrző szervezetek nemzetközi szövetségét. A Global Fact-Checking Network (GFCN) elnevezésű kezdeményezést november 20-án jelentették be a „Dialogue on Fakes 2.0” (Párbeszéd a hamisításról 2.0) elnevezésű fórumon, amely a Kreml propagandistáiként működő médiumokat és szervezeteket tömörítette. A hivatalosan a kezdeményezés bemutatására szolgáló fórumon felvázolták a projekt főbb jellemzőit: az úgynevezett „tényellenőrző egyesület” szembehelyezkedik a tényellenőrzéssel foglalkozó újságírók és kutatók meglévő egyesületeivel, fő támogatói pedig a Kreml által ellenőrzött csatornák, amelyek az elmúlt években több országban is dezinformációs kampányokat folytattak.
A fő támogatói közé tartozik a TASZSZ, az állami tulajdonú orosz hírügynökség, valamint az ANO Dialog, egy nonprofit szervezet, amelyet 2019-ben alapított a moszkvai Információs és Technológiai Minisztérium. Bár függetlennek vallja magát, az ANO Dialog a Vlagyimir Putyin orosz elnök által működtetett propagandagépezet része. 2022-ben, nem sokkal Oroszország ukrajnai inváziója után a TASZSZ tagságát egyhangúlag felfüggesztették az Európai Hírügynökségek Szövetségében (EANA), mivel „nem képes elfogulatlan híreket szolgáltatni”. Az ANO Dialog viszont mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok szankciói alatt áll külföldi beavatkozási és dezinformációs kampányok folytatása miatt, beleértve a hírhedt Doppelganger-műveletet, amelynek keretében hiteles médiaorgánumokat hamisdítanak meg, hogy hamis információkat terjesszenek. Továbbá mind az állítólagos tényellenőrző szövetséget, mind a fórumot a „Pravda” melléknevű weboldalak (mármint: ilyen vagy amolyan „Pravda”) hálózatán keresztül népszerűsítették, amelyet az elmúlt évben indítottak el, hogy több európai nyelven terjesszen oroszbarát dezinformációt.
Röviden, a megrögzött dezinformátorok most azt állítják, hogy szövetséget hoznak létre a dezinformáció ellen. E látszólagos ellentmondás mögött egy olyan szándékos stratégia húzódik meg, amelyet a Kreml már évek óta alkalmaz: módszerük a tényellenőrzés fogalmának elferdítése és a hazugságok és a tényalapú tudósítások egyenértékűvé tétele.
A valódi célok
„Mit kínálunk?” – mondta Vladimir Tabak, az ANO Dialog főigazgatója a kongresszuson tartott előadásában. „Ami a célokat illeti, az első dolog az, hogy összehozzuk a nemzetközi tényellenőrző közösséget azok köré, akik osztják a nézeteinket és értékeinket”**. Tabak kifejezetten kizárta a meglévő tényellenőrző hálózatokkal való együttműködést, viszont megígérte, hogy az orosz projekt új „tényellenőröket” fog képezni, és tagjainak hozzáférést biztosít egy olyan platformhoz, amelyen katalogizálhatják az általuk dezinformációnak tartott információkat. Úgy tűnik, a cél nemcsak a tényellenőrzés terminológiájának és elveinek elferdítése, hanem a Kreml propagandahálózatának bővítése és erősítése is. A Kreml új kezdeményezése a független tényellenőrző szervezetek számára alapvető fontosságú fogalmakkal való visszaéléssel igyekszik elmosni a határt az igazság és a hazugság között.
**Nos, igen: a „nézeteknek és értékeknek” vajmi kevés köze van egy hír valóságtartalmához. Ha a hír arról szól, hogy egy kakas tojást tojt, akkor nem azt kell megkérdezni, mit szól ehhez a Kreml szexuálpolitikai metodicskája, hanem meg kéne nézni, hogy nem tyúk-e mégis az a madár.
Nem ez az első eset, amikor az orosz propaganda kisajátítja a „tényellenőrzés” fogalmát, hogy lejárassa a tények valódi ellenőrzésével foglalkozó szervezeteket és médiumokat, miközben hamis legitimitást kölcsönöz a hivatalos narratívája által támogatott üzeneteknek. Ez a taktika a valóság szándékos elferdítése: az államilag ellenőrzött média felhasználásával az Oroszországhoz hasonló autoriter rezsimek visszaélnek a „tényellenőrzés” fogalmával, hogy a nemzetközi kritikát „álhírként” utasítsák el. A cél az, hogy a független médiát politikailag elfogultnak állítsák be, és végül a hiteles információkat pusztán pártos véleménynek bélyegezzék.*** Ez a megközelítés nem egyedülálló az orosz propagandában. Donald Trump korábbi amerikai elnök például gyakran bélyegezte „álhírnek” a kedvezőtlen híradásokról szóló tudósításokat (amint Orbán Viktor is), és miután Elon Musk megvásárolta a Twittert, a hitelesítési rendszert érintő változtatásai – a kék jelzések díj ellenében elérhetővé tétele – szintén összezavarták a hitelességet, sőt, ösztönözték a félretájékoztatás és dezinformáció terjedését.
***Komoly felmérés bizonyította, hogy a magyar olvasóközönség többsége szerint a hírek szempontjából nincsenek tények csak különböző vélemények. Nem tudom, de nem szeretném, ha egy nehezebb vasúti tehervélemény átszaladna a lábamon vagy megtapasztalnék egy Richter-skála szerint kilences erősségű földvéleményt. Aki azt hiszi, hogy a valódi hírek nem a tényekről szólnak, kevés ténnyel találkozhatott életében.
A mögöttes stratégia azt az téveszmét támogatja, hogy az álhírek és az ellenőrzött hírek közötti különbség nem a tényszerű pontosságban vagy az újságírói színvonalban, hanem a források állítólagos politikai hovatartozásában rejlik. A független tényellenőrző egyesületeket éppen azért hozták létre, hogy eloszlassák azt a tévhitet, miszerint a tényellenőrzés a tekintély önjelölt védjegye. A javasolt orosz utánzattal ellentétben azonban ezek a szervezetek nem a „vélemények és értékek” megosztására támaszkodnak, hanem szigorú módszertani, etikai és újságírói normák alapján működnek, és bevált folyamatok biztosítják e normák következetes betartását.
Hogyan működnek a tényellenőrző hálózatok?
A tényellenőrzés hosszú múltra visszatekintő sajtómódszertani eszköz, nem pedig a jó szándék bélyege. A 20. században a szerkesztőségek belső eljárásaként alakult ki a közzétett információk pontosságának ellenőrzésére, azóta azonban továbbfejlődött, és a politikai nyilatkozatok ellenőrzésére is összpontosít, ahogy újabban pedig az online terjedő tartalmak különböző formáira szintén. A modern tényellenőrzés hangsúlyt fektet a semleges hangnemre, a tömör stílusra, a megbízható módszerekkel ellenőrizhető tényekhez való ragaszkodásra és a források átlátható feltüntetésére. A hazugságok terjedése elleni küzdelemben a tényellenőrzés célja, hogy lehetőség szerint leleplezze és megmagyarázza, miért hamis, félrevezető vagy kontextus nélküli az adott információ.****
****Kedvenc példám az az álhír, mely szerint tömegbaleset történt a kolozsvári metróban, négyszáz halálos áldozattal, több, mint ezer sebesülttel. Ennek ellenőrzéséhez elég annyit tudni, hogy Kolozsváron nincs metró (csak tervezik, de egyelőre még nagyon a kezdeteknél tartanak). Viszont aki ezt nem tudja, tán még adakozna is a sérültek javára.
Az olyan jelentős tényellenőrző szövetségek, mint a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat (IFCN) és az Európai Tényellenőrzési Szabványok Hálózata (EFCSN) olyan szervezetek szövetségei, amelyek elkötelezettek a dezinformáció elleni küzdelem mellett. Az IFCN nemzetközi szinten működik, és kapcsolatban áll a Poynter Intézettel, egy amerikai székhelyű nonprofit szervezettel, amelynek kutatóközpontja az újságírás iránt elkötelezett. Az EFCSN viszont az európai tényellenőrző közösséget képviseli. Demokratikusan választott testületei tanúsítják, hogy a tagszervezetek megfelelnek az EFCSN kódexének, amely magas szintű követelményeket támaszt a módszertan, az etika és az átláthatóság tekintetében. Az ezen hálózatokhoz való csatlakozás a megbízhatóság és a függetlenség világszerte elismert védjegye, amely lehetővé teszi a hozzáférést a nagy közösségi médiaplatformokkal való együttműködéshez és az állami támogatásokra való jogosultságot, amelyek megkövetelik a tanúsított, hiteles szervezetekkel folytatott partnerséget.
A Kreml stratégiájának veszélyei
Putyin kísérlete tehát arra irányul, hogy aláássa azt a hírnevet és tekintélyt, amelyet ezek a hálózatok az idők során felépítettek, és a függetlenség látszatát keltse az olyan médiumok számára, amelyek valójában az orosz kormány ellenőrzése alatt állnak. Ezért válhat jelentős kérdéssé egy Oroszországhoz kötődő kettős egység létrehozása. Először is, ártana annak az imázsnak, amelyet más nemzetközi hálózatok több tucat újságírószervezet részvételével szereztek meg ls amelyek közül néhány igen elismert és hiteles. Ez felerősíti a Kreml azon törekvését, hogy az általa ellenőrzött médiát propagandája terjesztésére használja, hamis narratíváit „tényellenőrzésnek” álcázva, az esztétikai formát utánozva, de alapvetően ellentmondva a függetlenség és pártatlanság elveinek. Lényegében ez egy újabb lépése annak a kísérletnek, hogy az ellenőrzött információkat egyenlővé tegyék a saját torzított narratíváikkal.
Ráadásul egy orosz támogatású tényellenőrző márka létrehozása zavart kelthet a nyilvánosságban. A közösségi médiafelületeket eláraszthatják a tényellenőrzésnek álcázott hamis információk. Az orosz kezdeményezés pontos felépítése egyelőre nem világos. Tabak azonban említette az új propagandisták toborzására és képzésére vonatkozó terveket, és potenciálisan nemcsak szervezetek, hanem magánszemélyek is csatlakozhatnak a Moszkva nézeteihez igazodó „tényellenőrzőkhöz”. Ez a széles körű toborzási megközelítés kiszélesítheti a Kreml propagandabázisát, és engedelmes médiumokat vagy befolyásos személyeket toborozhat, hogy elfogult vagy hamis információkat terjesszenek, és zavarossá tegyék a közbeszédet.
Láthatjuk: az akció van olyan szemtelenség, mintha a macska ornitológiát tanulna, hogy könnyebben vadászhasson madarakra. Természetes, hogy a Kreml célja nem is igazán az, hogy elhiggyük az álhíreket, hanem sokkal inkább az, hogy a valódiakat se higgye el senki. És ez részben sikerül: tegnap a Magyar Nemzetben Pilhál Tamás már „hamis zászlós akciónak” nevezte az orosz hadesreg által elkövetett bucsai szadista tömeggyilkosságot.
Jó, de őt ezért fizetik, így nem kunszt.
Aki viszont esetleg valós hírek, információk felől érdeklődne a sajtóban, az kerülje az „orosz tényellenőrzést”, mert olyan portéka az, mint a svájci humor vagy a kínai pizza: messze jár az igazitól.
Tetszik tudni, van lócitrom és van franciakrémes. Bizonyos távolságról, megfelelően csomagolva a kettő hasonlíthat egymásra. Közelről azonban kiderül az igazság.
Szele Tamás
