Tegnap azzal kezdtem az írásomat, hogy „Oroszországban soha, semmi sem bizonyos” és azzal zártam, hogy a legfrissebb hírek távolról sem véglegesnek tekinthetők. A tétel igazolást nyert: ma megint minden másképpen van, mint tegnap délutánig volt, az orosz állami politika légiparádét mutat be, orsózik, loopingot repül, láthatjuk tőle szerintem még a Pugacsov-kobrát is nemsokára, de azt már senki sem tudja, hol van a fent és a lent.

Mikor a Wagner-zendülés kitört, néhány ismerősömmel eszünkbe jutott, hogy hány embernek főhet a feje miatta a magyar kormánymédiában. Elég soknak, ami azt illeti: ugyanis szembejött velük a tökéletes önellentmondás, „Bahmut orosz hősei”, „a rohamcsapatok önkéntesei” épp Moszkva ellen vonultak, kaján vigyorral lestük, hogyan fogják ezt megmagyarázni a közönségüknek.

Oroszországban soha, semmi sem bizonyos. Ezt hatalmas betűkkel ki kéne írni a világ összes szerkesztőségében, ugyanis míg más államokkal kapcsolatban viszonylag könnyű hírmagyarázatokat adni – történik valami, annak bizonyos következményei lesznek, melyek újabb eseményeket generálnak – Oroszországban bármi történik, másnapra lehet, hogy nem is úgy esett meg.

Ha az emberi történelem nem ér véget rövidesen különböző tényezők hatására, a tegnapi nap eseményein valószínűleg évtizedekig, talán évszázadokig fognak vitatkozni a történészek és nem kizárt, hogy több nemzedék írja majd erről a doktori disszertációját. Mi azonban itt vagyunk az adott történelmi korban, és valljuk meg: nem sokat értünk belőlük.

Aki azt állítja, hogy képes átlátni a jelenleg Oroszországban – tehát nem Ukrajnában – uralkodó káoszt, az, amennyiben halandó ember, egészen biztosan nem mond igazat. Annyit el lehet mondani általánosságban, hogy tegnap a Wagner-csoport fegyveres lázadást robbantott ki a hadsereg vezetése ellen, és huszonötezer harcosuk Jevgenyij Prigozsin vezetésével Moszkvába készül.

Bonyolult történet következik, ami arról szól, hogy miképpen avatkoznak bele az orosz szolgálatok a kisebb államok belpolitikájába, hogyan rángatnak dróton politikusokat, avatnak emlékműveket, mire használják időnként a hadisírok gondozását, egyszóval azt fogjuk előásni, ami senkinek sem kellemes, aki érintett az ilyen ügyekben.

Ma valahogy nem a hadifoglyokról lesz szó, ugyanis komoly fejlemény nincs az ügyben, hanem egy különös történetet veszünk elő, ami azt meséli el, hogy mi köze van az orosz űrkutatásnak egy nagyon erősen nacionalista motoros klubhoz. Rögtön a legelején jeleznem kell: nem minden motoros klub ilyen, sőt, az Éjszakai Farkasok kivételt jelentenek közöttük – de mi közük a Roszkozmoszhoz?

Bárcsak kesztyűben fogtam volna meg ezt a figurát, a Magyarországra került hadifoglyok ügyét, mikor először hozzányúltam, mert most már naponta kell lépni vele, szerintem be volt kenve pillanatragasztóval, nem lehet elengedni. Három hadifoglyot viszont el lehetett, miáltal az egyébként is bonyolult helyzet tökéletesen átláthatatlanná vált.

Újból hozzá kell nyúlnom egy korábban megfogott, megkezdett témához, hiszen „fogott figura lép”, ahogy az íratlan szakmai alapelv mondja és ahogy olvasóim is emlékeztetnek lassan már naponta. A Magyarországra hozott ukrán állampolgárságú, talán magyar nemzetiségű, orosz hadifogságból szabadult tizenegy főről van szó.

Hétfő van, itt az ideje egy újabb pillanatképnek Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról, jóllehet világrengető híreket nem tudok közreadni, csak a harctéri (és némely hátországi) események bemutatására kell szorítkoznom. Nagy meglepetések nincsenek, sőt, kicsik sem, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik fél nyerésre állna, szóval az elkötelezett drukkerek menjenek inkább a focipályára, ne olvassanak tovább.