Bonyolult írás következik, ami nem fogja nélkülözni az abszurd bizonyos árnyalatát sem, ugyanis Oroszország potenciális széthullásáról szól, mely azonban oroszok nélkül elképzelhetetlen. Mivel az ez ügyben tartott minapi fórum egyik-másik részlete már kering a közösségi oldalak magyar nyelvű szegmenseiben, persze alaposan félreértve, ideje kicsit tisztázni a helyzetet.

Ez az írás a tavaszi orosz offenzíva esélyeinek latolgatásával foglalkozik, ugyanis a világon mindenki biztos abban, hogy lesz ilyen, hiszen Vlagyimir Putyin állítólag ki is adta már az utasítást arra, hogy április elsejéig az orosz erők vissza kell foglalják Donyeck és Luhanszk teljes területét. Hogy miképpen tennék, az már nehezebb kérdés.

Ennek a mostani háborúnak a csatáit az Oroszországi Föderáció elveszítheti Bakhmutnál, elveszítheti Kreminnánál, Szvatovénál, legújabban Vuhledarnál is, szóval egész sok helyen, egyedül az orosz és magyar kormánymédiában nem veszítheti el soha. Ott akkor is győzni fog, amikor veszít.

Komoly veszély fenyegeti a világot a legújabb, Iránból érkező hírek szerint: az iszlám köztársaság meglehetősen inkompetens diplomáciája fenyegető üzeneteket küld a szélrózsa minden irányába a hét végi dróntámadás miatt. Egyedül a Szerjózsa irányába nem üzen, mert vele jóban van, de ebből a mostani kardcsörtetésből lehet még nagy baj is.

Lassan már nekem kínos, hogy minden nap Orbán Viktor viselt dolgaival kell foglalkoznom, de nem én tehetek róla, hanem ő – minden nap tesz valamit, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Ráadásul a világsajtó is állandóan vele foglalkozik mostanság, igaz, némi késéssel, átfutási idővel: a kedves nyugati és keleti kollégák előbb meg kell keressék a térképen Magyarországot, ami lássuk be: nem is olyan könnyű feladat.

Azért most már eldönthetné a magyar kormány, hogy mi a csodát akarunk mi Európában és Európától. Mert egyelőre annyifélét méltóztatnak beszélni az illetékes hölgyek és urak, hogy összezavarják a tulajdon rajongóikat is. Aki nem hívük, az persze tudja, hogy egyszerűen csak sok pénzt akarnak az Uniótól, amivel ne kelljen elszámolni se, de aki hisz nekik, az most bajban van.

Különös ügyekről mesélek ma, különös emberekről: a történet végső soron arról szól, hogy miképpen használják fel a modern autokráciák az áltudományt, miképpen sorvasztják el a valódit, és kinek mi haszna van ebből. Nyilvánvaló, hogy a hatalom az első számú haszonélvező, de a kezére játszó szélhámosok sem járnak rosszul.

Hitviták gyakori tárgya mostanság az orosz gazdaság helyzete minálunk, főleg, mióta a magyar kormány azt ismételgeti szorgos papagájként, hogy „a szankciók nem működnek”, a sajtója pedig nagy buzgalmában már TikTok-videókat is bevet, hogy magasztalhassa a soha nem látott orosz jólétet és alacsony árakat, magas béreket.

Vannak párbeszédek, amiket ki kellett volna hagyni, jobb lett volna, ha sohasem kerül rájuk sor, el sem hangzanak. Ilyen Orbán Viktor tegnap nyilvánosságra került „sajtóbeszélgetése”, melynek során olyasmiket mondott, amiket tisztességes ember még szeszközi állapotban sem szokott – mert nem is gondol ilyeneket. Egyszerűen esze ágába sem jut.

Tegnap, mikor Orbán Balázs sajtóügyi járatlanságát elemeztem, nem gondoltam volna, hogy ma már nemzetközi szintű médiaproblémáról kell beszámolnom – olyan a történet, mintha az említett úr rendezte volna, csak persze nagyobb méretekben.