Elnézést kérek minden olvasómtól, nekem nem szokásom a sajtón keresztüli „üzengetés” mindazonáltal most muszáj így tennem. Ugyanis tökéletes hülyeséggel találkoztam, ami ráadásul veszélyes is, tehát cselekednem kell. Ambrózy Áron írásáról van szó, a Pesti Srácokban, mely egészen egyszerűen szembe megy minden katonai vonatkozású cikk logikájával. De mindennel ám.

(Képünk illusztráció)

Nem könnyű tárgyilagosan írni egy politikai merényletkísérletről, amit gyakorlatilag Magyarországtól egy arasznyira történt, és őszintén szólva nem túl könnyen megérthető, mi okból. Én jelen helyzetben elemezni próbálom a történteket, nem magyarázni – az elemzés és a magyarázat közötti különbséget bármely ékszerész be tudja mutatni, ha van nála királyvíz. Az elemzés az, amikor megnézzük, aranyból van-e a gyűrű, a magyarázat az, ha amúgy, savastól ujjunkra is húzzuk. Maradjunk az első lehetőségnél.

(Képünk illusztráció)

Kevesen értik, miért lehetségesek az orosz katonai sikerek Harkiv térségében, holott a donyecki fronton sokkal lassabb ütemben tudnak haladni, meg kell vallanom, tegnapig én sem bírtam felfogni, miért van ez. Elolvastam azonban George Barros tanulmányát a helyzetről, és igazat kell adnom neki: ha a diplomácia megköti a kezét-lábát, a legvitézebb katona sem képes hatékony honvédelemre. Erre ügyesen rájött a Kreml.

(Képünk illusztráció)

Régen jelentkeztem műelemzéssel, aminek az az oka, hogy régen is találkoztam erre méltó tárggyal, jó ideje nem volt részem olyan katartikus művészi élményben, mely méltó volna arra, hogy a nagyközönséggel is megosszam. Tegnap azonban sikerült, tehát most „Miért szép?” mottóval fogjuk elemezni a Hét Műtrágyát, bocsánat, Műtárgyát, melyet váratlan és meglepő módon az Alapjogokért Központnak köszönhetünk.

(Képünk illusztráció)

Ember legyen a talpán, aki képes megmondani, mi folyik Moszkvában kormányalakítás címén. Egyelőre – és tudomásunk szerint – halottak még nincsenek, de tele a Vörös tér bukott óriásokkal és felemelkedő törpékkel. Súlyosbítja a helyzetet az a tény, hogy az orosz sajtó nem is nagyon elemzi a történteket, csak a puszta tényeket közli. Mint például tegnap este Sojgu hadügyminiszter leváltását.

(Képünk illusztráció)

Manapság sokak számára természetes, hogy talán még soha nem volt olyan rossz a viszony az Oroszországi Föderáció és az Egyesült Államok között, mint most. A legtöbben úgy fogják fel, hogy ez a két szövetségi állam egymás ősellensége, ez mindig így volt, mindig így lesz – pedig egyáltalán nem volt mindig így. Volt nagyon komoly közeledés, közreműködés is közöttük, persze még az 1990-es években.

(Képünk illusztráció)

Akkor lássuk, mi minden történt a héten Afrikában, ahol egyre alaposabban, sőt, majdhogynem akadálytalanul terjeszkedik Oroszország. Mi több, Irán is megjelent a nyomában, és Kína sem maradt távol... a híreket, mint általában, az ISW jelentése alapján állítottam össze.

(Képünk illusztráció)

Kérem, én elalélok a megtiszteltetéstől. Jean, hozza a repülősót! Kérem, nekünk személyesen írt vezércikket a Magyar Nemzetbe Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke, ilyenformán – hatalmát tekintve – a Menny Elvtársa. Elnézést kérek a nem pinjin, hanem fonetikus írásmódért, de régimódi vagyok, ha Csongor Barnabásnak ez jó volt, nekem is jó.

(Képünk illusztráció)

Ez az írás – szokásomtól eltérően – inkább spekuláció lesz, bár szerepelnek benne tények is, tehát kérek mindenkit, hogy eszmefuttatásként kezelje, ne tényállításként. Spekulációnak viszont érdekes, ha csak az olvasó nem feltétlen rajongója a Kreml politikájának, ugyanis amennyiben az volna, kérem, itt hagyja abba az olvasást, mert ami következik, nem neki való.

(Képünk illusztráció)

Különös hírek érkeznek a Financial Timestól a Meduza közvetítésével: úgy tűnik, a Kreml most aktiválja összes ügynökét, és szó szerint titkosszolgálati háborút indít az Európai Unió ellen. Persze műveletek eddig is zajlottak, de most már egyre több merényletre lehet számítani.

(Képünk illusztráció)