Azért az Origónál se szívesen lennék oknyomozó munkatárs, mert, amint látom, náluk előbb van meg a nyomozás, aztán dikicselnek hozzá okot. Vagy hogy is van ez... mindenesetre elég sántikáló világszenzációval álltak elő tegnap, pár perc munka a keresővel kimutatta, hogy ezer sebből vérzik a vád, vagy inkább álhír. De szenzációsnak szenzációs, bár – nem igaz.

Kedves elvtársak, gavarit Moszkva. Illetve, nem Moszkva beszél, hanem a Gulág, ugyanis sikerült megtalálnom Alekszej Navalnij levelét, amelyet a munkatáborból sikerült kijuttatnia. Hiába, már a táborok sem a régiek, elvtársaim, bezzeg Juz Aleskovszkij vagy Szolzsenyicin idejében nem leveleztek a rabok. A cári időkben viszont igen, de az más kérdés.

Tegnap szóba kerültek a kormánysajtó koboldjai, akik mindenféle perelhető írásokat csempésznek aláírás nélkül a kormánypárti lapok hasábjaira, ma még foglalkozzunk kicsit ezzel a kérdéskörrel, mert kiváló példa került elém, melyen remekül demonstrálható a propagandasajtó működése. Valóságos állatorvosi ló.

Komoly kutatás kellett hozzá, de az eredmény megérte. Alapos munkával sikerült kiderítenem, mi a magyar kormánysajtó legnagyobb rákfenéje, mitől ilyen, amilyen. Figyelem: csak az írottról beszélünk most, a tévé- és rádiócsatornák problémái más lapra tartoznak. Tehát – dobpergést kérek – a magyar kormánysajtót a házimanók és a koboldok teszik tönkre.

Sosem szerettem a mi sajátos „magyar szempontjaink” alapján (és csakis azok szerint) nézni világméretű eseményeket, folyamatokat, bármennyire is alapvető hagyománya ez a honi sajtónak, most mégis kénytelen leszek erre. Ugyanis mintha világméretű ügyek hatásait látnám ebben a kis drótoktól öleltben érvényesülni.

Három napja nézem, kerülgetem ezt a témát, még a szabadságomból is elvett egy keveset – sokat nem, mert nem hagytam neki, volt fontosabb dolgom is, mint ezt a matériát elemezgetni. De most vége a pihenőnek, és nekiláthatok az analízisnek, mert ki tudom mutatni, sőt, meg is kell mondanom, miféle természetű ez a penetráns anyag, mellyel Faludy Györgyöt mocskolták be.

Így, több, mint fél nappal a világvége után elmondható, hogy nem is olyan elviselhetetlen a helyzet. Pláne, hogy az Apokalipszist helyrehozták, a Facebook és a többi közösségi platformok újból működnek és a történet egyetlen károsultja Mark Zuckerberg, aki viszont körülbelül hétmilliárd dollárt vesztett a közösségi oldalak tegnapi általános leállása miatt.

Nyakunkon az új világbotrány, a Föld összes országában fel fognak háborodni az emberek, bár úgy látom, Magyarország ebből kimarad majd, nálunk ugyanis el kell magyarázni, egyáltalán mitől botrány, hogy a planéta vezetői és közszereplői offshore cégeken keresztül tettek szert komoly nyereségre. És ha elmagyarázom, az hosszú lesz, de megpróbálom mégis.

Be kell látnom, hogy mostanság sokat veszítettem, komoly élményeket hagytam ki. Tegnap például elmulasztottam kilátogatni a Nemzeti Vágtára, melyet a Vadászati és Természeti Világkiállítás keretein belül rendeznek, így kénytelenek voltak nélkülem megtartani. Sőt, ma is nélkülem zajlanak a futamok. Ráadásul kihagyom a szarvasbőgő Európa-bajnokságot is.

Ígértem volt, hogy csak akkor foglalkozom Afganisztán ügyeivel, ha nyomós okom lesz rá, de most akad: kérem tisztelettel, bejelenthetjük, hogy megszületett a tálib rendszer médiatörvénye. Olyan szép és tökéletes, hogy megeszem a Baradar turbánját, ha marad a meghozatala után akár csak sajtóra nyomokban is hasonlító valami Afganisztánban.