Tudtuk, persze, hogy sor kerül majd erre, azt nem tudtuk, hogy a tervezettnél egy nappal korábban. Most már bizonyosan mondhatjuk: tegnap este felszállt az utolsó amerikai repülőgép Kabulból, az Egyesült Államok elhagyta Afganisztánt, a szó minden értelmében. Az afgán tragédia egyik színpada – a repülőtér – elsötétült.

(Fotó: Defense One)

Afganisztán nem nyugszik, mert nem is nyughat, viharos időket él át, és nem valószínű, hogy ezek rövid időn belül véget érnek. Mai híreink a tegnapi három fő helyszínen játszódnak vagy velük lesznek kapcsolatosak: úgy látszik, a repülőtéren, Kabul városában és a Pandzsir-völgyben adják elő a mostani afgán tragédiát. Mert másnak nem nevezhető.

Jelentem, Afganisztánban továbbra is helyzet van és fokozódik is. Tegnap megfogalmazott kérdéseinkre ma sem tudunk választ adni, ellenben azóta újabb fogós kérdésekkel gazdagodtunk, melyek fejtörőnek sem utolsók, szóval rövidesen lesz külpolitikai rejtvényrovat is a lapban, ha minden így megy tovább. És így fog menni.

Afganisztánban továbbra is mozgalmas az élet, tagadhatatlanul zajlik, és elmondható, hogy az ország lakossága most már nagyon örülne egy kis unalomnak és hétköznapi szürkeségnek, de ez idő szerint ilyesmire nem számíthat. Sokkal inkább várható egy elhúzódó polgárháború, melyben kettőnél jóval több fél vesz részt, mint bármi egyéb.

Ha eddig kellett írni Afganisztánról, most már muszáj is. Kikerülhetetlen a kabuli repülőtér ellen elkövetett terrortámadás pokla, illetve a magyar kormánysajtó egy részének mégis sikerült kikerülni, vagy csak Trumpot idézni az ügy kapcsán. Ezek nem hírlapok, hanem propagandakiadványok, ne is foglalkozzunk velük, nekünk az a dolgunk, hogy a hírekkel szembesüljünk.

Folytatjuk Afganisztán sorsáról szóló sorozatunkat, bár egyre szomorúbb és reménytelenebb a helyzet. Kevés a hír, azok sem adnak okot optimizmusra, illetve... sose zárjuk ki a csoda lehetőségét, de nem érdemes számítani rá. Az evakuációs folyamat a végéhez közeledik, a Pandzsir-völgyből ellentmondásos információkat kapunk, és jobb híján minden forrás csak spekulál.

Folytatjuk az afgán helyzettel foglalkozó sorozatot, nincs is nagyon más választásunk: fejlemények ugyanis vannak, néhány hír is van, előrelépés nincs, visszalépés annál inkább. Ezzel egy időben elveszni is látszik a remény a kabuli repülőtér mellett táborozók számára, akik többen már nem lehetnek, de kevesebben sem menekülés útján lesznek majd.

Újra Afganisztán, mindig Afganisztán. A fejlemények cseppet sem szívderítőek, legyenek azok akár politikai, akár katonai természetűek. Mindenesetre egy dolog bizonyos: az afgán sajtó működésének fokozatos leállása miatt most kezdünk még annál is kevesebbet tudni, mint amennyit eddig tudtunk, pedig az sem volt sok. De menjünk szépen sorban.

Folytatjuk sorozatunkat az afgán helyzetről, már csak azért is, mert zajlik az élet arrafelé, bár nem úgy, ahogy gondolnánk. Keleten vagyunk, ha nem is a Távol-Keleten, minden más. Három fő témát kell körüljárnunk, az első az evakuáció kérdése, a második a tálib rendszer jövője – amennyiben van ilyen, a harmadik a Pandzsir-völgy ellenállásának sorsa, ami kulcsfontosságú lehet.

(Fotó: Defense One / U.S. MARINE CORPS / LANCE CPL. NICHOLAS GUEVARA)

A változatosság kedvéért ma megint Afganisztánról lesz szó, bár most másként: a hírek leginkább a repülőtér pokoli körzetéről szólnak, ami nem azt jelenti, hogy máshol nem történik semmi, hanem azt, hogy már leginkább csak onnan jutnak ki információk. Közben honi politikusaink is magukra találtak és megszakértették a helyzetet, pedig ezzel várhattak volna még.