Bonyolult ám ez az egyszerű dolog, kérem, és kell némi fejtörés, míg megtalálja az ember a velejét. Arról van ugyanis szó, hogy tulajdonképpen ki kicsoda, és ki mennyire lehet manapság saját maga. És ki más lehet még az ember, sőt, ki lehet helyettünk saját magunk, vagy hogy is van ez. Ne tessék agyonütni, mindjárt megmagyarázom. Lényegében Nagy Imre miatt van az egész.

Valami folyik a szélsőjobboldalon, valami, ami egyáltalán nem ejt kétségbe, viszont kissé elgondolkodtat: bomlási folyamatot látok, már régóta, a „nemzeti radikalizmus” szelleme kóvályog, útját keresi, nem tud mit kezdeni a világgal, az sem ővele, csak hát szellemet palackba, citromot lóba visszatenni igen nehéz feladat.

Igen, itt van ez a teknős-ügy. Megkerülhetetlen, valósággal elvi jelentősége kezd lenni, mellesleg van is, csak nem épp úgy, ahogy azt a legtöbben gondolják. Nagyon rosszat jelent, úgy, ahogy történt, azzal együtt, hogy a jelenség nem új. A világ új körülötte. És a reakciók, amik születnek: az bennük az új, hogy még annyira sem mérlegel az átlagember, mint korábban.

Lassan ideje Budapesten is felállítani az Elveszett Vonatok Minisztériumát, mint a városi legenda szerint (sajnos, Boncz Géza találta ki, nem igaz) a volt Szovjetunióban. Jó, nálunk nem a vonat veszett el, hanem a mozdonyvezető és a jegyvizsgáló, érdekes módon az utóbbi a nagyobb baj, majd meglátjuk, miért – de a vonat, igaz, ami igaz, megvolt, sőt, az utasok is.

(Fotó: IHO.hu)

Kérem, megoldást találtam egy csomó gondunkra. Mindre azért nem, természetesen, de legalább, hogy is mondjam csak, elviselhetőbbé tenné ezt a nyavalyás világot az ötletem alkalmazása. Mely eszmére, mint már annyi hasonló korszakalkotó találmány esetében, én is a vakvéletlen útján jutottam. Röviden, pontosan: alkalmazzunk macskafiltert.

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy ameddig a Föld kerek, mindig lesznek rockerek, szóval laposföldesek itt hagyják abba az olvasást. Rockerek voltak, vannak, lesznek és legyenek is, de azért azt soha nem hittem volna, hogy a Mészáros Lőrinc is ezt a zenét kedveli, ráadásul a jobbfajtát. Mi több: úgy, hogy nem is érti a szöveget.

Kérem, Bogár Lászlóban sok minden megvan, ami Magyarország elmúlt hetven évét annyira jellegzetessé teszi, például ő az a közgazdasági szakember, akinek maximum csak akkor volt igaza eddigi élete folyamán, amikor megkavarta a kávéját, hogy hűljön. Fordított Kasszandraságban ráver Lengyel Lászlóra, mert Lengyelnek csak a jóslatai érvényesek fordítva, Bogár esetében minden és bármi, amit mond.

Érdekes az emberi természet. Minél kevésbé értünk valamihez – egy helyzethez, annak körülményeihez, okaihoz – annál könnyebben hozunk sommás ítéletet, pláne, ha nagyjából azt sem tudjuk, hol történt és micsoda. Az Úz völgyéről sem tud a magyar átlagpolgár túl sokat, legyünk pontosak: fogalma sincs róla, de az úzvölgyi incidensről mindenkinek van véleménye.

Sok mindent nem értek én, ellentétben mondjuk Orbán Viktorral, aki a jelek szerint születése óta érti a világ minden titkát, már elsős korában is ő tanította olvasni a tanító nénit, aztán beléje járt több tanintézet, egészen Oxfordig, egyszóval ő gyárilag mindent tud, de például elmagyarázhatná már egyszer, hogy mi a baja Soros Györggyel, ugyanis érthetetlen ez az ő konfliktusuk.

Persze, azt nem tetszenek tudni, mi is az a szellemtánc, csak járni tetszenek, körbe-körbe, míg az extázistól mindenki a földre nem ájul, és látomásai nem lesznek. Akkor előbb az fogom elmagyarázni, aztán utána térünk rá, hogyan is kerül Magyarországra és miért nem érdemes ezzel tölteni a drága időt. Meg, hogy mennyi kárt okoz. Vigyázat: kicsit hosszú lesz.