Ha az emberi történelem nem ér véget rövidesen különböző tényezők hatására, a tegnapi nap eseményein valószínűleg évtizedekig, talán évszázadokig fognak vitatkozni a történészek és nem kizárt, hogy több nemzedék írja majd erről a doktori disszertációját. Mi azonban itt vagyunk az adott történelmi korban, és valljuk meg: nem sokat értünk belőlük.

Aki azt állítja, hogy képes átlátni a jelenleg Oroszországban – tehát nem Ukrajnában – uralkodó káoszt, az, amennyiben halandó ember, egészen biztosan nem mond igazat. Annyit el lehet mondani általánosságban, hogy tegnap a Wagner-csoport fegyveres lázadást robbantott ki a hadsereg vezetése ellen, és huszonötezer harcosuk Jevgenyij Prigozsin vezetésével Moszkvába készül.

Bonyolult történet következik, ami arról szól, hogy miképpen avatkoznak bele az orosz szolgálatok a kisebb államok belpolitikájába, hogyan rángatnak dróton politikusokat, avatnak emlékműveket, mire használják időnként a hadisírok gondozását, egyszóval azt fogjuk előásni, ami senkinek sem kellemes, aki érintett az ilyen ügyekben.

Ma valahogy nem a hadifoglyokról lesz szó, ugyanis komoly fejlemény nincs az ügyben, hanem egy különös történetet veszünk elő, ami azt meséli el, hogy mi köze van az orosz űrkutatásnak egy nagyon erősen nacionalista motoros klubhoz. Rögtön a legelején jeleznem kell: nem minden motoros klub ilyen, sőt, az Éjszakai Farkasok kivételt jelentenek közöttük – de mi közük a Roszkozmoszhoz?

Bárcsak kesztyűben fogtam volna meg ezt a figurát, a Magyarországra került hadifoglyok ügyét, mikor először hozzányúltam, mert most már naponta kell lépni vele, szerintem be volt kenve pillanatragasztóval, nem lehet elengedni. Három hadifoglyot viszont el lehetett, miáltal az egyébként is bonyolult helyzet tökéletesen átláthatatlanná vált.

Újból hozzá kell nyúlnom egy korábban megfogott, megkezdett témához, hiszen „fogott figura lép”, ahogy az íratlan szakmai alapelv mondja és ahogy olvasóim is emlékeztetnek lassan már naponta. A Magyarországra hozott ukrán állampolgárságú, talán magyar nemzetiségű, orosz hadifogságból szabadult tizenegy főről van szó.

Hétfő van, itt az ideje egy újabb pillanatképnek Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról, jóllehet világrengető híreket nem tudok közreadni, csak a harctéri (és némely hátországi) események bemutatására kell szorítkoznom. Nagy meglepetések nincsenek, sőt, kicsik sem, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik fél nyerésre állna, szóval az elkötelezett drukkerek menjenek inkább a focipályára, ne olvassanak tovább.

A világ még nem fogta fel teljesen, mekkora katasztrófát jelentett a Nova Kakhovka-i víztározó gátjának átszakadása, bár mától nyugodtan fogalmazhatunk egyenesebben is: felrobbantása. Nem egyszerűen egy árvízről van szó – melynek rengeteg halálos áldozata van és az elszabaduló járványos betegségek miatt még lesz is – hanem a környezeti és gazdasági károkról is.

Üdvözlöm Ábrahám kebelében, kedves reb Vlagyimir Vlagyimirovics. Egyúttal fejet hajtok bátorsága előtt, azért kemény emberre vall, hogy így, meglett fővel, ráadásul minden oroszok cárjaként be méltóztatott térni, ehhez tényleg hit kell, méltóság és tartás. Ja, hogy nem tért be? Akkor minek tetszik hitbéli ügyekben eligazítást tartani? Milyen alapon?

A hír látszólag nem túl jelentős, nem szenzáció, nem hoz lázba milliókat, mégsem hagy nyugodni tegnap este óta, mikor először megláttam. És nem épp a pozitív érzelmeket kavarta fel bennem, ellenkezőleg: Novák Katalin néhány mondatban pontosan kimondta, mi a baja ennek az országnak, mitől teljesen reménytelen a helyzet.